Magyar Narancs: A látványos családvédelmi intézkedések nagyrészt és valójában olyan támogatások, amelyek a jómódúakat gazdagítják tovább. Miért van ez?
Szikra Dorottya: Azt hiszem, bátran nevezhetjük támogatásnak ezeket. Egy kutató számára érdekes, miért használja a családvédelem elnevezést a Fidesz. Lehet, hogy nem tudatosan, nem látok a fejükbe. Azt viszont tudom, hogy már az előző századfordulótól folyt Magyarországon demográfiai diskurzus, ami – s azzal együtt a családvédelem fogalma – a harmincas években erősödött fel. Komoly beágyazottsága van ennek a gondolkodásmódnak nálunk. Ez a hetvenes években új erőre kapott „családpolitika” elnevezéssel, amit Magyarország az elsők között kezdett használni úgymond az „egészséges családok” kialakulását és egyben maradását szorgalmazva. A hetvenes, pláne a nyolcvanas években, főleg, amikor a családsegítő szolgálatokat is kialakították, a célok között volt, hogy azokat is támogassuk, ahol sok a gyerek, ahol anyagi nehézségek támadnak, vagy ahol a nevelésben elakadnak. Kádár János – miként most Orbán Viktor – nagyon jól ráérzett arra, hogy a magyaroknak fontos a család, jó hívószó a családvédelem. E kifejezésnek tehát van egyrészt a Kádár-rendszerre, másrészt a két világháború közti időre is visszanyúló konnotációja.
MN: Az Orbán-kormány az egykulcsos adó örve alatt megfelezte a jómódúak által fizetendő adót, akik ráadásul a három gyerek után járó havi csaknem százezer forintot is teljességgel igénybe tudják venni. Mindezt aztán megmagyarázzák egy ehhez passzoló ideológiával.
SZD: A családvédelem fogalmában mindig volt és van is ideológia. De szerintem ez nem csak a jómódúak felé irányuló rendszer. Ebben a csomagban egyáltalán nem csupán pénzbeli ellátásokról – vagy ahogy föltette a kérdést –, a családok gazdagításáról van szó.
MN: Hanem?
SZD: A 2011-ben elfogadott családvédelmi törvényben az áll, hogy a „felelős gyermekvállalást” támogatják. De az is szerepel a törvényben, hogy a felelős gyermekvállalásnak nem lehet következménye a család szegénységbe süllyedése.
MN: Ön több tanulmányt írt arról, hogy a családvédelmi rendelkezésekben keveredik a szakpolitika az ideológiával.
SZD: A Fidesz részben a szavak szintjén is, de az adminisztráció terén is ellentmondásosan viselkedik. Szimbolikus, hogy elválasztották egymástól 2014-ben a családokkal, illetve a nehéz helyzetben levőkkel foglalkozó államtitkárságot. Roma gyerekek, fogyatékosok jobbra el… Akkor még az Emmin belül, de ma már ez a terület a Belügyminisztériumhoz tartozik – vagyis a nehéz helyzetűek ügye oda került, ahol a kontrollal foglalkoznak és az erőszakszervezetekkel. Ennek megfelelő a családpolitika pénzbeli része: a szolgáltatások is, még ha nem is teljes mértékben, de ehhez igazodnak.
MN: Novák Katalin pedig a már önálló családügyi tárca vezetőjeként mintegy második propagandaminiszterként szolgál.
SZD: Nem egészen. Már államtitkárként is komoly csapatot épített maga köré, amely jelentős erőforrással rendelkezik ahhoz, hogy tudományos áttekintése is legyen a területről. Tudják, hogy mit csinálnak, és figyelik a nemzetközi példákat is. Felkészült emberek vannak ebben a csapatban, beleértve Novák Katalint is. Ő elérte, hogy minisztériumot kapott a családpolitika, és szinte egyedüli nőként bekerült egy szűk döntés-előkészítő körbe: a Fidesz alelnöke, most már kormánytag is, ráadásul ott van abban a stratégiai testületben, ahol – amennyi információm van erről – az igazán fontos elhatározások születnek. Neki személyesen és a szakértőinek is lehet szerepük a családpolitika formálásában. Tehát nem értek azzal egyet, hogy Novák pusztán egy szócső lenne.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
