Felszámolják a MiZo Rt.-t: Boci-nesze

  • - cs -
  • 2000. február 24.

Belpol

Azzal, hogy a felszámolást elrendelő bírósági végzés jogerőre emelkedett, a végkifejlethez érkezett a MiZo-Baranyatej fordulatos története. A jelenlegi helyzet az ügyben igazán érintettek egyikének sem ígér sok jót.
Azzal, hogy a felszámolást elrendelő bírósági végzés jogerőre emelkedett, a végkifejlethez érkezett a MiZo-Baranyatej fordulatos története. A jelenlegi helyzet az ügyben igazán érintettek egyikének sem ígér sok jót.

Február 17-én jogerőre emelkedett a MiZo-Baranyatej Rt. felszámolását elrendelő bírósági végzés, ezért a Baranya Megyei Bíróság felkérte a társaság hitelezőit, hogy ne nyújtsanak be több felszámolási kérelmet. Erre valóban semmi szükség, mivel a társaság tulajdonosai is szemlátomást belenyugodtak a számukra korántsem hízelgő végkifejletbe. A gyors bírói ítéletet követően ugyanis letettek fellebbezési szándékukról, így várhatóan búcsút inthetnek néhány év alatt felépített birodalmuknak (MaNcs, 2000. január 27., 11-14. oldal).

A bajt már 1998-ban, az első komoly, közel kilencszázmilliós veszteséget hozó évben sejteni lehetett; faktummá azonban tavaly vált, amikor a MiZo kénytelen volt bejelenteni, hogy pénzügyi problémák miatt nem képes pontosan fizetni a tejtermelőknek. A cég azonmód finanszírozó bankjai nyakába varrta az ügyet, mondván: a beszállítóknak azért kell várniuk jussukra, mert három hitelintézet megvonta a MiZótól a korábban biztosított forrásokat. Akkor úgy tűnt: a bankok csupán figyelmeztetésnek szánják mindezt, hiszen némi huzavona után a Kereskedelmi és Hitelbank, valamint a Raiffeisen Bank fizetett hirdetésben jelezte: fennálló hiteleiket nem mondták fel, sőt bizonyos feltételek teljesülése esetén készek további forrásokkal támogatni a MiZót.

A folytatás amiatt is logikusnak látszott, mert a társaság az elmúlt év novemberében és decemberében - havi szinten ugyan, de - ismét pozitív működési eredményt ért el, ráadásul hitelállománya - árbevételéhez képest - nem jelentett a szokásosnál magasabb hitelezési kockázatot. Kockázatnövelő tényező lett viszont a cég rossz likviditási helyzete, ezért a bankok zárt finanszírozásra törekedtek, azaz olyan megoldásra, amiből kizárható annak a lehetősége, hogy a MiZo nem fizet. Ennek megfelelően kezdődtek meg a tárgyalások a további finanszírozási lehetőségekről, ám a hitelintézetek később - látszólag hirtelen és érthetetlenül - visszavonulót fújtak. Ezúttal azonban nem csupán három bank hátrált ki a finanszírozásból, hanem a MiZo hitelezőinek mindegyike, ezzel gyakorlatilag fizetésképtelenné téve a céget.

A társaság vezetői ekkor még - elvben - bízhattak az állami mentőövben, egészen a február 15-i kormányülésig. Az ezt követő szóvivői tájékoztató szerint az esetleges állami segítségnyújtás csakis a tejtermelők érdekeit szolgálhatja, és nem a tulajdonosokéit. Mi több, az is kiderült: a társaság életben tartása nem szerepel a kabinet prioritásai között, hiszen a MiZo-probléma kezelésére kialakított ad hoc bizottság nem javasolt közvetlen állami részvételt a cég helyzetének rendezésében. Márpedig ennek hiányában úgy tűnik: nemcsak Bajczi Zoltán és Jederán Miklós, a MiZo két névadó tulajdonosa (MaNcs, 2000. január 27., 12. oldal) kényszerül lemondani a cégről, hanem a Baranya megyei tejtermelők konzorciuma is, amely korábban azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy követelései fejében a szükséges állami támogatással - kormány által garantált visszafizetésű, kamattámogatott hitelből - megszerezze a társaságot. (Persze hasonló lett volna a helyzet akkor is, ha az állam tulajdont szerez a cégben.) Valójában a baranyai gazdák éppúgy az elmaradt tejpénzeket szeretnék végre látni, mint a Győr-Moson-Sopron megyei termelők, akik azonban központi támogatásra is ácsingóznak, arra hivatkozva: az államot is felelősség terheli a kialakult helyzetért amiatt, hogy a döntéshozók rossz kezekbe juttatták a MiZo-cégeket, jelesül a Baranyatejet, a Győrtejet, a Bácstejet és a kaposvári Class-Milchet.

A kabinet nagyvonalúsága kimerül egy kamatmentes, állami kezességvállalás mellett felvehető hitelben. Legalábbis az aktuális elképzelések szerint a beszállítóknak ezzel kell beérniük. Ehhez hasonló, bár bizonyos értelemben szofisztikáltabb megoldást helyezett kilátásba a szaktárca első embere is. A földművelésügyi miniszter a kamatmentes hitel folyósítását a MiZo nagyobb beszállítói esetében ahhoz kötné, hogy azok hozzájárultak-e vagy sem az áldatlan állapot kialakulásához. Egyenként megvizsgálnák, hogy a szövetkezetek és a nagyüzemek megfelelő üzleti magatartást tanúsítottak-e, például nem hitegették-e a tejet rajtuk keresztül értékesítő kistermelőket. Utóbbiak felelősségét egyébként - például próbált-e egyikük-másikuk különalkukkal előnyhöz jutni - érthető okok (nagy számuk) miatt nem akarják vizsgálni a szaktárcánál. A minisztériumban az aktuális fejtörő most éppen az, hogy a kölcsönre elkülönített 500 millió forintból vajon kielégíthető-e az összes felmerülő igény. (Az összeget amúgy az agrárminiszter elégségesnek nevezte.)

A jelenlegi események fényében az a feltételezés, miszerint a hazai tejipari toplistán dobogós helyet elfoglaló MiZo túlságosan nagy ahhoz, hogy bukni hagyják, nem bizonyult helytállónak. Ezzel a MiZo-ügy végére pontot tehetünk, a történet azonban folytatódik. A felszámolás szerencsés esetben pénzhez juttatja a gazdákat, hosszabb távon azonban - a pécsi székhelyű cég esetleges megszűnésével - a tejtermelők megélhetése a tét, bár akik megtehették, igyekeztek más felvásárlóhoz átpártolni. A felszámolás újabb csatározásokat ígér, várhatóan nemcsak a hitelezők között. Nem kétséges: többek számára lehet vonzó, hogy jó áron megszerezzék a belföldi tejtermékpiac és a kivitel jelentős részét. A labda a felszámoló térfelén pattog, eredményhirdetés pedig jóval lapzártánk után várható.

- cs -

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.