"Rövid lefolyású, súlyos betegséget követően 2019. szeptember 11-én elhunyt Rajk László Kossuth-díjas építész, díszlettervező, az egykori demokratikus ellenzék meghatározó tagja." A hírt az Építészfórum közölte.
Rajk László 1949. január 26-án született Budapesten, apját - Rajk László belgyminisztert - 1949-ben kivégezték, édesanyját bebörtönözték, így egy kommunista gyermekotthonban nevelkedett 1954-ig, amikor visszakerülhetett anyjához.
1967-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán kezdte meg tanulmányait, később a montréali McGill Egyetem (1975–1976) és a BME Mesteriskolájának is hallgatója volt. 2005-ben "Doctor of Liberal Arts – DLA" tudományos fokozatot szerez a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karán. 2002-től a Brit Építészek Királyi Intézete (RIBA) rendes tagja.
1972-től 1975-ig a Lakóterv, 1975-től 1986-ig az Iparterv építésze volt. 1989 és 1991 között a Mafilm látványtervezőjeként dolgozott, 1995-től pedig saját vállalkozása vezető tervezője. 1992-től filmépítészetet tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, 2004-től pedig a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának a tagja.
Építészként az avantgárd művészeti mozgalom tagja lett, ezen keresztül a kezdetektől kapcsolódott a demokratikus ellenzékhez. 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetsége alapító tagja volt.
1990 és 96 között a törvényhozásba is bekerült: a kulturális bizottság, majd két éven át a külügyi és az európai integrációs ügyek bizottságának tagja volt. 1996-ban visszavonult a mindennapi politizálástól.
Első megvalósult munkája, a Fővárosi Hulladékhasznosítómű munkásszállója volt, építészeti elképzeléseit számos kiállításon, illetve tervpályázatokon mutatta meg. Legismertebb munkái közé tartozik a Corvin Mozi multiplexszé alakítása (1996), a bécsi Collegium Hungaricum rekonstrukciója (Balázs Jánossal és Borsos Írisszel), a Moulin Rouge átalakítása és az Aquincumi Múzeum igazgatósági és restaurátor-épülete; a Lehel téri vásárcsarnok pedig 2002ben készült el.
Színházi tervezéssel, filmes látvány- és díszlettervezéssel is foglalkozott, többek közt a Megáll az idő (Gothár Péter, 1981), a Szerelem második vérig (Dobray György, 1987); A londoni férfi (Tarr Béla, 2007), A torinói ló (Tarr Béla, 2010), a Saul fia (Nemes Jeles László, 2015), az 1945 (Török Ferenc, 2017), a Napszállta (Nemes Jeles László, 2018) kapcsolódik nevéhez.
Csomay Zsófia és Rajk László: „Mindenben másolják a gazdát"
A magyar építészet vazallusa lett a kormánynak: a NER szabadon emel felhőkarcolókat, stadionokat, belez ki műemlékeket, s mindig akad, aki kiszolgálja a hatalom igényeit. Csomay Zsófiával, a MOME címzetes egyetemi tanárával és Rajk László egykori SZDSZ-alapító, ma már leginkább külföldön tervező, filmes építésszel beszélgettünk.
"Rajk László a Konrád-féle társadalmi reformer kör tagjaként, szamizdatíróként és harcos ellenzékikat, a rendszerváltás követően politikusként, legendás és kedvelt látvány- és díszlettervezőként, és végül, de nem utolsósorban építészként, mégpedig azon kevesek egyikeként, akik vállalták, hogy épületeikkel konfrontatív módon formálják a közízlést és –gondolkodást" - írják.
Rajk Lászlóval 70. születésnapjakor készítettünk interjút:
Kádár a holttestét, Orbán a szobrát gyalázta meg
Építészet, film, játéktervezés, szamizdatkiadás - Rajk László mindegyikben a teret, a tér kínálta szabadságot kereste. Most is ezt teszi, a 70. születésnapjára kiállítással lepi meg magát és a közönséget, a tárlaton szoborszerű térmodellekkel és a közéletből kiírt fogalmak „visszaírásával" tágítja a kulturális teret.
