Interjú

„Az Orbán-kormány mindezekre érzéketlen”

Szikra Dorottya szociológus a kormányzati családpolitika nyerteseiről és veszteseiről

Belpol

Miközben a kormány a családvédelemről szaval, gyerekek száz­ezreit hagyja az út szélén. A Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének tudományos főmunkatársával ennek ideológiájáról és gyakorlatáról beszélgettünk.

Magyar Narancs: A látványos családvédelmi intézkedések nagyrészt és valójában olyan támogatások, amelyek a jómódúakat gazdagítják tovább. Miért van ez?

Szikra Dorottya: Azt hiszem, bátran nevezhetjük támogatásnak ezeket. Egy kutató számára érdekes, miért használja a családvédelem elnevezést a Fidesz. Lehet, hogy nem tudatosan, nem látok a fejükbe. Azt viszont tudom, hogy már az előző századfordulótól folyt Magyarországon demográfiai diskurzus, ami – s azzal együtt a családvédelem fogalma – a harmincas években erősödött fel. Komoly beágyazottsága van ennek a gondolkodásmódnak nálunk. Ez a hetvenes években új erőre kapott „családpolitika” elnevezéssel, amit Magyarország az elsők között kezdett használni úgymond az „egészséges családok” kialakulását és egyben maradását szorgalmazva. A hetvenes, pláne a nyolcvanas években, főleg, amikor a családsegítő szolgálatokat is kialakították, a célok között volt, hogy azokat is támogassuk, ahol sok a gyerek, ahol anyagi nehézségek támadnak, vagy ahol a nevelésben elakadnak. Kádár János – miként most Orbán Viktor – nagyon jól ráérzett arra, hogy a magyaroknak fontos a család, jó hívószó a családvédelem. E kifejezésnek tehát van egyrészt a Kádár-rendszerre, másrészt a két világháború közti időre is visszanyúló konnotációja.

MN: Az Orbán-kormány az egykulcsos adó örve alatt megfelezte a jómódúak által fizetendő adót, akik ráadásul a három gyerek után járó havi csaknem százezer forintot is teljességgel igénybe tudják venni. Mindezt aztán megmagyarázzák egy ehhez passzoló ideológiával.

SZD: A családvédelem fogalmában mindig volt és van is ideológia. De szerintem ez nem csak a jómódúak felé irányuló rendszer. Ebben a csomagban egyáltalán nem csupán pénzbeli ellátásokról – vagy ahogy föltette a kérdést –, a családok gazdagításáról van szó.

MN: Hanem?

SZD: A 2011-ben elfogadott családvédelmi törvényben az áll, hogy a „felelős gyermekvállalást” támogatják. De az is szerepel a törvényben, hogy a felelős gyermekvállalásnak nem lehet következménye a család szegénységbe süllyedése.

MN: Ön több tanulmányt írt arról, hogy a családvédelmi rendelkezésekben keveredik a szakpolitika az ideológiával.

SZD: A Fidesz részben a szavak szintjén is, de az adminisztráció terén is ellentmondásosan viselkedik. Szimbolikus, hogy elválasztották egymástól 2014-ben a családokkal, illetve a nehéz helyzetben levőkkel foglalkozó államtitkárságot. Roma gyerekek, fogyatékosok jobbra el… Akkor még az Emmin belül, de ma már ez a terület a Belügy­minisztériumhoz tartozik – vagyis a nehéz helyzetűek ügye oda került, ahol a kontrollal foglalkoznak és az erőszakszervezetekkel. Ennek megfelelő a családpolitika pénzbeli része: a szolgáltatások is, még ha nem is teljes mértékben, de ehhez igazodnak.

MN: Novák Katalin pedig a már önálló családügyi tárca vezetőjeként mintegy második propagandaminiszterként szolgál.

SZD: Nem egészen. Már államtitkárként is komoly csapatot épített maga köré, amely jelentős erőforrással rendelkezik ahhoz, hogy tudományos áttekintése is legyen a területről. Tudják, hogy mit csinálnak, és figyelik a nemzetközi példákat is. Felkészült emberek vannak ebben a csapatban, beleértve Novák Katalint is. Ő elérte, hogy minisztériumot kapott a családpolitika, és szinte egyedüli nőként bekerült egy szűk döntés-előkészítő körbe: a Fidesz alelnöke, most már kormánytag is, rá­adásul ott van abban a stratégiai testületben, ahol – amennyi információm van erről – az igazán fontos elhatározások születnek. Neki személyesen és a szakértőinek is lehet szerepük a családpolitika formálásában. Tehát nem értek azzal egyet, hogy Novák pusztán egy szócső lenne.

 
Fotó: Bényi Ágoston

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.