Hogyan lehet tisztességes újságírást csinálni a vidéki Magyarországon?

Belpol

Nyolc vidéki internetes lap a Független Helyi Lapok Közösségeként segíti egymás munkáját. Az együttműködéshez csatlakozók hírei a független vidéki hírportálok cikkeit összegyűjtő Szabadhírek.hu gyűjtőoldalon is olvashatók. Vajon elég ennyi a kormánypropaganda ellensúlyozásához és a helyi sajtó kiszolgáltatottságának csökkentéséhez?

Kedves Olvasónk!

Ez a cikk a Magyar Narancs 2023. július 27-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.

Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.

magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk. 

Visszavárjuk!

A szerk.

„Újságot csak a sajtó legfontosabb feladatait és értékeit szem előtt tartva, függetlenül érdemes készíteni” – olvasható a Független Helyi Lapok Közösségébe tömörült, fővároson kívüli online hírportálok július elején kiadott közleményében. E lapok a jövőben koordináltan segítenék egymás munkáját; ez elsősorban közös tartalmak gyártását, egy-egy téma párhuzamos, lokális feldolgozását jelenti majd. Az összefogást kezdeményező portálok – reményeik szerint – hazai és nemzetközi pályázatokon is nagyobb eséllyel nyerhetnek támogatást forráskiegészítésre és közös projektjeik finanszírozására.

A Független Helyi Lapok Közösségének jelenleg a Borsod24, a Debreciner, a KecsUp, a Nyugat, az utóbbi által kiadott, elsősorban Sopron környékére fókuszáló Enyugat, a Szabad Pécs, a Szegeder és Veszprémkukac a tagja, de az alapítók nyitottak más független sajtóorgánumok csatlakozására is. A Borsod24 felel a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Szol24-ért, valamint a Szabolcs24-ért is – utóbbiak várhatóan ugyancsak csatlakoznak majd az együttműködéshez.

Mint közleményükben írják, az „összefogás tagjai függetlennek tekintik azt az orgánumot, amelynek tulajdonosa/kiadója nem politikai párt vagy annak alapítványa, bármely pártalapítású szervezete/szerveződése; aminek tulajdonosa/kiadója nem a kormány, nem települési vagy megyei önkormányzat, vagy ezek alapítványa, intézménye vagy bármely általuk létrehozott szervezet/szerveződés; ahol egyedül a szerkesztőség dönt önállóan az orgánum szerkesztési elveiről, gyakorlatáról és az orgánum tartalmáról”.

A mostani kezdeményezést már megelőzte pár hasonló próbálkozás, a független helyi médiumok az amúgy is kicsi piac és az utóbbi másfél évtized egyre szűkülő lehetőségei miatt hosszú ideje próbálják összehangolni – elsősorban szellemi – erőforrásaikat a fennmaradás érdekében. A Független Helyi Lapok Közösségéhez csatlakozó lapok hírei a Szabadhírek.hu oldalon is megjelennek, ami ezután is az együttműködés közös platformja marad. A 2022-ben elindított aggregátoroldal a közösséghez tartozó nyolc vidéki lap cikkein túl összesen tizenkét lokális portál és közéleti blog – az EgriSzín, a 7300, a KAPOS-T és a sorból nem vidékiként némileg kilógó Média1 – híreit is gyűjti. Kérdés, hogy ez országos szinten képes lesz-e alternatívát kínálni a NER-média vidéki uralmával szemben, növeli-e a lokális médiumok súlyát, s ami ennél is sokkal fontosabb: képes-e valódi védelmet nyújtani az egyes szereplőknek az Orbán-rezsim Magyarországán?

Semmi varázslat

Babos Attila, a Szabad Pécs főszerkesztője szerint néhány éve már beszéltek arról, érdemes lehet-e elindítani egy olyan gyűjtőoldalt, amilyen végül a Szabadhírek.hu is lett. Többen viszont – ő maga is – úgy gondolták, egy újabb platform létrehozása helyett érdemesebb lenne arra koncentrálni, hogy a Facebook algoritmusainak eleve kitett vidéki portálokat minél többen érjék el közvetlenül.

 
Babos Attila
Fotó: YouTube

Miután a Mediaworks Mészáros Lőrinc érdekeltségébe került, a Dunántúli Naplótól 2016-ban kirúgott újságírók 2017 tavaszán elindították a Szabad Pécset. Felmerült, hogy megpróbálnának legalább regionális hírportállá fejlődni, vagy valamiféle hálózatban összefogni több online újságot. Az induláskor úgy tűnt, erre lehet is esély: az Egyesült Államok külügyminisztériuma által 2017 végén kiírt, az országos vidéki laphálózat kialakítását célzó pályázaton két évre (akkori árfolyamon) összesen csaknem 190 millió forinthoz juthattak volna. „Rossz nyelvek, meg jó nyelvek szerint is talán a Szabad Pécs nyerhette volna ezt meg, de Szijjártóék végül ki tudták lövetni a dolgot a Trump-adminisztrációval, és a pályázatot visszavonták” – mondta lapunknak Babos Attila. Mint a főszerkesztő megjegyzi, a hasonló (már sikeres) pályázatok és programok is hozzájárultak ahhoz, hogy a kormánypropaganda által az utóbbi időszakban – az újabb szólam jegyében – „vidéki dollármédiának” kikiáltott lapok egyre szorosabb együttműködésbe kezdtek. „Voltak más együttműködések és pályázatok is, amelyeken ha nem is mindannyian egyszerre, de különböző évadokban nyertünk, és amelyeknek legalább egy részében nem is a pénzügyi támogatás volt a fő, amennyiben egyáltalán társult hozzá az is. Ilyen például a Transparency International Magyarország Alapítvány oknyomozó mentorprogramja, amiben most éppen mi vagyunk benne egyedül az összefogásunk tagjai közül, de többször részt vett már benne például a Nyugat és a Debreciner is. Egy idő után természetes módon elkezdtünk azon gondolkodni, hogyan lehetne erősíteni és tudással, felülettel segíteni egymást.”

A Nyugat pályaíve például egészen más, mint a Szabad Pécsé. A Szombathelyen 1999-ben alapított híroldal volt az első vidéki internetes újság: több mint húsz éve létezik, és még az Axel Springer-féle megyei napilapokhoz kapcsolódó online lapalapítást is megelőzte. A Nyugat máig vezető online médiumnak számít Vas megyében és a régióban, látogatottsága jószerivel a többi független helyi portál együttes elérését is meghaladhatja. Amikor a Nyugatot is kiadó Nyugat Média és Világháló Egyesület 2022 elején elindította a Szabad­hírek.hu aggregátoroldalt, a korábbi esetleges kétségek ellenére egyik portál sem utasította vissza a csatlakozás lehetőségét.

„Óriási előnyt jelent, hogy az ember nem érzi azt, hogy egyedül csinálja azt, amit” – ezt már Szűcs Dániel, a Szegeder főszerkesztője válaszolta megkeresésünkre. „Rengeteg olyan kérdés van, amelyeknél egyedül nem jutottunk válaszra, de most hirtelen sokkal többen lettünk, akik tudunk segíteni a másiknak.” Szűcs Dániel hozzátette: a Szegeder működtetéséhez nagyjából egy tucat ember munkájára van szükség, akiknek nagy része külsősként vagy szerződéses partnerként dolgozik náluk. „Igyekszünk egy országos színvonalú online újságot készíteni, ami meg is hozza gyümölcsét, hiszen havi szinten százezrek olvasnak minket.”

 
Roznár Gyöngyi
Fotó: Facebook/Roznár Gyöngyi

Felelősséggel jár

Roznár Gyöngyi, a Nyugat főszerkesztője szerint pusztán praktikus oka van annak, hogy a Szabadhírek.hu kiadója ugyanaz az egyesület, amely a Nyugatért is felel; ők indították el a tényleges együttműködést, amelynek első lépése a közös aggregátoroldal, második lépése a Független Helyi Lapok Közösségének létrehozása volt. „Létrejött egy nem jogi alapú szövetség, ami azt jelenti, hogy rendszeresen kommunikálunk egymással, szakmai kérdésekről tárgyalunk, megbeszéljük a közös munka és a közös pályázatok lehetőségeit. Egymás tartalmaiba nem szólunk bele, csak abban az esetben, ha valamilyen közös dolgot hozunk létre.” Vannak olyan támogatások és források, amelyekre egy kis helyi média egyedül nem tudna pályázni, az összefogásnak köszönhetően azonban elindulhatnak egy-egy jelentősebb kommunikációs pályázaton.

A helyi független médiumok sokkal jobban érzékelik az elszigeteltséget, mint budapesti társaik. „Vidéken még inkább érződik a nyomás, hiszen itt face to face találkozik az ember mindenkivel, és akit kipécéznek maguknak, azt itt könnyebb tönkretenni.”

Babos Attila megjegyezte, abban nem volt teljes egyetértés, hogy ehhez a fontos, de laza együttműködéshez szükség van-e jogi szervezetre. „Én azt mondtam, talán érdemes lenne egy közös alapítványt vagy egy egyesületet létrehozni” – fogalmazott a Szabad Pécs főszerkesztője, de mint hozzátette, lehetséges, hogy azoknak van igaza, akik szerint erre egyelőre nincs szükség. „Azért nem jogi szervezetet hoztunk létre, mert itt független és önálló egységek működnek együtt, tehát senki nem tartozik senki alá. Gazdaságilag és szakmailag mindenki önálló, csak az újságírás alapelveit kell betartani” – mondta a Narancsnak Roznár Gyöngyi.

Az összefogás résztvevői a Szol24 társult tagságát már meg is szavazták, ami első körben szavazati jog nélküli részvételi lehetőséget jelent a megbeszéléseken. Czapkó Dorottya, a Borsod24 főszerkesztője szintén hangsúlyozta, az együttműködés célja elsősorban a tapasztalatok megosztása és az információcsere, ám újabban egyre fontosabbá vált az internetes támadások és a lakájmédia rágalomhadjáratai elleni védekezés technikáinak kidolgozása is. Szerinte a miskolci központú lap több mint öt­éves működési tapasztalatát a Szol24 szolnoki miniszerkesztőségének esetében is jól tudják alkalmazni, reményeik szerint pedig a csak néhány hete indult Szabolcs24 is csatlakozhat majd a kezdeményezéshez. A Borsod24 tartalmai, amit 3-4 állandó és ugyanennyi külsős munkatárs állít elő átlagosan 250-300 ezer egyedi felhasználót érnek el havonta.

Az üzemméret nehézségei

A magyarországi médiaviszonyokat is bemutató felmérést publikált júniusban a firenzei European University Institute (Európai Egyetemi Intézet). Az uniós tagállamokon kívül az öt tagjelöltet is vizsgálta az intézet, s idei jelenté­sé­ben (Media Pluralism Monitor) arra jutott, hogy Magyarországhoz képest csak Törökországban fenyegeti nagyobb veszély a média függetlenségét. (A friss jelentésről lásd: Egy év alatt is sokat romlottak…, magyarnarancs.hu, 2023. június 30.)

A vidéki hírportálok mostani kezdeményezése akkor tudna igazán hatékonyan működni, ha egy jogi szervezet állna a Független Helyi Lapok Közössége mögött – mondta lapunknak Bleyer-Simon Konrád, az Európai Egyetemi Intézet MPM-jelentéseken is dolgozó kutatója. „Gazdaságilag az érné meg igazán, ha a szabad vidéki média szervezetileg is egységesen lépne fel, mondjuk egy közös anyacégen keresztül. Ebben az esetben viszont felmerülne a kérdés, hogy ki legyen a tulajdonos. Nyilván akkor működne a legjobban a dolog, ha minden újságíró maga is tulajdonos lenne, amivel az erős kitettség és a függőség is elkerülhető lenne. Egy közös szervezet a kormánnyal vagy bármilyen helyi szereplővel szemben is védettséget jelentene, mert ha pert indítanak valaki ellen, egy egyszemélyes céget sokkal könnyebb ellehetetleníteni, mint egy nagy hálózat tagját.”

A független vidéki portálok egyik legnagyobb problémája, hogy a szerkesztőségek többsége legfeljebb egy-két újságírót foglalkoztat, sok esetben pedig jóformán egyetlen ember működteti az egész orgánumot. Babos Attila egy ideig szintén egyedül vitte a pécsi lapot. Jelenleg két újságíró főállásban, hárman külsősként dolgoznak a Szabad Pécsnél. Az oldal látogatottsága napi 2500 olvasó környékén van, ám amióta nem készül minden napra új tartalom, egy-egy nagyobb lélegzetvételű, részletesebb feltárást igénylő anyag publikálásakor 5000 és 10 000 közötti a napi látogatószám. „Az alapítás azért legalább fele részben érzelmi ügy volt. Még ha éreztük is, hogy van vagy sokkal inkább keletkezik egy vákuum a Budapesten túli lokális média­piacon – igazán komoly üzleti számítás meg egyáltalán nem volt –, abban bíztunk, hogy a leendő olvasóink leendő támogatása elég lehet majd. Nem is számítottunk az elején hirdetésre, egy befektetőnek pedig elég nehéz azt mondani, hogy adjon pénzt egy viszonylag kis olvasottságú független lapra, de ne szóljon bele semmibe, csak örüljön annak, hogy van. Mi tulajdonképpen ezt mondtuk, és ebből nem is engedtünk.”

A Nyugat más gondokkal küzd, hiszen régóta működő újságként nyolc állandó és több külsős munkatárssal dolgozik a szerkesztőség. Roznár Gyöngyi szerint bár Magyarországon a befektetőket és a hirdetőket erősen befolyásolják a saját politikai nézeteik és érdekeik, a napi 70–100 ezer egyéni látogató sokat jelent. A fennmaradáshoz még így is keményen meg kell dolgozni, de a Nyugat főszerkesztője szerint „sikerült megmutatunk, hogy lehet tisztességes és minőségi újságírást csinálni a vidéki Magyarországon”. A Szabadhírek.hu aggregátoroldalnak és a közösségnek nem az a célja, hogy az országos híroldalak konkurenciája legyen. „Az biztos, hogy aki helyben él, az sokkal jobban ismeri a helyi történéseket, és szorosabb kapcsolatot tud kialakítani az olvasókkal. Nem konkurencia akarunk lenni, csak azt szeretnénk, ha a vidéki független médiumokra is olyan fontos médiumokként tekintenének, mint az országosakra.”

Európai hírsivatagok

Bleyer-Simon Konrád médiakutató szerint bár Magyarországon különösen rossz a helyzet, a lokális médiumoknak Európa más területein is hasonló problémáik vannak. Lengyelországban például ugyanaz a folyamat zajlott az utóbbi években, mint nálunk: ahogy az emberek egyre kevésbé voltak hajlandók fizetni a nyomtatott – vagy bármilyen – médiáért, a nagyrészt külföldi befektetők kezében lévő orgánumok fenntartása már nem érte meg a tulajdonosoknak, így a kormányok vagy azok strómanjai könnyedén megszerezhették őket. Lengyelországban 2020-ban az Orlen állami energetikai vállalat felvásárolta a vidéki médiumokat tömörítő Polska Presst. Mindez kísértetiesen hasonlít ahhoz, ahogyan a vidéki napilapokat és azok online kiadásait itthon bedarálta a NER. Annak idején ugyanis az Axel Springer is gazdasági megfontolásból fogta össze a vidéki lapokat, a bevált modell szerint pedig csak az újságok egy részét írták helyi újság­írók, a többi anyagot központilag készítették. Így azonban később a fideszes szerkesztőségeket is könnyebb volt létrehozni, miközben az egyre erősödő központosítás következményeként háttérbe szorult a valódi vidéki újságírás, és a megyei napilapok megjelenése ellenére is ún. news desertek, hírsivatagok jöttek létre az országban: vagyis olyan területek, amelyek történéseiről egy idő után már senki nem tudósított hitelesen.

 

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk