Privatizációtól tartanak a magyar kutatók

Tudósok a viharban

Belpol

Minden eddiginél jobban átszabná az éppen HUN–REN Magyar Kutatási Hálózat nevet viselő intézményrendszer működését a kormány. Ami létrejönne, az leginkább az egyetemek modellváltására emlékeztet.

Eddig sem volt eseménytelen a HUN–REN Magyar Kutatási Hálózatnál dolgozók sorsa, de a 11 kutatóközpontból és 7 kutatóintézetből álló intézményrendszer a legnagyobb átalakításon esne át, ha a kormány megvalósítja, amit eltervezett. November elején egy Index-interjúban árulta el Gulyás Balázs, a HUN–REN elnöke és Jakab Roland vezérigazgató, hogy egyetlen jogi személlyé formálnák a teljes hálózatot, s ami még a radikális központosításnál is lényegesebb, olyan alapítványi formába szerveznék a működését, amely nagyon hasonlít a „modellváltáson” átesett, „kekvásított” egyetemekéhez.

Gulyás Balázst és Jakab Rolandot nem merő rossz szándék vezérli. Megszólalásaikból az derül ki, hogy a gyökeres átalakítástól a kutatói státusz vonzerejének növekedését, a kutatóhálózatok nemzetközi felzárkózását, s a kormánnyal szembeni kedvezőbb alkupozíciót várják.

Papíron van

Ahogy Gulyás fogalmazott, eddig „a magyar parlamentnek voltunk felelősek, mint önálló költségvetési szerv, de valójában a definíciónk soha nem volt tiszta az elmúlt öt évben”, és hiába rendelkezett az intézeti hálózatról a kutatás-fejlesztés-innovációs törvény, önálló jogállásra van szükség ahhoz, hogy betöltsék szerepüket „a magyar kutatás zászlóshajójaként”. A „széttagolt struktúrában” működő hálózat egységesítésétől hatékonyságnövekedést és költségcsökkentést remélnek. Szeretnék, ha a kutatások olyan területekre fókuszálnának, amelyek révén „a nagy nemzeti kihívások megoldhatóvá válnak”, de fogadkoznak, hogy a kutatói szabadság sem fog sérülni. „Mi azt szeretnénk elérni, ha egy kémikus felfedez egy molekulát, akkor abból a végén gyógyszer lehessen” – mondta Gulyás. Mellé pedig a költségvetés két-háromszoros növekedését ígérik a 18 kutatóközpont, illetve -intézet dolgozóinak. Igaz, mint később látni fogjuk, mindegyik ígéret esetében jó lesz vigyázni.

A HUN–REN elnöke azt tagadta, hogy központosítás várható, de újra és újra amellett tette le a garast, hogy a hálózat problémáinak zömét a széttagoltsága okozza: ezért nincs elég hatékony együttműködés az egyetemekkel és az ipari szereplőkkel, nincs egységes kutatói életpálya, elvándorolnak a szakmai kiválóságok, és nem tudnak kikopni a régi mechanizmusok. Jakab Roland pedig egy új, a hálózat fölé emelt szolgáltató központról beszélt, amely piackutatással, szabadalmak kezelésével és licencek bejegyzésével foglalkozik.

Pár napja meg is jelent annak a törvényjavaslatnak a tervezete, amelyet minden jel szerint sietve akar átverni a kormány. Noha kevés európai ország létezik, ahol könnyebben törvénykezik a kormány, mint itt, ez esetben előfordulhatnak meglepetések. A véleményezésre kiküldött javaslat ugyanis gyakorlatilag megszüntetné az összes eddigi kutatóközpontot és intézetet – akár százéves intézményeket is –, azonban homályosan fogalmazza meg, mit hozna létre helyette. Azt ígérték, az intézményvezetők november közepén megkapják a leendő alapító okiratot, az szmsz-t és más egyebet, ami segítene tájékozódni – de ez késik. Okkal panaszolják a kutatók, hogy az új rendszerben minden „a politikai alapon kinevezett” elnöktől és a vezérigazgatótól függ.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.