Privatizációtól tartanak a magyar kutatók

Tudósok a viharban

Belpol

Minden eddiginél jobban átszabná az éppen HUN–REN Magyar Kutatási Hálózat nevet viselő intézményrendszer működését a kormány. Ami létrejönne, az leginkább az egyetemek modellváltására emlékeztet.

Eddig sem volt eseménytelen a HUN–REN Magyar Kutatási Hálózatnál dolgozók sorsa, de a 11 kutatóközpontból és 7 kutatóintézetből álló intézményrendszer a legnagyobb átalakításon esne át, ha a kormány megvalósítja, amit eltervezett. November elején egy Index-interjúban árulta el Gulyás Balázs, a HUN–REN elnöke és Jakab Roland vezérigazgató, hogy egyetlen jogi személlyé formálnák a teljes hálózatot, s ami még a radikális központosításnál is lényegesebb, olyan alapítványi formába szerveznék a működését, amely nagyon hasonlít a „modellváltáson” átesett, „kekvásított” egyetemekéhez.

Gulyás Balázst és Jakab Rolandot nem merő rossz szándék vezérli. Megszólalásaikból az derül ki, hogy a gyökeres átalakítástól a kutatói státusz vonzerejének növekedését, a kutatóhálózatok nemzetközi felzárkózását, s a kormánnyal szembeni kedvezőbb alkupozíciót várják.

Papíron van

Ahogy Gulyás fogalmazott, eddig „a magyar parlamentnek voltunk felelősek, mint önálló költségvetési szerv, de valójában a definíciónk soha nem volt tiszta az elmúlt öt évben”, és hiába rendelkezett az intézeti hálózatról a kutatás-fejlesztés-innovációs törvény, önálló jogállásra van szükség ahhoz, hogy betöltsék szerepüket „a magyar kutatás zászlóshajójaként”. A „széttagolt struktúrában” működő hálózat egységesítésétől hatékonyságnövekedést és költségcsökkentést remélnek. Szeretnék, ha a kutatások olyan területekre fókuszálnának, amelyek révén „a nagy nemzeti kihívások megoldhatóvá válnak”, de fogadkoznak, hogy a kutatói szabadság sem fog sérülni. „Mi azt szeretnénk elérni, ha egy kémikus felfedez egy molekulát, akkor abból a végén gyógyszer lehessen” – mondta Gulyás. Mellé pedig a költségvetés két-háromszoros növekedését ígérik a 18 kutatóközpont, illetve -intézet dolgozóinak. Igaz, mint később látni fogjuk, mindegyik ígéret esetében jó lesz vigyázni.

A HUN–REN elnöke azt tagadta, hogy központosítás várható, de újra és újra amellett tette le a garast, hogy a hálózat problémáinak zömét a széttagoltsága okozza: ezért nincs elég hatékony együttműködés az egyetemekkel és az ipari szereplőkkel, nincs egységes kutatói életpálya, elvándorolnak a szakmai kiválóságok, és nem tudnak kikopni a régi mechanizmusok. Jakab Roland pedig egy új, a hálózat fölé emelt szolgáltató központról beszélt, amely piackutatással, szabadalmak kezelésével és licencek bejegyzésével foglalkozik.

Pár napja meg is jelent annak a törvényjavaslatnak a tervezete, amelyet minden jel szerint sietve akar átverni a kormány. Noha kevés európai ország létezik, ahol könnyebben törvénykezik a kormány, mint itt, ez esetben előfordulhatnak meglepetések. A véleményezésre kiküldött javaslat ugyanis gyakorlatilag megszüntetné az összes eddigi kutatóközpontot és intézetet – akár százéves intézményeket is –, azonban homályosan fogalmazza meg, mit hozna létre helyette. Azt ígérték, az intézményvezetők november közepén megkapják a leendő alapító okiratot, az szmsz-t és más egyebet, ami segítene tájékozódni – de ez késik. Okkal panaszolják a kutatók, hogy az új rendszerben minden „a politikai alapon kinevezett” elnöktől és a vezérigazgatótól függ.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk