Novák Katalin államfőjelölt családpolitikai munkássága

A mintaanya

Belpol

A Fidesz családügyi sikerpropagandájának arca, a nemzetközi „keresztény-konzervatív” építkezés motorja 2014 óta Novák Katalin. A nevével fémjelzett családtámogatási rendszer sutba vágja a szolidaritást, a szegények és a normától eltérők rovására ad sokat a gazdagabbaknak, és hozzájárul az ország kettészakításához.

Karácsony előtt jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök, hogy a Fidesz a családokért felelős tárca nélküli minisztert, Novák Katalint jelöli Áder János államfő utódjának, így ő lehet az ország első női köztársasági elnöke. De mit is képviselt eddig Novák Katalin a kormányban, és milyen intézkedések fűződnek a nevéhez?

Az 1977-ben Szegeden született, keresztény-konzervatív családból származó háromgyerekes, több nyelven beszélő Novák karrierjét a külügyben kezdte, majd Balog Zoltán miniszteri kinevezésével az Emberi Erőforrások Minisztériumába (Emmi) a miniszter kabinetfőnökének ment. A harmadik Orbán-kormány 2014-es megalakulásával lett a családtámogatási intézkedések arca, az Emmin belül ugyanis akkor szedték szét az addig Soltész Miklós által vitt szociális és családügyekért felelős államtitkárságot a rászorulókkal foglalkozó szociális és a család- és ifjúságügyi államtitkárságra. Utóbbi élére nevezték ki Novákot, aki e feladatot vitte tovább 2020 októbere után tárca nélküli miniszterként is, bár feladatkörei meglehetősen sokrétűek voltak: a család- és népesedéspolitika, családtámogatások mellett a meddőségkezelés, az örökbefogadások, a nők és férfiak társadalmi egyenlőségének kérdése, az ifjúságpolitika, a gyerektáboroztatás, a Nemzeti Tehetség Program, de még a nyugdíjpolitika egyes részterületei is hozzá kerültek.

Novák Katalin a róla szóló portrék szerint ügyesen lavírozik a férfiak dominálta Fideszben. Inter­júi­ban szépen, hiba nélkül mondja fel a kormányzati sikerpaneleket, nem tér el a hivatalos állásponttól, legfeljebb finomít rajtuk. Sokan az ő nevéhez kötik a családtámogatási intézkedéseket is, minthogy részben ő jelentette be azokat. A demográfiai kérdést azonban az Orbán-kormány már az ő államtitkári kinevezése előtt is zászlajára tűzte: Orbán Viktor egy 2011-es uniós tanácskozáson arról beszélt, hogy Európa „vesztésre áll a nagy civilizációk népesedési versenyében”, s mivel a bevándorlásra nem lehet építeni, a gyerekes családokat kell támogatni. Az alapokat jóval Novák kinevezése előtt, a 2011-es családvédelmi törvényben lefektették.

Kar?csonyi programsorozat a z?nkai Erzs?bet-t?borban

 
A kispajtások elnöke
Fotó: MTI/ Vasvári Tamás

„Felelős gyermekvállalás”

A Fidesz családpolitikában megnyilvánuló ideológiáját Szikra Dorottya írta le egy 2018-as tanulmányában. Eszerint ennek alapja az a konzervatív meggyőződés, hogy a fogyatkozó születésszámot a hagyományos családmodell felbomlása okozza, ezért emelni kell a családok és az anyai szerep megbecsültségét mind a közéletben, mind anyagilag, másrészt küzdeni kell a mára már leg­inkább csak „családellenesként” leírt egyenlősítő törekvések ellen (mint például a „genderideológia”, a feminizmus, az „LMBTQ-propaganda”).

A NER támogatási rendszere viszont nagymértékben szelektál. A Fidesz családpolitikájának leglényegesebb eleme ugyanis – ami a 2011-es törvénybe is bekerült –, hogy a „felelős gyermekvállalást” kívánják támogatni. Ez illeszkedik az orbáni „munkaalapú társadalom” elképzelésébe is: ennek je­gyé­ben kötötték a jövedelmekhez a különböző családtámogatásokat, ezért lett a családi adókedvezmény a családtámogatási politika alapeleme. Ezt jelezte az Emmi államtitkárságának említett kettébontása is, amelynek nyomán Novák kimondottan a kormány által támogatandónak tekintett, tehetősebb családokért felelt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.