Enyedi Ildikó Vidnyánszkyról: Ő már jó ideje politikus

Belpol

Az SZFE önvédelmi harcának esélyeiről is beszélgettünk.

Ő is felmondott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, amikor az intézményre hatalmi erővel rákényszerített kuratórium Vidnyánszky Attila elnökletével felszámolta az egyetem autonómiáját. A diákok kiállásáról, a tanárok helytállásáról, Vidnyánszky szerepéről és A feleségem történetéről is beszélgettünk.

Az interjút Köves Gábor készítette - a teljes szöveg a Magyar Narancs csütörtökön megjelenő legfrissebb számában olvasható. Ízelítő:

Magyar Narancs: A nyílt levélben, amelyet a diplomázó diákjainak írt a felmondása okairól, nem nevezi meg, de egyértelmű, kire céloz, amikor egy egyszerre gyalázkodó és sértődött áldozatként viselkedő alakról ír. Szinte filmbe illő szerep. Látott e szerepben bármi elmozdulást Vidnyánszky Attila legutóbbi nyilvános megszólalásai alapján?

Enyedi Ildikó: Egyre érdekesebb tanulmány. Minden hiteles emberi megszólalásban kell lennie valami konzisztenciának, ez független attól, hogy szimpatikus-e, amit mond, de én ilyet nem látok. Ő már jó ideje politikus. Egy politikus szemrebbenés nélkül mondja ugyanannak az ellenkezőjét is egy hét múlva, ha az van a hasznára. Vidnyánszky most már olyan gyors ütemben váltogat az őszinte odafordulás és a bagázsozás, illetve a nemzetközi háttérhatalmazás között, hogy lassan követhetetlen. Olyan ez, mint amikor menet közben szétrázódik egy karosszéria. Már egyik narratíva sem tud működőképes lenni. Amikor bocsánatot kért Karsai Györgytől, az szíven ütött. Egy pillanatra azt hittem, hogy rálát arra, mit művel, és hogy mit művelnek vele. Mert vele is művelik. Egy politikusnak nincs vesztenivalója, mert arra tette fel az életét, hogy szűk csoportérdekeket képviseljen bármi áron. Kivéve persze, ha (bármilyen nemű) államférfi, akiből jó lenne, ha lenne nekünk. De egy alkotó embert ez kikészít. Ő kereste, ő ment bele a csalánosba, de ettől függetlenül talán fel se fogja, mennyivel többet veszíthet, mint azok a minisztériumi zakós emberek, akik így betolták őt. Van egy idevágó emlékem Nyikita Mihalkovról. Hatalmas, ragyogó tehetség – volt. A kilencvenes évek elején, amikor a Bűvös vadászt készítettem elő, castingolt nekünk az ő cége, amelyet a friss szabadságban gründolt. Beindult nála a pénzszerzés vágya, és aztán jött a hatalom utáni hajsza. Mihalkov személyesen is adott tanácsot nekem, ő is dolgozott Kajdanovszkijjal, akit nagyon szerettem volna a Bűvös vadászba, és végül sikerült is, ő lett az egyik főszereplő. Vártam izgatottan a személyes találkozást Mihalkovval, nagy rendezőidolommal. Bent találkoztunk a friss cégében. Néztem ezt a fantasztikus rendezőt, és azt láttam, hogy halott a szeme. Utána találkoztunk még évekkel később a Moszkvai Filmfesztiválon. Akkorra már abszolút elvitte, már nem is a pénz, hanem a hatalom bűvölete, mindenek ura volt az orosz filméletben. Halott volt. Az utolsó találkozáskor Putyin dácsájából érkezett egy reggeliről. Hihetetlenül imponált neki. Nem fogta föl, hogy mennyivel értékesebb ember annál, mint akihez nem kis büszkeségére közel férkőzött. A Csalóka napfény az utolsó érvényes filmje, az kvázi erről is szól.

false

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Rengetegen kiálltak a tüntető diákok mellett, olyan művészek is, akik korábban nem nagyon szólaltak meg közéleti ügyekben. Ugyanakkor a támogató nyilatkozatokban visszatérő motívum, hogy ebből bukás lesz, mert Vidnyánszky ellen nem lehet győzni. Ez hogyan érinti?

EI: Nem jól, de én egy örök optimista vagyok. Van ennek a történetnek lehetséges jó kifutása. Igazság szerint évek óta őszintén sajnálom a valódi konzervatívokat, akik teljesen képviselet nélkül maradtak ebben az országban. A számukra és a mindannyiunk számára fontos jelképek sorban le lettek rabolva, el lettek hiteltelenítve. Nekik is fontos lehet, hogy a nemzet, a haza, a mindannyiunkat összekötő közös kultúra ne legyen semmilyen politikai csoportosulás martaléka, ne sajátíthassák ki, ne használják gátlástalanul a saját tetteik legitimálására és, főleg, ne merüljön fel bennük, hogy ebből ők bárkit jogosultak lennének kizárni. A Testről és lélekről berlini fesztiválszereplése alkalmából adtam egy interjút, ugyanazt mondtam, amit itthon is mondok mindig, de ez a nyilatkozat nagy port kavart, elég sok gyűlölködő üzenetet kaptam Facebookon. Nagyon durva dolgokat is írtak. Olvastam az üzeneteket, és közben figyeltem magam, azon gondolkodtam, miért nem utálom azt, aki ilyeneket ír nekem. Nem tudtam kicsiholni magamból semmilyen ellenszenvet, csak nagy sajnálatot éreztem. Mert azok, akik ezeket a kommenteket írják, ők a legnagyobb áldozatok. Mert ők el is hiszik a hatalom fedősztoriját. Egy cinikusan kitalált és cinikusan változó fedősztorit. Ha ezek az emberek ebből felébrednek, amit nagyon remélek, iszonyatosan kifosztva fognak állni. Várom azt a pillanatot, amikor őszinte dialógus lesz ebben az országban megint, és nagyon kérek előre mindenkit, hogy értsék meg ezeket az embereket, ne szorítsák őket sarokba...

A teljes interjút elolvashatják a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban, vagy online, ha előfizetnek a lapra digitálisan!


Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.