FKGP - Belgrád rakpart: A güzü vége

  • - kr -
  • 2002. április 11.

Belpol

Szórványosan gyülekeznek Szeremley Huba borász székházában, többnyire újságírók, hogy részesei lehessenek az FKGP kimúlásának.

Torgyán dr. már fél héttől bent van, de az első emeletről csak a hír érkezik, hogy a húszszázalékos feldolgozottság elérésekor majd lefárad ő is. Az újságírók rátapadnak a kivetítőre, Torgyán kilenc százalék körül, a kisgazdák az állami támogatás megszerzéséért küzdenek (1 százalék). Jön G. Nagyné alelnök és Gyimóthy főtitkár, tandemben biztatják magukat: "Még semmi nincs lefutva, a bejutáshoz szükséges 280 ezer szavazat bennünk van." Azt mondják, nem izgulnak. Elterjed a pletyka, hogy G. Nagyné azt mondta: "Aggódom."

Pár őskisgazda maga elé révedve ül, az egyiket megszólítom, kezet fogunk, de kijelenti: "Magát nem ismerem", és elfordítja a fejét. Pedig kíváncsi lettem volna, mit csinálna ma Eckhardt Tibor vagy Gaál Gaszton.

Torgyán negyed tíz körül leüzen, tizenegykor sajtótájékoztatót tart. Minden tiszta sor: bukta, akkora, hogy még az évi apanázs is oda.

Az elnök még utoljára

jól megvárakoztatja a sajtót. Fentről szállingózik a második vonal. "A hangulat történelmi" - mondja Dorogi Zsolt, a Független Ifjúság fővárosi társelnöke. Szimpatikus ez a lojalitás, ami valójában azt jelenti, hogy megy fent az anyázás ezerrel, vádaskodnak, kiket vett meg lábon a Fidesz. Dr. Béres Béla alelnököt a zuhanyhíradó szerint a vécébe szorították, mert többen azzal gyanúsítják, hogy a Miniszterelnöki Hivataltól kapja a fizetését. Dorogi megújulásról beszél, új vezetéssel, fiatalokat is megszólító programmal, pozitív médiajelenléttel. Más pártokba való integrálódást az FKGP történelmi múltja miatt nem tud elképzelni, de a tizennégy éves kora óta kisgazdaszínekben politizáló fiatalember hisz a párt küldetésében. "Amit nem az elnök úr, hanem még Nagyatádi Szabó István jelölt ki", és ha szabadon lehet majd politizálni a pártban, a tagság meg is tud felelni neki. "Egy sikeres politikai pártnak nem kell több öt embernél: egy marketinges, egy píáros, egy gazdasági vezető és egy jogász, meg aki vezeti. A Fidesz is ezt csinálta, és itt a profizmusukra hívnám fel a figyelmet." Dorogi szerint nem reprezentálni kellett volna, hanem levinni a híreket, a pártot, vissza a faluba, mert az emberek így csak azt hallották a tévében, egyedül melyik két pártra érdemes voksolni. A kisgazdák megrekedni látszanak 0,7 százaléknál. Béres már nincs a vécében, a titkárságon nagyokat vihognak, a mellettem ülők megjegyzik, biztos most osztják a székházpénzt. Terítékre kerül az egyeseket gazdagító ukrán maffiapénz, az exkisgazdák megvásárlása.

A vesztesek

közül valaki félhangosan felteszi magának a kérdést: mennyi pénzért mondtam volna én is igent? Kiderül, voltak olyan körzetek, ahol összegyűlt a szükséges 750 kopogtatócédula, de valamiért mégsem jutott el a választási bizottsághoz. Az ajánlószelvények gyűjtésénél sok helyen azzal rúgták ki az FKGP-szimpatizánsok az aktivistát, hogy míg ott az Öreg, ne is számítsanak a támogatásukra. A romantikusabbja legszívesebben most jól megbüntetné a Fideszt, a realisták MIÉP-szövetségben gondolkodnak, övék lesz az utca és a tér. Legvégül a legmerészebből mégis kitör: "Ha én lennék az elnök, már rég lementem volna megköszönni a szavazatokat - széles mozdulatokkal meghajol -, és egyúttal átadtam volna az irányítást egy ideiglenes ügyvivő testületnek, míg meg nem választják az új országos vezetést. A mennybe mehetett volna!" Nincs idő kommentárra, végszóra elkezdődik a sajtótájékoztató. Torgyán elnök úr látszólag töretlen hittel hirdeti, hogy kisgazdapárt volt, van és lesz. Az mégis árulkodó, hogy élete legrövidebb beszédét tartja, amelynek lényege: a Fidesz egye meg, amit főzött. Egy kollegina a második fordulóval kapcsolatban a párt számára kedvező választási szövetségről faggatná. Torgyán doktoron látszik, hogy komolyan elgondolkodik: érdemes volt-e a magyar demokráciáért ennyit güzülnie.

Bogár Zsolt

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."