November második hétvégéjén a készenléti rendőrség bevonásával kapcsoltak le két terepmotorost Börzsöny védett erdeiben. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) Természetvédelmi Őrszolgálata, a Készenléti Rendőrség és az Országos Természetőr Egyesület közös akciójában kényszerintézkedésre is sor került, ugyanis a DINPI közlése szerint az egyik motoros megpróbált elmenekülni, a másik meg támadóan lépett fel a hivatalos személynek számító őrökkel szemben. A természetvédelmi területen engedély nélküli technikai sporttevékenység folytatásáért, úgymint motorozás, a járási kormányhivatal környezetvédelmi osztálya akár 300 ezer forintos természetvédelmi bírságot is kiszabhat, de büntetőjogi vagy kártérítési per esetén a teljes összeg ennek a többszöröse is lehet.
A fogással a Facebookon büszkélkedő DINPI figyelmeztetett: a jövőben folyamatosak lesznek a Készenléti Rendőrséggel közös ellenőrzések a park védett területein. A szigornak vannak előzményei: a fokozott ellenőrzést
az illegális motorosok és az állampolgári panaszok számának megugrására, a kisgyerekes családok, az erdőgazdálkodás és a vadállomány nyugalmának megzavarására hivatkozva
jelentette be a DINPI még májusban. Az első hétvégén 5 terepmotorost, 5 terepjárót, és 1 quadot fogtak meg. A rákövetkezőn a lovasrendőrökkel kísért természetvédelmi és polgári természetőrök Érd és Sóskút Natura 2000-es besorolású területein járőröztek, ugyanis a terepmotorosok korábban önkényesen kialakítottak egy krosszpályát a biatorbágyi erdő szélén.
Csakhogy a motorosok szerint az erdészek akkor is hazazavarják őket, ha nem védett földúton motoroznak: „ha minden erdőből és földútról ki vagyunk tiltva, akkor csak tilosban tudunk menni” – fakadt ki egyikük. Pár megszólalásból úgy tűnik, néhány krosszozóban maga a szabálysértés és az ellenszegülés is fokozza a kerék kipörgévésel felszabaduló adrenalinlöketet; ők azzal kérkednek, hogy úgyse lehet elkapni azt, aki „érzi a motort“, vagy azt mondják: „ilyenkor csutka gáz, nincs mit veszíteni”. Más terepmotorosok azzal érvelnek, hogy bár a „bütykösgumis” motor valóban felsérti a talajt, a maga után csupasz domboldalakat hagyó fakitermelés, az illegális szemétlerakók és az erdész-vadász-terepjárók sokkal nagyobb kárt okoznak, ezekkel mégsem foglalkozik senki.
Drótkötél, pálya
Már egy 2007-es, az akkor még létező Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium által megrendelt jelentés tettlegességig fajuló konfliktusokról írt: a Kiskunsági Nemzeti Park gátőrjét elütötte egy terepmotoros, Túrkevénél egy gazdálkodót vertek meg. De a mai napig emlegetik a motorosok azt a tragikus 2008-as esetet is, amikor
egy 29 éves rendőr földúton, szolgálaton kívül motorozva fennakadt egy drótkötélen, ami felcsapódott a nyakához és csigolyáját törte.
A drótot a földtulajdonos azért feszítette ki, hogy visszafordulásra késztesse a földjére rendszeresen behajtó motorosokat. Bár táblákat is kitett, de azokat nem lehetett jól látni, s ő azzal védekezett, hogy a környék többi földtulajdonosa is így védi a birtokát a fatolvajok és a terepmotorosok elől – a bíróság felfüggesztett börtönre ítélte. Állítólag fák közé kifeszített drótokkal manapság is találkozni az erdőkben.
A motorosfogásokról szóló hírekről rendre durva viták bontakoznak ki a fórumokon és közösségi médiában. Ezekből ugyanúgy érezhető a terepmotorosok csakazértis attitűdje („jó az idő, azért is kimegyek meghúzni a szarvát”), mint az erős társadalmi igény a rendbontók megbüntetésére: egyes kirándulók szerint a motorok elkobzása lenne a megfelelő büntetés. De a terepmotoros-közösségen belül is frontvonalak húzódnak: a szabálykövető, kompromisszumos szabályozásért küzdő terepmotorosok szerint egy önző, az illegalitást élvező kisebbség miatt kell folyton magyarázkodniuk.
De mit szabad és mivel az erdőkben?
A védett területeken, mint például a nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek, Natura 2000-es besorolású területek, minden jármű tilos, illetve engedélyköteles.
A nem védett területen lévő földutakon viszont szabad motorozni, a közlekedési szabályok betartásával. A magánutakra nem szabad behajtani, ezt a tiltást jól láthatóan ki kell táblázni. Ott egyáltalán nem szabad menni, ahol nincs út, de az erdőtörvény külön nyomatékosítja, hogy sem erdészeti úton, sem erdőben nem lehet motorozni, kivéve az erdőgazdálkodási járműveket. Ebből következik, hogy tulajdonképpen Magyarországon terepmotorozni csak lezárt, kijelölt pályákon lehet. A krosszmotor egyébként nem is alkalmas arra, hogy legálisan közlekedjen vele bárki: nincs rajta rendszám, világítás, megfelelő gumi, ezeket a gépeket a lezárt motokrosszpályákra is furgonnal kell elvinni. A krosszmotor-versenyeken lezárt pályákon versenyeznek körbe-körbe, mint a Forma 1-ben, csak lényegesen több időt töltenek a versenyzők a levegőben.
Az endurómotorokkal viszont lehet legálisan közlekedni. Ez egy másik szakág a motorsporton belül, olyan, mint a rally, a tempó nem mindig eszeveszett gyors, a versenyzők külön indulnak, és akár napokon át mennek. Mindeközben használhatnak a közúti hálózathoz tartozó utakat is éppúgy, mint keskeny földutakat vagy patakmedreket.
A terepmotorozás mint versenysport és szabadidős tevékenység felfutása az ezredforduló környékén kezdődött itthon, mára egy átlagos novemberi hétvégén kábé egy tucat krosszpálya és két-három enduró park várja a terepmotorosokat, pár ezer forintos belépőért. A nyitva lévő pályákról és a gyakori versenyekről rendszeresen tájékoztatnak a Magyar Motoros Szövetség krosszmotor és enduró szakágai. Más kérdés, hogy a dolgok néha összekeverednek: az illegalitást választó terepmotorosok gyakran krosszmotorokkal „enduróznak“ az erdőkben, ami már önmagában szabálysértés a természetkárosítástól függetlenül. A fotók alapján valószínűleg ez történt legutóbb a Börzsönyben is, az általunk megkérdezett szakértő tippje szerint darabonként mintegy 1,6 millió forint értékű krosszmotorokkal.
Vannak olyan motorosok, akik szerint kérdéses a szabadidős endurómotorozás jövője. Ők azt vallják, hogy az enduró igazi lényege az ismeretlen utak, terepek, helyek felfedezése, ezek viszont gyakorlatilag elfogytak az országban, mára minden földút a közúthálózat része lett, a földterületek használatát pedig egyre specifikusabban szabályozza az állam. Egy régi endurós szerint nincs értelme lázadni, az aranykornak vége van. Ausztriában és Németországban a magyarnál szigorúbb a szabályozás, igaz, több is a pálya. Sok endurós jár át ezekből az országokból hozzánk, vagy éppen Romániába, Horvátországba, ahol izgalmasabb és több legálisan bemotorozható területet találni még.
Bokától tokáig
Arról megoszlanak a vélemények, hogy a magyar pályák mennyisége sok vagy kevés. Több rutinos motoros panaszkodik arra, hogy egyre kevesebb fiatal választja a terepmotorozást, a szubkultúra feltehetően nem tartana el több zárt pályát. A TotalBike motoros magazin újságírója, Zomborácz Iván szerint illegális erdei motorosból sincs egyre több, inkább a társadalom érzékenysége fokozódik a természet- és erdőhasználat témakörben, ráadásul már minden kiránduló könnyen le is fotózhatja a telefonjával a szabályszegőket. Vigh Ilona, az Egererdő Zrt. kommunikációs és közjóléti vezetője a Narancs.hu kérdésére viszont azt mondta: úgy érzékelik, egyre több a terepmotoros az utóbbi években, ugyanakkor azért is generál újabban heves vitákat a jelenség, mert „az erdőterületeinken egyre több társadalmi igényt kell egyszerre figyelembe venni: egyre több a gyalogos, kerékpáros, lovas turista, a jogszerűen gazdálkodó erdészek és vadászok, nem beszélve a természeti értékek védelméről. A hatóságoknak pedig kötelességük betartani és betartatni a jogszabályokat, és a technikai sportok szerelmeseinek is ismerniük kellene azokat”.
Noha a terepmotorozás meglehetősen költséges hobbi (a kezdőbefektetés súrolja az egymillió forintot, motorosjogsi: 200 ezer, terepmotor: 400 ezertől fölfelé, egyéb felszerelés: 150 ezer), az érdeklődés nagy: az egyik legnagyobb krossz és enduró cserebere-adok-veszek Facebook-csoportnak közel 60 ezer tagja van.
„Az biztos, hogy veszett jó csinálni, ezt tanúsíthatom.
A terepmotorozás iszonyat élménydús, koncentrációt, bátorságot, előrelátást igényel, tizedmásodpercenként döntéseket kell hozni,
közben irgalmatlanul fejleszti a fizikumot, öt perc alatt bokától tokáig rottyra tesz, nem arról szól, hogy ülsz és mész. Aki egyszer megtanulja, onnantól mindenféle járművel sokkal jobb lesz, mert segít ráérezni a tapadásra, gyorsításra, fordulásra, talajra” – mondja Zomborácz, aki szerint az illegális terepmotorozás olyasmi, mint a gyorshajtás vagy az engedély nélküli horgászat: mindig lesz egy agresszív, önző kisebbség, aki szerint a szabályok áthágása valamiért belefér.
A békítéses helyzetrendezésre több kísérlet volt már, legutóbb az Országos Magyar Vadászati Védegylet és a Magyar Motorsport Szövetség adott ki közös közleményt arról, hogy a bírságolás helyett a felvilágosításban, tájékoztatásban, a felelős motorozás terjesztésében, és a minden érintett számára elfogadható gyakorlat kidolgozásában látják a megoldást. Egy pozitív példát is hoznak: tavaly egy Heves megyei vadásztársaság és az Egererdő Zrt. kezdeményezett közös egyeztetést az illegális terepmotorosok és a megyében tervezett motorverseny miatt. A vége az lett, hogy Heves megyében engedélyeznek motorversenyeket, cserébe minden szervezet beszáll a korrekt tájékoztatásba. A résztvevők további, nem regionális egyeztetéseket is kezdeményeztek. Kérdés, hogy ez meggyőzi-e azokat a fanatikus illegális krosszosokat, akik szerint „ez egy örök háború”.
