FKGP - Belgrád rakpart: A güzü vége

  • - kr -
  • 2002. április 11.

Belpol

Szórványosan gyülekeznek Szeremley Huba borász székházában, többnyire újságírók, hogy részesei lehessenek az FKGP kimúlásának.

Torgyán dr. már fél héttől bent van, de az első emeletről csak a hír érkezik, hogy a húszszázalékos feldolgozottság elérésekor majd lefárad ő is. Az újságírók rátapadnak a kivetítőre, Torgyán kilenc százalék körül, a kisgazdák az állami támogatás megszerzéséért küzdenek (1 százalék). Jön G. Nagyné alelnök és Gyimóthy főtitkár, tandemben biztatják magukat: "Még semmi nincs lefutva, a bejutáshoz szükséges 280 ezer szavazat bennünk van." Azt mondják, nem izgulnak. Elterjed a pletyka, hogy G. Nagyné azt mondta: "Aggódom."

Pár őskisgazda maga elé révedve ül, az egyiket megszólítom, kezet fogunk, de kijelenti: "Magát nem ismerem", és elfordítja a fejét. Pedig kíváncsi lettem volna, mit csinálna ma Eckhardt Tibor vagy Gaál Gaszton.

Torgyán negyed tíz körül leüzen, tizenegykor sajtótájékoztatót tart. Minden tiszta sor: bukta, akkora, hogy még az évi apanázs is oda.

Az elnök még utoljára

jól megvárakoztatja a sajtót. Fentről szállingózik a második vonal. "A hangulat történelmi" - mondja Dorogi Zsolt, a Független Ifjúság fővárosi társelnöke. Szimpatikus ez a lojalitás, ami valójában azt jelenti, hogy megy fent az anyázás ezerrel, vádaskodnak, kiket vett meg lábon a Fidesz. Dr. Béres Béla alelnököt a zuhanyhíradó szerint a vécébe szorították, mert többen azzal gyanúsítják, hogy a Miniszterelnöki Hivataltól kapja a fizetését. Dorogi megújulásról beszél, új vezetéssel, fiatalokat is megszólító programmal, pozitív médiajelenléttel. Más pártokba való integrálódást az FKGP történelmi múltja miatt nem tud elképzelni, de a tizennégy éves kora óta kisgazdaszínekben politizáló fiatalember hisz a párt küldetésében. "Amit nem az elnök úr, hanem még Nagyatádi Szabó István jelölt ki", és ha szabadon lehet majd politizálni a pártban, a tagság meg is tud felelni neki. "Egy sikeres politikai pártnak nem kell több öt embernél: egy marketinges, egy píáros, egy gazdasági vezető és egy jogász, meg aki vezeti. A Fidesz is ezt csinálta, és itt a profizmusukra hívnám fel a figyelmet." Dorogi szerint nem reprezentálni kellett volna, hanem levinni a híreket, a pártot, vissza a faluba, mert az emberek így csak azt hallották a tévében, egyedül melyik két pártra érdemes voksolni. A kisgazdák megrekedni látszanak 0,7 százaléknál. Béres már nincs a vécében, a titkárságon nagyokat vihognak, a mellettem ülők megjegyzik, biztos most osztják a székházpénzt. Terítékre kerül az egyeseket gazdagító ukrán maffiapénz, az exkisgazdák megvásárlása.

A vesztesek

közül valaki félhangosan felteszi magának a kérdést: mennyi pénzért mondtam volna én is igent? Kiderül, voltak olyan körzetek, ahol összegyűlt a szükséges 750 kopogtatócédula, de valamiért mégsem jutott el a választási bizottsághoz. Az ajánlószelvények gyűjtésénél sok helyen azzal rúgták ki az FKGP-szimpatizánsok az aktivistát, hogy míg ott az Öreg, ne is számítsanak a támogatásukra. A romantikusabbja legszívesebben most jól megbüntetné a Fideszt, a realisták MIÉP-szövetségben gondolkodnak, övék lesz az utca és a tér. Legvégül a legmerészebből mégis kitör: "Ha én lennék az elnök, már rég lementem volna megköszönni a szavazatokat - széles mozdulatokkal meghajol -, és egyúttal átadtam volna az irányítást egy ideiglenes ügyvivő testületnek, míg meg nem választják az új országos vezetést. A mennybe mehetett volna!" Nincs idő kommentárra, végszóra elkezdődik a sajtótájékoztató. Torgyán elnök úr látszólag töretlen hittel hirdeti, hogy kisgazdapárt volt, van és lesz. Az mégis árulkodó, hogy élete legrövidebb beszédét tartja, amelynek lényege: a Fidesz egye meg, amit főzött. Egy kollegina a második fordulóval kapcsolatban a párt számára kedvező választási szövetségről faggatná. Torgyán doktoron látszik, hogy komolyan elgondolkodik: érdemes volt-e a magyar demokráciáért ennyit güzülnie.

Bogár Zsolt

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.