Fedősztorikkal jön a legnagyobb ingyenes újság

Belpol

Két külön világot kreálnak a nyomtatott napilapok: radikálisan másnak van hírértéke a jobboldalon, mint a balon. Ha ehhez hozzávesszük az eladott példányokat... 5 napon át végignéztük a Népszabadságot, a Magyar Nemzetet, a Metropolt, a bulvárlapok közül pedig a Blikket.

Hétfőn a Magyar Nemzettel nyitunk: címlapon az „MSZP gyűlöletvideója” és az azt övező botrány (mellesleg ez díszeleg majd az első oldalakon egész héten, kisebb-nagyobb hírek formájában). Az MSZP kampányfilmjéről van szó, amelyről megtudhatjuk, hogy „gyűlölettel, manipulációval teli”,  és az újság tételesen kritizálja a filmben megjelenő állításokat. Kijelentik, hogy a Fideszt a szélsőjobboldallal mossa össze a felvételek és az elhangzó szövegek kontextusa; s a filmen Ron Werber reaktivált izraeli kampánytanácsadó hatását vélik felfedezni.

A vasárnapi kampányfilm-bemutatót a Népszabadság is említi, ugyan csupán a 2. oldalon. Itt más a megközelítés, de a tényleges információk ugyanúgy elhangoznak: a videó az MSZP 15-16 milliós kampányának része, megjeleníti a társadalmi különbségek növekedését, a gazdasági teljesítmény csökkenését. Az RTL Klub tiltakozása amiatt, hogy a film a csatorna különböző műsoraiból átvett képkockákat is tartalmaz, mindkét lapnál szerepel. Sőt, a Blikk csak ebben a vonatkozásban foglalkozik a kampányfilmmel.

Nagyságrendek

Az ingyenes Metropol a maga 394 ezres példányszámával meglehetősen nagy szerepet kap a tájékoztatásban. 2011 óta Simicska Lajos üzlettársa, Fonyó Károly üzleti érdekeltségi körében van a lap.

A polgári napilap megjelöléssel árult Magyar Nemzet az ország legnagyobb példányszámú, 39 ezer példányban eladott konzervatív napilapja, amely 2000-től vállaltan a Fideszt támogatja.

Az MSZP-hez köthető Népszabadság 59 ezer példányban kel el.

A Ringier tulajdonában lévő Blikk 155 ezres példányszámával a bulvárlappiac vezető szereplője, és összességében is a legnagyobb példányszámú napilap. (Blikk-portrénkat lásd itt.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

Főcímet kap a Magyar Nemzetnél Demszky is: „Gyakorlatilag visszavásárolhatatlanná teszi a Fővárosi Csatornázási Műveket a Demszky-korszakban kötött szerződés” – írja a lap a közmű-privatizáláson átesett és emiatt csak nagy értékkülönbséggel újra megvehető cégről. Címlapon még az egyre több földtulajdonosi szabályozástól félő önfeljelentők, akik most még maguk leplezik le a zsebszerződéses ügyletekben való részvételüket, hiszen a júliusban hatályba lépő büntető törvénykönyvbeli szabályozás után kiderülő ügyek 1-től 5 évig terjedő szabadságvesztéssel lesznek szankcionálhatók. Maróth Miklós, az MTA alelnöke pedig a bolognai rendszer rákfenéjéről nyilatkozik, szerinte az ugyanis néhány területen túlzott szabadságot ad, ami az igényességet rontja. A kishírek szerint (az EU-pénzekkel való visszaélés miatt vádolt gyulai húsüzem mégsem vétett; Százhalombattán pedig új autóalkatrész-gyárat építenek japán beruházók) minden szép és jó nálunk, nem így külföldön: mert Obama titkos megszorítócsomagot ír alá, és II. Erzsébetnek gastroenteritise van. Erről a Blikkből majd többet megtudunk.

A hét fő híre azonban, amely a további napok eseményeit váltja ki, valamint erős külföldi politikai és sajtóvisszhangot, csak a belső oldalak egyikén bújik meg. Az újság nem magáról az alaptörvény-módosításról ír, ez csak mellékesen jelenik meg a „Költségvetést is módosíthat a Ház” című hírben. Ebben annyi szerepel, hogy a Ház a költségvetésen kívül módosíthatja a szellemi tulajdonról és a jogi segítségnyújtásról rendelkező jogszabályokat, a választási eljárási törvényt, illetve „belekerülne az alaptörvénybe a hallgatói szerződések lehetősége is”. A Magyar Nemzet szerint Ádernek nincs lehetősége nem aláírni a módosítást, hiába kéri erre Szabó Máté ombudsman. Ír még a lap a konyári jobbikos fevonulásról a belső oldalakon (amelynek apropója az volt, hogy a cigány gyerekeket verő és ezt hangoztató tanárt elbocsátották), ám azt, hogy a Teve utcában ellentüntetést szerveztek, nem említi.


A Népszabadság címlapja azt hirdeti, hogy Orbán Viktor országának renoméja erősen csökken, Matolcsy pedig színre lép az MNB-ben. A Római-partra tervezett mobil gát építése elleni fellépésről csak innen értesülhetünk. Kiemelt hírük, hogy ellentüntetés volt a Teve utcában a konyári jobbikos felvonulás ellen.

A Metropolnak, úgy tűnik, csak Matolcsy volt ezek közül fontos, akinek kapcsán a lap nyugtázza, hogy MNB-elnöki kijelölése nem hozott magával „piaci kilengéseket”. (Csütörtökön a Népszabadságból megtudjuk, hogy mégis.) Egyébként kellemesen és téttelenül zajlik az élet a Metropol-univerzumban: az Eurovíziós Dalfesztivál viszi a prímet, és Tarlós közleménye, hogy az ellenzők nyugodjanak meg és várjanak, míg eldöntik, mi lesz a Római-parttal.


A Blikk megkezdi az egész héten tartó „Zámbó Jimmy örököse elszórta a vagyont és mesél” sorozatát, majd felvillantja, hogy képviselőnek lenni sem álom, mert Osztolyka Ágnestől saját tanácsadója lopott el 200 ezer forintot a Képviselői Irodaházban. A belső oldalak egyikén még rábukkanhatunk arra a mondatra, hogy „újra az alkotmánnyal bíbelődik a parlament”. Orbán Viktort pedig felkereste az ufószövetség, a magyar ufóakták nyilvánosságra hozatala miatt. A hét médiatálalása egyébként a hétfői mintát követi.

Kedden a Magyar Nemzet még mindig az MSZP-videót teszi a címlapra, az újabb fejlemény szerint ugyanis Puskás özvegye és Bartók Béla szerzői jogainak örököse is tiltakozik amiatt, hogy a filmben Puskás Ferenc és Bartók Béla is megjelenik. Benzinárcsökkentésről, új devizahiteles segítségnyújtásról is a címlapon írnak. Matolcsy MNB-elnöksége és Pleschinger Gyula monetáris tanácsba kerülése is itt szerepel. Megtudjuk, hogy az Aranykéz utcai robbantásos merénylet gyanúsítottja Jozef Rohác, és azt, hogy a Fuchs Tej Kft.-től mérgező házitej került a boltokba. A Vatikánban pedig összeültek a bíborosok, készülnek a pápaválasztásra. A Népszabadság is tárgyalja Matolcsy MNB-elnökségét, itt szó esik az új tisztségekről és új feladatkörökről is, kiemelve, hogy a kinevezés után a forint árfolyama csökken, és írnak arról, hogy a most újként életre hívott főigazgatói tisztség tulajdonosa meglepően nagy feladatkörrel rendelkezik majd. Felkerül még a témák közé a szegények csepeli iskolájának bezárása, és a HIV-fertőzött kislány meggyógyításának orvosi sikere is. A máshol egyáltalán nem elővett sztori, a Bándy Kata-gyilkosság pécsi tárgyalása is hangsúlyos helyet kap, abból az apropóból, hogy megtiltották a sajtónak a tárgyalás online közvetítését.


A Metropol említi a devizahitelesek megmentésére irányuló új törekvéseket, miszerint Orbán Viktor újra a bankokkal egyeztet. A címlapot viszont a bíborosok ülésezése tölti be, illetve annak a ténynek a feltárása, hogy miért keresnek kevesebbet a nők az európai munkapiacon. A Blikk szintén Matolcsyt veszi a címlapjára, nem másért, hanem a havi 2 millió 230 ezerre emelkedő fizetése miatt. Mellette ByeAlex, az Eurovíziós Dalfesztivál magyar indulója nyilatkozik.

Szerdán az új devizacsomag a nap vezető híre. A bulváron kívül mindegyik lap lehozta, viszonylag hangsúlyozott formában. A Magyar Nemzetnél éltetik a szocpol növelését és a félszocpol bevezetését, erről a Népszabadság csak csütörtökön ír (problémának csak azt látja, hogy kevés olyan ingatlan van, amelyre tényleg felvehető lenne a támogatás). Helyette a Klubrádió nem elhanyagolható, Médiatanáccsal szembeni pernyerését adja hírül. Ez máshol azonban nem jelenik meg hangsúlyozottan. A Metropolban minderről nincs szó, csak az új BKV-buszokról, a Forbes-lista milliárdosairól, kamatcsökkentési hullámról, hiányzó logopédusokról és energiapazarló háztartási gépekről. A Blikk szerdai száma Kocsis Tibor X-Faktor-győztes lakásproblémája mellett egy rövid cikk erejéig az adósmentésről is tudósít.

Csütörtökön a Magyar Nemzetben és a Népszabadságban is az alkotmánymódosítás késleltetését kérő Európai Tanács-nyilatkozat viszi a címlapot, csak a tálalás más: „Újra nyomás alatt a kormány” – mondja a jobboldal, a baloldal pedig Európa aggódását tolmácsolja. A Magyar Nemzet szerint „meghátrált” az MSZP, és újravágják a kampányfilmet, amiről kiderítették, hogy SZDSZ-esek készítették. Ezek után a Fidesz szerint a szocialisták kampánya megbukott – írja a lap. A párttá váló Együtt 2014-ről is címlapon tudósítanak, beljebb pedig leginkább a volt MSZP-s bajnai Gordon és az SZDSZ-esek barátkozását hangsúlyozzák. A Népszabadságból megtudjuk, hogy zuhan az egyetemre jelentkezők száma, és „300 forintos euró köszöntötte Matolcsy MNB-elnöki beiktatását”. Mindeközben a Metropol az európai korrupciós listát mutatja, miszerint 20.-ok vagyunk a sorban. A Blikk legfontosabb híre Gáspár Laci drogügylete.

Pénteken a nap eseménye, hogy az újabb alkotmánymódosítás ellen tüntető fiatalok elfoglalták a Fidesz-székházat. A tálalás különbsége meglehetős, nézzük a szalagcímeket: „Szerveződik a Bajnai-Gárda – Erőszakos tüntetők szállták meg a Fidesz székházát” – kezdi a Magyar Nemzet. Míg a Népszabadság így kezd: „Blokád alatt a Fidesz – Az alkotmánymódosítás ellen tiltakoztak fiatalok a székháznál”. A Magyar Nemzet emellett címlapra veszi, hogy 10 milliós kárt okozhattak az államnak az MSZP-kormány idején kiutalt MFB-hitelek, amelyek a szolnoki papírgyár fölépítése helyett offshore-hátterű cégekhez kerültek. Főként az Állami Számvevőszék (nem épp elfogulatlan) jelentésére hivatkozva megemlítik, hogy mekkora mínuszokat hagyott maga után Simor András az MNB-ben, ezzel vezetik be Matolcsy MNB-ben történő átalakításait, például a prémiumalap 25 százalékos csökkentését. A Népszabadság Matolcsy rendelkezései közül kiemeli, hogy az MNB irányító pozícióira volt minisztériumi kollégái kerülnek, de ír a bónuszalap csökkentéséről is (ugyancsak a címlapon). A Metropol is tudósít a székházfoglalásról, igaz, csak a 3. oldalon: civil tüntetőkről ír, akik megmozdulása mögött a Fidesz Bajnai Gordont sejti. A Blikk a második oldalon említi a székházfoglalást, röviden, de hitelesen: Bajnai neve nincs a cikkben. Nemcsak a bulvárlap, hanem a magát nem bulvárnak tituláló, közéleti orientáltságú Metropol címlapját is a nőnap foglalja el pénteken. A Metropol – hisz komoly lap – a női munkavállalást tartja legfontosabb témának, a Blikknél pedig a főszerkesztői székbe Liptai Klaudia ül egy napra. Címlapra Demcsák Zsuzsa és az egyetlen női miniszter, Németh Lászlóné kerül. Ez alkalomból a Blikk a szokásos napi melleit félmeztelen amorózóra cseréli…


Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.