Orbán Viktor főtanácsadója pár hónapja ellátogatott a Magyarország egyik leghátrányosabb kistérségében, az ibrányiban található Paszab faluba. Kocsija a helyi általános iskola előtt állt meg, majd odabenn Hegedüs Zsuzsa elbeszélgetett a paszabi gyerekekkel. A főtanácsadó társalgási kísérleteit szerencsénkre kamera rögzítette, a felvételekre a kormányzati portál egy ritkán látogatott szegletében bukkantunk rá. A teljesség igénye nélkül emeltünk ki néhány részletet abból a projektből, amely a hazai oktatás rossz PISA-mutatóit szeretné helyrehozni. A felvétel előtt a gyerekek legóztak, az volt a cél, hogy egy kis közértet építsenek fel. Ez sikerült is, jogos volt hát minden dicsérő szó és empatikus érdeklődés.
*
Hegedüs Zsuzsa: Mit csinál az apukád? Tudod, mit dolgozik?
Kisfiú: Apunak Pesten van…
Hegedüs Zsuzsa: Pestre feljár dolgozni?
Kisfiú bólogat.
Hegedüs Zsuzsa: És hogy jön haza? Hetente? Vagy mindennap?
Kisfiú: Mindennap!
Hegedüs Zsuzsa: Mindennap hazajön?
Kisfiú bólogat.
Hegedüs Zsuzsa: Ezt nevezem! Nagyon szeret bennetek az apu!
*
Hegedüs Zsuzsa: Apu dolgozik?
Kislány rázza a fejét.
Hegedüs Zsuzsa: Otthon van?
Kislány bólogat.
Hegedüs Zsuzsa: És mit csinál egész nap?
Kislány: Vigyáz a kistestvéremre.
Hegedüs Zsuzsa: És anyu?
Kislány: Takarít.
Hasonló kérdezz-felelek lepereg még párszor. A látogatás így ér véget:
Hegedüs Zsuzsa: És mit hoz a nyuszi?
Osztályterem (kórusban): Tojááást!
Hegedüs Zsuzsa: Szóval, én itt hoztam egy csomó tojást… Most még maradjatok a helyeteken… (felemel egy kis csokitojást) Látjátok ezt?
Gyerekek: Igeeen!
Hegedüs Zsuzsa: Ez nektek van. De azt hiszem, ezért a nagyon jó munkáért a legnagyobb tojás a tanító néninek jár. Boldog húsvétot! (a nagy tojást átadja)
Tanító néni: Köszönöm szépen!
| ||
Keleti nyitás
A főtanácsadó saját beszámolója szerint a Legókkal az ország 15 LHH-s, azaz leghátrányosabb helyzetben lévő kistelepülésének iskoláját kereste fel. A paszabi mellett például a nyírmadait, utóbbi helyszínen az idősebb tanulóknak már ún. robot Legókkal tartottak foglalkozásokat. (Ezek a Legóból felépített, ám egyszerű szinten programozható eszközök bevett és bevált informatikai készülékek a közoktatásban is, főleg kompetenciafejlesztő hatásuk miatt – erre később visszatérünk.)
A Kelet-Magyarországon bevetett mintát a Távol-Keletről, a 2017-es PISA-győztes Szingapúrból vette Hegedüs. „A látványos siker titkát a Szingapúrban már több évvel ezelőtt elindított újszerű képzési program vezetőnője fedte fel” – indítja ismertetőjét a főtanácsadó a kormany.hu-n, majd a szót a szingapúri szakelemnek adja át, aki valahol, valamikor ezt mondta (vagy írta): „Szakemberek évek óta figyelmeztetnek arra, hogy 5-10 éven belül már a segédmunkásoknak is egyre újabb típusú robotokkal kell majd dolgozniuk a fejlett gazdaságokban. Ehhez azonban nem egyszerűen informatikai ismeretekkel, hanem az anyanyelv elsajátításához hasonló módon és korban (játékosan és gyerekkorban) kialakított informatikai készséggel kell rendelkezniük” – és a szó innen ismét Hegedüsé: „Ezt tettük mi is: ezért indítottuk el 2017 őszén a Robotlego Programot.”
Ami tehát – ha jól értjük – a hazai segédmunkás-erőforrás előszobája lenne, ezzel jól illeszkedne a kormányzati oktatáspolitika („diplomás helyett szakmunkást!”) kijelölt irányába. Ehhez képest több mint meglepő, hogy az illetékes államapparátus mennyire zavarba jön, ha az ügyre rákérdezünk. A válaszokból úgy tűnik, azt sem tudják, mit és hogy művelt Hegedüs Zsuzsa.
Hetekig tartó levelezés
Amikor pár hónapja észrevettem a március végén publikált videót a kormányzati honlapon, levelet írtam Hegedüs munkahelyének, hiszen a szóban forgó időszakban a főtanácsadó a Miniszterelnöki Kabinetirodához (MK) tartozott. Közérdekű adatigénylésben arra szerettem volna választ kapni, mekkora közpénzből valósult meg a Robotlego Program, milyen szervezeteken keresztül történt az eszközök beszerzése, kik biztosítják a szakmai kontrollt, de kértem egyebek mellett, hogy küldjék el szakmai programot is.
A Rogán-minisztériumtól kapott válasz tömör volt, de világos: a Kabinetiroda nem adatkezelő, „tájékoztatom, hogy a megfogalmazott kérdéseivel kapcsolatban keletkezett információkat, adatokat, iratokat a Klebelsberg Központ kezeli.”
Ezek után természetesen a Klebelsberg Központnak (KK) is elküldtem levelem, ahonnan már a következő válasz jött: a Robotlego Programmal kapcsolatban a KK „nem adatgazda”. Ismét levelet írtam: jeleztem a Kabinetirodának, hogy a KK szerint nem ők az adatgazdák, és kértem, legalább azt árulják el, mégis ki az illetékes Hegedüs ügyében. Erre ezt válaszolták: „Korábbi válaszunkat fenntartjuk.” Az ellentmondást nem oldották fel, így ismét írtam a KK-nak, ahonnan már azt válaszolták: a „Robot Lego Pilot Program Hegedüs Zsuzsa Főtanácsadó Asszony hatáskörébe tartozik”.
Ezzel tehát visszairányítottak az első címzetthez: a Kabinetirodához, hiszen szervezetileg ide tartozik Hegedüs. Nekik tehát megírtam, hogy az általuk javasolt KK-nál mit válaszoltak, és kértem az MK-t, végre segítsenek kicsit jobban megismerni a projektet. Ez a levelem még augusztus közepi, választ azóta sem kaptam a minisztériumtól.
Egyébként a fenti korrespondencia – melynek eredményeként lényegében semmi lényeges nem derült ki azon túl, hogy az illetékes apparátus láthatóan egyáltalán nincs képben a kormányfő egyik tanácsadójának dolgaiban – hosszú hetekig, csaknem egy egész nyáron át tartott. Két hete az Emmi egyik alkalmazottjával sikerült beszélnem, aki meggyőződéssel állította: az ügy a KK-hoz és annak egyes kerületeihez tartozik. A Klebelsberg Központnak ennek tudatában ismét írtam, de csak megismételték korábbi válaszukat, miszerint az ügy a főtanácsadó „saját hatáskörébe tartozik”. Írtam az immár az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz tartozó Digitális Jólét Program címére is, amelynek keretében Hegedüs programja is fut, ám ők sem reagáltak lapzártánkig.
Feltalálták a spanyolviaszt
Ezek után pár telefonnal arra jutottam, hogy a Hegedüs által bevetett digitális oktatási módszer csak elsőre hangzik egzotikumnak vagy újdonságnak, és ha gyéren, de már Magyarországon is alkalmazzák, tulajdonképpen rendszerszinten. Hegedüs a honlapon megadott pár típust (LEGO WeDo, LEGO EV3 robot), és az ezeket forgalmazó cégeknek utánanézve gyorsan kiderült: a vállalkozások a hazai közbeszerzések visszatérő szereplői, más digitális eszközök mellett ilyen készülékeket is értékesítenek a KK egyes tankerületeinek. „Nem szűkíteném le ezt a területet a Legókra. Ezek olyan digitális eszközök, amelyeket be lehet illeszteni egy természettudományi órába, de külön szakköröket is lehet tartani belőlük. Általánosságban azt mondanám, hogy az algoritmikus gondolkodás fejlődését segítik.
A tanárokat természetesen ki kell képezni ezeknek az eszközöknek az alkalmazására” – mondja az egyik cég prominense. Amikor konkrétabban kérem annak megnevezését, hogy mire lehet a gyakorlatban jó mindez, a szakember ezt válaszolja: „Nézze, ha a diákok később elkerülnek az Audi- vagy Bosch-gyárakba, akkor az alapkészségszinten meglegyen, hogy mit jelent például utasítást adni. Hogy ne összetört kocsik jöjjenek ki a sorokon. Ezt is elősegíthetik az ilyen foglalkozások.”
Ugyanakkor az ilyen eszközök alkalmazásának nincs feltétlenül sok köze Szingapúrhoz, mert mint megtudom, ez a piac tavaly „pörgött fel itthon”. Ennek oka egy uniós közoktatási pályázat (EFOP-3.23.), amelyre például a tankerületi központok jelentkezhettek. Ez Nagykanizsán sikerült is, ott 110 milliót nyertek „digitális környezet fejlesztésére” idén év elején, ezt három általános iskola és egy gimnázium ilyen célú bővítésére használhatják fel. Nekik egyébként semmi szükségük nem volt Hegedüs Zsuzsára – és ez érthető, hiszen oktatási központként bőven rendelkezhetnek olyan tudással, hogy meg tudják állapítani, az adott intézmény tud-e ilyen eszközöket hatékonyan alkalmazni vagy sem.
Épp ezért úgy tűnik, Hegedüs legújabb esete annak a jelenségnek az iskolapéldája, amelyről nemrég írtunk ( lásd: Orbán hálózata, Magyar Narancs, 2018. augusztus 9.): bemutattuk, mennyi kormánymegbízott főtanácsadó dolgozik amúgy a hasonló célokból működtetett állami közigazgatás vagy épp minisztériumi struktúra mellett. Ennek egyik hátulütője, hogy értelmetlen párhuzamosságok jönnek létre, mint amikor a KK nem tud arról, hogy néhány iskolában mit csinál egy főtanácsadó, aki végső soron az államapparátus munkájába folyik bele – ám mintha éppen az apparátus nem tudna erről. De ez csak az egyik baj a Hegedüs-féle Lego-sztorival, és talán a kisebbik.
Pedagógiai szempont
Több oktatási szakértővel is beszéltünk, miután megmutattuk nekik Hegedüs videóit. Radó Péter azt mondja minderről: „Pompás kormányzati propaganda, egy látszatkeltésre berendezkedett oktatáspolitika jellemző termékei. Látok némi ellentmondást a 15 iskolába behurcolt drága fejlesztőjátékok és az egyre inkább a hátrányos helyzetű gyerekek gettóivá váló állami iskolák elképesztő alulfinanszírozottsága között. Bár biztos, hogy a gyerekek nagyon élvezték ezeket a játékokat, van valami irritáló a méregdrága fejlesztőjátékok látványában olyan iskolákban, ahol a legelemibb működési és szakmai feltételek biztosítására sincs pénz. Szakmailag tényleg igaz, hogy jól működő, egyébként is magas tanulási eredményeket produkáló iskolarendszerekben komoly eredményeket lehet elérni fejlesztőjátékokkal, de ezeket az eredményeket nem a játékok produkálják önmagukban.” L. Ritók Nóra Berettyóújfalun testközelből ismeri, milyen egy szegénység sújtotta, kelet-magyarországi terepen a gyerekekkel foglalkozni nap mint nap. Ő ezt mondta nekünk, miután megnézte a videókat: „Maga a legózás és a robottechinka jó eszköz a gyerekek fejlesztésére. Robotra nekünk nincs pénzünk, de Lego-adományokkal dolgozunk, remekül fejleszti a finommotorikát, a szabálykövetést meg a logikai készségeket is. Ezek olyan eszközök, amelyek érdeklik a gyerekeket, játékosan fejlesztenek. És nem a mai magyar leszakadó térségbeli iskolák eszközei. Hiába nyomják ezt a pozitív kampányfilmet, miközben ott vannak a beázott, tönkrement iskolák, a hiányzó pedagógusok, a felszerelés nélküli gyerekek… A lemorzsolódók. Nem ez a valós kép, nem az ilyen iskolák a tipikusak az LHH kistérségekben.” Végül így összegez: „A közoktatás haldoklik. Hiába pántlikáznak rá ilyeneket, mert ez (sajnos) nem kompatibilis az iskolarendszerünkkel. Főleg nem a leszakadó térségek szegregált iskoláival. És ez nem a módszer vagy az eszközök hibája. Hanem a hazai oktatáspolitikáé.”
Próbáltuk, de nem sikerült az érintett iskoláktól választ kapnunk, milyen tapasztalataik, híreik vannak a főtanácsadó projektjével kapcsolatban. Viszont tudtunk egy olyan pedagógussal beszélni, aki a programra rálátott; neki ez volt a tapasztalata: „Csináltunk ott pár tréninget, igazából szívességi alapon, aztán megszakadt a kapcsolat. Az volt a gond, hogy semmiféle hivatalos kapcsolat nem volt, nem derült ki, hogy milyen forrásból van ez, Zsuzsa sem tudta a jövőt, nem jött a pályázat, amiről beszélt, így abbahagytuk. Abszolút nem tudom, mi van ezzel a programmal.”
„Amikor visszajövök, hozok tableteket, illetve iPadeket, amiket hazavihettek!” – mondta egyik búcsúzásakor Hegedüs a gyerekeknek Nyírmadán. Amely iskola a videók alapján nagyon is rendezettnek és felszereltnek tűnt, épp ellenkező benyomást keltve, mint amit – a főtanácsadó által emlegtett – LHH-s kategóriáról asszociálnánk. Természetesen szerettük volna megkérdezni Hegedüs Zsuzsát a programról, a lehetséges problémákról és arról, hogy az ott használt eszközöket honnan, kitől szerezte és miből finanszírozta, és hogy lesz-e folytatás. Munkatársa megígérte, hogy beszél a főtanácsadóval, aki Orbán Viktortól nemrég újabb felkérést kapott, hogy folytassa a nyolc éve megkezdett munkáját. A beígért visszajelzés lapzártánkig nem futott be.
Már majdnem időben Olyan történt a Minden Gyermek Lakjon Jól Alapítványnál, ami eddig soha: (majdnem) időben adták le a kötelező éves beszámolót! Korábbi cikkünkben (lásd: Közpénz és radír, Magyar Narancs, 2018. február 1.) a gyerekéhezés ellen létrehozott, jelentős közpénzzel megtámogatott alapítvány hanyag és számos kérdést felvető beszámolási szokásáról megállapítottuk, hogy évekre visszamenően késve adták le a törvény előírta papírokat. Most viszont a birosag.hu-n megtalálható Hegedüs alapítványának beszámolója, amelyet a május 31-i határidőhöz képest alig egyhetes csúszással adtak be. Ebből kiderül, hogy a korábban százmilliókat is költő alapítványt takaréklángra állították: a már 2016-ban is (a korábbiakhoz képest) csekélynek számító 29 milliós támogatása tavaly 8,8 millióra zsugorodott. 2017-ben vetőmagokat és élelmiszert osztottak 32 millió értékben, ezt tehát már a korábbi maradványból fedezték. |
