„Fogalmuk sincs, mi megy a világban” – Vekerdy Tamás keményen nekimegy Orbánék oktatáspolitikájának

  • - gera -
  • 2017. június 15.

Belpol

A neves pszichológusnak a Rákosi-rendszer jut eszébe a mostani történések kapcsán.

„Működő közoktatás nélkül nincs jövő” – mondta Vekerdy Tamás tegnap az ATV-ben. A gyerekpszichológus az Egyenes beszédben a jelentős felháborodást kiváltó Taigetosz-törvényről beszélt, és azt mondta, a legnagyobb tehetségek, Picasso, Stephen Hawking sem tudott egyből megtanulni olvasni: „Mi azt mondanánk, értelmi fogyatékos volt. Nem: csak zseni volt.”

Vekerdy egyébként úgy látja, az iskola nagyon rossz, mivel képtelen igazodni a világhoz, és folyamatosan azt az érzetet kelti a gyerekekben, hogy a világ unalmas, érthetetlen, szörnyű. Szerinte Mérei Ferencnek volt igaza, amikor azt mondta, „ahol untatnak, onnan menekülj!” Mire Méreinek felvetették, hogy „tanár úr, az élet nem kerti ünnepély”. De a híres pedagógus erre csak megismételte önmagát: „Ahol untatnak, onnan menekülj!”

Vekerdy nem fest túl optimista képet a mai oktatási rendszerről: úgy látja, az iskoláinkból eltűnt az öröm és az élmény. Szerinte ellenzékben eddig minden párt azt mondta, hogy az oktatásra kell a legtöbb pénzt költeni, de amikor kormányra kerülnek, elsőként a közoktatásból vonnak ki forrásokat. Pedig működő közoktatás nélkül nincs jövő.

„Kedves kolléga, ezt a tantervet ne tartsa be!”

Idén ősszel töltötte be nyolcvanadik évét az ország legnépszerűbb pszichológusa, aki mindig sokat ostorozta a magyar iskolarendszert, de az utóbbi évek oktatáspolitikai fejleményeit egyenesen katasztrofálisnak tartja. Magyar Narancs: A legfrissebb adatok szerint az egy tanulóra jutó ráfordításunk az alapképzéstől a diplomáig az OECD-átlag fele.

Vekerdy a kormány legújabb ötletéről is beszélt, miszerint 2019-től csak kötelező felvételivel lehetne bejutni a gimnáziumokba: „Mi az, hogy felvételi? Honnan vesszük azt, hogy a jó tanuló fog jól beválni az életben? Honnan vesszük azt, hogy a tehetséges gyerek jó tanuló lesz?”

A műsorban persze szóba került Parragh László mára már sokat idézett mondata, az iparkamara elnöke nemrég ugyanis arról beszélt, óriási hiba, hogy a polgármesterek nem mernek gimnáziumokat bezárni. Ezzel kapcsolatban Vekerdy azt mondta, hogy „olyan emberek beszélnek, akiknek, úgy tűnik, fogalmuk sincs, mi megy a világban ma”.

Vekerdy Tamás

Vekerdy Tamás

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

A mai oktatáspolitika kapcsán a pszichológusnak a történelem sötét korszakai jutnak eszébe: „Én nagyon öreg vagyok, átéltem a Rákosi-rendszert. A dolgok egy része – természetesen nem jön még a fekete autó, nem feszegetik a körmömet az Andrássy út 60.-ban; óriási különbség –, a centralizálás, az iskolák államosítása akkor is megtörtént.”

Hogy mi akkor a megoldás? Vekerdynek nincs kétsége afelől, hogy ezt a kormány a nemzet érdekében le kellene váltani. „Van, aki száján hordja hitét és hazáját. Van, aki a szívében. Az elsőnek egy szavát se hidd!” – zárta a beszélgetést a pszichológus.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.