Renáta februárra várja első gyermekét, és az alapvető bizalmi kapcsolat miatt szeretne orvost választani, „nem mindegy, hogy ki nyúl a testéhez”. A terhessége alatt a férjével együtt felkerestek egy budapesti magánklinikát is. Az intézet honlapján előzőleg már tájékozódtak, de a vizsgálatokat végző orvosnál is érdeklődtek, mennyibe kerülne náluk a szülés. A minimum 800 ezer forintos ár nem lepte meg, ami pluszigények, esetleges komplikációk esetén több százezerrel is tovább nőhet. Ha ugyanitt orvost is akarnának választani, az plusz 250 ezer forint lenne. Ekkora kiadást nem engedhetnek meg maguknak; Renáta tanítónő, a férje munkája bizonytalan, sokáig Angliában dolgozott, de amióta összeházasodtak, itthon vállal munkát. Marad hát a társadalombiztosítás keretein belül levezetett szülés, ami nagy valószínűséggel Veszprémben, a Csolnoky Ferenc Kórházban történik majd meg, hiszen mindketten a városban élnek.
Ha Renáta két évvel ezelőtt szült volna, akkor még fogadhatott volna orvost. Arról viszont egyáltalán nem hallott, hogy csaknem másfél évtizede éppen Veszprémben próbálták meg a szülés folyamatából kiiktatni a hálapénz rendszerét úgy, hogy megmaradjon az orvosválasztás lehetősége is.
Dilemma
A veszprémi Csolnoky Ferenc Kórházban 2008 márciusa és 2009 márciusa között az országban egyedülálló gyakorlatot alkalmaztak: a szülő nő a kórházzal köthetett szerződést az orvosválasztásról, amelyben azt is szabályozták, hogy a választott orvossal külön, írásban kell megállapodni, és ebben a szerződésben meg kellett határozni az ellenszolgáltatásként fizetendő összeget is. Lapunknak erről Rácz Jenő beszélt, aki 2006-tól 2016-ig, nyugdíjazásáig töltötte be a veszprémi megyei kórház főigazgatói tisztét. Rácz Jenő ezt megelőzően, 2004-től két éven át egészségügyi miniszter volt, később, 2010 és 2013 között a Magyar Kórházszövetség elnöke.
A gyermekszülés körül keletkezett anomáliákat az egészségügyön belül is érzékelték – emlékeztetett Rácz Jenő. A szülészeteken az orvosválasztást kísérő paraszolvencia nagyon komoly szakmai problémákat is felvetett. Például, ha a terhes nő szülésre érkezett a kórházba, és a választott orvosa éppen nem volt szolgálatban, de megjelent levezetni a szülést, felmerült a kérdés, hogy milyen jogi formula alapján teheti meg ezt, kinek, milyen utasítást adhat, illetve ki, mire utasíthatja, azaz, ki felügyeli a munkáját. Például, ha a szülés egy olyan stádiumba érkezett, hogy császármetszést kellett elrendelni, akkor nem volt egyértelmű, hogy ki lehet a kompetens döntéshozó. De Rácz szerint azt sem lehetett elvárni, hogy a szülést levezető, fogadott orvos a szabadidejében, bármifajta díjazás nélkül végezzen munkát, viselje az orvosi tevékenység minden kockázatát. Az utólagos paraszolvencia ugyan ekkor még nem volt egyértelműen tiltott, de előzetesen juttatást, tarifát megállapítani már akkor is tilos volt. A gyakorlatban ez úgy működött, hogy hallgatólagosan minden oldalról elfogadták a nem jogszerű hálapénzes, tarifás rendszert.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
