Privatizációtól tartanak a magyar kutatók

Tudósok a viharban

Belpol

Minden eddiginél jobban átszabná az éppen HUN–REN Magyar Kutatási Hálózat nevet viselő intézményrendszer működését a kormány. Ami létrejönne, az leginkább az egyetemek modellváltására emlékeztet.

Eddig sem volt eseménytelen a HUN–REN Magyar Kutatási Hálózatnál dolgozók sorsa, de a 11 kutatóközpontból és 7 kutatóintézetből álló intézményrendszer a legnagyobb átalakításon esne át, ha a kormány megvalósítja, amit eltervezett. November elején egy Index-interjúban árulta el Gulyás Balázs, a HUN–REN elnöke és Jakab Roland vezérigazgató, hogy egyetlen jogi személlyé formálnák a teljes hálózatot, s ami még a radikális központosításnál is lényegesebb, olyan alapítványi formába szerveznék a működését, amely nagyon hasonlít a „modellváltáson” átesett, „kekvásított” egyetemekéhez.

Gulyás Balázst és Jakab Rolandot nem merő rossz szándék vezérli. Megszólalásaikból az derül ki, hogy a gyökeres átalakítástól a kutatói státusz vonzerejének növekedését, a kutatóhálózatok nemzetközi felzárkózását, s a kormánnyal szembeni kedvezőbb alkupozíciót várják.

Papíron van

Ahogy Gulyás fogalmazott, eddig „a magyar parlamentnek voltunk felelősek, mint önálló költségvetési szerv, de valójában a definíciónk soha nem volt tiszta az elmúlt öt évben”, és hiába rendelkezett az intézeti hálózatról a kutatás-fejlesztés-innovációs törvény, önálló jogállásra van szükség ahhoz, hogy betöltsék szerepüket „a magyar kutatás zászlóshajójaként”. A „széttagolt struktúrában” működő hálózat egységesítésétől hatékonyságnövekedést és költségcsökkentést remélnek. Szeretnék, ha a kutatások olyan területekre fókuszálnának, amelyek révén „a nagy nemzeti kihívások megoldhatóvá válnak”, de fogadkoznak, hogy a kutatói szabadság sem fog sérülni. „Mi azt szeretnénk elérni, ha egy kémikus felfedez egy molekulát, akkor abból a végén gyógyszer lehessen” – mondta Gulyás. Mellé pedig a költségvetés két-háromszoros növekedését ígérik a 18 kutatóközpont, illetve -intézet dolgozóinak. Igaz, mint később látni fogjuk, mindegyik ígéret esetében jó lesz vigyázni.

A HUN–REN elnöke azt tagadta, hogy központosítás várható, de újra és újra amellett tette le a garast, hogy a hálózat problémáinak zömét a széttagoltsága okozza: ezért nincs elég hatékony együttműködés az egyetemekkel és az ipari szereplőkkel, nincs egységes kutatói életpálya, elvándorolnak a szakmai kiválóságok, és nem tudnak kikopni a régi mechanizmusok. Jakab Roland pedig egy új, a hálózat fölé emelt szolgáltató központról beszélt, amely piackutatással, szabadalmak kezelésével és licencek bejegyzésével foglalkozik.

Pár napja meg is jelent annak a törvényjavaslatnak a tervezete, amelyet minden jel szerint sietve akar átverni a kormány. Noha kevés európai ország létezik, ahol könnyebben törvénykezik a kormány, mint itt, ez esetben előfordulhatnak meglepetések. A véleményezésre kiküldött javaslat ugyanis gyakorlatilag megszüntetné az összes eddigi kutatóközpontot és intézetet – akár százéves intézményeket is –, azonban homályosan fogalmazza meg, mit hozna létre helyette. Azt ígérték, az intézményvezetők november közepén megkapják a leendő alapító okiratot, az szmsz-t és más egyebet, ami segítene tájékozódni – de ez késik. Okkal panaszolják a kutatók, hogy az új rendszerben minden „a politikai alapon kinevezett” elnöktől és a vezérigazgatótól függ.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.