Halálos baleset után az úttestet javasolják a kerékpárút helyett

  • narancs.hu
  • 2021. július 10.

Belpol

A Szegedbicaj közösség akkor is tiltakozott, amikor a magyar-szerb határon átvezető bicikliút elkészült.

„Ez a kerékpárút jelenleg nem biztonságos, nem szolgálja a közlekedőket, egy ostoba, és drága hiba volt így megépíteni. Jelen állapotában nem lenne szabad járműforgalomra használni, le kéne zárni. A bicajosoknak azt javasoljuk, hogy NE HASZNÁLJÁK a szabálytalan, veszélyes bicajutat, hanem menjenek az egyenes, jó állapotú, és prímán megvilágított úttesten!” – olvasható a Szegedbicaj nevű Facebook-közösség július 8-i bejegyzésében, amely egy halálos kerékpáros baleset tanulságait összegzi a kerékpározók szemszögéből. 

A Szeged és a vajdasági Törökkanizsa belvárosát összekötő, Szeged-Szőregen,  Tiszaszigeten és Újszentivánon is áthaladó kerékpárútról van szó, amely 2012 őszére készült el. A szőregi szakaszon július 4-én, vasárnap éjjel fél kettő előtt egy kerékpáros az egyik kanyarban fának ütközött és meghalt. 

A Szegedbicaj bejegyzése szerint tudni lehetett, hogy ezen a helyen baleset következik be, mert ez a kerékpárút „egy rossz vicc, amin a helybéliek sem nevetnek, de a helyismerettel nem rendelkezők pláne nem”.

A közösség a kerékpárút elkészültekor felsorolta az észrevételeit. Most rekonstruálta, mi történhetett. Eszerint a biciklis Szeged felé haladhatott, és ahogy egy kanyarban kikerülte az útjába kerülő villanyoszlopot,  ráhajthatott egy szegélykősorra, emiatt elveszíthette uralmát a bicikli felett, így csapódhatott a fának.

A bejegyzést több mint százötvenen osztották meg, más csoportokban is. Egy hozzászóló azt írja, hogy olyan lámpát kell használni, ami tisztességesen megvilágítja az utat a jármű előtt. A Szegedbicaj válasza szerint kipróbálták erős biciklilámpával is azt az útszakaszt, és az a meredek padka „csak az utolsó pillanatban jelent meg a fénykörben, itt 20 km/h-nál már semmi esély elkerülni a balesetet. Azt se feledd, hogy ilyenkor nem csak mereven az előtte lévő utat nézi az ember, hanem a villanyoszlopot, amit kikerül, a körülötte lévő forgalmat, kisebb történések vonhatják magukra a figyelmét, egy kikanyarodó autó, egy felbőgő motor, egy nyiló kapu stb.”

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.