„Napokig senki nem mondta, hogy baj van. Sem a szülés előtt, sem a szülés után az ilyenkor szokásos vizsgálatok sorát nem végezték el, nem vették észre a koponyaüregi vérzést, majd három nap múlva olyan rossz állapotba került Levente, hogy mentővel kellett a hódmezővásárhelyi kórházból a Szegedi Gyerekklinika intenzív osztályára vinni. De itt sem siettek. Az apjával együtt mi autóval jóval hamarabb átértünk Szegedre, mint a rohamkocsi, s amikor behozták a kisfiamat a klinikára, akkor úgy nézett ki, mintha halott volna. Az itt elvégzett vizsgálatok mutatták ki, hogy agyállománya döntő része sérült, az MRI-vizsgálat pedig azt, hogy az agya vérben úszik” – idézte fel a történetet békéscsabai otthonában Hegedűs Tímea, Levente anyukája. Nem érti, hogyan nem vették észre Hódmezővásárhelyen az orvosok, hogy az újszülött agyi vérkeringése gyakorlatilag leállt.
Levente szülei a speciális terápiáktól a bécsi őssejtbeültetési kísérleten keresztül próbálkoztak sok mindennel, ám érzékelhető javulás nem következett be a kisfiú állapotában. A kegyetlenül nehéz helyzet kikezdte Tímea és férje kapcsolatát is: elváltak. (Szakértők szerint ilyen esetekben szokásos forgatókönyvnek számít, hogy az első időben odaadó és segítő férfi később odébbáll.)
Az édesanya a férjével és fiai nevében 2016 februárjában kártérítési pert kezdeményezett arra hivatkozva, hogy a hódmezővásárhelyi kórház szülészeti osztálya a szülésvezetés során az irányadó szakmai szabályoknak nem tett eleget, hiányzott az elvárható gondosság. Ennek alátámasztására később saját orvos szakértői véleményt szereztek be. Keresetükben az anyának és az apának 20-20, a nagyobbik fiuknak 15 millió forintos kártérítést, míg a súlyos agykárosodással világra jött Leventének visszamenőleg 2012. októberi kezdő időponttal havi 500 ezer forint járadékot kértek. A Szegedi Törvényszéken a tárgyalási napok nagy orvos szakértői vitát hoztak. Tanúként meghallgatta a bíróság a hódmezővásárhelyi szülésnél dolgozó orvoscsapatot is. A 2017 szeptemberében kihirdetett elsőfokú ítélet teljes egészében elutasította a család keresetét.
Másodfokon a Szegedi Ítélőtábla 2018. áprilisi jogerős végzése nagyobb részben helyben hagyta az elsőfokú ítéletet. A Móricz Leventét és családját a perben ingyen képviselő Zlehovszky Ilona szegedi ügyvéd szerint „ez az ítélet volt a nagy szakmai és emberi csalódás”, mert „abban bíztam, hogy az ítélőtábla majd helyreteszi azt sok hibát, amelyeket az Szegedi Törvényszék ítélete és indoklása tartalmazott”.
A tragédia
A kisfiú állapotának rögzítésében nincs vita a felek között, noha a szülők csak később tudták meg, hogy a születéskor Levente nyakára egyszeresen rácsavarodott a köldökzsinór. Az újszülöttkori szűrővizsgálatok nem történtek meg, és a csecsemő nem kapott tuberkulózis elleni védőoltást. Még Hódmezővásárhelyen koponya-ultrahangvizsgálatot végeztek és mellkasröntgen is készült, negatív eredménnyel. Amikor a 2-3 napos kisfiú állapota rosszabbodott, ismételt pulzuscsökkenés, légzés-szaporodás és vérnyomáscsökkenés miatt a szegedi gyerekklinikára szállították. A nagykutacs alig fél ujjbegynyi volt, Levente a fejét ülésbehúzásra nem emelte, és szívműködése időnként lassult.
A már Szegeden elvégzett agyi ultrahangvizsgálat agyvérzés lehetőségét vetette fel, ezért agyi MR-vizsgálat következett. Ez a jobb oldalon, a homlok és a halánték találkozásánál korábbi vérzés lehetőségét erősítette meg. Az ötödik napon elvégzett kontroll ultrahangvizsgálat agyi oxigénhiányos jeleket, és az agy szürkeállományában történt bevérzéseket valószínűsített, és oxigénhiányos elváltozás gyanúját vetette fel. A két és fél hét után elvégzett újbóli vizsgálat az agyi oldalkamrák tágulatát és folyadék felgyülemlését mutatta ki. Leventét ezért a gyerekklinika intenzív osztályáról átszállították a neurológiai klinikára, ahol tíznapos vizsgálatsorozat után arra jutottak, hogy a „kétoldali súlyos, cisztás agylágyulás hátterében a születés körüli oxigénhiányos inzultus is állhatott, ugyanakkor artériás-vénás érfejlődési rendellenesség gyanúja is felmerülhetett”. A 2013 márciusában készített radiológiai lelet szerint a két korábbi MR-vizsgálatból az agyi vérzés forrása egyértelműen nem derült ki, de érfejlődési rendellenesség és traumás eredet egyszerre vagy egymást kiegészítve előfordulhatott.
Előbb a Szegedi Törvényszék, majd a Szegedi Ítélőtábla nagy egyértelműséggel megállapította, hogy a hódmezővásárhelyi szülészet orvoscsapatának ténykedése és az újszülött súlyos agykárosodása között ok-okozati összefüggés nincs. A reggel megindult szülési fájdalmakat követően a szülészcsapat természetes szülést tervezett, és sokáig kitartott emellett, ám a komplikációk után kora délután az osztályvezető főorvos utasítására császármetszéssel emelték ki a több mint 4 kilós kisfiút. Azt a bírósági ítéletek indoklásai is kimondják, hogy voltak szakmai hiányosságok, a szakmai protokollban szereplő diagnosztikai vizsgálatok maradtak el. Az orvosi dokumentációban szerepel, hogy a szülés megindítására dupla mennyiségű oxitocinos infúziót alkalmaztak – a család által felkért orvos szakértő, Farkas Márton azonban ennek még a normál alkalmazását is ellenjavalltnak tartja.
Az orvos szakértők közötti egyetértés teljes hiányát autonóm módon oldotta fel a Szegedi Törvényszék és a Szegedi Ítélőtábla.
A család és jogi képviselőjének kérése ellenére nem kezdeményezték az Orvosszakértői Intézet megkeresését annak érdekében, hogy az a különböző szakmai álláspontokat összevesse. Mind a törvényszék, mind az ítélőtábla ennek az orvosi dilemmának a feloldását a szabad bírói mérlegelés körébe vonta. Zlehovszky Ilona ügyvéd a Kúriának írt felülvizsgálati kérelmében ezt a megoldást törvénysértőnek nevezte. A Szegedi Törvényszék az ítélet indoklásában a Móricz Leventénél kialakult súlyos agyi károsodást nem a hódmezővásárhelyi kórház tevékenységére, hanem „természetes eredetű, sorsszerű esemény következményének” tudja be. Kérdés, hogy a „sorsszerűség” jogi vagy orvosszakmai szempontból miként meghatározható ebben az esetben.
Ellentétes vélemények
A polgári perrendtartásra hivatkozva az ítéletek kimondták: a perben szakértő az lehet, akit a bíróság szakértőként kirendel, azaz egy szakértői vélemény akkor lehet bizonyíték, ha azt a bíróság által kirendelt szakértő készíti. Az eljárási törvény viszont nem zárja ki, hogy a polgári eljárás résztvevői valamely szakkérdésben írásbeli véleményt csatoljanak az iratokhoz. A Szegedi Törvényszék szerint a megbízási szerződés alapján készült „magánszakértői vélemény” perbeli megítélése során abból kell kiindulni, hogy ez a szabad bizonyítási rendszer elvi alapján áll. Az árnyalt megfogalmazás mögül is kisejlik a különbségtétel a két orvos szakértői vélemény között. A bíróság ennek szellemében döntött, még ha a család által felkért Farkas Márton doktor véleményét tekintélyes szakmai életútja hitelesítette is.
Ráadásul a helyzet még kuszább azzal, hogy a Kúriához felterjesztett felülvizsgálati kérelem szerint miközben az ítéletek egységesen elfogadták a bíróság által kirendelt Veszprémi Szakértői és Kutató Intézet szakvéleményét, ilyen szakvélemény a perben nem is volt. A veszprémi intézet igazgatója 2016. augusztus 16-i levelében arról értesítette az első fokon eljáró Szegedi Törvényszéket, hogy a kirendelésnek nem tudnak eleget tenni, ezért kéri a feladat alóli felmentést. Közölte továbbá, hogy Kovács Judit szakértő saját nevében, nem igazságügyi alkalmazotti minőségében tudja elkészíteni a szakvéleményt. Kovács Judit ehhez kérte egy szülész-nőgyógyász szakértő, Hadnagy János bevonását. A perben tehát – szemben az ítélet indoklásával – magánszakértők jártak el. De a család ügyvédje ettől függetlenül is vitatja, hogy csak a bíróság által kirendelt szakértő véleményét kell elfogadni, mert ilyen törvényi és jogszabályi rendelkezés szerinte nincs.
Ám a lényeg mégiscsak az, hogy két homlokegyenest ellenkező szakértői vélemény állt a bíróság rendelkezésére – mit tehet ilyenkor az orvosi kérdésekben laikus bíró? Egy még a Legfelsőbb Bíróság (LB) által hozott döntés szerint kollégiumi állásfoglalás van a szakértők alkalmazásáról – mondta lapunknak egy ismert, de neve mellőzését kérő ügyvéd. Ez az ún. szakértői fokozatosság elvére helyezi a hangsúlyt. Ha a bíróság által kirendelt szakértő – esetünkben orvos szakértő – véleménye nagymértékben eltér egy a polgári perben a felperes által felkért szakértő véleményétől, akkor a bíróság, ha ezt a különbséget aggasztó mértékűnek tartja, újabb szakértőt rendelhet ki. A Móricz család ügyében orvosszakmai kérdésben kell tisztán látnia a bírónak; ha az újabb szakértői kör után sem tudna dönteni, akkor az Egészségügyi Tudományos Tanácshoz fordulhat, hogy a grémium által kijelölt szakértők az ellentétes vélemények ütköztetése után foglaljanak állást.
Minden hibát elkövettek
„Nem vagyok hajlandó részt venni szerecsenmosdatásban, csak az emberi élet értéke és a szakmai szabályok szigorú betartása számít. Ebben a konkrét esetben, azt követően, hogy Hegedűs Tímeát 2012 szeptemberében felvették a hódmezővásárhelyi kórház szülészeti osztályára, súlyos szabályszegések sorozata történt meg, ami ok-okozati úton elvezetett odáig, hogy az újszülött kisfiú súlyos fogyatékossága megváltoztathatatlanul ma is fennáll. Pontosan tudom, hogy ezért a szemléletemért és hozzáállásomért a szakmában sokan nem szeretnek, de ez nem számít” – mondta szegedi otthonában a Narancsnak nyilatkozó Farkas Márton szülész-nőgyógyász és aneszteziológus szakorvos, az MTA nagydoktora, aki hosszú évtizedek óta igazságügyi szakértői munkát is végez.
Farkas Márton szerint több olyan döntő ok van, amiért 2012. szeptember 18-án a hódmezővásárhelyi orvoscsapatnak semmiképpen sem lett volna szabad megpróbálnia, hogy természetes, azaz hüvelyi úton jöjjön világra a kisbaba. A dokumentáció szerint a szülést reggel 7 órakor indították, majd délután fél 3-kor a megjelent osztályvezető főorvos határozott fellépésére császármetszéssel fejezték be. Farkas Mártonnak meggyőződése, hogy az orvoscsapat egyértelműen terminustúllépéssel állt szemben, így a legelemibb szabályokat és a protokollt felrúgva ragaszkodott a természetes szüléshez. Levente világrajövetelét szeptember 9-re írták ki, a szülésre 9 nappal később, szeptember 18-án került sor. Legalább ilyen súlyú ok, hogy az anyukán a terhesség 19. hetében rákot megelőző műtétet hajtottak végre, és a méhszáj-elégtelenség megelőzésére alkalmazott méhzáró műtétet végeztek. Ilyenkor nem javasolt a természetes szülés. Az ultrahang nagy magzatot mutatott, s emiatt relatív téraránytalanság alakult ki (a magzat mérete túl nagy volt az anya medenceméretéhez viszonyítva). Ez is a hüvelyi szülésvezetés ellen szólt. Arról nem beszélve, hogy az anya medencéjét a szülés előtt nem mérték meg. „Borzasztó hibának” mondta az orvos szakértő, hogy a szülés beindítását fájáskeltéssel, oxitocinnal próbálták segíteni, ráadásul a szokásos adag duplájával. „Ez a korábbi, méhszájon végzett műtét miatt abszolút ellenjavallt volt” – mondta lapunknak Farkas Márton. Emiatt a magzati szívműködés intenzitása nagyjából a felére, percenkénti 70-80-ra csökkent, egyúttal a méh görcsös állapota következett be, az oxitocin hatására a magzati szívműködés romlott.
Álláspontját Farkas Márton szakirodalmi anyagokkal és a szakmában évtizedek óta bevett protokollokkal támasztotta alá. „Minden hibát elkövettek, amit el lehetett követni, és 5 óra hosszat késtek a császármetszéssel. Akkor is csak azért alkalmazták, mert a műtőben megjelent az osztályvezető főorvos, aki erre utasítást adott. Ez a tudatlanság akkora szégyen, hogy nem lenne szabad az ilyen ügyeknek a bíróság elé kerülniük, mert az a benne részt vevő orvosok hírét rombolja” – összegezte lesújtó véleményét a család által felkért szakértő, aki szerint mivel a maradandó agykárosodás okaként „az újszülöttön elvégzett minden diagnosztikus módszer eredménye a szülés alatti oxigénhiányt jelölte meg”, a szülésvezetés módja és a magzat maradandó agykárosodása között ok-okozati összefüggés állapítható meg.
Farkas Márton szerint a bíróságok az ítéletek indoklásában felcserélték egymással a szakértői véleményeket: azok szerint ugyanis Hadnagy János cáfolta az ő szakvéleményét, holott – hangsúlyozta Farkas doktor – a szülésvezetés és a megszületett gyermek súlyos állapota közötti összefüggést nem találó Hadnagy-féle véleményt cáfolta ő minden döntő ponton.
*
„Úgy érzem, hogy három ember életét tették tönkre azok, akik a szülés során hibák sokaságát elkövették. Mindenekelőtt Leventéét, aki soha, egyetlen pillanatra sem lesz önálló. A nagyobbik fiamét, Zoltánét, aki Levente állapota miatt soha nem kaphat annyit belőlem, mint amennyire szüksége volna. És az enyémet” – mondta keserűen Hegedűs Tímea békéscsabai otthonukban. Szegedi ügyvédje ehhez hozzátette: ehhez a válás ellenére is számoljuk hozzá Levente édesapját is.
Bár a nehéz élet- és anyagi helyzetbe került családnak a Szegedi Ítélőtábla elengedte a 2,5 millió forintos fellebbezési eljárási illetéket, Hegedűsék még így is 2,4 millió forint eljárási költséget kötelesek megfizetni. Amire, állítja az édesanya, képtelenek.
A család, a jogi képviselője és Farkas Márton doktor abban bíznak, hogy a Kúria hatályon kívül helyezi az eddigi ítéleteket, és új eljárásra kötelezi az elsőfokú bíróságot.
