A fővárosba vezető nagyobb utak félpályás lezárásával folytatódott a gazdasági ellehetetlenülésük ellen küzdő gazdák tiltakozássorozata. Miközben az érdekképviseletek vezetői Németh Imre földművelésügyi miniszterrel tárgyaltak, a tüntetők kitartóan fagyoskodtak Soroksár, Vecsés, Dunaharaszti és Maglód határában.
Tüntető parasztseregek után kutatunk a hajnali ködben, de a reggeli hírek által századszor is bemondott drámai eseményeknek a fővárosból kivezető utakon egyelőre nyoma sincs. Már azt hinnénk, megcsíptük a nagy leleplezést, Budapest blokádja csupán virtuális médiaesemény, amikor Soroksár mellett rábukkanunk egy körülbelül huszonöt autóból és tíz traktorból álló kis csoportra.
Bár a gazdák többsége a világ minden kincséért sem hagyná ott a fűtött kocsit, néhányan a szitáló eső ellenére is kiállnak az út szélére, és beszélgetni kezdenek. Egy tüntetés végül is társasági esemény: össze lehet futni a két faluval arrébb élő tehenessel, el lehet panaszolni boldog-boldogtalannak az örökké emelkedő takarmányárakat, és párás tekintettel, reszelős hangon világgá lehet kiabálni a nagy elhatározást - most már tényleg eladom kutyatápnak a csordát!
A Kiskunságból és a Homokhátságról érkezett tüntetők kemény magja nem is hagyja megfosztani magát ettől az élvezettől, ha már idáig autóztak. A harcsabajszos parasztember és "legénye" láttán minden néprajzkutató elalélna a gyönyörűségtől, igaz, a vigasztalan környezetben meglehetősen idegenül festenek: körülöttünk a pesti agglomeráció autópálya-lehajtói és kopár víkendházai, az út szabadon hagyott pályáján száguld a forgalom, és az ónos eső függönyén át idelátszanak egy távoli hipermarket fényei. A lassú beszédű, archetipikus bácsiból árad a panasz: "Reggeli italt isznak! Hát mi az? Ezért tartunk itt, mert már senkinek nem kell a jó tej, csak a mesterséges vacak. Hollandiából hozzák a tejport hozzá" - mutat őszinte undorral az áruház felé. A "reggeli ital" egyébként is a gazdák egyik fő sérelmévé nőtte ki magát, mintha csak megtestesítené azt a felfog-hatatlan rosszat, ami a nyakukba szakadt. Több helyszínen is látni "italellenes" transzparenseket, és a kocsisor elején egy kisebb, akciózó kedvű csoport végül elárulja a nagy titkot: "Ha kijön a sajtó, a hét végén behatolunk. Ki fogjuk locsolni azt a löttyöt. És összetapossuk a palackokat. Illegálisan!" - teszi hozzá.
Később aztán komolyabb gondokról is szó esik: elsősorban a tejesek háborognak, mivel a kormány idén nem hirdetett meg intervenciós árat, a feldolgozók pedig a tavalyi literenkénti 72 forint helyett csak nyomott áron hajlandók átvenni a terméket. Hogy mennyiért, azt cége válogatja: egyesek 60 forint körüli árról beszélnek, mások 55-ről, 44-ről, sőt egy gazda egyenesen 35-öt említ. "Mondták, hogy sehol ne beszéljek róla, mert baj lesz. De ha már így faggat, elárulom, melyik vállalatról nem szabad beszélnünk. Az az átkozott..." - és megnevezi a legnagyobb és leghírhedtebb tejmultit. Hasonlóképpen bizonytala-nok a becslések arról, mennyibe is kerül előállítani az éltető italt, de azt mindenki elismeri: a tavalyi és tavalyelőtti 72 forinton még volt némi szerény haszon. Általában úgy tartják, a nagyobb gazdaságok drágábban dolgoznak, több a költségük, el is adósodtak, viszont könnyebben kihúznak egy rossz évet - ők nem adhatják alább 70-nél. A klasszikus kisgazdáknak, ha van elég földjük, és nem kell takarmányt venniük, akár 60-65 forintért is megérné tehenet tartani. Ezt azonban senki nem mondja ki szívesen, hiszen azzal elárulnák a másikat. Márpedig a tüntetők azzal az elhatározással jöttek ki, hogy egymásért is harcolnak - a tehenészek együtt tüntetnek a csőd szélén tántorgó sertéstartókkal ésbaromfitenyésztőkkel, a növénytermesztők pedig mind tudják: ha az állatosok tönkremennek, ők is bezárhatják a boltot, hiszen nem lesz szükség takarmányra. De egyesek még riasztóbb jövőképet vázolnak fel: bukhatnak a mezőgazdasági gépek és a növényvédő szerek gyártói, sőt akár az egész falusi társadalom. "Nem bírjuk tovább. Eljutottunk a tartalékaink végére" - mondják.
A tavalyi veszteségről elképesztő számok röpködnek: egy sertéstartó másfél milliót vesztett egy év alatt (320 forintról 220-ra esett a hús kilónkénti ára), mások a hitelre vett, húszmilliós traktor részletei miatt aggódnak, egy kunsági bácsi pedig bevallja, hogy évek óta a fizetéséből fedezi a tehenei veszteségét. Tavaly eladott ötöt, de nem akarja abbahagyni, bár a tejét jövőre már nem veszik át: "Zárt fejési rendszert követelnek, mint az EU-ban. Hát én arra képtelen vagyok. De majd meglátja, kiállok a piacra Alsónémediben, és mindenki tőlem fog vásárolni. Nem is 68-ért vagy 72-ért, hanem 100-150 forintért, mert tudják, hogy az én tejemben nincs méreg meg hormon." Nem akarjuk arra emlékeztetni, hogy az EU közegészségügyi szabályai szerint egyáltalán nem állhat ki akárki a piacra, Alsónémediben sem.
Érdekes módon az ország keleti végéből érkező gazdák, akik Vecsés mellett állták el a 4-es utat, sokkal szervezettebbek. Itt sikerült a blokád is: a forgalmas úton kilométereken át áll a kocsisor, már Ferihegy környékén lelassul a haladás. Hajdúböszörményből 40-50 ember utazott fel a tüntetésre, és szinte sugárzik belőlük az elszántság. Az egyik kisbusz mellett tüzet raknak erdei gallyakból, gulyáslevest főznek, borospalackot adnak körbe. "Ez úgyse sikerülhet, a multik és a kormány már levajaztak mindent. De végig kell csinálni, aztán ha látszik, hogy hiába, megcsináljuk a szövetkezetet. Lesz saját feldolgozónk, mint az osztrákoknak, bojkottáljuk a multit, nálunk marad a pénz" - mondja a vezetőjük.
A kormány, az EU és a multik - ezek a fő ellenségek. A tüntetést nem a jobboldali pártok szervezték, de a résztvevők elkötelezettsége nem lehet kérdéses. A kocsikon mindenütt kormányellenes transzparensek, feliratok. A beszélgetések egy-két mondat után vad kommunistázásba torkollnak, alig lehet visszatéríteni a felhevült gazdákat a tehenek és takarmányfélék szelídebb témáira. Néha ugyan a másik oldal is kap egyet, főleg Torgyán doktor, de a tüntetők számára magától értetődő, hogy a "nemzetiek" mellettük állnak. Ez Viktor népe - de igazi, tartós segítséget, mint egyik-másik elszólásból kiderül, tőle se kapott.
Zsuppán András
Copyright © MaNcs, 2004
Minden jog fenntartva.
Copyright © Magyar Narancs 1995-2004.
Elektronikus terjesztés: Index.hu Rt.