Interjú

„Az Orbán-kormány mindezekre érzéketlen”

Szikra Dorottya szociológus a kormányzati családpolitika nyerteseiről és veszteseiről

Belpol

Miközben a kormány a családvédelemről szaval, gyerekek száz­ezreit hagyja az út szélén. A Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének tudományos főmunkatársával ennek ideológiájáról és gyakorlatáról beszélgettünk.

Magyar Narancs: A látványos családvédelmi intézkedések nagyrészt és valójában olyan támogatások, amelyek a jómódúakat gazdagítják tovább. Miért van ez?

Szikra Dorottya: Azt hiszem, bátran nevezhetjük támogatásnak ezeket. Egy kutató számára érdekes, miért használja a családvédelem elnevezést a Fidesz. Lehet, hogy nem tudatosan, nem látok a fejükbe. Azt viszont tudom, hogy már az előző századfordulótól folyt Magyarországon demográfiai diskurzus, ami – s azzal együtt a családvédelem fogalma – a harmincas években erősödött fel. Komoly beágyazottsága van ennek a gondolkodásmódnak nálunk. Ez a hetvenes években új erőre kapott „családpolitika” elnevezéssel, amit Magyarország az elsők között kezdett használni úgymond az „egészséges családok” kialakulását és egyben maradását szorgalmazva. A hetvenes, pláne a nyolcvanas években, főleg, amikor a családsegítő szolgálatokat is kialakították, a célok között volt, hogy azokat is támogassuk, ahol sok a gyerek, ahol anyagi nehézségek támadnak, vagy ahol a nevelésben elakadnak. Kádár János – miként most Orbán Viktor – nagyon jól ráérzett arra, hogy a magyaroknak fontos a család, jó hívószó a családvédelem. E kifejezésnek tehát van egyrészt a Kádár-rendszerre, másrészt a két világháború közti időre is visszanyúló konnotációja.

MN: Az Orbán-kormány az egykulcsos adó örve alatt megfelezte a jómódúak által fizetendő adót, akik ráadásul a három gyerek után járó havi csaknem százezer forintot is teljességgel igénybe tudják venni. Mindezt aztán megmagyarázzák egy ehhez passzoló ideológiával.

SZD: A családvédelem fogalmában mindig volt és van is ideológia. De szerintem ez nem csak a jómódúak felé irányuló rendszer. Ebben a csomagban egyáltalán nem csupán pénzbeli ellátásokról – vagy ahogy föltette a kérdést –, a családok gazdagításáról van szó.

MN: Hanem?

SZD: A 2011-ben elfogadott családvédelmi törvényben az áll, hogy a „felelős gyermekvállalást” támogatják. De az is szerepel a törvényben, hogy a felelős gyermekvállalásnak nem lehet következménye a család szegénységbe süllyedése.

MN: Ön több tanulmányt írt arról, hogy a családvédelmi rendelkezésekben keveredik a szakpolitika az ideológiával.

SZD: A Fidesz részben a szavak szintjén is, de az adminisztráció terén is ellentmondásosan viselkedik. Szimbolikus, hogy elválasztották egymástól 2014-ben a családokkal, illetve a nehéz helyzetben levőkkel foglalkozó államtitkárságot. Roma gyerekek, fogyatékosok jobbra el… Akkor még az Emmin belül, de ma már ez a terület a Belügy­minisztériumhoz tartozik – vagyis a nehéz helyzetűek ügye oda került, ahol a kontrollal foglalkoznak és az erőszakszervezetekkel. Ennek megfelelő a családpolitika pénzbeli része: a szolgáltatások is, még ha nem is teljes mértékben, de ehhez igazodnak.

MN: Novák Katalin pedig a már önálló családügyi tárca vezetőjeként mintegy második propagandaminiszterként szolgál.

SZD: Nem egészen. Már államtitkárként is komoly csapatot épített maga köré, amely jelentős erőforrással rendelkezik ahhoz, hogy tudományos áttekintése is legyen a területről. Tudják, hogy mit csinálnak, és figyelik a nemzetközi példákat is. Felkészült emberek vannak ebben a csapatban, beleértve Novák Katalint is. Ő elérte, hogy minisztériumot kapott a családpolitika, és szinte egyedüli nőként bekerült egy szűk döntés-előkészítő körbe: a Fidesz alelnöke, most már kormánytag is, rá­adásul ott van abban a stratégiai testületben, ahol – amennyi információm van erről – az igazán fontos elhatározások születnek. Neki személyesen és a szakértőinek is lehet szerepük a családpolitika formálásában. Tehát nem értek azzal egyet, hogy Novák pusztán egy szócső lenne.

 
Fotó: Bényi Ágoston

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.