Fideszesek a médiáról: Önképző kör

szerző
Varró Szilvia
publikálva
1999/46. (11. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Orbán Viktor 1999 februárjára médiaegyensúlyt ígért. A közmédiumok kuratóriumának kétharmados jobboldali többsége, a jobboldali lapoknak nyújtott állami hirdetésdömping után a jelentős népszerűségvesztés miatt a Fidesz kommunikációval és médiával kapcsolatos elképzelései mérsékeltebb irányt vettek. A Magyar Rádió, Duna TV és MTI kuratóriumi elnökségének februári választásán ugyanakkor megismétlődhet az MTV csonka kuratóriumának esete. Az alábbiakban a fideszesek médiához való múltbeli és jelenlegi viszonyát ismertetjük, ahogyan ők maguk(at) lát(tat)ják.

{k199946_11;b}Orbán Viktor 1999 februárjára médiaegyensúlyt ígért. A közmédiumok kuratóriumának kétharmados jobboldali többsége, a jobboldali lapoknak nyújtott állami hirdetésdömping után a jelentős népszerűségvesztés miatt a Fidesz kommunikációval és médiával kapcsolatos elképzelései mérsékeltebb irányt vettek. A Magyar Rádió, Duna TV és MTI kuratóriumi elnökségének februári választásán ugyanakkor megismétlődhet az MTV csonka kuratóriumának esete. Az alábbiakban a fideszesek médiához való múltbeli és jelenlegi viszonyát ismertetjük, ahogyan ők maguk(at) lát(tat)ják."A büntetés nem maradt el. A média megvonta tőle rokonszenvét, és korábbi értelmiségi támogatóit is elvesztette" - írta az 1994-es parlamenti választások után Elek István. A tanácsadó a Fidesz bukását részben azzal magyarázta, hogy a párt távol tartotta magát a közvélemény-formáló értelmiség és a médiavilág túlnyomó részében népszerű Demokratikus Chartától, mert ellenezte a szocialistákkal létrejövő ellenzéki népfrontot. 1992 októberében százezrek tüntettek a Charta szervezésében a szélsőjobboldali eszmék ellen. A Fidesz ellenezte a pártszónokok részvételét, hívei csak magánemberként vonulhattak fel.

Médialibling

A tüntetés idején a párt népszerűsége meghaladta a húsz százalékot. Az 1990-es 9 százalékról 1991 elejére 18, 1992 januárjára 23, 1993 áprilisára 40 százalékra emelkedett a biztos szavazók körében. Innen indult olvadásnak: 1993 szeptemberében 20, 1994 februárjában már csak a biztos pártválasztók 9 százaléka szavazott volna a Fideszre.

"Viktor csak felmutatta a kisujját, és a sajtó elájult" - emlékezik vissza a Fidesz 90-es évek eleji sajtójára egy fideszes politológus. Orbán Viktornak Nagy Imre 1989-es újratemetésén elmondott beszéde óta folyamatosan nőtt a párt népszerűsége; a korabeli publicisztikák arról tanúskodnak, hogy az értelmiség lelkesen ünnepelte a szellemi életet meghatározó népi-urbánus vitán való felülemelkedést hirdető antipártot. A párt rokonszenvindexe viszont - köszönhetően a Fidesz médiaképességének - leginkább a lakosság más pártokból való kiábrándultságát tükrözte: az időközi választások soha nem igazolták vissza a magas mutatókat.

A 90-es radikális, alternatív, liberális, majd a ´92-es liberális néppárti definíció után a ´93-as debreceni kongresszuson a Fidesz szabadelvű, nemzeti elkötelezettségű pártként határozta meg magát. Orbán Viktor ekkor már rendszeresen találkozott Antall Józseffel. A jobbra kanyarodást a média és az értelmiség nagyobb része elveik elárulásának tartotta, kevesen fogadták el a párt érvelését, hogy az a politikai rendszer centrumát megcélzó, józan érvekkel alátámasztható törekvés volt. Erre így emlékezett utólag a párt egy, 1994-ig meghatározó ideológusa: "Attól függ, honnan nézzük: a bal-jobb vagy a kommunista-antikommunista felől. Az előbbi szerint valóban változott a Fidesz, az utóbbi alapján viszont hű maradt önmagához."

Az MDF-hez való közeledést erősítette a közös székházügy. A sajtó egy része - a megszokásból "szociálliberálisnak" nevezett - szerint a Fidesz eladta magát az MDF-nek, vagyis "lepaktált" a nagyobbik kormánypárttal. Tény, hogy a székházüggyel a Fidesznek sikerült összemosnia magát a kormánykoalícióval, miközben a közvélemény egyre inkább a szocialisták felé fordult. "A székház volt a seb: ilyen célzott kampány azóta se folyt egyetlen párt ellen sem" - vélte az előbb idézett ideológus.

Sérelem vagy fóbia?

"Oda dobunk vissza titeket, ahonnan kiemeltünk, a szemétkosárba" - mondta egy közismert baloldali publicista a Fidesz egyik vezető politikusának. A Fidesz-mitológiában a média üzeneteként értelmezett mondat mindmáig kiindulópont a fideszesek számára, amely az ún. szociálliberális sajtó és értelmiség egyértelmű Fidesz-ellenességét bizonyítja. A sajtóval való viszony eldurvulásáért a párt egyértelműen a sajtót okolta. 1993 őszén Orbán Viktor a Pesti Hírlapnak nyilatkozva már múlt időben beszél a sajtóval való jó kapcsolatról, és erőteljesen támadja az újságírókat, akik szerinte hatáskörükön túlmenve szólítják fel a pártvezért a helyes út követésére, például Fodor Gábor megtartására.

A közel másfél éven át húzódó Fodor-Orbán-vitában a sajtó egyöntetűen Fodort pártolta. 1993 novemberében Fodor, Molnár Péter és Ungár Klára elhagyta a pártot, és még legalább kétszáz ember követte őket. Általános vélekedés szerint a párt ekkor veszítette el végleg a közvélemény-formáló értelmiség támogatását. "A fideszesek többségét traumaként érte, hogy szerintük, bár ők nem változtak, a sajtó mégis folyton múltukkal szembesíti őket" - mondta a párt egy jelenlegi tanácsadója. Kövér László ezekre reagált 1993 szeptemberében a Fidesz Press című pártkiadványban: "Ha valaki a Fidesz eredeti értékeit kívánja megtalálni, jobban teszi, ha nem a Magyar Narancs környékén keresgél, jobban teszi, ha nem álmodik utólag feministákat a Fideszbe, hanem ott keresi ezeket az értékeket, ahonnét a Fidesz maga is ered: a szakkollégiumi mozgalom (...) történetében."

Az 1994-es választásokon a Fidesz a maga elé kitűzött 90-es eredmény megháromszorozása helyett alig 7 százalékot ért el. A párt júliusi országos gyűlésének vitairata a generációs pártjelleg mellett a bukás egyik fő okaként a sajtóban a párt ellen folyó "koncentrált kampányt" és a "sajtóval szembeni kiszolgáltatottságot" jelölte meg, melynek következtében a pártnak "negatív sajtója volt, ha volt egyáltalán". "Nem sikerült megoldani azt a problémát, hogy hogyan lehet egy, a Fidesszel szemben szinte kizárólag elutasító médián a választókhoz eljuttatni a nekik szánt politikai üzenet valódi tartalmát" - áll a vitairatban.

A Fidesz - Magyar Polgári Párt névre átkeresztelt párt népszerűsége 1995-től lassan nőni kezdett, a párt "médiabeli elszigeteltsége és részben egyes véleményformáló körök folyamatos sajtóbeli támadásai ellenére" is (Deutsch Tamás-Gyarmati László, in: Magyarország Politikai Évkönyve, 1999).

Sturm und Drang

Fideszesek szerint az 1994-98 közti időszakot a párt és a sajtó hűvös viszonya jellemezte, a ´98-as győzelem pedig a profi kampánynak köszönhetően a sajtó ellenében történt. 1994-től imidzscsoport foglalkozott a párt médiabeli megjelenésével és kommunikációjával, 1997-től pedig központi kampánystáb kezdte meg a párt választásokra való felkészítését. A stáb tagja volt Wermer András vállalkozó, Kövér László, Deutsch Tamás, Áder János, Gyarmati László (jelenleg Áder kabinetfőnöke), Schillinger Erzsébet sajtófőnök,Tóth Zsolt (Stumpf kabinetfőnöke manapság) és Stumpf István.

A választási kampányról írt elemzésében Deutsch Tamás és Gyarmati László kissé elszomorítónak, bár a stábra nézve hízelgőnek tartja azt a feltételezést, hogy a párt kizárólag marketingszakembereknek köszönheti győzelmét.

"Nemcsak arról volt szó, hogy mosóporként próbáljuk meg magunkat eladni. Ennek a pártnak küldetéstudata van, és meg akarta csinálni az elmaradt rendszerváltást. Ezt ismerték fel a választók, és ezt a küldetéstudatot sikerült az ellenkommunikációnak mára hatalomvágyként beállítani" - vélte a párt egyik médiapolitikusa. A frakció egy, az idősebb generációhoz tartozó tagja úgy látja: "A kampányban az üzenetek felülről lefelé jöttek: az elnökségtől a frakción és az alapszervezeteken át jutottak el az emberekig. Ez működött, bár nem volt könnyű magunkat hülyének tettetve ugyanazt ismételgetni. Csak most már másfél éve vége a kampánynak."

A kampányban bevált gyors és letámadásos technika rövid ideig megfelelőnek bizonyult a győzelem után is: a társadalombiztosítási önkormányzatok megszüntetését, a Postabank körüli rendcsinálás megkezdését kedvezően fogadta a köz. Jól jött ki végül is a kormány a kosovói háborúból és az árvízből is. "Kéne még egy kis árvíz, kommunikációs szempontból" - ironizált pártja népszerűségvesztésén egy kommunikációs szakember.

Hamar kiderült ugyanis, hogy a dolgok lassabban és rosszabbul mennek, mint azt a Fidesz politikusai képzelték.

Hibát hibára

A MaNcs által megkérdezett tizenkilenc fideszes politikus, média- és kommunikációs szakértő 1999 több kormányzati lépését kommunikációs kudarcként értékeli.

"Hogy pont a Tamás szúrja el, aki szakembere volt a kommunikációnak, és pont egy ilyen minisztérium esetében, amely bárhol a világban sikertörténet..." - mondta a párt egyik médiaszakértője. Február elején Deutsch Tamás a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökének és elnökségének jogilag vitatható felfüggesztése kapcsán összeütközött a hazai és a nemzetközi sportvilággal. A sport rendszerváltását ígérő miniszter szembekerült a sportági szakszövetségekkel, az egyetemi sportszférával és a szocialista és kisgazda kötődésű sportegyesületekkel, amelyek a sport demokratizmusának semmibevételével vádolták. Deutsch néhány hét alatt a népszerűségi lista végére került. Hasonló kudarcként értékelik a fideszesek a Néprajzi Múzeumba költözés légből kapott, az illetékesekkel nem egyeztetett tervét vagy a Nemzeti Színház ügyét.

"A miniszterelnök számára a Nemzeti az egyetlen kézzelfogható dolog a kultúra területén; a kultúra többi részével még elégedetlenebb" - vélte a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának egyik munkatársa. "Pedig Várhegyi azzal vitte bele a kormányt az ügybe, hogy ez egyértelmű sikertörténet" - mondta egy másik munkatárs. A Nemzeti ügyében hetente jelentek meg az újabb hírek és azok cáfolatai. "Más kérdés, hogy ez nem elsősorban kommunikációs hiba volt" - jegyezte meg a minisztérium munkatársa. A szakmai indokok nélkül leállított építkezés után az új Nemzeti tervezésére a minisztérium nem írt ki pályázatot, hanem kijelölt egy építészt.

"A kormánynak nincs sajtója" (Horn Gyula, 1994 novembere)

"A sajtószabadság (...) attól is függ, hogy léteznek-e garanciák az állami beavatkozás ellen" - áll Az első száz nap című 1990-es Fidesz-kiadványban. A kultúráról szóló 1994-es állásfoglalásában a Fidesz az állami lapkiadó vállalatok megszüntetését tartotta kívánatosnak, és elutasította az állam megjelenését a sajtópiacon. ´98-ra korábbi álláspontjukat felülvizsgálva, a passzivitás helyett aktivizmust, az egyenlőtlen médiaviszonyok kiegyenlítését hirdették meg. Orbán Viktor februárra médiaegyensúlyt ígért. A MaNcs által megkérdezett fideszesek úgy vélik: Magyarországon a szociálliberális média történelmi sajátosságokból eredően fölényben van, ezért szerintük igazságtalanság szabad versenyről és piaci viszonyokról beszélni. Eltér azonban véleményük azt illetően, hogy ezt kell-e és hogyan lehet orvosolni.

"A jobboldal sajtójának pozitív diszkriminálása szükséges, hiszen ez az értékvilág a szocializmus alatt el volt nyomva" - vélte a párt egyik médiaszakértője. A Fidesz kormányra kerülése után nyíltan meghirdette a jobboldali újságok információs és anyagi megsegítését. Elek István kormány-főtanácsadó egy írása szerint a kormánynak nyíltan fel kell szólítania az állami tulajdonú, illetve résztulajdonú vállalatokat reklámozási gyakorlatuk felülvizsgálatára, mert a jobboldali lapok hátrányos helyzetük miatt támogatásra szorulnak.

A kormány egyik első médiapolitikai lépése a Kurír és a Magyar Narancs postabankos támogatásának megszüntetése volt. Továbbra is a Postabank állja viszont a privatizáció előtt álló Magyar Nemzet évi több száz milliós veszteségét. A lapot a kormányváltást követően mint a Népszabadság jövőbeli versenytársát emlegették. A Magyar Hírlap megvételéről, majd a Nemzettel való összevonásáról felröppent tervek médiapolitikusok szerint nem voltak komolyak; sikerült azonban egy időre elbizonytalanítani vele a Hírlap hirdetőit. A Magyar Nemzet és a Napi Magyarország egymáshoz édesgetésének ötlete a két szerkesztőség ellenállásán bukott meg.

A Napi Magyarország reklámbevételének 90 százaléka állami bevétel, köszönhetően a ´98 szeptemberében a Népszabadságtól átvitt állami megrendeléseknek. "A Napinak fontos feladata van: ha nem állna fideszes befolyás alatt, akkor egyértelműen a MIÉP temperálná" - mondta egy fideszes politikus. A megkérdezett fideszesek többsége elsősorban Népszabadságot olvas, és publicisztikai részét leszámítva korrektnek és kiegyensúlyozottnak tartja a lapot, ellentétben a Magyar Hírlappal vagy a Népszavával. "Még a nagymamám is Népszabadságot járat, megszokásból, pedig rá aztán nem lehet mondani, hogy baloldali" - mondta Trombitás Zoltán, a rádió kuratóriumának fideszes tagja.

Az Orbán és Stumpf által emlegetett médiaegyensúly az írott sajtó területén részben az anyagi, részben a személyi feltételek hiánya miatt a megkérdezettek szerint nem valósult meg. Ezt a többség nem tartja tragikusnak: "1998-ban a sajtó ellenében is nyertünk" - mondta a frakció egy tagja.

"A sajtó objektívebb lett: az Antall-kormány idején tapasztalható izzó gyűlölet elmúlt, de ügyesebb a védekező csapat is. Az univerzális értéktudattal rendelkező médiaállománynak nagy szerepe volt a Fidesz kicsinálásában, a mai újságírók viszont józanabbak" - vélte Pokol Béla (FKGP), az alkotmányügyi bizottság elnöke. Pokol a sajtókiegyenlítési alapra, illetve a vélemények kötelező helyreigazítására vonatkozó törvényjavaslatáról elmondta: nem kíván reménytelen harcot vívni, hiszen elfogadásukhoz a Fidesz támogatása szükséges, az pedig egyelőre hiányzik.

"Nem kellett volna médiaegyensúlyt meg laptámogatásokat ígérni, mert végül minden oldalról kaptunk a pofánkra: az egyik oldalon azért, mert szerintük ez a demokráciába ütközik, a másik oldalon meg azért, mert elmaradt" - mondta a párt egy médiaszakembere.

Csonka közszolgálat

"Ha már említette Kanadát, én nem akartam szóba hozni, mert nagyon sokat írt róla a sajtó, hogy ha úgy érzi, hogy ebben az atomfegyver-telepítési ügyben nem mondott el még eleget, vagy nem írtak eleget az újságok, akkor parancsoljon" - mondta Kondor Katalin szerkesztő és mikrofonállvány a miniszterelnöknek a rádióban november 3-án, szerda reggel.

"A fiúk sajnos úgy élik meg, hogy ha nincsenek alápárnázva egy interjúban, akkor támadják őket. Pedig nekik nem kellene seggkinyalós média, csörteváltásban, vitában fantasztikusak" - vélte a párt egy médiaügyekben jártas képviselője. A politikusok többsége szerint azonban a média túl ellenséges velük. "Az előző rendszer kiszolgálóinak és haszonélvezőinek talán magukba kellene nézniük ahelyett, hogy a lábukat törlik belénk, és a sajtószabadságot meg az etikát kérik rajtunk számon" - fogalmazott a párt radikálisabb szárnyához tartozó Trombitás Zoltán.

Az ORTT számításai szerint az ellenzék médiahasználata az elmúlt egy évben a Híradóban, a Krónikákban, a TV 2 Tények című műsorában, az RTL Klub Híradójában, a Danubius és a Sláger Rádió hírműsoraiban egyetlen alkalommal sem érte el a francia modell szerint ideális (egyharmad kormány - egyharmad kormánypártok - egyharmad ellenzék) arányt; a kiegyensúlyozottság a kereskedelmi médiumokban sem valósul meg. Az ellenzék szerint a közszolgálati hírműsorokban tapasztalható kormánypárti fölény sérti a médiatörvényt. A rádió kuratóriumának ellenzéki tagjai szerint a Reggeli és Déli Krónikában rendszeres a kilencven százalék fölötti koalíciós szereplés. "A Reggeli Krónikában valóban több a kormánypárti megszólaló, később azonban egyre több ellenzéki kap szót, akik reagálnak az elhangzottakra" - mondta Németh Erzsébet rádiókurátor. "Szerintem 101 százalékot mértek, csak négy százalék a hibahatár" - utasítja vissza az ellenzéki véleményt Trombitás Zoltán. Úgy véli, a rádióban többségben vannak a szocialista és szabaddemokrata kötődésű szerkesztők és műsorkészítők.

A rádiós Vasárnapi Újság MIÉP-es irányultságát illetően a fideszesek a 16 órát hozták fel ellenpéldaként, hozzátéve: egyik sem tartozik kedvenc műsoraik közé. "Az előző kormány idején ugyancsak kormánypárti fölény volt" - vélték többen, a mostani kormány pedig csak "nyomulósabb" elődeinél.

A kormánypárti túlsúlyhoz ugyanakkor minden feltétel adott.

1998 júliusában a parlamentből kiesett MDNP-t és KDNP-t - az utóbbi tiltakozása ellenére - a kormány önkényesen az ellenzékhez sorolta. A Magyar Rádió, a Duna Televízió és az MTI tulajdonosi testületében így jelenleg kétharmados jobboldali túlsúly van. Az MTV kuratóriumának elnökségét a kormánypártok nyolc hónapon át nem választották meg arra hivatkozva, hogy egyszerre kívánják rendezni a közmédiumok helyzetét. A MIÉP két tagot kívánt küldeni az elnökségbe, amit az MSZP és az SZDSZ nem fogadott el. A kormánypártok a MIÉP támogatásával megválasztották saját jelöltjeiket, és az ellenzéket okolták, hogy az nem volt képes megállapodni a jelöltekről. Szerintük nem a kormánypártok hibája, hogy csonka kuratórium jött létre, annak ellenére, hogy a törvény szerint a parlamentnek minden képviselőcsoport egy-egy jelöltjét meg kellett volna választania. "Ez most olyan, mintha ellenzék nélküli parlament lenne. A választók szempontjából az az érdekünk, hogy megválasszuk az ellenzék jelöltjeit" - mondta Németh Erzsébet.

"Nem mondom, hogy a csonka kuratórium nem jött nekünk jól: legalább elkezdhettünk dolgozni" - vélte a párt egy médiaszakértője. Hornék tétlensége után a Fidesz-kormány, ha jelentős késéssel is, de hozzálátott az MTV rendbetételének (az ellenzék szerint jogtalanul).

A megkérdezettek nem tartják kizártnak, hogy a Magyar Rádió, Duna TV és MTI kuratóriumi elnökségének februári megválasztása során megismétlődik az MTV esete. Ha a MIÉP ismét két jelöltet állít, az MSZP és az SZDSZ nem fogadja el őket, a kormánypárt pedig nem szavazza meg emezek jelöltjeit, akkor az összes közszolgálati médiában csonka kuratórium lehet. "Mi nem voltunk ott az osztogatásnál, a piaci folyamatok kialakításánál. Miért lennénk tekintettel rájuk?" - vélte a Fidesz egy médiaszakértője.

"Ennek vége"

A Miniszterelnöki Hivatal nemrégiben készült felmérésének eredménye szerint a megkérdezettek körében az elmúlt időszakban csökkent a kormány pozitív megítélése, bár a többség még mindig elégedett. A Nemzeti Színház ügyében viszont a kormány teljes kudarcot vallott.

Az ősz elején mért népszerűségesés a fideszesek többsége szerint a kormányzati erodálódás része, vagyis pánikra nincs ok: "El kellett azonban gondolkodni azon, hogy a botrányra botránnyal válaszoló technika nem célravezető" - mondta a MeH egy kommunikációs szakembere.

Az új kommunikációs stratégiát szeptember óta a Borókai Gábor kormányszóvivő, politikai államtitkár által létrehozott kommunikációs központ koordinálja. "Eddig itt mindenki kommunikációs stratégiákat gyártott. Ennek most vége" - mondta az előbb idézett szakember. A sajtóiroda, a kommunikációs központ és az információs főosztály mellett a jövő év elejétől külön részleg foglalkozik az országimázzsal (erre 4,4 milliárdot szánnak).

"A kormány szándékait az is jelzi, hogy nem egy ősfideszesre bízták rá ezt a feladatot, hanem olyan valakire, aki másfél éve még újságíró volt" - vélte Borókai Gábor. Ugyanígy érvelt egy médiaügyekben ismert politikus és frakciótársa, ám szerintük ez arra bizonyíték, hogy Borókai politikailag súlytalan. Ennek ellentmond, hogy az átláthatóbb kommunikáció mellett Borókai felel a köztévéért, valamint a kormány és a sajtó jobb kapcsolataiért is. "Mostanáig volt egy információadási blokk, a politikusok nem voltak hajlandók bizonyos sajtóorgánumokkal és újságírókkal szóba állni azok múltbeli ellenséges szerepe miatt. Jókor jött a népszerűség-zuhanás; most kénytelenek" - mondta a párt egy kommunikációs szakembere.

"Tény, a Fidesz részéről vannak sebek, márpedig akit egyszer így orrba vágtak, az nehezebben felejt" - vélte Borókai. A kormányszóvivő szerint bebizonyosodott: a kampányban jól bevált tömör, rövid mondatok mellett többet kell magyarázni, és nem elég csak a saját "terméket" dicsérni, a politikában megengedett a másik bírálata is. "Az volt az alapszabály, hogy nem válaszolunk a támadásokra, mert akkor ügyekbe keveredünk. Mostantól nem nézzük szótlanul az igaztalan vádakat." - mondta Borókai Gábor.

Varró Szilvia

A politikai erők médiahasználata a vizsgált műsorokban

(A kormány és a pártok véleményt nyilvánító képviselőinek százalékában)

Kormányzati oldal Parlamenti ellenzék

augusztus szeptember augusztus szeptember
MTV Híradó 82 73 18 27
Reggeli Krónika 86 79 14 20
Déli Krónika 87 81 13 17
Esti Krónika 75 60 25 37
Krónikák összesen 83 75 17 23
TV 2 Tények 90 72 10 28
RTL Klub Híradó 78 79 22 20
Danubius Rádió reggeli hírműsora 75 80 25 19
Sláger Rádió reggeli hírműsora 80 76 20 24
Átlag: 82 75 18 24

Forrás: www.ortt.hu

szerző
Varró Szilvia
publikálva
1999/46. (11. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra