Érvénytelen idõközi választás Sopronban: Nyugaton a helyzet

  • Gavra Gábor - Venczel Sára
  • 2004. november 18.

Belpol

A választók közönye kísérte a hét végén a soproni és szécsényi idõközi országgyûlési választás elsõ fordulóját. Mivel a részvétel mindkét körzetben 30 százalék körüli volt, a voksolás érvénytelen lett. A Fidesz egyértelmû gyõzelmet aratott nyugaton és északon is. A Narancs stábja Sopronban dideregte végig a választás estéjét.

Magyarázni sokféleképpen lehet a hét végi idõközi parlamenti választások eredményét (és érvénytelenségét), ám elégedettségre csak a Fidesznek van oka. A magabiztosság szinte kézzel fogható volt a soproni Fidesz-iroda környékén ezen a fagyos novemberi estén, amikor Szájer József és Firtl Mátyás a város felsõ középosztályának képviselõi között szorongva fogadta a gratulációkat. Szájer kérdésünkre az országos és a helyi

Fidesz-politika eredményének

nevezte Firtl meggyõzõ fölényét. Bár a magunk részérõl az elmúlt két és fél év fideszes politikájában nem vélünk felfedezni a mostani és a júniusi gyõzelmet magyarázó tartalmi elemeket, az EP-képviselõnek annyiban mindenképpen igaza lehet, hogy pártja átalakítása, a korábbi elitista struktúra kíméletlen felszámolása és a választókkal ápolt intenzív kapcsolatok rövid másfél év alatt is busásan kamatoztak Orbán Viktornak és szövetségének. A Fidesz az idõközi választáson gond nélkül mozgósította júniusban együtt mozduló bázisa nagy részét, bizonyítva ezzel, hogy akkor is számíthat az összes választásra jogosult 15-20 százalékának támogatására, ha az országos politikában hosszabb-rövidebb idõre elveszíti a kezdeményezést, és ha az adott megmérettetésnek nincs közvetlen befolyása az ország kormányzására. A Fidesz-stratégia sikere azonban még nem teljes: a gazdasági populizmussal megszólítani kívánt baloldali szavazók elhódítása továbbra is akadozik. Szájer közlése szerint pártja (Sopronkõhidán kívül) a város egyik "hagyományos lakótelepi" részén maradt le a szocialisták mögött.

A Fidesz szövetséggé alakulásának tanulságai mindenesetre azt mutatják, hogy a 2004-es sikerek nem magyarázhatók pusztán a Fideszben elharapódzó vezérkultusszal vagy az egyre gátlástalanabb demagógiával. A gyõzelmek a Fidesz és a választói kapcsolatába fektetett munkát, kreativitást és kitartást is dicsérik.

Mindazt tehát, ami hiányzott az MSZP 2002 és 2004 közötti politikájából, és amiben a nagyobbik kormánypárt (a fiatalítás, a programalkotás és a pártvezetõk médiaoffenzívája dacára) még mindig alulmúlja nemcsak legerõsebb riválisát, de 2002-es önmagát is. Kránitz László soproni szocialista jelölt a fentieknek megfelelõen "mozgósítási vereségként" értékelte a történteket. "Az EP-választáson az MSZP-re szavazókat most is sikerült megnyernünk, de rajtuk kívül senkit nem tudtunk megszólítani" - értékelt rezignáltan a jelölt, aki szerint a sikertelen kampány oka, hogy az elmúlt két évben megzuhant országos szervezet támogatása nélkül "helyben lehetetlen aktivizálni", ráadásul szerinte a december 5-i népszavazás kampánya is a baloldali szavazók körében okozott nagyobb "zavart". "A mi szavazóink otthon maradtak" - zárta értékelését Kránitz a Kovács László és Medgyessy Péter júniusi produkciójából ismert fordulattal; az továbbra is tisztázásra vár, hogy az MSZP mi alapján tartja "saját" támogatóinak a voksolástól tartózkodókat.

Az EP-, majd az idõközi választások zakója azért is roppant kínos a szocialisták számára, mert 2002-ben többek között (ellenfeleik szerint is) kiváló mozgósítóképességüknek és a társadalom legszegényebb, korábban sosem szavazó rétegeire fordított figyelmüknek köszönhették gyõzelmüket. A Fidesz egy percig sem tagadta, hogy az elsõ forduló során elszenvedett vereségébõl tanulva legfontosabb célkitûzése az egyéni körzetekben korábban elszabotált politikai munka javítása lesz. Az MSZP-nek nincs oka a pánikra az eredmény miatt, de jó, ha vezetõi észreveszik: az EP-választás óta nem sikerült új szavazókat maguk mögé állítaniuk, és rosszul tennék, ha azzal vigasztalnák magukat: a Fidesz sem tudott kilépni (az övékénél amúgy lényegesen kiterjedtebb) bázisa határain túlra.

A parlamenti pártok közül a leginkább az MDF-nek kell kétségbeesnie. Sopronban legalábbis beérett az EP-választás óta az MDF megosztására tett (és Dávid Ibolya szerint a Szentkirályi utcából instruált) akciósorozat; az MDF júniusi támogatóinak nagy része elfordult pártjától. Nagy Tamás jelöltet egy belvárosi sörözõben értük utol, ahol kampánycsapata nélkül, egy barátjával busongott az általa elért 2,22 százalékos eredmény fölött. Különösen fájó számára, hogy a MIÉP-es Sárdy Barbara megelõzte. Kudarcát részben az MDF belháborújának tulajdonította: "Sopronban az EP-választáson az országos átlagot meghaladó, 5,5 százalékos eredményt ért el az MDF. Ezt sikerült Lezsákéknak 2,2 százalékra legyalulniuk azzal, hogy veszekedõs, >>kisgazdás>normális Magyarország<< szlogenje." Azt pedig, hogy az MDF-bõl pár hónapja kizárt Horváth Balázs a Fidesz jelöltje mellett kampányolt, Nagy Tamás "példátlannak" nevezte. Szerinte a két nagy parlamenti pártnak illene elgondolkodnia az alacsony részvétel okain. Szerintünk a kicsiknek is; ám abban az MDF jelöltjének igaza lehet, hogy a Fidesz quislingjei által elõidézett belharcokban Dávid Ibolya pártja elvesztette az EP-választási sikerrel fölhalmozott politikai tõkéjét, a jobbközép Orbántól független integrációjának esélye jóval kisebb, mint azt júniusban gondolni lehetett. Derûlátóbbak lehetnek

a Fidesztõl jobbra

elhelyezkedõ alakulatok. Pontosabban: lehetnének, ha (2002-höz hasonlóan) egységesen tudnának fellépni. A MIÉP-es Sárdy Barbara Sopronban, a jobbikos Franka Tibor Szécsényben kerekedett az MDF jelöltje fölé; a két párt együttes eredménye látogatásunk helyszínén 4,33, Nógrádban 4,5 százalék volt. Az alacsony részvétel miatt ebbõl messzemenõ következtetést hiba lenne levonni, ám ha Sárdy, illetve Franka mostani eredménye két hét múlva újabb, a Fidesztõl jobbra álló szavazókat mozdít meg, a hazai szélsõjobboldal közel három év után ismét közéleti tényezõ lehet (bár ettõl még nem válnak "harmadik erõvé", lásd: Gyorstalpaló, Magyar Narancs, 2004. október 28.). A Sopronban "Gyõzzön a Jobbik" szlogennel kampányoló 22 éves Kirkovits Balázsnak 202 szavazat begyûjtésével a 6. helyet sikerült megszereznie, bár elmondása szerint legalább 3 százalékra, azaz 500 szavazatra számított. Kirkovits "minden korosztályt megcélzott az oktatás megújítását hangoztató programjával", ami konkrétan a napi testgyakorlás és a hit- és erkölcstanoktatás kötelezõvé tételét jelentené.

Sárdy Barbara - aki néhány, egy jó órával korábban általunk heveny utcai zsidózás közben megtekintett ifjú aktivista társaságából sietett delegációnk fogadására - úgy látja: "Ha nem lenne Jobbik, a MIÉP megverte volna az SZDSZ-t." Sárdy az alacsony részvétel mögött az "egy csecsen csüngõ" négy parlamenti párttal szembeni "alaktalan, visszafojtott elégedetlenséget és indulatokat" sejtett, melyeknek "a nemzeti radikalizmus szabhat irányt 2006-ban". A MIÉP lehet képes szerinte az elmúlt 15 év kormányzatai által okozott károk, így a privatizáció és a külföldiek földtulajdonszerzése következményeinek enyhítésére.

Az SZDSZ

Sopronban 4,2 százalékkal a "még létezõ" kategóriában maradt. Horn Gábor ügyvivõ a választások másnapján úgy nyilatkozott: a választók érezték, hogy a voksolásnak nincs nagy tétje. A Gizella utcában is így gondolhatták, hiszen Kóczán Zoltán programját sem az SZDSZ honlapján, sem máshol nem leltük, bár a liberálisok Szent-Iványi István EP-képviselõt, Magyar Bálint és Kóka János minisztert, valamint Kuncze Gábor pártelnököt is bevetették a kampányban. Utóbbi szerint azért kell Kóczánra szavazni, mert "régóta ismeri". A meggyõzõ érvek 4,21 százalékot, azaz 687 szavazatot hoztak a pártnak. A Tûztorony mögötti SZDSZ-irodában ennek ellenére nyomát sem leltük a csüggedésnek. A sörösüvegekkel teli asztalok körül vidám, fõként középkorú szabaddemokraták derültek nagyokat, "a második legjobb vesztes"-ként jellemezve pártjukat. Jelöltjük éppen elõttünk viharzott az MSZP-irodába az esetleges visszalépésérõl tárgyalni Kránitz Lászlóval; lapzártakor nincs további hírünk 28-i indulásáról.

A soproni és szécsényi voksolás (az MSZP-bázis stagnálásán túl) legföljebb a jobboldal további átrendezõdése szempontjából lehet jelzésértékû, bár változatlanul kétséges, hogy egy, az ország kormányzásáról döntõ szavazáson a hazafiak legalább az elsõ fordulóban a MIÉP-et vagy a Jobbikot választanák-e, vagy már akkor is a Fideszre szavaznak. Az MDF-et viszont a jelek szerint megviselték az elmúlt harcos hónapok. Úgy tûnik, a "nemzeti radikalizmus" túléli a polgári jobbközepet.

Gavra Gábor

Venczel Sára

Három választás

A 2002-es választás elsõ fordulójában csaknem 77 százalékos részvétel mellett Sopronban Szájer József, a Fidesz-MDF jelöltje gyõzött. Ekkor közel 19 ezer szavazó támogatta, amivel 48,7 százalékos eredményt ért el. A Fidesz az érintett választókerület településein 13 ezer szavazatot söpört be az idei EP-választáson (52 százalék); Firtl Mátyás mostani 53 százalékos eredménye még úgy is minden idõk legnagyobb arányú jobboldali gyõzelme a körzetben, hogy a rá leadott 8750 szavazat meg sem közelíti pártja korábbi eredményeit.

Kránitz László (MSZP) a 2002-es elsõ fordulóban 13 700 voksot szerzett, pártja 8100 szavazó támogatását nyerte el júniusban. Most 5600 soproni és környékbeli választotta. Az SZDSZ két éve 2360, júniusban 1500, a hét végén 700 szavazó szimpátiáját nyerte el.

A belviszályoktól tépázott MDF az EP-választáson 1350, most viszont csak 360 választó támogatására számíthatott. A két parlamenten kívüli jobboldali erõ együttes eredménye (4,33 százalék, 700 szavazat) meg sem közelíti a pártszakadás elõtti MIÉP 2002-es (4,29 százalék, 1663 támogató) eredményét; Sárdy mostani szereplése (500 szavazat) viszont jobb, mint a MIÉP júniusi (450) körzetbeli eredménye.

Figyelmébe ajánljuk