Ideológiai és vezetői válság vagy természetes megtisztulás: merre tart a Jobbik?

Ismert párttagok hagyták el a Jobbikot, a vezetőség a maradókra koncentrál, a kritikusok egy belső irányító körről beszélnek. Eközben az ellenzéki összefogás mikéntjén is gondolkodnia kell a pártnak. Vona Gábor is megszólal.

„Hetek óta áll a bál a Jobbikban, amióta nagy többséggel elnökké választották Jakab Pétert” – írtuk márciusban, amikor az első kilépési hullám zajlott. A pártalapító Szávay István, Bencsik János vagy Bana Tibor is akkor távoztak a pártból, azóta pedig lezajlott egy második hullám. Májusban hagyta ott a frakciót Sneider Tamás, Varga-Damm Andrea és Farkas Gergely is, június elején pedig kilépett a pártból Mirkóczki Ádám, Eger polgármestere is, igaz, utóbbi azt nyilatkozta, kilépésének nincs köze a párton belüli konfliktusokhoz.

A csütörtökön megjelenő friss Magyar Narancsban annak jártunk utána, hogy egyrészt mi lehet a konfliktus oka, másrészt merre vezethet a Jobbik útja.

Itt még egyben a frakció

Fotó: MTI/Kovács Tamás

 

 

„Markáns ellenzéki, ám jobboldali, konzervatív pártként nincs alternatívája.” „A modern konzervatív tér most üresen tátong, a Jobbik olyan térbe nyomul be, ami már foglalt, ahol nem terem neki babér.” Ez a két, egymásnak ellentmondó állítás jól leírja annak a konfliktusnak az egyik részét, amely jelenleg a Jobbik körül zajlik. Előbbi mondat Gyöngyösi Mártontól, a Jobbik elnökhelyettesétől és EP-képviselőjétől származik, utóbbi Bencsik János országgyűlési képviselőtől, aki februárban lépett ki a pártból. Az elmúlt időszakban több oszlopos tag elhagyta a Jobbikot, 2018-hoz képest a frakció 26-ról 17-re csökkent, megszűnt több vidéki alapszervezet. A kilépők az ideológiai ellentétek mellett a párt elnökségének vezetői stílusára panaszkodnak, ők azonban megtisztulásról és személyes sértődöttségről beszélnek.

Közben az ellenzéki oldalon megkezdődött a gondolkodás a 2022-es országgyűlési választáson való közös indulás lehetőségeiről, amelyben a Jobbik is aktív szerepet kíván vállalni.

Vannak, akik máig úgy vélik, hogy az egykori társalapító-pártelnök, 2018-as miniszterelnök-jelölt Vona Gábor befolyása meghatározó a Jobbik vezetőségére, ez azonban egyre valószínűtlenebbnek tűnik. Jakab Péter többször kijelentette, hogy civil miniszterelnök-jelöltben gondolkodik, bár lapunknak most azt mondta, hogy a kiszemelt civil jelölt nem vállalta, így újra a startvonalnál állnak. Vona Gábor azon kérdésünkre, hogy kíván-e visszatérni a politikai életbe azt mondta, jelenleg is benne van, a vlogján társadalmi kérdéseket feszeget, a Második Reformkor Alapítvány révén pedig törvényjavaslatokat készít aktuális problémák megoldására. „Azt hiszem, az én esetemben ez most hasznosabb, mintha parlamenti képviselő maradtam volna.” Majd hozzátette, pártokra és civil szervezetekre is nagy szükség volna. „Egy pártnak saját programja, jövőképe, identitása van. Ilyet nagyon keveset látok. A civil szféra egy része pedig valamilyen politikai vagy gazdasági érdekcsoport trójai falova. Az igazi civilek meg csendben teszik a dolgukat és alig hallunk róluk. Őket kellene erősíteni.”

Vona Gábor

Fotó: Sióréti Gábor

 

Amikor arról kérdeztük a volt pártelnököt, reálisnak látja-e az ellenzéki összefogást, azt mondta: teljes mértékben. „A Gyurcsány Ferenc által szorgalmazott egy lista, egy jelölt koncepció fog érvényesülni. A választókerületenkénti egy jelölt nem kérdés, a listák száma viszont szerintem legitim vita lehetett volna.” És hogy miért hibás döntés az egy közös lista? „Egyrészt azért, mert ezzel a régi baloldal fogja dominálni az ellenzéket, másrészt azért, mert szerintem két vagy három lista jobban maximalizálná az ellenzéki szavazatokat, mint az egy listás koncepció.”

Erről kérdeztünk még választási szakértőket és jobbikos politikusokat, ahogy a párt belső konfliktusairól, a kilépésekről, az ideológiai és vezetésbeli különbségekről is – kilépőket és bent maradtakat egyaránt.

A teljes cikket a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatják.

Digitális vásárlásra és előfizetésre itt van lehetőség.