Gyurcsány 12 pontban mondja el, Orbán miért náci

  • narancs.hu
  • 2022. november 26.

Belpol

Csütörtökön csak simán lenácizta.

Nácinak, politikai szörnynek, mentálisan beteg embernek nevezte csütörtöki posztjában Orbán Viktor miniszterelnököt Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke. 

A Magyar Nemzetnek feltűnt, amióta az egykori kormányfő „a baloldalon kikerült a rivaldafényből és helyét a felesége, az árnyékkormányt alakító Dobrev Klára vette át, sorra születnek a megbotránkoztató, sokszor zavaros, sértegető, vagdalkozó bejegyzések a pártelnök Facebook-oldalán”. Másnak sem tetszhetett a sarkos fogalmazás, mert Gyurcsány most reagált a „kormánypárti trombitás fiúk felzúdulására”. 

12 pontban összegzi, miért lehet lenácizni Orbánt.

Így amiatt, hogy a kormánypárt ellenfeleit – függetlenül koruktól, cselekdeteiktől, eszméiktől – kommunistának szökta nevezni. Szerinte az is az állítását igazoló bizonyíték, hogy „Orbán alatt a magyar múlt dicsőségesnek, heroikusnak, mondott, persze sokszor hazug elemekkel is tűzdelt, hétköznapi leegyszerűsítő propagandává silányított bemutatása a nemzeti karakter építés hivatalos eszközévé vált”, és  „mindennek célja, a magyarság, más népektől elkülönülő, azoknál nagyszerűbb, azok felett álló népként való bemutatása”. Gyurcsány emlékeztet arra, hogy Orbán rendszerére jellemző az egységmítosz építése, az elkülönülés, a bezárkózás, mint nemzeti létforma, amely a túlélést hivatott biztosítani, és hogy az orbáni világban „fajnak tekintik a magyart, a nemzetek, kultúrák, a vér keveredését a nemzet felszámolálásához vezető hamis útnak gondolják”. Jellemző ebben a világképben, hogy a sorscsapásokért a magyarellenes összeesküvések hibásak, hogy közben az erő kultusza épül, az ellenőrizhető intézmények helyett a vezér akarata irányítja az országot, kultusza van a vezérnek, aki folyton külső és belső ellenségeket keres, ellenfeleit ki akarja rekeszteni a nemzetből. Jellemző, hogy a hatalmon lévők kizárólagos igényt formálnak a kormányzásra, erkölcsi alapon, ez a hatalom lenézi a gyengéket, az állam tudatosan elfordul a gyengéktől, felszámolja intézményeiket – érvel a DK elnöke.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.