„A Jobbikot elérte a klímaválság: olvadásnak indult, mint a jéghegy” – így gúnyolódott a párt belső harcain, az újabb kilépéshullámon másfél hete a parlamentben Orbán Viktor, amikor az ellenzéki párt új elnöke, Jakab Péter azt rótta föl a miniszterelnöknek, hogy nem foglalkozik a valós problémákkal. Bár ő az egyik leghevesebb Orbánt támadó szónok az Országgyűlésben – felszólalásai a korábbi pártelnök, Vona Gábor 2018 előtti harcias beszédeit idézik –, a fideszesek mostanság azzal söprik le Jakab kritikáit, hogy a saját pártját sem képes irányítani, összetartani. Mi több, teszik gyakran hozzá, „Gyurcsány kottájából játszik”.
Több ellenzéki politikus is azt mondta a lapunknak, hogy csak a kormánypártban nézik kárörömmel a Jobbik elharapódzó belső vitáit – a baloldali pártok stratégái aggódnak. Bár a Jobbik az utóbbi időben kicsit jobban szerepelt a közvélemény-kutatásokban (a felmérések 10–11 százalékra lövik be a támogatottságát), a számok továbbra is elmaradnak a 2018-as választáson elért 19 százaléktól. Ráadásul az utolsó „nagymintás vizsgálaton”, az európai parlamenti választáson alig több mint 6 százalékot kapott a párt. Ugyanakkor az ellenzéki térfélen úgy látják, még ez a 6 százalék is kulcsfontosságú lehet két év múlva egy kiélezett versenyben. Ha viszont a Jobbik szétesne, nem tudni, mi lenne a törzsszavazóival, akik a felmérések szerint bár utálják a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, könnyen előfordulhat, hogy otthon maradnak, ha a pártjuk emblémája nem szerepel az ellenzéki jelöltek plakátjain. Úgy tudjuk, egyes ellenzéki pártokban arra jutottak a tavaly októberi helyhatósági választások eredményeit elemezve, hogy a Jobbik ugyan sosem volt túl erős Budapesten, néhány budai kerületben egyéni jelöltjeik – akik mögé a többi párt is felsorakozott – jobb eredményt értek el, mint a baloldalról érkező polgármesterjelöltek. A Jobbikra tehát szükség van a jobboldali kormányból kiábrándult szavazók megszólításához.
Ehhez képest a Jakab Pétert pártelnökké választó január 25-i kongresszus óta nem telt el úgy hét, hogy ne lépett volna ki valaki a pártból, mi több, egyik alapszervezet szűnik meg a másik után.
Szétesés vagy tisztulás?
Lapzártánkkor, hétfőn jelentette be Rigán István helyi választókerületi elnök, hogy Hajdú-Biharban az öt megyei alapszervezetből már csak egy, a kabai létezik. Egy héttel korábban Vas megyében jeleztek tömeges kilépést, miután Bana Tibor országgyűlési képviselő kiszállt a pártból, és függetlenként folytatja a parlamentben. Előtte a békéscsabai, korábban a debreceni szervezet jelezte: fölszámolja magát. A kisgazdapárt hajdani széthullására, az LMP legutóbbi összeomlására emlékeztetnek a belső botrányok is: a Jakab-irányt kritizáló csetelések szivárogtak ki, mire az elnökség durva szigorral lépett fel. Volt, akit 600 ezer forintra büntettek, az egyik asszisztensnek pedig megvonták a parlamenti belépőjét. Ráadásul a szőnyeg szélére állított munkatársak a párt belső ellenzékéhez sorolt képviselők – az azóta távozó Bana Tibor, illetve Stummer János – mellett dolgoztak, tehát a büntetés csak növelte a Jobbikon belüli feszültségeket.
Azt viszont a látszat ellenére nehéz megítélni, hogy kilépési cunamiról vagy csak kisebb hullámokról van szó. A debreceni szervezettel korábban is akadtak gondok: sokáig ragaszkodtak annak a Kulcsár Gergelynek az indításához, aki azzal híresült el, hogy 2015-ben beleköpött a holokauszt áldozatainak emlékére a Duna-parton kiállított cipőkbe. Végül a Momentum föllépése kellett ahhoz, hogy Kulcsár lemondjon az indulásról. Amúgy nem sokkal a debreceni alapszervezet megszűnéséről szóló hír kikerülése után Salamon Gergő megyei regionális igazgató azt állította, hogy voltak kilépések, de szó sincs megszűnésről.
Ugyanez a helyzet Vas megyében is, ahol Balassa Péter regionális igazgató azt állította a múlt héten az Indexnek: körbetelefonálta a Vas megyei Jobbik-alapszervezeteket, és kiderült, hogy vannak, akik elhagyni tervezik a pártot, mások azonban maradni kívánnak. Szerinte a szervezeti és személyi átalakításokat követően a Vas megyei szervezet egyáltalán nem szűnik meg. A békéscsabai ügyről a magyarnarancs.hu számolt be: a városi szervezet jó ideje nem mutatott életjeleket. A volt békéscsabai elnök, Kocziha Tünde január végén pedig azt állította, távozásuk nincs összefüggésben a pártban zajló tisztújítással, már jóval korábban megszületett bennük a döntés. Kocziha korábban radikális, szélsőjobboldali kijelentéseiről volt ismert, helyben többen kifejtették lapunknak: nem zárható ki, hogy a Mi Hazánknál folytatja.
Ezzel együtt érdekesek a kilépők indoklásai is. Kétféle okfejtéssel találkozni: van, aki a párt „balratolódásával”, „dékásodásával” nem ért egyet, és a jobboldali nézetek feladásával vádolja az új vezetést, és van, aki Jakab módszereit, keménykedő magatartását kifogásolja (persze akadnak, akik mindkettőt egyszerre említik). Az utóbbiban van igazság, az előbbi viszont kétséges. Számos mostani kilépő a legtöbb helyen a teljes ellenzéki összefogást hozó – és a Jobbiknak is egzisztenciákat teremtő – októberi voksolás előtt nem verte hangosan az asztalt. Sőt, a legutóbbi dunaújvárosi eredménnyel mindenki elégedett (a jobbikos Kalló Gergely mögött felsorakozott a baloldal is, aminek eredményeként Kalló fölényesen nyert a Fidesz támogatását élvező, formailag függetlenként induló Molnár Tiborral szemben).
Ilyen a boksz
Akármi zajlik is vidéken, a múlt csütörtökön Jakabékat olyan helyről érte újabb pofon, ahonnan információink szerint nem számítottak ütésre. Sneider Tamás parlamenti képviselő – a párt előző elnöke – a Facebookon figyelmeztette a pártvezetést: „Arra kérem a Jobbik elnökségét, hogy vessen véget az egyre rémesebbé váló tendenciáknak, mert így aligha lesznek az ellenzéki oldalon abban a pozícióban, hogy akár csak saját maguknak is bejutó képviselői helyeket tudjanak majd kiharcolni.” A politikus azon akadt ki, hogy Jakab Péter ismét ellentmondást nem tűrően üzente meg a kritikusainak: ha sokat ugrálnak, akkor 2022-ben nem lesznek közös ellenzéki képviselőjelöltek. Sneider eddig távol tartotta magát a belső harcoktól, sőt a szkinhed múltja miatt sokat támadott politikus éppen a baloldali szavazók számára elfogadhatóbb Jakab kedvéért vonult vissza az elnöki posztról. Az elnökség azonban továbbra sem ütött meg békülékeny hangot. Közleményükben tudatták: aki akar, mehet, de ha megy, lehetőleg adja vissza a listán szerzett parlamenti mandátumát – ebből nem lehet mást kiolvasni, mint a Sneidernek szánt üzenetet. A Jobbik szerint az, amit a 2022-es jelölésről írtak, nem zsarolás – mint azt a volt pártelnök állította –, pusztán tényközlés, s mindenki ehhez tartsa magát.
A legnagyobb érvágás a pártnak a budapestiek távozása. Az apadás akkor indult, amikor a kongresszus után kiszivárgott egy hangfelvétel, amelyen Jakab a Szávay-klánt hibáztatta a belső feszültségekért. Azt állította, van egy jól körülhatárolható csoport, amely meg akarja fúrni a 2022-es politikai stratégiáját, és erre rámehet nemcsak a párt, de az ország is, mert nem sikerül majd leváltani az Orbán-kormányt. Azt állította, van a választmányban „22 bátor harcos”, akik a hátába döfték a kést. Az elnök ezzel arra utalt, hogy már novemberben megválasztották volna, ám 22 tag ellenezte Jakab feltételeit. A politikus ugyanis ragaszkodott az alapszabály módosításához, hogy semmi ne akadályozza a választásokra való felkészülést; lényegében biankó csekket kért pártjától a többi ellenzéki párttal való alkudozáshoz. Azt szerette volna, hogy ő választhassa ki az alelnökeit, és ne legyen több tisztújítás a 2022-es választások előtt. E tervét ősszel szerinte Szávay István és köre torpedózta meg.
Szávay és legfőbb szövetségese, a Jobbik volt fővárosi elnöke, Bencsik János válaszul kilépett a pártból (ahogy később a köreikhez sorolt Bana is). Jakab hívei azt állítják, azért, mert nem bírták elviselni, hogy a tisztújításon nem termett nekik babér, míg a pártelnök 87 százalékos megerősítést kapott. Bencsik viszont búcsúposztjában azt állította, az elnökség már hallani sem akar a „nemzeti témákról”, és nincs szüksége azokra, akik ezt fontosnak tartják. Ezt az elnök részben tagadta az Indexnek adott március 2-i interjújában, azt hangsúlyozva, „markáns ideológiai ellentétek” azóta nincsenek, amióta a szélsőjobboldaliak leléptek a fideszes média által futtatott Mi Hazánkhoz. Azt viszont elismerte, bizonyos témák hátrébb lettek sorolva, mert most fontosabb azt kommunikálni, hogy „a rohadó kórház, a fűtetlen tanterem, a rabszolgabér vagy épp a megalázóan alacsony minimálnyugdíj nemcsak a jobboldaliakat érinti, hanem mindenkit”. Szávay a határon túli magyarokkal való kapcsolattartást vitte a pártban.
Szávayt, aki 2019 februárjában azért mondott le parlamenti mandátumáról, mert kikerült róla egy felvétel, amelyen zsidózott, egy „végletekig pragmatikus politikusként” és jó szervezőként ismerik hívei és ellenfelei egyaránt. Az ELTE BTK Hallgatói Önkormányzatának egykori elnöke, a Jobbik 11 alapítójának egyike komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy minél több fiatalt csatornázzon be a pártba – őket titulálta Jakab „klánnak”. A Jobbik néppártosodási törekvéseit megértve és elfogadva Szávay már egy ideje nem trianonozott, hanem az Orbán-kormány határokon kívülre exportált korrupciós ügyeit bírálta. Bencsikkel együtt a párt egyik fő tárgyalója volt az októberi választást megelőző ellenzéki egyeztetéseken. Kompromisszumkészségéről sokat elmond forrásaink szerint az a történet, amelyről épp lapunk számolt be karácsonyi számában (lásd: Szlogenből valóság, Magyar Narancs, 2019. december 18.): egy megbocsátásért esedező ima után zokszó nélkül leült alkudozni a szocialistákkal és Gyurcsányékkal az MSZP-s Molnár Zsolt szobájában egy nagy, Horn Gyulát ábrázoló kép alatt. Miután cikkünk megjelent, a fideszes média hetekig követte Szávayt arról faggatva, feladta-e a nézeteit a pártjának szerzett posztokért cserébe.
Kinek az érdeke?
A szávayisták kilépése sokkal nagyobb vihart kavart a Jobbikban, mint a vidéki mozgolódások. Vannak, akik úgy vélik, az egész mögött az áll, hogy Jakab szeretné elkerülni a következő két évben a kétfrontos háborút. Látja, hogy az MSZP esik szétfele, az ellenzék legerősebb pártja a DK lesz, ugyanakkor tisztában van azzal, hogy valamiféle összefogás (közös lista vagy a közös képviselőjelölteket jelentő koordinált indulás) nélkül nem lesz kormányváltás. Orbánék leváltása nélkül pedig a Jobbik sem lesz hosszú életű: a pártra kivetett állami bírságok miatt már most is üres a kassza. Tehát feltehetően még az idén – az ellenzéki pártok szinte mindegyike azt vallja, hogy nem lehet a kampányig halogatni a kiegyezést – le kell ülni egyeztetni Gyurcsányékkal. Márpedig a DK-ban továbbra sem szeretik túlzottan a Jobbikot, tavaly az önkormányzati választások előtt például Gyurcsányék nem nézték mindenütt jó szemmel, hogy a párt emblémája felkerült a plakátokra.
E szerint az elmélet szerint Jakab a tárgyalások megkezdéséig ki akarja szorítani belső ellenzékét, hogy ne kelljen velük küzdenie menet közben. Ezt támasztja alá, hogy az elnökség nem különösebben töri magát annak érdekében, hogy visszatartsa a kritikusokat a kilépéstől. Jakab rendre ugyanazt mondja: már a kongresszuson figyelmeztetett, hogy lesznek távozók, de professzionális politikusokra, nem „kocsmai baráti társaságokra” van szükség. Ezt a verziót gyengíti viszont, hogy Szávay jó tárgyalónak bizonyult, ráadásul Jakabnak meggyűlt a baja Szabó Gábor választmányi elnökkel is. A Népszava február végén arról írt, Szabónak távoznia kellett a pártalapítvány éléről, ráadásul azután, hogy a politikus a pártpénztárnoki posztról is lemondott (állítólag azért, mert betartotta a párton belüli alkut, amely szerint ez a feladat az elnöki széket hátrahagyó Sneidert illeti). Jakab végül pályázatot írt ki a posztra, s azt a Bács-Kiskun megyei Lejer Zoltán nyerte el. Csakhogy a pártban úgy tartják, Szabó még „a sziklából is vizet tud fakasztani”, azaz olyankor is tud pénzt szerezni a kampányra, amikor üres a pártkassza, vagyis távozása érzékeny veszteség lehet.
Ezért többen úgy vélik, jóval összetettebb stratégia alapján tisztogat Jakab Péter. Az azonnali.hu-nak névtelenséget kérő források két hete azt állították, hogy az elnök Vona Gábor visszatérését készíti elő. Közismert, hogy az egykori pártelnök két évvel a legutóbbi választást megelőzően hasonlóan taktikázott, mint most Jakab. 2016-ban kijelentette: ha nem lépnek maguktól vissza, élni fog elnöki vétójogával, és megtorpedózza a neki nem tetsző alelnökaspiránsokat – köztük Szávay Istvánt. Utóbbi akkor még fejet hajtott az elnöki akarat előtt, és kiegyezett Vonával.
A Jakab stratégiájáról találgatók szerint a koordinált indulásban és két listában (az új pártok és a régi baloldal külön listát kapna – a szerk.) gondolkodó Jobbik-elnök azt szeretné elérni, hogy a 2018-ban influenszernek állt, a pártot is otthagyó Vona legyen az ellenzék miniszterelnök-jelöltje 2022-ben. Erről a volt elnököt meg is kérdezte az azonnali.hu, mire Vona sejtelmes választ adott: azt mondta, támogatja a Jakab-féle irányvonalat, de ha felkérnék kormányfőjelöltnek, mostani fejjel azt válaszolná, nem vállalja. Jakab az Indexnek azt mondta, van a fejében egy név, de nem fogja addig elmondani, amíg az illető nem bólint a felkérésére. A Jakab-féle politika ezen értelmezését azonban gyengíti az a tény, hogy a youtuberkedést választó Vona jelenleg a senki földjén toporog: videói jobb esetben is 10–20 ezres megtekintéssel futnak, 37 ezer feliratkozója van. (A Google rendszere úgy van kialakítva, hogy érdemi reklámbevételekre csak az igazán nagy, százezres-milliós követői táborral rendelkező influenszerek számíthatnak a videómegosztón.) Másfelől Puzsér Róbert tavalyi indulása a főpolgármester-választáson megmutatta, hogy a közösségi médiában ismert figurák pártszervezeti háttér nélkül képtelenek politikai támogatásra váltani a netes népszerűségüket.
Akármi történik is a háttérben, a belső viták egy dologban igen erős „egységet” teremtettek. Senki nem vállalja, hogy a konfliktusokról hosszabban nyilatkozzon. Jakab adott ugyan interjúkat, de a kényes kérdéseket mindig elintézi azzal, hogy zajlik a párt újjászervezése, akik nem bírják a tempót, lemaradnak. Minden más kérdést – például, hogy miért nem lett pénztárnok Sneider, miért mondott le az alapítvány kuratóriuma – semmitmondó pártközleményekkel ütnek el. Kerestük a kilépőket is, de nagy többségük név nélkül sem kívánja kommentálni a helyzetet. Egyikük úgy fogalmazott, lelkileg akkora traumát okoztak neki az elmúlt fél év történései, hogy most képtelen beszélni – de egyszer majd kitálal.
