Kísérlet a Politikatörténeti Intézet beszántására

Einstandolt történelem

  • Vári György
  • 2012. június 24.

Belpol

Hétfőn döntött az Országgyűlés: a Politikatörténeti Intézetnek számos levéltári dokumentumot kell az állam kezelésébe adnia. Az ügyben a szakmai érvek helyét átvette a politikai erőszakoskodás.

Február elején a Köziratok magánkézben címmel megrendezett konferencián a beszámolók szerint a Politikatörténeti Intézet (PTI) levéltárának igazgatója, Horváth Julianna nem kaphatott szót, nem reagálhatott az általa vezetett intézményt ért támadásokra. Mégpedig azért nem, mert nem maradt idő érvei meghallgatására. Ezen a tanácskozáson jelentette be Gyimesi Endre "levéltárakért felelős miniszteri biztos", hogy módosítani kell a '95-ös levéltári törvényt, mivel "a jövő nemzedékei akkor látnak majd tisztán, ha a történelmi iratok, például a pártiratok közgyűjteményekbe kerülnek, és kutathatóvá válnak".

Azt azonban, hogy a megcélzott Politikatörténeti Intézet levéltára jelenleg is kutatható, akár az aznapi Magyar Hírlapból is megtudhatta a miniszteri biztos; a konferencia beharangozásaként Lakos János, a Magyar Országos Levéltár (hétfőtől: Magyar Nemzeti Levéltár) címzetes főigazgatója adott interjút többek között a Politikatörténeti Intézet (az egykori Párttörténeti Intézet jogutódja) viselt dolgairól. A "megfelelő" tónusban, természetesen, de a kutathatóság tényét ő sem tagadta. A beszélgetés amúgy arra fókuszált, hogy a Horn-kormány idején megalkotott szabályozás túlzottan szűken értelmezi a köziratok fogalmát, ezért kezelhette a létező szocializmus állampártjaihoz kapcsolódó társadalmi és ifjúsági szervezetek (Nőszövetség, Úttörőszövetség, szakszervezetek, Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, KISZ) iratanyagát a Politikatörténeti Intézet magánlevéltára. Már itt felmerült, hogy a "baloldali mozgalmakban részt vevő személyekről" készített belügyminisztériumi kartonokra is érdemes figyelni, az újságírói érvelés szerint azért, mert ezek alapos tanulmányozása révén "nyilván szertefoszlana néhány istenített kommunista vezető mítosza" - ami Lakos szerint is "elképzelhető".

Állampárt visszamenőleg

A szigorú szakmaiság ilyen légkörében már nem is feltűnő az a fejtegetés, miszerint "a háború előtti szociáldemokrata párt anyagai viszont valóban ott vannak, az 1945 és 1948 között működő SZDP anyagairól pedig a politikai utódok nyilatkoztak úgy, hogy őrizze azokat az MSZP. Mindennek az az oka, hogy csak az MDP-re és az MSZMP-re lehetett kimondani, hogy állampárt volt, tehát csak az ő irataik kerülhetnek az állam tulajdonába". Nem egészen világos, hogy a szociáldemokrata pártról miért és mi alapján kellett volna kimondani, hogy állampárt volt, az egyetlen magyarázat az lehet, hogy az erőszakosan rájuk kényszerített pártegyesítés az MDP jogelődjévé tette őket, így visszamenőleg osztozniuk kell annak állampártiságában. Mint látni fogjuk, ez a döbbenetes logikájú felvetés nem maradt pusztába kiáltott szó: nem sokkal később módosító indítvánnyá ért, a beszélgetés többi része pedig törvényjavaslattá.

Az időközben távozó Réthelyi Miklós miniszter nyújtotta be áprilisban a levéltári törvény módosítását, melynek 9. §-a előírja, hogy "az 1944-89 között működő" állampártok, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) és a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP), valamint minden hozzájuk kapcsolódó szervezet minden irata "az állam tulajdonát" képezi: vagyis - Lakos javaslatának megfelelően - társadalmi szervezetek anyagait is tervezik államosítani. Annak, hogy miért 1944 a kezdő dátum annak ellenére, hogy az MDP 1948-ban alakult, alighanem az alaptörvényben kell keresnünk a magyarázatát: a Nemzeti hitvallás sorai szerint Magyarország akkor vesztette el állami önrendelkezését. A köziratok fogalmának bizonyos mértékű kiterjesztésére tett javaslat vitaképes is lehetne; az érvelés, mely szerint a korszak társadalmi szervezetei nem tekinthetők valódi társadalmi szervezeteknek az állampárttól függésük miatt, meg is állhatná a helyét, és akár indok is lehetne arra, hogy közlevéltárakban őrizzék a velük kapcsolatos dokumentumokat. Ha mindezt elfogadjuk is, akkor sem világos, hogy miért kell beavatkozni egy államilag kontrollált, jól funkcionáló rendszer működésébe. Mi kára származna abból a magyar történelmi önismeretnek, ha tiszteletben tartaná például a SZOT-jogutód MSZOSZ döntését - ha már a szervezet úgy döntött, hogy a jogelődjére vonatkozó dokumentumokat a szakszervezeti levéltár megszűnése után a Politikatörténeti Intézetnél kívánja tárolni? Hogyan érinti ez a rendelkezés a magántulajdon szentségét? Továbbá miért ne kezelhetné egy baloldali történeti intézet a baloldali mozgalmak múltjára vonatkozó dokumentumokat, ha azok kutatását nem akadályozza, de működésének szigorú állami felügyelete miatt nem is akadályozhatná? A kormány döntése - képtelen túlzásait leszámítva - inkább fölöslegesnek és károsnak tűnne, mint felháborítónak, ha nem lepleződne le ennek is minden egyes mozzanatában a történelem kisajátításának a szándéka. És persze ha nem lennénk túl az 56-os Intézet megszüntetésén, ha nem tudnánk, hogy a kormányváltás óta a Politikatörténeti Intézet egyetlen fillér állami támogatást sem kap, és ha az államosítást valódi szakmai és politikai vita előzte volna meg, amelyben a PTI is kifejthette volna az álláspontját.

A törvénymódosítás története Gyimesi biztos és a jobb sorsra érdemes L. Simon László egyik módosító javaslatának benyújtásával vett abszurd fordulatot. A két honatya, Lakos ötletét megfogadva, az MDP és az MSZMP "jogelődeinek" iratait is el kívánta szedetni a Politikatörténeti Intézettől. Javaslatukhoz azt a hajmeresztő indoklást biggyesztették, hogy "a Magyar Dolgozók Pártja jogelődeinek iratai szintén az állampárti iratok közé sorolandók". A Horthy-rendszerben tevékenykedő illegális kommunista párt tehát Gyimesiék szerint - jogelőd mivoltánál fogva visszamenőleg - állampárt volt a két háború közötti Magyarországon. A javaslat, melyet a téma kormányzati felelőse közösen nyújtott be a kulturális bizottság elnökével, és amely át is ment a Házon, végképp komolytalanná tesz minden mérlegelést a kormánypártok szempontjaival kapcsolatban.

Az alaptörvény gyalázatos átmeneti rendelkezései, melyek szerint az MSZP osztozik az állampártok minden felelősségében a rákosista rémuralomig visszamenőleg, szintén beszélnek az MSZMP jogelődeiről, melyeket szintén "állampártként" határoznak meg, és "a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetekről" sem feledkeznek meg. Mindezek a szöveg szerint "bűnöző szervezetek" voltak. Az átmeneti rendelkezések tehát pontról pontra megfeleltethetők a levéltári törvény módosításának, és minden további nélkül a jogelődök közé érthetjük a szociáldemokratákat is, mind az iratátadás, mind - alighanem - a "bűnözés" tekintetében.

Költözés

Miután iratai jelentős részétől megfosztja, a PTI-t még a gyors költözésre is rá kívánja beszélni a kormányzat. Jelenlegi helyére a Kúria érkezik a tervek szerint, ha helyet találnak az ugyanott székelő Néprajzi Múzeumnak is. A költözés, ha megvalósulna, több tízmilliárd forintot emésztene fel, ami persze nem feltétlenül akadály, mivel a miniszterelnök tudatta: hangsúlyt helyez rá, hogy "a Kúria újra régi fényében ragyogjon". Az intézetet Gál András Levente, a "Jó Állam Fejlesztési Koncepció végrehajtásának összehangolásáért felelős kormánybiztos" mindenesetre nagy hévvel próbálja rábeszélni a távozásra. Ők mennének is, ha megfelelő ellentételezésben részesülnek. Gál szerint azonban nincs semmi, aminek az ellenértékét kérhetnék, ugyanis az a szerződés, amely 1990-ben megalapította az intézetnek az ingatlanra vonatkozó használati jogát, semmis. Az ekkoriban hatályos földtörvény ugyanis, érvel Gál, nem tette lehetővé a kezelő számára, hogy "megterhelje" a kezelésében lévő ingatlant. Mindazonáltal azt is tudatta, hogy a PTI értékteremtő munkájára való tekintettel hajlandó volna valamiféle helyet biztosítani a kormány az intézetnek. Földes György, az intézet igazgatója sokszor elmondta: arra gyanakszik, hogy a levéltári állomány apadása után már joggal hivatkozhat a kormány arra, hogy jóval kisebb hely is elég lesz nekik, ugyanakkor hangsúlyozni szokta azt is, hogy tárgyalásaikon szerzett benyomásai szerint Gál András Levente is törekszik a megegyezésre. A jogi helyzet mindenesetre korántsem olyan egyértelmű, amilyennek Gál láttatja: a törvény a kormánybiztos idézte szakaszát közvetlenül megelőző bekezdésében úgy rendelkezik, hogy "a kezelő a kezelésében levő ingatlant a jogszabályok keretei között adhatja bérbe, haszonbérbe, használatba". Vagyis a jogszabály, bár általában a megterhelést - ha jogszabály másként nem rendelkezik - tiltotta, a használatba adást engedélyezte, vagyis kivette a "megterhelés" további esetei közül.

Megkérdeztük az ügyben illetékes Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot is, mit gondol a törvény fényében a PTI használati jogáról, de lapzártánkig nem kaptunk választ.


Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.