Első fokú ítélet a volt békéscsabai plébános ügyében: Hitelélet

szerző
Bod Tamás
publikálva
2001/22. (05. 31.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Első fokú ítélet a volt békéscsabai plébános ügyében

Első fokú ítélet a volt békéscsabai plébános ügyében

Az ügy során szóba kerültek a plébániákon működő "B" kasszák, amiket néhányan csak "bitangkasszaként" emlegetnek.Aközel másfél évig tartó büntetőper tárgyalásain már-már úgy tűnt: a békéscsabai belvárosi plébánia a kilencvenes évek középső harmadában inkább működött nagy forgalmú pénzintézetként, mint a helyi katolikus közösséget irányító és szervező hitéleti központként. Bankokat megszégyenítő forgalmat bonyolított le Guliga György. A büntetőperben tanúk tucatjai erősítették meg, hogy - kiváltképp 1995 és 1997 között - a kölcsönadók szinte egymásnak adták a kilincset a Baross-udvarban. Szájhagyomány útján terjedt a hír: jó kamatra, az egyházat pénzükkel támogatva lehet segíteni a plébániának abban, hogy a megnövekedett feladatokat el tudja látni. A hívek úgy tudták: évi 34 százalékos kamatra adták kölcsön HUF-jaikat, amelyek a helyi katolikus általános iskola felújítását, továbbá nyugdíjasok háza, új kollégium és a belvárosi templom alatti díszes temetkezési hely építését fedezik.

Svájc, Luxemburg, Bécs

A bíróság szerint a laikusoknak is nyilvánvaló kellett hogy legyen: mindez messze meghaladta a plébánia anyagi teherbíró képességét. Guliga György a büntetőtanács előtt nem tudott hitelt érdemlően válaszolni arra, hogy az általa csak "nagy projekteknek" nevezett beruházásokban milyen külhoni cégekkel állt kapcsolatban. Az ítélet indoklásában a bíróság jellemző példaként említette: a volt plébános egy olyan svájci hitelezői csoportról beszélt, amelynek a céges papírjai luxemburgiak voltak, de Bécsben élő képviselőjüket máig nem sikerült megtalálniuk a hatóságoknak.

A hosszú tárgyalássorozat végére sem derült ki: a szeged-csanádi megyés püspökség miért csak évekkel a nagyszabású pénzügyi műveletek megkezdése után észlelte, hogy bajok vannak a békéscsabai plébánián? Gyulay Endre püspököt tanúként hallgatta meg a bíróság, aki elmondta: a csabai katolikus plébánia éves zárszámadásaiból és költségvetéseiből - amelyeket rendszeresen ellenőriztek - nem derült ki, hogy Guliga György milyen pénzügyi műveleteket hajtott végre. (Erre részben az a magyarázat, hogy ezeket a pénzeket, akár több tíz milliós nagyságrendben is, vélhetően a "B" kasszára érkeztette a volt plébános.) Gyulay csak plébánosa 1997-es áthelyezése után tudta meg, hogy Guliga milyen nagyságrendű összegeket vett fel. Kovács Péter plébános, Guliga utóda 1997 júliusában nem írta alá az egyházközösség két pénztárfőkönyvét, mert azok nem rendelkeztek napi lezárással.

Üres kassza

Tanúvallomásában Kovács plébános megjegyezte: az átvételi jegyzőkönyv nem tartalmazta tételesen a kölcsönadó magánszemélyek szerződéseit, ezt csak később mutatták meg neki a plébánia alkalmazottai. Ezek nettó összege 1997 nyarán 71 millió forint volt, kamatokkal együtt pedig meghaladta a százmilliót. A kasszában nem volt készpénz. Az új plébános tájékoztatta a megyés püspököt Guliga örökségéről.

A plébánosra vonatkozó egyházjogi szabályozás szerint 50 ezer forint feletti kifizetéshez püspöki engedély kell, ám ezt Guliga egyetlen esetben sem szerezte be; fedezetül - ugyancsak elöljárói tudta nélkül - egyházi ingatlanokat jelentett be. Gyulay Endre 1997-ben büntetőfeljelentést tett Guliga ellen, de az ügyben nem sokkal ezután polgári peres eljárás is indult. A szeged-csanádi egyházmegye Guliga munkáltatójaként több kölcsönadó hívővel peren kívül állapodott meg (a kamatokat nem kellett megfizetnie), míg másoknak a jogerős ítélet után pengetett. Másrészt - a polgárjogi perek miatt - ingóárverésre került sor a békési megyeszékhely plébániáján, amelyen minden tárgy - bútorok és technikai eszközök - mélyen a kikiáltási ár alatt kelt el, és a minimálisan remélt bevétel alig egyharmada, 1,2 millió forint folyt a kasszába. Ekkor már 34-35 millió forintos jogos polgári jogi igényt kellett volna teljesíteni, a csabai egyházközség ingatlanjai azonban mégsem kerültek kalapács alá: az egyházmegye fizetett a kölcsönt nyújtó híveknek.

A négy évvel ezelőtti feljelentéskor Gyulay Endre megyés püspök Tiszaszigetre helyezte Guliga Györgyöt; egy évvel később, 1998-ban felfüggesztette a papi hivatás gyakorlása alól, lehetőséget teremtve, hogy világi bíróság ítélkezzen polgári és büntetőperes eljárásban a történtek miatt.

Az álmok ára

A bíróság az indoklásban megállapította: a későbbi kölcsönfelvételekből többnyire a korábbi hiteleket törlesztették. Az ítéletben a volt plébános terhére rótták, hogy a Polgári Banktól felvett 25 millió forintot nem az egyház, hanem a maga számlájára utaltatta. Továbbá a békéscsabai katolikus bérpalota lakásaiért - püspöke megállapodásával szemben - pénzbeli kárpótlást kért a plébános, és a megtévesztett békéscsabai önkormányzat így 12 millió forintot fizetett ki neki.

A papi hivatásából három éve felfüggesztett vádlottnak 1997-ig visszamenően - éves 20 százalékos kamattal számolva - összesen hárommillió forintot kell visszafizetnie egykori munkáltatójának, közel kétszázezret a Békés Megyei Illetékhivatalnak és 407 ezer forint bűnügyi költséget a bíróságnak, méghozzá a május 24-i ítélethez képest mindegyik tétel esetében tizenöt napos határidőn belül. A bíróság nem tudta megállapítani, hogy ügyleteit üzletszerűen követte volna el a plébános, ezért enyhébb büntetési tételt alkalmazott. Az ítélethirdetés után mind a vád képviselője, mind a vádlott és védője három nap gondolkodási időt kért. A bíróság úgy rendelkezett, hogy Guliga csak a hároméves börtönbüntetés háromnegyedének letelte után bocsátható szabadon.

Bod Tamás

szerző
Bod Tamás
publikálva
2001/22. (05. 31.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra