Felmérés a főiskolások előítéletességéről: Átlagos szint

szerző
Hermann Irén
publikálva
2001/51. (12. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Akisebbségi ombudsman kérésére indított felmérés, amelyet általa felkért szociológusok végeztek, többek között vizsgálta a kisebbségek kulturális és oktatási jogainak érvényesülését a felsőoktatásban, valamint a pedagógusjelöltek felkészültségét a kisebbségi diákok oktatása terén. A kutatás általános része kiterjedt minden Magyarországon élő kisebbségre, a pedagógusok felkészültségét ugyanakkor kizárólag a romák oktatásának vonatkozásában elemezték.

Akisebbségi ombudsman kérésére indított felmérés, amelyet általa felkért szociológusok végeztek, többek között vizsgálta a kisebbségek kulturális és oktatási jogainak érvényesülését a felsőoktatásban, valamint a pedagógusjelöltek felkészültségét a kisebbségi diákok oktatása terén. A kutatás általános része kiterjedt minden Magyarországon élő kisebbségre, a pedagógusok felkészültségét ugyanakkor kizárólag a romák oktatásának vonatkozásában elemezték.

A vizsgálatban kizárólag azok a főiskolai oklevelet adó intézmények vettek részt, amelyekben a tavalyi tanévben valamilyen akkreditált szakon pedagógusképzés folyt. Ez 21 főiskolát érintett; a felmérést az egyetemi képzésre nem terjesztették ki. "Úgy ítéltük meg, hogy a cigány kisebbség oktatásával kapcsolatos problémák jóval élesebben jelennek meg az óvodában, illetve az általános iskolában, mint a középiskolában. Ezért döntöttünk úgy, hogy csak a főiskolai képzésben részt vevő pedagógusjelöltekre terjesztjük ki a vizsgálatot" - mondta Havas Gábor, a felmérést végző szociológusok egyike. A 21 főiskola 5131 nappali tagozatos, végzős, pedagógia szakos hallgatója közül minden tizedikhez kívánták eljuttatni a kérdőíveket úgy, hogy közöttük az óvodapedagógus, tanító és tanár szakosok a teljes sokaságra jellemző arányban legyenek képviselve. A válaszadókat - az intézményekkel együttműködve - véletlenszerűen választották ki.

"Tízszázalékos válaszadási arányt tűztünk ki célul, de a visszaérkezett kérdőívek alapján csupán nem egészen nyolcszázalékos mintát kaptunk. Ez még önmagában nem csökkenti a reprezentativitást, ugyanakkor nincs biztosíték arra, hogy a kérdőívek kitöltőit valóban minden esetben véletlenszerűen választották ki" - tette hozzá Havas.

A kérdőív a cigányság oktatásával kapcsolatban olyan

neuralgikus pontokra

kérdezett

rá, mint a romák iskolai pályafutása, érettségihez jutása, vagy az elkülönített cigányoktatás. Egyes kérdések lehetővé tették a pedagógusjelöltek roma kisebbséggel kapcsolatos szemléletmódjának vizsgálatát; ebből kiderült, hogy:

a) a hallgatók 14 százaléka - nagyjából minden hetedik - megrögzötten előítéletes vagy kifejezetten rasszista. A kutatók ebbe a kategóriába azokat sorolták, akik határozottan kirekesztőek, kifejezésmódjukban agresszív elemek, fajgyűlöletet tükröző nézetek is megjelentek;

b) a válaszadók 7,4 százalékának nincsenek előítéletei, nyitott és toleráns pedagógusjelöltek;

c) a két szélső pólus közötti bizonytalan és feltehetően könnyebben befolyásolható nagy többségen belül két további csoport különböztethető meg. Az egyik az enyhén előítéletesek csoportja (36,5 százalék): ők tudomásul veszik az európai normákat, és igyekeznek azokhoz igazodni, amit nem sikerül minden esetben fenntartások nélkül megtenniük. A másik az előítéletesek csoportja (38,5 százalék), akik ellenséges érzelmek és indulatok nélkül veszik tudomásul az "együttélés kényszerét", de a romákat nem tekintik egyenrangúaknak.

Ha egy oktatási intézményben

felmerül a gyanú,

hogy egy tanár prejudikálja egyes diákjait - és ennek hangot is ad -, többféle módon is felelősségre vonhatják.

A tanárral szemben panasszal élhetnek a diákok, a szülők és a kollégák. Az iskolaszék és a felügyeletet ellátó állami szerv (önkormányzat, minisztérium, esetleg egyetem) egyaránt indíthat eljárást ilyen ügyben, de fordulhatnak közvetlenül az intézmény igazgatójához is. Az érintett tanár ellen fegyelmi eljárás indítható, ami azonban ritkán fordul elő. Az igazgató a legtöbbször személyes elbeszélgetések során próbálja tisztázni a dolgokat. Amenynyiben bebizonyosodik, hogy a panasz megalapozott, a pedagógust megrovásban részesítik vagy eltanácsolják az iskolából. Utóbbi esetben egy évig nem tölthet be vezetői pozíciót, tanárként viszont elhelyezkedhet. Személyi anyagában rögzítik az esetet.

Nyilvánvaló bizonyítékot szerezni ugyanakkor - érthető módon - nagyon nehéz. A szakfelügyelői rendszer megszűnésével a tanárok állandó kontrollja megszűnt, így munkájuk szemtanúi csak a diákok, ám az ő szavuknak nem minden esetben hisznek az intézmény vezetői. Ezzel együtt az általunk felkeresett iskolák mindegyikében volt már arra példa, hogy a tanári kar valamely tagját előítéletes viselkedéssel vádolták. Az iskolák azonban szinte kivétel nélkül kényes és ezért "abszolút belső ügyként" kezelik e történeteket; nem csoda, ha konkrét eseteket nem is kívántak említeni.

Tanár beszélgetőpartnereink kivétel nélkül úgy vélték: noha a probléma mellett nem szabad elmenni, az ilyesfajta kutatások "túllihegése" jelentősen ronthatja a pedagógusszakma megítélését. Egyesek szerint ugyanolyan diszkrimináció, ha valakire rásütik azt a bélyeget, hogy "előítéletes".

A történelemtanárokkal szembeni felzúdulások lényegesen gyakoribbak; ennek az lehet az oka, hogy e tantárgy tanításába elkerülhetetlenül betüremkedik a politika; a tanár saját véleményét ugyanakkor élesen el kell különíteni a tananyagtól - vallják a tanárok. Általános elv, hogy a katedrát tilos bármiféle befolyásolásra felhasználni; igaz, ezt törvény is szabályozza, ám biztos, ami biztos, az iskolák ezt gyakran a saját házirendjükben is kikötik.

Báder Iván fiatal

roma értelmiségiként

olyan általános iskolában tanít, ahova 90 százalékban roma gyerekek járnak. "Roma pedagógusokra szükség van a pályán, származásuk csak előnyt jelent a cigány gyerekek oktatásában" - véli.

A romológiai tanszékek létrehozását e szempont is motiválta, más kérdés, hogy a friss diplomás pedagógusok többsége nem a pályán helyezkedik el. "Ennek következtében az iskolaigazgatók szívesebben foglalkoztatnak nyugdíjas tanárokat, mert ők délután is bent tudnak maradni az iskolában, míg az igazán felkészültek vagy sohasem tanítanak, vagy két-három helyen is dolgoznak egyszerre, hogy megéljenek. Így a ténylegesen pedagógiai munkát folytatók továbbra sincsenek felvértezve romológiai ismeretekkel."

Báder szerint minél több roma pedagógust kellene képezni, akik az integrált oktatási formában jelentős eredményeket érhetnének el, a nem roma származású pedagógus hallgatóknak pedig "nem steril környezetben" kellene gyakorolniuk, hanem olyan iskolákban is, ahol valamely kisebbség alkotja a többséget. A teljességhez ugyanis hozzátartozik: a végzős pedagógusok java ilyen helyeken is megállja a helyét.

Vannak persze pedagóguskörökben is olyan elképzelések, hogy az "iskolai cigánykérdést" szegregált oktatással kell megoldani, tehát külön cigányosztályokat, hovatovább külön cigányiskolákat kellene kialakítani. Hosszú távon ez semmire nem vezetne, csupán a cigányokkal szembeni előítéletes gondolkodást mélyítené tovább és fokozná a diszkriminációt.

1993 óta - az ún. etnikai fejkvóta miatt - a roma gyerekekre külön is figyelnek az intézmények. Az iskolák ezeket a pénzeket többnyire elkülönített osztályok fenntartására vagy korrepetálásokra fordítják, az e munkában részt vevő pedagógusok fizetését egészítve ki. A "fejkvóta" több szempontból is aggályos.

"Nem tisztázott, hogy az iskola mi alapján dönti el egy gyerekről, hogy ő roma, s vajon ki ellenőrzi és hányszor, hogy a pénz megfelelő helyre került-e. Több helyen erre a cigány önkormányzatokat kérik fel, amelyekben pedig - legyünk őszinték - nem szakemberek ülnek" - mondta Báder Iván.

A roma gyerekek előrehaladását ugyanakkor számos közalapítvány ösztöndíja segíti; ezek többségét viszont csak a 3,5 feletti tanulmányi átlaggal rendelkező tanulók vehetik igénybe.

Az ombudsman által a napokban ismertetett felmérést

többen is bírálták,

mondván, a válaszadási arány nem oly´ mértékű, ami alapján azt reprezentatívnak lehetne minősíteni.

A Magyar Hírlapban megjelent interjújában Pálinkás József oktatási miniszter elmondta: szerinte nem volt helyes így nyilvánosságra hozni a vizsgálat eredményeit, mert az "indokolatlanul rossz fényt vet a pedagógusjelöltekre". A miniszter hozzátette: ha ugyanezt a felmérést a társadalom egészére vetítenék, kiderülne, hogy a végzős pedagógusok között nem nagyobb az előítéletekkel rendelkezők aránya, mint a társadalom egészében.

A vizsgálatot megrendelő kisebbségi ombudsman alapvetően hibásnak tartja ezt a fajta megközelítést. "Vannak olyan területek, illetve szakmák, ahol lényegesen nagyobbak az ilyen típusú elvárások. A pedagógusi pálya ilyen terület. Nem fogadhatjuk el a tanárok előítéletességét csak azért, mert ez a társadalom egészére is igaz" - mondta a Narancsnak Kaltenbach Jenő. A kisebbségi ombudsman hangsúlyozta: a felmérésnek csupán egy részét képezte a végzős pedagógusok előítéleteinek vizsgálata, a kutatók emellett a kisebbségi képzést és a felsőfokú tanárképzés kisebbségekkel kapcsolatos tananyagát is vizsgálták.

"Az eredmény sajnos azt mutatja, hogy a felsőoktatás közel tíz- éves lemaradásban van a kisebbségi oktatási kérdésekben. Az a szemléletváltás, ami a társadalom egészében végbement, a felsőfokú pedagógusképzésben nem történt meg, vagy csak hihetetlen késéssel" - véli Kaltenbach Jenő.

A felmérés során megkérdezett tanárképző intézmények több mint fele úgy nyilatkozott, hogy hallgatóikat felkészítik azokra a problémákra, amelyek az oktatás során a kisebbségi lét következményeiként merülhetnek föl. A hallgatók 47 százaléka úgy nyilatkozott, hogy képzésük alatt valóban volt szó ilyen jellegű konfliktusok kezeléséről, ám csak 17 százalékuk tudott konkrét, hiteles példát felidézni tanulmányaiból.

Hermann Irén

Jogi védelem

A közoktatásról szóló - többször módosított - 1993. évi LXXIX. tv. megfelelő védelmet nyújt a tanuló számára a pedagógus előítéleteivel szemben.

A törvény 4. §-ának (7) bekezdése a megkülönböztetés lehetséges módjainak számbavételével fogalmazza meg a tiltást: "A közoktatásban tilos a hátrányos megkülönböztetés bármilyen okból, így különösen a gyermek vagy hozzátartozói színe, neme, vallása, nemzeti, etnikai hovatartozása, politikai vagy más véleménye, nemzetiségi, etnikai vagy társadalmi származása, vagyoni és jövedelmi helyzete, kora, cselekvőképességének hiánya vagy korlátozottsága, születési vagy egyéb helyzete miatt, valamint a nevelési-oktatási intézmény fenntartója alapján."

A törvény 10. §-ának (2) bekezdése előírja, hogy "A gyermek, illetve a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani fizikai és lelki erőszakkal szemben. A gyermek és a tanuló nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak." Ennek megfelelően szerepel a törvény 19. §-ában a pedagógus kötelezettségei között a gyermekek, tanulók és szülők emberi méltóságának és jogainak a tisztelete.

Van biztosíték arra is, hogy a törvényt sértő pedagógussal szemben hatékony intézkedést lehessen foganatosítani. Erre a törvény 54. §-ában foglaltak alapján a munkáltatói jogkörrel rendelkező igazgató jogosult. A pedagógus a tanulói jogok biztosításával kapcsolatos kötelezettségei vétkes megszegése esetén fegyelmi eljárás keretében felelősségre vonható, illetve fegyelmi büntetésben részesíthető. A fegyelmi vétséget elkövető pedagógussal szemben a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 45. §-ának (2) bekezdésében foglalt fegyelmi büntetések szabhatók ki. Ezek a megrovástól a különféle juttatások megvonásán át az elbocsátásig terjedhetnek - tájékoztatta a Narancsot dr. Szüdi János, az Oktatási Minisztérium Tanügyigazgatási Főosztályának vezetője.

szerző
Hermann Irén
publikálva
2001/51. (12. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra