Tegnap számolt be az index.hu arról, hogy nem került sor Majtényi György történész főiskolai tanári kinevezésére. Bár az egri Eszterházy Károly Főiskola szenátusa egyhangúlag támogatta Majtényi pályázatát, a kinevezésről formailag döntő miniszterelnöki hozzájárulás szeptember óta csak nem akar megérkezni. A példátlan esetre az érintettek nem kaptak magyarázatot. Majtényi György közéleti témákban nem publikál, pártellenségnek tehát nem tekinthető, ugyanakkor apja Majtényi László alkotmányjogász, volt adatvédelmi ombudsman, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke, a kormány közjogi ámokfutásának állandó kritikusa. (Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő azóta közölte, vannak tavalyról áthúzódó kinevezések, amelyeket hamarosan pótolnak.)
Lehetséges tehát, hogy a haza boldogulásáért végzett emberpróbáló munka okozta leterheltség a felelős azért, hogy a rendszerváltás óta először pont most történik csúszás (és ez épp Majtényi László fiával esik meg), a korrekciót pedig nyilván a portál tudósítása nélkül is mielőbb megejtette volna a miniszterelnök.
Esetleg pitiáner bosszúról van szó. Ráadásul a kellemetlen emberek ellen irányuló stratégia nem újdonság a jobboldal gyakorlatától. A legvisszataszítóbbak közül szemelgettünk.
Debreczeni József
A 2006-os választás előtt, amikor Debreczeni József egyre gyakrabban jellemezte az esetleges Orbán-rezsimet a demokráciára veszélyes populista erőként, egyszer csak „megtudta” a Havaria Press, hogy a közíró a pártállami időkben ügynök volt. A hírügynökség egy Kovács néven aláírt levélből értesült arról, hogy Debreczenit azért tudták szt-tisztként beszervezni a 80-as évek elején, mert középiskolai tanárként meg nem engedhető intim kapcsolatot ápolt diákjaival. Sőt, az állítás szerint az egykori politikus az állambiztonsági szervek utasítására lett volna az MDF alapító tagja is. Debreczeni tagadta, hogy bármikor bármilyen kapcsolatban lett volna a titkosszolgálatokkal, majd Ferenczi Krisztina újságíró az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában nézetett utána az esetleges terhelő bizonyítékoknak – ahol az égvilágon semmit nem találtak. Debreczeni József 2008-ban másodfokon, jogerősen is megnyerte a sajtótermékek ellen indított kártérítési pereket. A Havaria Press és a hazugságokat készséggel átvevő Magyar Nemzet és a Hír Tv összesen két és fél milliót fizetett a közírónak.
Dávid Ibolya
Szintén a hat évvel ezelőtti választások idejére esett Dávid Ibolya „betámadása”. Ennek előzménye, hogy az MDF a két forduló között visszautasította Orbán Viktor kölcsönös visszaléptetésre vonatkozó ajánlatát, és a párt elnökének családjáról keltek szárnyra hajmeresztő híresztelések. Az interneten terjedő információk szerint Dávid Ibolya Ausztráliában tartózkodó fia drogügyletbe keveredett, ezért utazott ki hozzá a pártelnök még januárban. Többféle változat volt forgalomban: az egyik szerint Amerikában követett el a gyerek kábítószerrel összefüggő bűncselekményt, ezért kellett Ausztráliába „menekíteni”, a másik szerint Ausztráliában drogozott, ahonnan Magyarországra „menekítették” – az ügyet természetesen mindkét verzió szerint titkosították. A sztoriknak az az egyszerű tény szolgáltatott alapot, hogy Dávid Ibolya januárban valóban meglátogatta a fiát Ausztráliában.
Miután az ausztráliai és az amerikai diplomáciai képviseletek is közölték, hogy semmilyen eljárás nem folyik a pártelnök fia ellen, Dávid Ibolya feljelentést tett, és pert is kezdeményezett. A rágalmazást elindító honlap üzemeltetőjét két év próbaidőre bocsátották, a „drogügy” miatt az MDF elnökét egy lakossági fórumon zsarolhatónak nevező fideszes parlamenti képviselőt, Újhartyán korábbi polgármesterét bocsánatkérésre és másfél millió forint megfizetésére kötelezte a bíróság.
Daniel Cohn-Bendit
Az eljárásmód jobboldali kormányzás esetén sem feltétlenül nélkülözhető. Tavaly áprilisban például sikerült feleleveníteni az Orbán politikáját hevesen bíráló Daniel Cohn-Bendit „közismert” pedofil hajlamát. Az ürügy a zöldpolitikus 1975-ben írt könyvének egyik olyan részlete volt, amely a több évtizeddel ezelőtti társadalompolitikai törekvések kontextusa nélkül értelmezhetetlen. Bár az akkori óvó bácsi mellett az állítólag molesztált gyerekek szülei is kiálltak, a pedofíliával vádaskodók ellen az idők folyamán Cohn-Bendit több pert nyert – sőt, mára a francia szélsőjobb is régen ráunt a vádaskodásra. Nálunk azonban véletlenül pont akkor került elő az eset, miután a képviselő az Európai Parlamentben heves kirohanást intézett Orbán ellen. A Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap, a Hír Tv, az MTV és a Magyar Rádió újra rátalált a régi történetre, de ez valószínűleg kevésnek bizonyult, a köztévé híradója ugyanis a budapesti sajtótájékoztatón történteket is meghamisította: az anyagot úgy vágták össze, mintha Cohn-Bendit elmenekült volna a kínos kérdések elől. A hamisító újságírót, Papp Dánielt ezután kinevezték az MTVA hír- és hírháttér-főszerkesztőségének élére, azaz akkortól minden közmédiában megjelenő hírért ő felelt. Decemberben a Lomnici Zoltánt kitakaró tudósítás hatására elmozdították posztjáról, így már „csak” a közéleti műsorok főszerkesztője.
És a többiek…
Ha csak az Orbán-kormány korlátlan hatalmát bármilyen fokon veszélyeztető személyek hatalmi szóval történő kiebrudalását nézzük, a sor könnyen bővíthető. A csonka tévékuratóriumot törvénysértőnek tartó legfőbb ügyész, Györgyi Kálmán 2000-ben indoklás nélkül lemondott, azt követően, hogy Áder Jánossal elbeszélgetett. Kopits György 2010-ben, miután az új kormány időszakából a költségvetési törvényt nem minden idők legjobb jogszabályának minősítette, lemondott a Költségvetési Tanács elnöki posztjáról – azt követően, hogy az intézményét kihúzták alóla. De idevehető még Baka András legfőbb bíró leváltása, akinek az igazságszolgáltatás átalakításával kapcsolatban voltak aggályai, illetve Jóri András adatvédelmi biztos is, aki nem találta kifogástalannak a szociális konzultáció kormányzati adatkezelését.
Igaz, az előbbi példákhoz képest ez a fajta presszió már szinte úriemberi gesztusnak nevezhető.
