Közel kétórásra sikeredett tegnap a Keleti pályaudvartól a Nyugati pályaudvarig tartó séta. A Humán Platform szervezésében 6 óra után kezdődő vonulás hangulati és felzárkóztató jellegű szellemi tréningnek se volt utolsó; gondosan, az alkalomhoz válogatott tematikus zenék mellett (volt Beatles, Led Zeppelin és Kraftwerk) mindenféle közleményekre masírozott a tömeg. A hangulatfelelős a szavakból ki nem fogyó Füzessi Károly volt, akinek Vágó Gábor sietett újra meg újra a segítségére; beszélt ő Paks bővítéséről, amely 4000 milliárd forintba kerülne a magyar állam adófizetőinek, és arról is, hogy 30 évre titkosítanának mindent, ami e tárggyal kapcsolatos. A paksi paktum mellett a gázbizniszről és az ebben érdekelt Fidesz-közeli jóemberekről, Putyin Orbánra ható politikájáról, az ukrajnai helyzetről, valamint a jelenlegi szégyenteljes magyar bevándorlópolitikáról is.
| ||
Miközben több ezer ember haladt a Keletitől a Blaha Lujza tér érintésével végig a körúton a Nyugatiig, majd a felüljárónál laza integetéssel tovább a Bajcsyn felállított színpadhoz, felhangzottak a szokásos rigmusok is, így a klasszikus „Orbán, takarodj!”, „Mocskos Fidesz!”, „Diktátor!” mellett ezúttal az alkalomhoz illő „Putyin nyet!”, a „Nem leszünk gyarmat!”, na meg a „Nem kell Paks!” is. Úgy tűnt, a hosszú séta szinte senkit sem tántorított el, a vonulás bizonyos pontjain páran be is kapcsolódtak a menetbe, bár valószínűleg ez nem a „Gyertek velünk!” skandálásának volt köszönhető, mindenesetre többen látványosan készültek az alkalomra, zászlóik mellett saját készítésű transzparenseiket emelgették, amelyek közül az orosz témára hangolt példányok mellett a deci-geci mértékegységet bevezető, a Simicska–Orbán példán szemléltető tábla volt tán a legemlékezetesebb. Útközben a szemlélődő járókelőkben azért vegyes érzéseket keltett a tömeg, volt, aki csak ámult-bámult, míg két néni például már-már magából kikelve, a hangosítás túlkiabálására törekedve arra szólított fel mindenkit, hogy „Menjetek dolgozni!”.
„Putyin takarodj, vidd az Orbán haverod!”
Nyolc óra előtt pár perccel a Bajcsy-Zsilinszky úton, a Podmaniczky utca előtt felállított színpadhoz érve újfent Füzessi köszöntötte az embereket, megjegyezvén, milyen „remek sokan” voltak.
Itt először Ámon Ada, az Energiaklub vezetője mondott beszédet, aki azzal kezdte, hogy nem hitte volna, hogy eljön az a nap, mikor ha Simicska Lajos mond valamit (Orbán Viktorról, na meg az oroszokról), azzal ő maradéktalanul egyet fog érteni, de így esett. Ámon szerint Magyarország választhat, hogy kelethez vagy nyugathoz akar-e tartozni, de az biztos, hogy a paksi atomerőmű bővítése a keleti szél befogását jelentené, pedig a magyarok többsége Európához akar tartozni. Nem meglepő húzás a Fidesztől az atommutyi: ugyanis Orbánék első intézkedéseinek egyike az volt 2010-ben, hogy visszavonták a széltendert, így ennek akár egyenes következménye is lehet – az is lett –, hogy míg a napelemeket például megadóztatják, addig az atomerőművet bővítik. Pedig az ország adottságai mellett simán lehetne Paksnak alternatívája – tette hozzá Ámon Ada –, de az atomerőmű nem energetikai vagy környezetvédelmi kérdés, hanem tisztán politikai. „Paks-2 az Orbán-rendszer egyik szimbóluma. Úgy akarják megépíteni, hogy az emberek ne tudjanak róla semmit, titokban és drágán legyen meg” az a jelentős terheket jelentő beruházás, amely szabadságellenes, függőséget és kiszolgáltatottságot okoz, emellett drága és veszélyes is.
| ||
A második szónok Margaryta Rymarenko, krími ukrán állampolgár volt, aki diákként tartózkodik az országban, nem politikus, nem is civil aktivista, csak úgy szívből szeretett volna elmondani néhány dolgot a demonstrálóknak. Oroszul beszélt – Füzessi tolmácsolt –; saját történetén kívül az derült ki beszédéből, hogy már régóta nem volt szabadság Ukrajnában, és ugyan most sikeresen megszabadultak a zsarnoki rendszertől, a legnagyobb árat fizették érte: csak emberek élete árán sikerült elérni céljaikat. Miközben az ukrán lány beszélt, újra meg újra felzúgott a „Mocskos Putyin!”, de mindez nem tompított azon elbeszélésen, amely adataiból az derült ki, hogy nem messze tőlünk, háborúban, egészen a vasárnapi tűzszünet megkötéséig több mint 5000 ember halt meg, és több mint 1 millióan menekültek el otthonukból.
Végül Gulyás Márton jött, és máris viccelt, hogy eljött az az idő, mikor egy ilyen nyilvános eseményen úgy tudott elmenni Császár Attila (Hír Tv-s riporter) mellett, hogy az szinte észre sem vette, nem voltak kérdései, ami Gulyás szerint azt a remekbe szabott kis káoszt jelezheti, ami a rezsim embereinek fejében van az ominózus pénteki simicskás nap után. Gulyás többek között arról is megemlékezett, hogy 96 éve ezen a napon kiáltották ki Litvániában a függetlenséget, mi magyarok pedig már 5 éve élünk a Nemzeti Együttműködés Rendszerének csúfolt diktatúrában. Szólt persze a ma érkező Putyinról is, akinek vagyona a legfrissebb információk szerint 200 milliárd dollár lehet, és aki miatt Gulyás soha nem gondolta volna, hogy előfordulhat az az orcátlan, újabb történelemhamisító szándékot, sunyi igazodást magában foglaló gesztus, amely szerint a Fiumei úti sírkert szovjet emlékművén az a felirat olvasható, hogy „Örök hála és dicsőség a szovjet hősöknek, akik az 1956. októberi ellenforradalomban életüket áldozták a magyar nép szabadságáért”.
„Viktor, Viktor, hát nem szégyelled magad?” – tette fel a költői kérdést, majd hozzátette – „Nem fogsz tudni soha annyi pénzt lopni, amennyiért becsületet vehetsz magadnak, mert a mai nap után, mikor kezet rázva e véres kezű diktátorral átadod ezt az újabb szégyenteljes emlékművet, becstelen emberként fogod leélni az életedet.” Ekkor zúgott leghangosabban az „Orbán, takarodj!”.
A tüntetés azzal a reménykeltő kijelentéssel zárult, miszerint meg lehet dönteni a politikai apátiát. Meg.
