Áramvonalasítanák

Az utóbbi öt évben háromszor átnevezett egykori akadémiai kutatóhálózatban dolgozók továbbra sem nyugodhatnak meg: a hálózat NER-közeli vezetése és Hankó Balázs kultuszminiszter hol vállvetve, hol egymással is vitatkozva próbálná átalakítani a struktúrát a még Palkovics László kijelölte irányba.

A Magyar Tudományos Akadémiától (MTA) alig öt éve einstandolt tudományos kutatóhálózat jövője továbbra is kérdéses, sorsa leginkább az egyszerre zavaros, következetlen és rendre voluntarista kormányzati elképzelésektől függ. A 11 kutatóközpontból és hét kutatóintézetből álló hálózat neve is folyton változott: tavaly augusztus 1. óta HUN-REN Magyar Kutatói Hálózat névre hallgat, élén Gulyás Balázs neurobiológussal, idegtudóssal. (Ő a magyar tudományos ökoszisztéma szempontjából külsősnek számít, hiszen 1981-ben Belgiumba emigrált.) Hogy a HUN-REN vezetése a korábbi működéshez képest máshogy képzeli el a hálózat jövőjét, arra nemcsak a 2023-ban végül Szingapúrból hazatért Gulyás nyilatkozatai, hanem a kutatóközpontok és kutatóintézetek gondos átvilágítása is utalt, amelynek eredményét információink szerint hol alaposabb, hol inkább vázlatos angol nyelvű assessment reportokban (értékelő jelentésekben) foglalták össze. Amikor az átvilágítást vezető Alexander Zehnder svájci mikrobiológus (Gulyás korábbi szingapúri kollégája) a Mandinerben beszélt az átvilágítás eredményéről, akkor maga sem a tudományos hálózat profitközpontúvá varázslása mellett érvelők szája íze szerint nyilatkozott. Szavai szerint is fontos az államilag finanszírozott alapkutatás – csak éppen Magyarországnak döntenie kellene, hogy a tudományfinanszírozásban és kutatásszervezésben a jobb vagy rosszabb példát mutató országokat követi. Zehnder szerint a magyar kutatók a matematika és a fizika terén kimagasló teljesítményt értek el, a magyar szakemberek és a vizsgált intézetek nemzetközi szinten is az élmezőnybe tartoznak. Zehnder úgy látja, a magyar orvostudomány szintén kiváló eredményeket produkált, és bár őt is meglepetésként érte, az ökológiai kutatásokban szintén Európa, sőt talán a világ legjobbjai között vannak a magyarok.

A svájci-szingapúri professzor szerint azonban Magyarország nem megfelelő mértékben használja ki az erőforrásait: az intézetek gyakran „alulértékelik saját képességeiket”, és nehezen versenyeznek a nemzetközi porondon, miközben más országok intézetei hajlamosak „felfújni saját eredményeiket”. Gyengének ítélte a társadalomtudósok, a mérnökök és a természettudósok közötti együttműködést is, ami akadályozza a további fejlődést. Az átvilágítás alapján új, egységesebb szervezeti struktúrát javasolt, amely hosszú távon az ország teljes kutatási hálózatát megerősítheti.

Újratervezés

A kutatókat, illetve az érdekvédelmükkel foglakozó szervezeteket – mint az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF) és a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ) – nem is önmagában az átvilágítás és annak eredménye riasztotta meg (habár ez utóbbit is érték markáns kritikák amiatt, mert nem feltétlenül az adott területtel tisztában lévő, pláne ott szakértőnek számító kutatók végezték az átvilágítást – lásd erről keretes írásunkat). Sokkal inkább Hankó miniszternek (és részben a HUN-REN vezetőinek) az átvilágítás eredményeinek is ellentmondó megnyilatkozásai verték ki náluk a biztosítékot. Hankó Balázs kulturális és innovációs tárcavezető – Gulyás Balázs, a HUN-REN elnöke és Jakab Roland, a HUN-REN vezérigazgatója társaságában – a Magyar Kutatási Hálózat szeptember 25-i V. Stratégiai Workshopján mondott olyanokat, amelyek sokakban erősítették azt a gyanút, hogy a kormányzat a jövőben piaci formában működtetné tovább a hálózatot. Ami viszont a magánosított egyetemekhez hasonlóan, a most még rendelkezésre álló uniós források és a kutatóhálózat jelenlegi vagyo­nának elvesztésével járhat – legalábbis a kutatói érdekképviseletek állítása szerint.