Hogyan nem lett sztrájk a BKV-nál?: Munkába mennek a legények

  • Bogár Zsolt
  • 2007. szeptember 6.

Belpol

Vasárnap éjjel megállapodott a bérfejlesztésről a BKV Zrt. vezetősége a szakszervezetekkel, így elmaradt a fővárosi közlekedési dolgozók szeptember 4-re tervezett sztrájkja. Mintha az élet ismételné önmagát: elhúzódó bértárgyalások, sztrájkfenyegetés, az utolsó pillanatban gyors kompromiszszum. Vagy mégsem?
Vasárnap éjjel megállapodott a bérfejlesztésről a BKV Zrt. vezetősége a szakszervezetekkel, így elmaradt a fővárosi közlekedési dolgozók szeptember 4-re tervezett sztrájkja. Mintha az élet ismételné önmagát: elhúzódó bértárgyalások, sztrájkfenyegetés, az utolsó pillanatban gyors kompromiszszum. Vagy mégsem?

A BKV-nál utoljára 1993-ban volt munkabeszüntetés; akkor egy kétórás figyelmeztető sztrájkot tartottak üzemkezdet után, amely nem okozott különösebb káoszt. Ekkoriban került a vállalat élére Aba Botond vezérigazgató, aki érzékelve, hogy a főváros úgy fél a sztrájktól, mint ördög a tömjénfüsttől, 13 éven át biztosította a pax laborát (és ezzel saját székét). Amikor az év elején a társaság konszolidálásával megbízott Antal Attila munkához látott, nem volt 2007-re érvényes bérmegállapodás. Aba ugyan a kollektív szerződés (ksz) értelmében még novemberben megkezdte a tárgyalást a dolgozókat képviselő szakszervezeti szövetségekkel (a BKV-s munkavállalói érdekképviseletekről lásd Mozgalom és tömörülés című keretes anyagunkat), de hamar kiderült, megállapodni már csak az új vezérigazgatóval lehet.

Antal január 16-án azzal állt elő, hogy mivel még nem látja a céget belülről, bruttó 15 ezer forintos (az átlagbérhez viszonyítva 6,67 százalékos) béremelést ajánl az év elejétől visszamenőlegesen. Az volt a kikötése, hogy július elsején újra tárgyalóasztalhoz üljenek a felek. A lényegében

két nap alatt tető alá

hozott "partnerségi megállapodást" a második legnagyobb szakszervezeti tömörülés, a Tömegközlekedési Dolgozók Független Szakszervezeti Szövetsége (TDFSZSZ) kivételével az összes reprezentatív érdekképviselet aláírta és bőszen méltatta. Bartha Pál, a Fürst Autóbusz Szakszervezet elnöke, a TDFSZSZ elnökhelyettese a Narancsnak elmondta: azért tartózkodtak, mert sem a bázisévre, sem 2007-re vonatkozóan nem kapták meg azokat a sarokszámokat, amik alapján a bérkövetelésüket megfogalmazhatták volna - vagyis bértárgyalásról szó sem volt. Ráadásul a javaslat nem tartalmazott valódi garanciákat arra, hogy az év során további bérfejlesztés várható. Bartha szerint most ennek isszák a levét.

Július másodikán elkezdődtek ugyan a tárgyalások, de augusztus lett, mire kiderült, hogy a menedzsment csupán a már megkötött bérmegállapodást tudja egész évre garantálni, minden további igény pedig a ksz-ben foglaltak terhére teljesíthető csak. Ezen túl a bérmegállapodáshoz közvetlenül nem csatlakozó javaslattal éltek: például készek voltak egy egységes bértarifarendszer kidolgozására (ami kiküszöbölné az átszervezések miatt a különböző üzemegységektől egy helyre került, hasonló beosztásban és szolgálati idővel rendelkező dolgozók keresete közötti jelentős eltérést). A szakszervezetek ezt persze kevesellték, és egységesen 6 százalékos bérköveteléssel álltak elő (az egyik 16 százalékot kért, de csak júliustól: az egész évre vetítve ez is 6 százalék körül állt volna meg), valamint azzal, hogy ha augusztus 20-ig nem állapodnak meg, szeptember elejére sztrájkot hirdetnek. A frontok múlt hét csütörtökre megmerevedtek: a BKV kijelentette, hogy nincs 2,8 milliárdja a követelés teljesítésére, de felvetette, hogy hangulatjavító intézkedésként előbbre hozzák a végállomások szociális helyiségeinek a felújítását. Közben a tulajdonos nevében maga Demszky Gábor főpolgármester tett arról, hogy minél kevesebben fogadják megértéssel a BKV-sok tervezett sztrájkját: sajtótájékoztatóján érzékeltette, hogy a cég dolgozói a magyar átlagnál sokkal jobban keresnek, az elmúlt három évben jóval nagyobb bérfejlesztést (35 százalék) kaptak, mint a közszférában dolgozók bárhol máshol. Valószínűleg akkor is sikerült volna ellenszenvet ébresztenie, ha nem egy húszéves munkaviszonnyal rendelkező buszsofőr pótlékokkal együtt értendő bruttó fizetését nevesíti, vagy ha csak a felére taksálja a sztrájkoló BKV okozta milliárdos GDP-veszteséget. A főpolgármesteri jelzés mindenesetre egyértelmű volt: a 73,5 milliárd forintos adósságot cipelő társaság külső forrást ezúttal nem kap a bérfejlesztésre.

A BKV menedzsmentje pénteken állt elő először olyan javaslattal, amit már a szakszervezetek is tárgyalási alapnak tekintettek; lényegében ez finomodott vasárnap éjszakáig. A szakszervezetek végül az egész évre vetítve további 1-1,2 százalékos bérnövekedésnek örülhetnek, ami egy egyszeri mozgóbér-kifizetésből (12 ezer forint) és egy szeptemberi hatállyal megvalósuló törzsbérnövekedésből áll (6000 forint/hó). Ez mindent összevetve nagyjából az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) által elfogadott bérfejlesztési ajánlás felső plafonjának (8 százalék) felel meg. Megegyeztek abban is, hogy a BKV-dolgozók 2008. január elsejétől havi 7100 forint/hó alapbér-növekedéssel számolhatnak, amit a vezetés az OÉT-ajánlás felső határáig az év végéig automatikusan kiegészít.

És hogy ki nyert?

A bérfejlesztés a menedzsment és a tulajdonos szándékának megfelelően nem befolyásolja a cég üzleti tervét, mert nem vesz igénybe külső forrást, és nem növeli az idénre tervezett 15,7 milliárdos hiányt. Másodszor: az 1-1,2 elég messze van a 6-tól. Harmadszor: a gazdaság teljesítőképességéhez mért OÉT-plafon stimmel. Negyedszer: a megállapodás 2008 végéig köttetett, vagyis a szakszervezetekkel jövőre nem kell bértárgyalni. Ötödször: a 2009. évi bértárgyalás kapcsolódik majd a jövő év végén lejáró ksz megújításához, ami - mondani sem kell - elég nagy teret enged a menedzsment taktikázásának. Hatodszor: a szakszervezeteknek a jövő év végéig sikerült megőrizniük a munka törvénykönyvén felül a ksz-ben biztosított szociális juttatások teljes körét. A bérfejlesztés fedezetét a menedzsment állítása szerint a pihenőidők menetrenden belüli átcsoportosításával, a holtidők kiiktatásával, illetve forintosításával biztosítják. A két évvel ezelőtt kiharcolt plusz 15 százalékos pihenőidőn kívül ugyanis a dolgozók átlagosan további 5 százaléknyi munkaidőt tölthetnek töltekezéssel - mindez a menetrendek kötött időrácsai miatt. Ha ezt jól összehangolják, akkor elég a költségeket átcsoportosítani - vélik a menedzsment éceszgéberei. Hetedszer: az élet ennél kíméletlenebb; szakszervezeti forrásaink a megtakarítást kapcsolatba hozták a gépjárművezetők 5-10 százalékos leépítésével. Regőczi Miklós kommunikációs és értékesítési igazgató szerint valóban kevesebb ember kell, de ezt megoldják a külsősök, illetve a nyugdíjasok foglalkoztatásának csökkentésével.

Aba Botond idejében hetekig eltárgyalgattak a bérekről, harapni lehetett a dohányfüstöt és a több napra bespájzolt sajtos pogácsát, majd "igazi, férfias küzdelemben" kijött egy szám a bérfejlesztés mértékére, ami valódi esszenciája (ha nem is mindig mértani közepe) volt a két fél javaslatözönének. Ma a tulajdonos oldalán többen is úgy gondolják, hogy Aba alatt a szakszervezet túlnyerte magát, mert a vezér honorálta, hogy a törékeny munkabéke kézbentartásával sokáig megtarthatja a pozícióját. Olyan mindenesetre nem volt, hogy ne ajánlott volna meg a bértárgyalás elején egy bizonyos százalékot, amin persze a munkavállalók szörnyülködtek, ám a végén mégis lett belőle valami. És olyan sem volt, hogy egy bértárgyalás két nap alatt véget érjen, vagy hogy három nappal a vége előtt a szakszervezetek még ne kaptak volna konkrét ajánlatot. Vagyis egy lényeges tanulság már van: az új menedzsment nagyon másképp csinálja ezt, mint az elődje.

Ez nemcsak a tárgyalásokon mutatkozott meg. Mint kés a vajon ment át a menedzsment döntéssorozata a szervezeti ésszerűsítésről és a létszámleépítésről, melynek első ütemét, az 580 főt érintő előnyugdíjazást-nyugdíjazást már végre is hajtották. Utólag a szakszervezetek egyes, a szervezeti és működési szabályzattal kapcsolatos javaslatait a menedzsment megfontolta, de a létszámleépítés miatt a szakszervezetek már kénytelenek voltak a véleményezési joguk védelmében bírósághoz fordulni. (A pert első fokon elveszítették.) A szakszervezetek általánosságban azt is felrótták, hogy sokszor későn és hiányosan kaptak meg adatokat, ami a vezetőség szerint nem igaz, mert "végig bent ültek minden projektben".

Nem mellesleg a sztrájkkészültség megmutatta, a sajtóban mennyire nincs becsülete, ha dolgozók próbálnak kiállni a jogaikért - függetlenül attól, hogy a követeléseik mennyire tekinthetők reálisnak. Ezt azért érdemes előre tisztázni, mert most a gazdasági racionalitásról esik szó. Piaci környezetben nem helyes, ha nincs visszacsatolás egy társaság üzleti működése és az alkalmazott ösztönzők között. Ez akkor is kijelenthető, ha morálisan megkérdőjelezhető a nettó 100-130 ezer forintos átlagfizetésbe belekötni, mint ahogyan az sem szép, ha az egyéb juttatások felsorolásával (egészség- és nyugdíjpénztári hozzájárulás, fizetett második húszperces munkaközi szünet, "év végi pulykapénz" stb.) fokozzuk az izgalmat. Főleg akkor, ha tudjuk: a piacinál magasabb bruttó átlag nagyrészt annak köszönhető, hogy a közszférában a minimálbér nem bevett opció, a béren felüli juttatások egy része pedig a vállalatnak is kedvező adózási szempontból. Természetesen a BKV nem kimondottan üzleti alapon működő vállalkozás, hanem egy

posztszocialista monopolszolgáltató

Mi több, olyan közfeladatokat lát el, amit sehol sem a nyereség miatt végeznek, és aminek a közpénzekből támogatását még az EU is megengedi. Ám az államnak mindenhol egyre szűkülő források állnak rendelkezésre a közfeladatok finanszírozására, és a foglalkoztatás rugalmasságának megteremtése vagy a költségek csökkentése érdekében egyre kevésbé riad vissza drasztikus eszközöktől. Például komplett cégeket szerveznek ki a közalkalmazotti státus (mint Lübeckben) vagy az erős szakszervezeti ellenállás kiküszöbölésére. Bár Budapesten vannak olyan hangok, hogy "a szakszervezeteket szét kell verni", azért idáig a racionalizálók (még) nem mentek el. Azt viszont a bérmegállapodás biztosítja, hogy folytatódjék a BKV reorganizációja.

Bár a Városi Tömegközlekedési Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VTDSZSZ) képviseletében Gulyás Attila elégedetten nyilatkozott a Narancsnak a bértárgyalások eredményéről, ugyanaz a szakszervezeti vezető, aki múlt csütörtökön magabiztosan kijelentette nekünk, hogy "Demszky támadásai még egységesebbé kovácsoltak össze minket", hétfőn csalódottan mondta: "szétestünk". Úgy tudjuk, vasárnap éjjel Nemes Gábor, a Cinkota Autóbusz Szakszervezet elnöke, egyben a legnagyobb szakszervezeti szövetség, a VTDSZSZ alelnöke és Bartha Pál szavazott csak a sztrájk mellett, a többiek "kiszálltak". Nemes még aznap éjjel lemondott a VTDSZSZ-ben, Bartha pedig hétfőn a TDFSZSZ-ben betöltött vezető funkciójáról. Vasárnap a két legtapasztaltabb szakszervezetis (mondhatni: hangadó) maradt kisebbségben.

Mozgalom és tömörülés

A rendszerváltás előtt a Vállalati Szakszervezeti Bizottság (VSZB) fogta össze a BKV-n belüli különböző szakterületek (busz, villamos, troli stb.) helyi alapszervezeteit. 1989-90-ben a szakszervezeti mozgalom szervezeti szintjei átalakultak. A 19 szakmai ernyőszervezetet tömörítő SZOT-ból kiszállt a közlekedés, és területi alapon létrejött a Fővárosi Tömegközlekedési Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (FTDSZSZ). Miután megszűnt a VSZB, az addig intézőbizottságokként működő alapszervezetek átalakultak az FTDSZSZ jogilag önálló tagszervezeteivé; így egy meglehetősen tagolt szakszervezeti struktúra jött létre, a ma létező 29 (egyébként többségében szövetségbe tömörülő) szakszervezet nagyjából innen eredeztetheti létét. Közülük a legnagyobb szövetség az FTDSZSZ-ből 1992-ben névváltozással létrejött, több mint négyezer tagot számláló VTDSZSZ, melyhez tavaly csatlakozott a főként buszosokat tömörítő, 1993-ban kivált Budapesti Közlekedési Szakszervezetek Szövetsége (BKSZSZ). A VTDSZSZ-en kívül még három jelentős szakszervezeti tömörülés van: a TDFSZSZ (négy tagszervezettel), a BKV Liga Munkástanács Szövetség (négy tagszervezettel) és a metrósokat tömörítő FKDDSZSZ. Négyen együtt lefedik a szakszervezeti tagok kilencven százalékát - a BKV dolgozóinak egyébként mintegy hetven százaléka szakszervezeti tag. A legaktívabbak közé tartoznak a buszosok: ott a szervezettség 90-95 százalék körüli. A 2004-ben megkötött kollektív szerződést az akkor még különálló BKSZSZ-szel együtt ezek a szövetségek írták alá.

Elégtelen

A lakosságot alapvetően érintő tevékenység esetén a sztrájktörvény előírja, hogy a munkáltató és a munkavállalói érdekképviseletek állapodjanak meg a munkabeszüntetés idejére szóló ún. elégséges szolgáltatás biztosításáról. A szakszervezetek számára a fő kérdés, hogy mi az, ami még nem árt az érdekérvényesítési törekvésüknek, a munkáltató számára pedig az, hogy mi számít a működőképesség minimális szintjének. Egy két évvel ezelőtti bírósági ítélet szerint az lenne a legjobb, ha ilyenkor a BKV egyáltalán nem szolgáltatna, mert a túlzsúfolt járműveket megrohamozó tömeg balesetveszélyes helyzeteket teremthet. A tárgyalások során a szakszervezetek maximum húszszázalékos, a munkáltató legalább ötvenszázalékos készültségből indult ki. Akárhogyan is, mindenképpen joghézag van, amit a törvénynek definiálnia kellene. A munkajogászokat az is megosztotta, hogy a BKV milyen szerződéses feltételekkel és egyáltalán alkalmazhat-e a munkabeszüntetés idején hirdetés útján toborzott alkalmi sofőröket. Úgy tudjuk, a kérdések tisztázására a BKV törvénymódosítást kezdeményez.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.