Április 5-én a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) Szegedi Regionális Osztályának munkatársai megjelentek a Békés Megyei Rendőr-főkapitányságon. Ekkorra gyűlt össze elegendő bizonyíték, hogy fellépjenek T. Péter rendőr alezredessel szemben. A beszerzésekkel foglalkozó műszaki osztály vezetője a határőrizeti szervtől hét évvel ezelőtt került a megyei főkapitányságra (a határőrség 2008-ban beolvadt a rendőrségbe). Ezt követően a főkapitányság korábbi beszállítói fokozatosan kicserélődtek. Nevük mellőzését kérő forrásaink elmondták, hogy több esetben a békéscsabai és a Békés megyei cégek helyett más települések és megyék vállalkozásai lettek a beszállítók vagy szolgáltatók. Ennek következtében például előfordult, hogy amit addig egy nap alatt szervizelni vagy pótolni tudtak, az hosszabb időt vett igénybe. De ezenkívül sokáig senkinek nem tűnt fel semmi – egészen ez év április 5-ig, amíg a KNYF meg nem jelent a főkapitányságon.
Békéscsaba
Még aznap megszűnt T. Péter alezredes hivatásos szolgálati jogviszonya; ő maga mondott le, de feltehetően nem is tehetett volna másként. Meg nem erősített információink szerint nemcsak az irodájában, hanem a lakásán is házkutatást tartottak a nyomozó ügyészek. Úgy tudni, nagy értékű kötvényt találtak a műszaki osztályvezetőnél, ezt azonban hivatalos források nem erősítették meg. A történtek híre egy ideig, legalábbis hivatalosan, nem került ki a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság falain kívülre.
A sajtó elmaradt tájékoztatását és a gyanúba keveredett magas rangú tiszt melletti véd- és dacszövetséget elégelte meg az a rendőrtiszt, aki megkereste e sorok szerzőjét. Meggyőződése szerint a vesztegetés gyanúja körüli hallgatás nem magyarázható semmivel. „Mindez még jobban aláássa a rendőrség mára amúgy is megkopott reputációját, nem szolgálja a bizalom helyreállítását” – indokolta lépését forrásunk.
Ezek után 9 pontban összefoglalt kérdéssorunkkal a Központi Nyomozó Főügyészséghez fordultunk, ahonnan az esetet megerősítő, ámbár igen rövid választ kaptunk Kovács Katalin százados, főügyészségi katonai ügyésztől, a KNYF helyettes szóvivőjétől: „Megkeresésére tájékoztatom, hogy az Ön által megjelölt ügyben a Központi Nyomozó Főügyészség Szegedi Regionális Osztálya 2016. október 13. napján rendelt el nyomozást vesztegetés elfogadásának bűntette és más bűncselekmény gyanúja miatt. Az ügyben egy gyanúsított van, aki érdemi vallomást tett, szabadlábon védekezik. A Btk. 291. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő üzletszerűen elkövetett vesztegetés elfogadása bűntettének büntetési tétele két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés. Az üggyel kapcsolatban további tájékoztatás – a nyomozás érdekeire tekintettel – nem adható.”
Így kérdéseink ellenére semmit nem tudtunk meg arról, hogy a vesztegetés gyanújába keveredett békéscsabai alezredessel szemben hány évre visszamenőleg fogalmazódott meg bűncselekmény gyanúja. Ahogy teljes homályban tapogatózunk, hogy a felmerült vesztegetés hány beszállítóra, összesen mekkora értékre és milyen nagyságrendű elfogadott pénzre vagy másra terjedhet ki. Nem tudtunk meg hivatalosan semmit arról, hogy a házkutatás során találtak-e a nyomozók pénzt, értékpapírt vagy bármi mást, ami összefüggésbe hozható a vesztegetés gyanújával. Nincs hivatalos információ arról sem, hogy érte-e kár a Békés Megyei Rendőr-főkapitányságot, s ha igen, mekkora.
T. Péter volt alezredes házastársa, M. Piroska egy másik osztály vezetője volt ugyanazon a főkapitányságon. Kérdésünkre a rendőrségi sajtószóvivő azt közölte, hogy M. megbízatását indoklás nélkül visszavonták. (Értesülésünk szerint alacsonyabb posztra helyezték Gyomaendrődre, ami önmagában felér egy büntetéssel, noha a házastárssal szemben nem merült fel a bűncselekmény gyanúja.) Érdekesség, hogy miután megkaptuk a rendőr-főkapitányságtól a választ, egy szűkszavú közleményt juttattak el a sajtóhoz a történtekről. Kérdés, miért vártak ezzel hónapokat, s mi van akkor, ha nem érdeklődöm.
A KNYF szóvivője nem válaszolt arra a kérdésünkre sem, hogy T. Péter esetében a szegedi ügyészek miért nem rendelték el az őrizetbe vételt, és miért nem kezdeményezték az illetékes bíróságnál előzetes letartóztatás elrendelését.
Röszke
A Békéscsabától nem is oly távoli Röszkén viszont keményebben csapott le a Központi Nyomozó Főügyészség Szegedi Regionális Osztálya az ottani határrendészekkel szemben. Az ügyészek előzetes letartóztatást kértek a bíróságtól, amely először csak házi őrizetbe helyezett tíz határrendészt, utóbb azonban eleget tett az ügyészi indítványnak, és elrendelte az előzetest. A KNYF szerint azért volt szükséges az előzetes letartóztatásba vétel, mert fennáll a szökés, elrejtőzés veszélye. Sőt a gyanúsítottak jelenléte az eljárási cselekményeknél másképp nem lenne biztosítható, valamint a katonai büntetőeljárásban meghatározott speciális, szolgálati és fegyelmi okból sem hagyhatók szabadlábon – érvelt a nyomozó hatóság. Ezen indokok többsége elmondható a békéscsabai alezredes esetében is – nála mégsem merült fel sem az előzetes letartóztatás, sem a házi őrizet. Rendőrségi forrásunk szerint, ha a gyanús cselekmények súlyát és tárgyi értékét összevetjük, akkor nehezen magyarázható az ilyesféle különbségtétel. „Arra pedig gondolni sem akarok, hogy másképpen viszonyulnak a bűnüldöző szervek a tisztekhez, és másként a tiszthelyettesekhez” – jegyezte meg.
Röszkén a Nemzeti Védelmi Szolgálat feljelentése alapján indult meg hónapokkal ezelőtt a nyomozás. A röszkei határátkelőhelyen szolgálatot teljesítő határrendészek rendszeresen kértek és fogadtak el Magyarország területéről kilépő, illetve ide belépő külföldi állampolgároktól jogtalan előnyért változó összegű készpénzt. Az elmúlt időszakban hasonló visszaélés miatt bukott le csaknem a teljes állomány Záhonyban, és két felvonásban sok határrendész került rács mögé a gyulai határátkelőhelyről is.
A röszkei esetnél a Központi Nyomozó Főügyészség újságírói érdeklődés nélkül is beszámolt arról, hogy a határrendészektől a házkutatások során nagy mennyiségű pénzt és egyéb értéktárgyakat foglaltak le.
