Február 17-én jogerőre emelkedett a MiZo-Baranyatej Rt. felszámolását elrendelő bírósági végzés, ezért a Baranya Megyei Bíróság felkérte a társaság hitelezőit, hogy ne nyújtsanak be több felszámolási kérelmet. Erre valóban semmi szükség, mivel a társaság tulajdonosai is szemlátomást belenyugodtak a számukra korántsem hízelgő végkifejletbe. A gyors bírói ítéletet követően ugyanis letettek fellebbezési szándékukról, így várhatóan búcsút inthetnek néhány év alatt felépített birodalmuknak (MaNcs, 2000. január 27., 11-14. oldal).
A bajt már 1998-ban, az első komoly, közel kilencszázmilliós veszteséget hozó évben sejteni lehetett; faktummá azonban tavaly vált, amikor a MiZo kénytelen volt bejelenteni, hogy pénzügyi problémák miatt nem képes pontosan fizetni a tejtermelőknek. A cég azonmód finanszírozó bankjai nyakába varrta az ügyet, mondván: a beszállítóknak azért kell várniuk jussukra, mert három hitelintézet megvonta a MiZótól a korábban biztosított forrásokat. Akkor úgy tűnt: a bankok csupán figyelmeztetésnek szánják mindezt, hiszen némi huzavona után a Kereskedelmi és Hitelbank, valamint a Raiffeisen Bank fizetett hirdetésben jelezte: fennálló hiteleiket nem mondták fel, sőt bizonyos feltételek teljesülése esetén készek további forrásokkal támogatni a MiZót.
A folytatás amiatt is logikusnak látszott, mert a társaság az elmúlt év novemberében és decemberében - havi szinten ugyan, de - ismét pozitív működési eredményt ért el, ráadásul hitelállománya - árbevételéhez képest - nem jelentett a szokásosnál magasabb hitelezési kockázatot. Kockázatnövelő tényező lett viszont a cég rossz likviditási helyzete, ezért a bankok zárt finanszírozásra törekedtek, azaz olyan megoldásra, amiből kizárható annak a lehetősége, hogy a MiZo nem fizet. Ennek megfelelően kezdődtek meg a tárgyalások a további finanszírozási lehetőségekről, ám a hitelintézetek később - látszólag hirtelen és érthetetlenül - visszavonulót fújtak. Ezúttal azonban nem csupán három bank hátrált ki a finanszírozásból, hanem a MiZo hitelezőinek mindegyike, ezzel gyakorlatilag fizetésképtelenné téve a céget.
A társaság vezetői ekkor még - elvben - bízhattak az állami mentőövben, egészen a február 15-i kormányülésig. Az ezt követő szóvivői tájékoztató szerint az esetleges állami segítségnyújtás csakis a tejtermelők érdekeit szolgálhatja, és nem a tulajdonosokéit. Mi több, az is kiderült: a társaság életben tartása nem szerepel a kabinet prioritásai között, hiszen a MiZo-probléma kezelésére kialakított ad hoc bizottság nem javasolt közvetlen állami részvételt a cég helyzetének rendezésében. Márpedig ennek hiányában úgy tűnik: nemcsak Bajczi Zoltán és Jederán Miklós, a MiZo két névadó tulajdonosa (MaNcs, 2000. január 27., 12. oldal) kényszerül lemondani a cégről, hanem a Baranya megyei tejtermelők konzorciuma is, amely korábban azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy követelései fejében a szükséges állami támogatással - kormány által garantált visszafizetésű, kamattámogatott hitelből - megszerezze a társaságot. (Persze hasonló lett volna a helyzet akkor is, ha az állam tulajdont szerez a cégben.) Valójában a baranyai gazdák éppúgy az elmaradt tejpénzeket szeretnék végre látni, mint a Győr-Moson-Sopron megyei termelők, akik azonban központi támogatásra is ácsingóznak, arra hivatkozva: az államot is felelősség terheli a kialakult helyzetért amiatt, hogy a döntéshozók rossz kezekbe juttatták a MiZo-cégeket, jelesül a Baranyatejet, a Győrtejet, a Bácstejet és a kaposvári Class-Milchet.
A kabinet nagyvonalúsága kimerül egy kamatmentes, állami kezességvállalás mellett felvehető hitelben. Legalábbis az aktuális elképzelések szerint a beszállítóknak ezzel kell beérniük. Ehhez hasonló, bár bizonyos értelemben szofisztikáltabb megoldást helyezett kilátásba a szaktárca első embere is. A földművelésügyi miniszter a kamatmentes hitel folyósítását a MiZo nagyobb beszállítói esetében ahhoz kötné, hogy azok hozzájárultak-e vagy sem az áldatlan állapot kialakulásához. Egyenként megvizsgálnák, hogy a szövetkezetek és a nagyüzemek megfelelő üzleti magatartást tanúsítottak-e, például nem hitegették-e a tejet rajtuk keresztül értékesítő kistermelőket. Utóbbiak felelősségét egyébként - például próbált-e egyikük-másikuk különalkukkal előnyhöz jutni - érthető okok (nagy számuk) miatt nem akarják vizsgálni a szaktárcánál. A minisztériumban az aktuális fejtörő most éppen az, hogy a kölcsönre elkülönített 500 millió forintból vajon kielégíthető-e az összes felmerülő igény. (Az összeget amúgy az agrárminiszter elégségesnek nevezte.)
A jelenlegi események fényében az a feltételezés, miszerint a hazai tejipari toplistán dobogós helyet elfoglaló MiZo túlságosan nagy ahhoz, hogy bukni hagyják, nem bizonyult helytállónak. Ezzel a MiZo-ügy végére pontot tehetünk, a történet azonban folytatódik. A felszámolás szerencsés esetben pénzhez juttatja a gazdákat, hosszabb távon azonban - a pécsi székhelyű cég esetleges megszűnésével - a tejtermelők megélhetése a tét, bár akik megtehették, igyekeztek más felvásárlóhoz átpártolni. A felszámolás újabb csatározásokat ígér, várhatóan nemcsak a hitelezők között. Nem kétséges: többek számára lehet vonzó, hogy jó áron megszerezzék a belföldi tejtermékpiac és a kivitel jelentős részét. A labda a felszámoló térfelén pattog, eredményhirdetés pedig jóval lapzártánk után várható.
- cs -
