Holnap veled basznak ki? – Ez volt az év utolsó gigatüntetése

Belpol

Sok ezer dühös ember vett részt a december 16-i kormányellenes tüntetésen. Sem a széttartó témák, sem a szervezők nem tudták összefogni a tömeget.

A Nincs hova hátrálnunk! elnevezésű demonstráció minden bizonnyal az utolsó volt az idei kormányellenes tömegtüntetések sorában. Egyúttal a legfurcsább is. Az abszurditás érzékeltetéséhez legyen elég annyi, hogy míg fél 9 körül az Alkotmány utcai színpadon Iványi Gábor lelkész Ézsaiás próféta könyvéből olvasott fel, tőle száz méterre a tüntetők „Holnap veletek basznak ki!” felkiáltással indítottak tétova rohamot a Parlamentet védő rendőrsorfal ellen.

false

 

Fotók: Németh Dániel

Az őszi–téli tüntetéssorozat a karácsonyi pihenőhöz közeledve egyre határozottabb franchise jelleget kezd ölteni. Ez nemcsak abból látszik, hogy a József Nádor téri gyülekezéskor a szokásos perec/forralt bor mellett már magyar és EU-s zászlókat, egyéb kormánybuktató termékeket is kapni lehetett, hanem abból is, hogy követhetetlenül sok, általában informális csoport száll be a szervezésbe. A mai demonstráció a Szabad Oktatást! kezdeményezése volt, de a szervezők és a szónokok sorában sokan feltűntek a korábbi tüntetések vezéralakjai közül is.

false

A szervezés ennek ellenére nem volt hibátlan. A vonulással együtt több mint 3 órás időtartam ebben a hidegben eleve nagyon hosszú, ráadásul a hangtechnika is hagyott maga után kívánnivalót. A legnagyobb baki mégis az volt, hogy amikor a tömeg már megérkezett a Kossuth térre, a József Nádor térről áthozott színpadot még nem sikerült összerakni, így keletkezett egy minimum negyedórás lyuk, ami alatt a tüntetők egy része az Alkotmány utcától átment az Országház elé. Kialakult az a helyzet, hogy míg 2-3 ezer ember a beszédeket hallgatta, legalább ezren a rendőrökkel néztek farkasszemet, sok százan meg nemigen tudták eldönteni, kihez csatlakozzanak. A színpadi beszédeket hallani ugyan lehetett a Parlamentnél, ám amint az ottani tömeg skandálni kezdett, érteni már nem nagyon.

Mendrey László

Mendrey László

Fotó: Németh Dániel

Holott a beszédek nem voltak rosszak. Különösen a hátrányos helyzetű csoportokra koncentráló szónoklatok tartalmaztak fontos gondolatokat; a téma hangsúlyos megjelenítése, a szolidaritás inspirálása pedig dicsérendő, hiszen tüntetni még mindig inkább a középosztály jár. Szalai József, a Rosta Rokkant Mozgalom felszólalója azt emelte ki, hogy „minden magyar felelős minden magyarért”. Szerinte a rokkantnyugdíjak kormányzati felülvizsgálata a lassú halálba küldi az érintetteket, és míg az ország harmada éhezik, a politikusok milliárdokat felejtenek ki vagyonnyilatkozataikból. Varga Attila, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány önkéntese (vele készített interjúnk itt olvasható) úgy látja, hogy a szegregált oktatás gyakorlata és várható kormányzati megerősítése csak újratermelheti a nyomort. Két roma fiatal példáját hozta fel, akik bár jó tanulónak számítanak a cigányiskolában, nincs esélyük a gimnáziumi felvételinél és az érettséginél, mert nem kaptak színvonalas oktatást. „Értük, Nikiért és Józsikáért kell kiállnunk” – mondta Varga.

Varga Attila

Varga Attila

 

Erős pillanat volt a Rehab Critical Masstől érkező Kiss Csaba beszéde. Kiss fogyatékossága miatt mondanivalóját csak tolmács útján hallgathatta meg a közönség, mégis hatalmas ovációval fogadták, hogy olyan társadalomban szeretne élni, „amelyben a szolidaritás életforma, nem egy elvont, kisajátítható fogalom”. A Város Mindenkié delegáltja, Jónás Amália azt mutatta be, hogy a kormány intézkedései egyre több embert tesznek szegénnyé és hajléktalanná. A kiszolgáltatott csoportok problémáinak komplex bemutatása után a tüntetők is átérezhették, hogy „egyre több ember nyakán szorul a hurok”.

Kiss Csaba

Kiss Csaba

 

A problémák bemutatása tehát érzékletes volt, ám a tüntetők nem találták meg az új internetadót, azt az ügyet, ami összegyűjthetné a felgyülemlett indulatokat, és a konkrét cselekvésre is lehetőséget kínálna. A tálcán kínálkozó vasárnapi zárva tartást érthetetlen módon mellőzték a szervezők, a felháborodást felszítani hivatott poénok inkább kínosak voltak, és a radikálisabb beszédek sem feltétlenül győztek meg mindenkit. A tüntetéshullám „rendszerkritikus” irányzatát vivő Nem némulunk el csoport képviseletében Krasznahorkai Emma most nemcsak az elmúlt 25 évet küldte el, hanem valamiféle víziót is megpróbált fölvázolni – mérsékelt sikerrel. Ha jól értem, Krasznahorkai a korrupt pártok helyett független és önszerveződő csoportosulásokra bízná a fontos döntéseket, vezetés pedig nem lenne, csak egy informáló és javaslatokat megfogalmazó koordináló bizottság. Az sajnos nem derült ki, hogy miként jönnének létre ezek a csoportok, és hogyan kezelnék az óhatatlanul kialakuló véleménykülönbségeket. Marek Bertram hasonlóan radikális, de legalább konkrét javaslattal állt elő: ha a parlamenti ellenzék szerint nincs demokrácia, vonuljanak ki az Országgyűlésből!

false

Szép kezdeményezés volt a Nincs hova hátrálnunk!, de ennél több útmutatást kell adnia annak, aki cselekvésre szeretné bírni a kormánykritikus tömegeket. Nem véletlen, hogy a kezdeti düh is hamar semmivé vált a Parlamentnél. Ettől függetlenül nincs kétségünk afelől, hogy ezek az emberek januárban is az utcán lesznek.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.