Interjú

„Elengedték a kezüket”

Tóth Olga szociológus, a Társadalomtudományi Kutatóintézet Szociológiai Intézetének tudományos munkatársa az egyedülállók terheiről és társadalmi megítéléséről

Belpol

Elváltak, megözvegyültek, gyermektelenek vagy elvesztették a gyermeküket, szinglik, vagy nem „alkotmányos” családban élők. Az egyedülállók a célzott és garantált állami támogatásokból rendre kimaradnak, miközben sok tekintetben az átlagosnál drágább számukra az élet.

Magyar Narancs: Számos – társadalmi és anyagi – terhet viselnek az egyedülállók, mégis mintha csupán karácsonykor léteznének, akkor is inkább csak a szavak szintjén. A kormányzat családbarát politikája külön is nyomás alá helyezi őket.

Tóth Olga: Kolléganőm, Szikra Dorottya az önök lapjában megjelent interjúban (lásd: „Az Orbán-kormány mindezekre érzéketlen”, Magyar Narancs, 2021. augusztus 12.) nagyon szépen és világosan levezette, hogy ennek a kormánynak van egy határozottan konzervatív, tradicionális családképe: a kenyérkereső férfi, gyereknevelő és háziasszony nő típusú életformát preferálja, s emellett azt, hogy a párnak legalább három gyereke legyen. A családpolitikát és a támogatások nagy részét ehhez alakították, bár ahogy Dorottya elmondta, néhány kérdésben nem volt egészen következetes a kormány. Külön érdemes kiemelni, hogy ez a családpolitika a társadalom legjobban kereső felső harmadára van igazítva, és azon belül is egy bizonyos családformában élő párra: a házaspárra. A többiek meg, akik nem felelnek meg az ideálnak, sajnos, így jártak. Megjegyzem, ez tulajdonképpen az 1970-es és 1980-as évek család- és szociálpolitikáját idézi, amikor többségükben igen hamar, fiatalon házasodtak az emberek: a nők átlagosan 22 évesen, a férfiak 25 éves koruk körül. Akkoriban az egy korosztályhoz, egy születési évfolyamhoz tartozók körülbelül 94-95 százaléka megházasodott; mármint legalább egyszer életében.

MN: Mire volt ez visszavezethető?

TO: Egyrészt ideológiai normatív kényszer volt, hasonlóan a mostanihoz – a házasság nélküli együttélés lumpen dolognak számított –, másrészt gazdasági kényszer is volt, hiszen házasság nélkül lényegében nem volt esély lakáshoz jutni. Ezt a jelenséget féloldalas felnőtté válásnak nevezem, hiszen az önálló felnőtt élet megkezdése csak a családalapítással vált lehetségessé. A fiatalok a tanulmányaik befejezését követően igen gyorsan, két-három éven belül megházasodtak. Hogy mi lett a vége, bánat-e vagy öröm, nem volt lényeges, hiszen formálisan megköttetett a szent házasság. Családpolitikájával ugyanezt célozza a jelenlegi kormány is, látható eredménnyel. Például a 2010-es évek közepéig folyamatosan növekedett hazánkban az élettársi kapcsolatok aránya a párkapcsolatokon belül, azóta viszont megfordult a trend, és évről évre növekszik a házasságot kötők száma. Emellett 5–7 éve a gyerekek közel fele házasságon kívüli kapcsolatból született, ez az arány napjainkra lement 30 százalékra. Ezek a jól látható változások nagyrészt a kormány házasságkötést szorgalmazó törekvéseinek hatására következtek be.

MN: Azaz a hatalom ideológiai alapon, de anyagilag ösztönzi a házasságot.

TO: Az emberek nem önmaguk ellenségei, nyilván sokan azt mondják: első házasságkötés után adókedvezményt kapunk, hát akkor miért ne tegyük meg? Ám ez semmit nem mond a kapcsolat tartalmáról. Jobb lett ettől a kapcsolatuk vagy rosszabb? Esetleg maradt ugyanolyan? Engem kutatóként az izgat, hogy e kategóriák mögött mi a tartalom.

MN: Szociológiai értelemben ki tekinthető egyedülállónak?

TO: Egyedülállóvá számos okból válhat egy ember: vagy soha nem házasodott, vagy igen, de elvált, avagy élettársi kapcsolata felbomlott, esetleg megözvegyült, nem született gyereke, vagy született, de elvesztette és így tovább. Tehát sokféle életkor és sokféle léthelyzet keveredik itt. Egy-egy ilyen címke, mint az egyedülálló, elfedi a valóság sokszínűségét. De vajon mennyien vannak ebben a csoportban saját elhatározásból? Hányan lehetnek éppen két kapcsolat között? Ráadásul nem feledkezhetünk el arról, hogy az ember élete folyamat. Megtörténhet, hogy az épp egyedülálló jövőre megtalálja élete nagy szerelmét és megházasodik, gyermeke születik. Vagy fordítva: tragédia történik egy családban, valaki elveszíti párját, gyermekét, és magára marad.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.

A dolgozó népé lett

A 20. századi magyar írók népes táborán belül kevés­szer fordult elő teljes egyetértés, de az 1953 óta működő szigligeti alkotóház mindenkinek bejött. Lehetetlen felsorolni, hogy az elmúlt hetven évben hányan emlékeztek meg róla meleg szívvel, és az sem volt soha vita tárgya, hogy „az íróknak” szükségük van-e egy balatoni kastélyra.