Hétfőig kell eldönteniük a Honvédkórház dolgozóinak, vállalják-e a honvédségi státuszt

  • narancs.hu
  • 2019. január 17.

Belpol

Valószínűleg mégsem lesz tömeges felmondás amiatt, hogy a katonákra vonatkozó szigorú szabályok alá vonják a kórház dolgozóit, de néhány orvos még kitart a távozás mellett.

Korábban orvosok, ápolók, műtősök, adminisztratív dolgozók lázadtak az ellen, hogy a Honvédkórházban honvédségi állományba kerüljenek, és így a katonákra vonatkozó szigorú szabályok alá vonják őket.

Tömegesen hagyhatják ott a dolgozók a Honvédkórházat, mert nem akarnak honvédségi állományba kerülni

A Népszava információi szerint hétfőig kell dönteniük a Honvédkórház dolgozóinak, vállalják-e a honvédségi státuszt vagy elveszítik a munkájukat. Ahogy azt a lap írja, a kórház hét fővárosi és öt vidéki telephelyén több ezer civil alkalmazottnak, például orvosoknak, ápolóknak és más szakdolgozóknak kell eldönteniük, hogy belemennek-e a státuszváltásba.

A Népszava szerint vannak, akik szerint a túlóratörvénnyel egy időben megszavazott változtatások túlzóan korlátozottak lettek.

A kormány agyréme, a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetre hivatkozva például a munkáltató például előzetes értesítés nélkül is elrendelheti, hogy mint honvédelmi alkalmazott bárhol, bármikor teljesítsen ügyeletet. És vannak passzusok, melyek korlátozzák a véleménynyilvánítási és gyülekezési szabadságot. De három napnál hosszabb külföldi nyaralásra is például csak előzetes engedéllyel lehetséges elutaznia a kórház dolgozóinak.

Bár a változtatásokkal béremelkedés is jár: idén havi bruttó 39200 forintos bérkiegészítés jár. Ezzel szemben viszont elbukják a Honvédkórház alkalmazottai az egészségügyi pótlékaikat, azaz korántsem biztos, hogy mindenki jobban fog járni.

A lap információi szerint, úgy tűnik,  a tömeges tiltakozás elmarad. A leghangosabban tiltakozó hat orvost múlt héten a honvédelmi miniszter magához rendelte, és ott elismerte, hogy az új szabályokat eredetileg tényleg a laktanyákban szolgálókra szabták, de semmi gond, így is át fogják vinni a munkaszerződések átírását. A megbeszélésről a lap szerint harci kedvüket vesztve távoztak az orvosok, végül valószínűleg csak páran mondanak majd fel a változtatások miatt.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.