Egy embernek lehet sokáig hazudni (kérem ideképzelni Pokorni Zoltán hangját és arcát), lehet sok embert rövid ideig megtéveszteni, de sok embert hosszú időn át nem lehet becsapni. Hiába zúg a ria, ria, Hungária! a Kisrókus utcában, ez a hajó elment. Április 21-én megtörtént a Fidesz-MDF-kormány leváltása.Aparkolóban két kamaszlány pattan ki egy Mazdából, és siessünk, siessünk sikongatásokkal elszaladnak a park felé. Téglarakásokon tipeg át a két jó seggű reálpolitikus, ahogy felajzva lohol a zaj felé.
A tömeg nagyobb, mint az első forduló estéjén, parkolni szinte lehetetlen. Magyar zászlóba öltözött fiúk és kokárdás csajok vonulnak az objektum felé, ahol egy estére újra koncentrálódik a népnemzeti akarat, hogy aztán visszakerüljön a parlamentbe, ahová való. Az idő szerencsére jobb, mint a múltkor, a tó körül ácsorog a tömeg, és nézi a két kivetítőt, ahol érkezésemkor éppen tombol a 4 százalékos feldolgozottság.
Jó szurkolást!
Az egybegyűltek repertoárja nem túl változatos: amikor a Fidesz-MDF vezet, azt kiáltják, hogy Áááááá!, amikor az MSZP, akkor azt, hogy Fúúúúúj! Kétségtelenül több az Áááááá!, amiből arra következtetek, hogy az elmúlt két hét brutalitása meghozta a várt eredményt, és a képernyőn megjelenő számok is ezt igazolják. A kórus ekkor módosít, a megjelenő részeredmény láttán, miszerint egy emeszpés képviselő vezet, ütemes Moszkva, Moszkva! kiáltásokba törnek ki. Legtöbbjükön látszik, hogy azt hiszik, a meccs még nincs lefutva, az eredmények most alakulnak a szemük előtt, és nem órákkal ezelőtt a fülkékben dőltek el. Meccs van, ahol az utolsó pillanatban is lehet egyenlíteni, majd jön Orbán Viktor, és félpályáról bevarrja a dugót.
Rajongók és hívők, akik a sztárjukat akarják, Viktort, Viktort, függetlenül attól, hogy mi a választások végeredménye, mi az ország érdeke, mi az ő érdekük. Egy csomó felajzott, lelkes kamasz, akik hisztérikusak attól, hogy elveszíthetik azt a hatalmat, ami sohasem volt az övék, akik magasról szarnak az eredményre, csak az a lényeg, hogy Orbán Viktor kijöjjön, és rájuk mosolyogjon. Ki a jobb? A Shygys vagy a Fidesz?
Odabent már nagyobb a csönd, és kevesebb a színész. A büfében a realisták vannak többségben, azok, akik legalább sejtik, hogy a valóság bizonyos elemei milyen következményekkel járnak majd az elkövetkező hetekben. Egy lelkes srác, aki arcról ismer, boldogan odajön, és lelkendezik, hogy végre lát valakit a Ráckertből, mert már azt hitte, ott mindenki büdös emeszpés. "A Magyar Narancstól vagyok" - mondom. Egy pillanatig azt hiszi, hogy viccelek, aztán a bazdmeg, bazdmeg indulatszó ismételgetésével elsiet.
Részhajrá
Nyolcvan százaléknál már látszik, hogy fordított a Fidesz-MDF, és legalább 75 egyéni körzetben győz, ami azt igazolja, hogy a kisgazdák elszánták magukat, elmentek, és leszavaztak a Fideszre.
Két szürke frakkos alkalmazott hordja az emeleti sajtószobába a díszletet és a szendvicseket, páran a tilalom ellenére is rágyújtanak a pult előtt, de senki sem szól rájuk. Odakint továbbra is ováció fogad minden bejelentést, ami pozitív a párt számára, de egyre elkeseredettebb a tiltakozás, amikor jönnek a könyörtelen adatok.
Aztán csak vége lesz, elapadnak az eredmények, kialakul a végső sorrend, ami a kormányváltó erőknek kedvez, ha minimális különbséggel is. A tömeg zavartan ácsorog: most akkor mi van?, nyertünk vagy vesztettünk? - mondja meg valaki végre!
Egy erősen amortizálódott férfi komótosan halad a felfelé bámuló emberek között, és üres üvegek után kutat, egy lány pedig hozzám fordul, és megkérdezi, hogy állunk, mert ő csak most érkezett. Kihagyom a tréfás válasz ziccerét, és összefoglalom neki a történteket. Nem örül, és nekem nincs szívem úgy vigyorogni, ahogy szeretnék, inkább arrébb megyek.
Búcsúkoncert
Dávid Ibolya kezd, mellette Pokorni Zoltán téblábol. Dávid korrekt, összefogott és tisztességes megszólalása megdöbbenti a híveket. Nem tudnak mit kezdeni a tényekkel, azt várják, hogy valaki győzelemről beszéljen nekik, mindegy, ha nem igaz. Pokorni megteszi: egyszerűen képtelen megválni a szereptől, folytatja a kampányt, és arról beszél, amiről a srácok hallani szeretnének, a második forduló megnyeréséről, az eredmények közeliségéről, a szavazatok újraszámlálásáról, nem hajlandó elfogadni a tényeket, ami már csak azért is veszélyes, mert eddig legalább azt hihettük, hogy a hülyeségek csak a tömegeknek szólnak, de a Fidesz vezetősége nem hiszi el, amit mond. Pokorni megnyilvánulása csak tovább hecceli ezeket a kölyköket, ahelyett, hogy lecsöndesítené és hazaküldené őket. Eddig is nehezen képzeltem el, hogyan lehet majd az uszításból átcsónakázni a higgasztásba anélkül, hogy elárultnak és becsapottnak éreznék magukat ezek a tomboló, vonuló, skandáló fiatalok, de ezután végképp nem értem, mi lesz. Milyen munkát kapnak az elkövetkező négy évre? Vonuljanak illegalitásba és terjeszszenek röplapokat?
Orbán Viktor szerencsére észnél van. Beismeri a választási vereséget, gratulál Medgyessynek, és meghajlik a választók akarata előtt, sőt még azt is kijelenti, hogy ellenzékben támogatni fognak minden olyan kezdeményezést, ami a polgárok érdekét szolgálja.
A közönség csalódott és meglepett, csajok sírnak egymás vállán, feloszlott a Piramis, Révész Sándor egy tanyára költözik, és nem énekel többé. De jön a nyár, beach meg minden, hamarosan lényegesebb dolgok következnek az életükben. Mert arról fantáziálni, hogy ez a rajongótábor együtt marad, nos, az tényleg az álmok világa már.
Para-Kovács Imre
