Pedig szakmai előélete, a szigorú büntetőpolitika iránti elköteleződése és államtitkárként mutatott olvasóilevél-írói teljesítménye, továbbá sarkos kijelentései szintén megérdemlik a figyelmet. Hende Csaba 1960-ban született Szombathelyen. Diákéveire rányomta bélyegét a színház iránti vonzalom, verset mondott, amatőr színészként is próbálkozott, sőt a Színművészeti Főiskolával is tett egy kísérletet. Az első szabad választások kampányában, az MDF szombathelyi képviselőjelöltjeként állandó színtársulat és színházépület létrehozása mellett kardoskodott, és későbbi pályáján is mutatott némi hajlamot a teatralitás iránt.
Az ELTE jogi karán diplomázott 1983-ban; visszatért szülővárosába, ahol ügyvédként praktizált. A fiatal ügyvéd 1988-ban csatlakozott az MDF-hez, és első, fentebb emlegetett választását '90-ben elveszítette kor- és kartársával, az SZDSZ színeiben induló Hankó Faragó Miklóssal szemben. (Később folytatódott rivalizálásuk: Hankó Faragó 2002-ben Hende Csabától vette át az Igazságügyi Minisztérium államtitkári posztját.) 1991-ben került először a honvédelmi tárcához: Für Lajos minisztériumába hívták köztisztviselőnek. A minisztérium parlamenti titkára, igazgatási és jogi főosztályvezetője, majd kabinettitkára lett. Az 1993-as kétharmados honvédelmi törvény kidolgozásában és a hatpárti előzetes egyeztetésben komoly szerepet vitt; a törvény egyetlen ellenszavazattal, 99 százalékos támogatással ment át a Házon. Hende amúgy ezt a munkát tartja szakmai tevékenysége csúcspontjának. Ez idő alatt tesz szert a minisztérium tisztviselőjeként tartalékos tiszti rangra, amit majd az Orbán-kormány alatt sikerül egészen az ezredességig feltornásznia. A szocialisták győzelme után folytatja félbehagyott ügyvédi praxisát, és az MDF megyei szervezetében politizál, 1996-tól az elnökség tagja.
Dávid Ibolya bizalmasaként
az első Orbán-kormányban a miniszter asszony helyettese az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkáraként.
Dávid Ibolya meglehetősen keménykezű büntetőpolitikát vitt, sőt néha finoman "tesztelte" a harmadik hatalmi ág függetlenségét (korholta a Legfelsőbb Bíróság elnökét a lassú eljárás miatt Kovács Mihály bankár büntetőügyében, és rossz néven vette, ha bírálatai elől "a bírói függetlenség paravánja" mögé kívántak rejtőzni a címzettek). E lépéseit Hende Csaba egyetértése és védelme kísérte, aki, akárcsak főnöke és szövetségese, a kemény kéz politikájának a híve volt: 2001-ben azzal büszkélkedett például, hogy az Orbán-kormány hivatali ideje alatt "az 1998-as 13 000-ről 18 000-re nőtt a büntetés-végrehajtási intézményekben fogva tartottak száma", mivel a kabinet igyekezett véget vetni a megítélésük szerint túlzottan enyhe ítélkezési gyakorlatnak.
Hende szorgalmas államtitkár volt, egyike a legnagyobb parlamenti munkát végző kormánytagoknak: 416 alkalommal szólalt fel, és 32 interpellációra válaszolt megbízatása alatt. A büntetőtörvények szigorításának is fáradhatatlan harcosa, továbbá már-már fanatikus olvasói levelező. Számos törvény hírlapi ismertetését, értelmezését korrigálta e műfajban alkotott, érdes hangvételű darabjaiban, s olykor számot adott irodalmi ízléséről is. Legemlékezetesebb tanítóleveleit a nyelvtörvény tárgyában publikálta, az egyiket, amelyet a Narancsban intézett feddőleg Nádasdy Ádámhoz, 2001-ben az index.hu is megemlítette pályája emlékezetes momentumai között. A levelezés tárgya az a törvény volt, amely kimondta, hogy a gazdasági reklámok szövegét, továbbá az üzletek, a középületek, a közterületek feliratait magyar nyelven is meg kell jeleníteni. Nádasdy véleménye szerint ez túlszabályozás, a magyar nyelvet nem veszélyeztetik az idegen szavak, és nem is világos számára, miért kéne törvényben előírni a magánszférához tartozó üzleti tevékenységek nyelvét. A válaszoló államtitkár először rögzítette kompetenciáját a törvényalkotási kérdésekben Nádasdy Ádámmal szemben, majd röviden felvilágosította nyelvészeti kérdésekben is, némi sértettséget mutatva, amiért az általa fogalmazott törvényi szöveghelyek nem nyerték el a nyelvész tetszését. E tárgyban egyébként a Népszabadságban is közölt olvasói levelet Fábri Péter írására reagálva. Említsük meg egy harmadik levelét is, amelyben világosan, érthetően és meggyőzően elmagyarázza, miért és hogyan kellett összehangolni a gondnokoltak és a cselekvőképtelennek minősítettek érdekeit a cselekvőképességről és gondnokságról szóló 2001/XV. törvényben.
Mindeközben emelkedőben pártbéli csillaga is, 1999-től országos, majd 2001-től általános alelnök, vagyis a párt második embere lett az 1999-ben elnökké választott Dávid Ibolya mögött. A Fidesszel folytatott, a választási együttműködésről szóló keserves tárgyalásokban oroszlánrészt vállalt, alighanem azért is, mert, mint maga is mondta, kormánytagként szoros munkakapcsolatba került Orbán Viktorral. (Forrásaink szerint Dávid Ibolya helyett gyakran Hende járt a kormányülésekre, így alakulhatott ki közöttük az együttműködés.) A tárgyalások legnehezebb szakaszában, 2001 júliusában Hende a pártfegyelem különalkukat nem ismerő és nem tűrő harcosaként tűnt föl, és a Népszabadság 2001. július 18-i száma szerint "nem zárta ki, hogy nem jön létre megállapodás a két párt között". Az MDF alelnöke nem kívánta kommentálni azokat a híreket, hogy a Fórum egyes képviselői különalkukról tárgyalnak a Fidesszel, sőt kijelentette: tudnia kell mindenkinek, hogy "MDF-es jelölt csak a párt felhatalmazásával tárgyalhat".
Ez ügyben szűk egy év múlva revideálta álláspontját: a Fidesz-MDF-megállapodást némely fórumosok megütközve fogadták, nem tetszett nekik, hogy Hende a saját bejutó helyéről anélkül gondoskodott, hogy személyéről a párt jelölőtestületei szavaztak volna - legalábbis így emlékszik Szőke László, az MDF akkori alelnöke, aki Hendével kapcsolatos élményeit, miután a Magyar Nemzet visszautasította a közlésüket, a Népszavában tette közzé.
A 2002-es választások elveszítésének okát Orbán a szervezeti gyengeségben, az elégtelen mozgósítóképességben találta meg, ezért egységes, jól szervezett, széles beágyazottságú, a teljes jobboldali spektrumot lefedő erőt kívánt létrehozni. Emlékezetes Dísz téri beszédében útjára indította a polgári köröket "pártok feletti civil mozgalomként". Mozgalmi elköteleződését Orbán összekötötte az e szerveződésektől ódzkodó, az önállóságát megőrizni próbáló MDF szekírozásával. E megfontolások szintéziseként juthatott arra, hogy felkérje Hende Csabát kabinetfőnökének, és e minőségében a polgári körök tevékenységének koordinálásával bízta meg. Hende az MDF elnökségével folytatott
megbeszélés nélkül
mondott igent, utólag értesítette erről Dávidot. Az újdonsült koordinátor lemondott pártja alelnöki tisztéről, és kicsit később, a pártvezetés nyomatékos rábeszélésének engedve országházi munkaügyi bizottsági tagságáról is. Az MDF etikai bizottságában eljárás indult ellene, hivatalosan nem döntésének mibenléte, hanem az egyeztetés elmaradása miatt. A bizottság végül nem marasztalja el, és az országgyűlési frakció sem kényszeríti távozásra.
Hende az EP-választások előtt aktivizálta a köröket a Fidesz-kampányban. A polgári körök jelentős része egy idő után beáramlott a Fideszbe, nagymértékben átalakítva a párt szervezeti struktúráját, felső vezetőinek személyi állományát sem hagyva érintetlenül. (Például a körökből indult és valamelyest máig is hozzájuk kapcsolódik Kubatov Gábor karrierje.) Hende később úgy nyilatkozott, hogy a 2006-os önkormányzati választásokon a helyi képviselő-testületekbe választott Fidesz-jelöltek jelentős része már a mozgalomból érkezett. A körök tagjai áldozatosan segítették a Fidesz EP-választási kampányát 2004-ben, egyébként "kultúrprogramokat" szerveztek; Hende erős irodalmi érdeklődésétől vezéreltetve sűrűn emlegetett irodalmi esteket például.
Az első meleg polgári kör megalakulásának hírét Hende Csaba azzal kommentálta, hogy "a homoszexuálisoknak már megvannak a maguk alkotmányos keretek között, szabadon működő egyesületeik, ezeknek a céljai azonban nem egyeztethetők össze a polgári köri mozgalom céljaival". Közleménye homályban hagyta, miért ne szervezhetnének dalárdát vagy irodalmi estet, miért ne segíthetnék a jobboldali pártok választási kampányát vagy járulhatnának hozzá az önnemesítéshez és a világ jobbá tételéhez, egyszóval a körök deklarált céljaihoz a melegek polgári körei. Hende a Szövetség a Nemzetért polgári kör nevében Ötletkatalógust tett közzé, többek közt arra is tippet adva, hogy a tagság hogyan jusson hozzá a helyes világnézetű termékekhez: "Polgári térképet kell készíteni: hol laknak a jobboldali emberek, milyen üzleteket, cégeket vezetnek - tőlük vegyük igénybe a szolgáltatásokat! (A következő választáskor is segíthet.)" Később e felhívás eltűnt a katalógusból.
Hende és két társa 2003 márciusában utólagos normakontrollt kért az Alkotmánybíróságtól a Szabadság Kis Körei polgári kör nevében a Btk. módosításáról, és a kábítószerekkel kapcsolatos szigorúbb büntetőszabályok hatályban tartását kezdeményezte. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) meg kívánta ismerni a beadvány tartalmát, ám azt sem Hende, sem az Alkotmánybíróság nem bocsátotta a rendelkezésére. (Hende egyébként a "nyelvtörvény" ügyében írott olvasói leveleiben az információszabadságra hivatkozik végső érvként, aminek sérülését roppant súlyosnak tartja egy nem magyar nyelvű reklámszöveg vagy üzletfelirat esetében.) Az ügy végigfutott a teljes magyar igazságszolgáltatási rendszeren, és minden belföldi fórum a jogvédők ellen döntött bornírtabbnál bornírtabb indoklásokat fabrikálva. Az ítélőtábla például személyes adatnak minősítette a beadványt, mondván, hogy tartalmazza Hendéék véleményét, amiből aztán személyükre nézve következtetések vonhatók le. A TASZ végül a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságon találta meg az igazát: "Az Alkotmánybíróság információs monopóliuma a cenzúra egyik formájának minősíthető" - deklarálta a verdikt 2009-ben, bő hat évvel a történet kezdete után. Azt a mély belátást is Strasbourgból kellett importálnunk, hogy egy parlamenti képviselő alkotmánybírósági beadványa nem tekinthető személyes adatnak.
Hende 2004-ben távozott az MDF-ből, az orbánista Lakitelek Munkacsoport és az önállóságpárti MDF-esek közötti belső harc idején. Távozásának oka természetesen meggyőződésbeli volt: az MDF balratolódása. (Az MDF jogilag nem tiszta eszközökkel, szocialista asszisztálással volt csak képes kiszorítani a "lakitelekieket".) A féléves kötelező szünet után csatlakozott a Fidesz-frakcióhoz. A párthoz már előbb, első számú ajánlója a párt első számú politikusa volt, akihez immár valóban régi és számos helyzetben tesztelt, szoros munkakapcsolat fűzte.
A 2002-2006-os parlamenti ciklus utolsó éveiben hosszú idő után újra a hadüggyel foglalkozott a honvédelmi bizottság tagjaként. 2005-ben az Országgyűlés jegyzője lett, ugyanebben az évben megbetegedett, négy műtéten esett át. Felgyógyulását követően indult Szombathelyen egyéni képviselőjelöltként, és az őt ért rágalmakra válaszul (azt terjesztették róla szórólapokon, hogy alkoholbetegsége miatt állt kezelés alatt) a sajtó képviselőinek megmutatta műtéteinek nyomait. Körzetét megnyerte, és megkezdhette második ciklusát is országgyűlési képviselőként. 2007-ben megszűnt párt- és polgári körbéli koordinátori munkája, és "a nyilvánosság számára egyelőre ismeretlen rendeltetésű Honvédelmi Politikai Munkacsoport elnöke" lett, ahogyan arról a Hírszerző tudósított.
E négy évének legemlékezetesebb mondatai a 2006. októberi rendőri túlkapásokra visszautalva hangzottak el 2007-ben, az Echo TV stúdiójában: úgy vélte, hogy a rendőrséget, ha a Fidesz-KDNP-pártszövetség hatalomra kerül,
fel kell oszlatni
és újraszervezni, "magyarul mindenki elveszti beosztását, és majd valakik, akiket arra a közbizalom megbíz (...), majd eldöntik, ki az, aki újra szolgálatba állhat, és ki az, akit visszavesznek". (A közelmúltban felkerült a világhálóra egy videó, amin az Egyenlítő TV pajkos kedvű munkatársa felhívja az akkor még csak miniszterjelölt Hendét, és érdeklődik, mikor lesz esedékes a rendőrség föloszlatása - Hende dühösen hárít, és lecsapja a kagylót.)
Mintha Hendét magát is kissé készületlenül érte volna, hogy az áprilisi győzelem után a biztos befutónak tekintett Simicskó István helyett Orbán őt jelölte a honvédelmi minisztérium élére. Talán ezért is tudtak kevés konkrétumot kihúzni belőle az érdeklődők, eltekintve a honvédségi korrupciós botrányok magától értetődő ostorozásától. Álláspontja szerint az utóbbiakért miniszterként Szekeres Imre viseli a politikai felelősséget, akinek le kellett volna mondania. Hende első nyilatkozataiból továbbá az volt megtudható, hogy "nem kiragadva, hanem az egészet kell látni, és ebben az átfogó szemléletben szeretném megközelíteni a honvédelem ügyét". Aztán egy és más csak kiderült: például hogy a minisztérium marad a Balaton utcában, hogy a Hende szerint vészesen avuló fegyverállományt fel kell újítani, s hogy a meglátása szerint elhanyagolt fegyvernemeket, például a tüzérséget fejleszteni kell. Nem tervezi, mi több, egyenesen kivitelezhetetlennek gondolja a sorkötelezettség visszaállítását, viszont önkéntes tartalékos haderő felállítását szükségesnek tartaná.
Az még a jövő nagy kérdése, hogy Hende újbóli kormánymegbízatása elhozza-e olvasóilevél-szerzői másodvirágzását is. Bízzunk benne.
