Az újpesti REKK-et, a volt MEO-t a Fidesz az állítólag magas bérleti díjat kérő Millenáris helyett rendezte be választási központnak. A megjelentek nyolc körül még gúnyosan nevettek azon, hogy harmadik a választókerületében, éjféltájban viszont már azt sem zárták ki, hogy Dávid Ibolya lesz a jobboldal miniszterelnöke, Viktor pedig a háttérből irányít.
Pedig semmi nem jött be abból, amivel a Fidesz vezetői számoltak. A részvétel a depressziókampány ellenére is csak kevéssel maradt el a négy évvel korábbitól, és nem esett ki az SZDSZ sem az új parlamentből. Hiába vezettek az urnákhoz 2,3 millió embert, akikre Orbán úton-útfélen hivatkozott, a szimpatizánsok mozgósítására kihegyezett kampánystratégia az első fordulóban felsült.
A REKK-ben persze egy percre sem gondolták ezt így végig. Inkább zavar és ijedtség ülte meg a teret, miután az események távolról sem a párbeszédekben jövendölt "csak legyen meg a száz egyéni, a többi pedig bejön töredékből" sablon szerint alakultak. Persze idáig is nehezen jutottak, elvégre a választási központnak nem az a dolga, hogy ijesztgessen. Még a három földi csatornával megelégedő kisfalusi fideszes szavazó is pontosabb képet kaphatott az eredményekről, mint az épületben vagy az utcán lévők, a helyi műszak ugyanis egy idő után a Hír Tv adását is szűrni kezdte. Ha politikai elemző szólalt meg vagy kapcsolták valamelyik koalíciós párt központját, a kivetítőn rögvest az ECHO Tv vagy az m1 választási műsora tűnt fel. A listás voksok arányán kívül nem hangzott el összesítés arról, hogy hány egyénit zsebelhet be az első körben az MSZP, és hányat a Fidesz. Így sokáig úgy tűnt, hogy az eldőlni látszó mandátumok számában vezetnek Orbánék, és az MDF-nek is több harmadik helye van, mint a liberálisoknak. Ez a taktika akkor kapott gellert, amikor az MSZP megelőzte a Fideszt, az SZDSZ pedig átlépte a küszöböt. Ezután jó két óráig senki nem jött, hogy segítsen. És akkor sem a főmérnök, hanem az MDF érkezett, amely elérte az öt százalékot.
Az a párt, amely eddig a jobboldali egység hátba támadója volt, elnök asszonya pedig politikai hulla, hirtelen kormányváltó erőként és régi szövetségesként szervült az újfideszes beszédbe. Egy aktivista közel ment a kivetítőhöz és lefényképezte az MDF oszlopdiagramját, amikor 4,99 százalékon állt. Nem kevésbé történelmi pillanatnak volt szánva a kereszténydemokrata Semjén Zsolt gratulációja: az ő "MDF-es barátai" is megcsinálták azt a bravúrt, amit a KDNP, kis jobboldali pártként bejutottak a parlamentbe. Egyébként pedig köszönte a kalocsai választóknak, akik őt az első körben stb. A csúcs Rogán Antal száma volt. A kampányfőnök a létező összes adón megismételte, hogy milyen szépek voltak a közös kormányzati évek, és most megint itt az alkalom. Az általános bizakodás légkörében az MDF hirtelen a Fidesz szerencsemalaca lett - de senkinek nem jutott eszébe, hogy felköpjön és aláálljon. Az aktivisták, barátok, harcostársak lázasan taglalták, mi lenne jó az MDF-nek. Dávid Ibolya véleményét nem ismerhettük meg a kivetítőn. Az össznépi diskurzus elnyelte a VIP-vendégeket is, akikre korábban inkább udvarias, mint kitüntető figyelem vetült. A kapuslegendáról például teljesen megfeledkeztek. Grosics példás türelemmel ücsörgött egy sor cserélhető arcú fideszes jelölt portréja alatt, míg szemmel láthatóan meggyötörten lelépett. Talán egy pohár víz hiányzott.
A Fidesz vezérkara Gyurcsány diadalittas bejelentkezése után bő negyedórával jelent meg a kormányfőjelölt vezetésével. Orbán - a háta mögött tudva például Kun Miklóst és Pintér Sándort, ez milyen már - nem okozott csalódást, szokás szerint tudta a megoldást: meg kell egyezni a "kormányváltásban érdekelt" MDF-fel, és a megszerezhető 110-ből behozni 75 egyéni mandátumot. Vagyis "csak annyit tenni, ami már egyszer sikerült". "Megcsináljuk!", "Veled vagyunk" - visszhangozta a megélénkült publikum, amely nem kérdezte a hogyant, csak megint hitt. Hinni akart.
