Világgyarmatosítás
A globalizáció kifejezést már több szervezet próbálta lefordítani. A nyelvújítás néhány torzszülöttjét is lepipálja az elsőként felvetett "bolygósítás", az aktivisták egy csoportja végül a "világgyarmatosítás" kifejezésben találta meg az érthető magyar megfelelőt. A mozgalom legfontosabb jellemzője a sokszínűség. Együtt tüntetnek zöldek, feministák, anarchisták, kommunisták és az eszmei irányzatba nehezen sorolható, nemzeti érdekeiket féltő kisvállalkozók. A legnagyobb hasznuk azonban a baloldali szervezeteknek van a demonstrációk által gerjesztett nyilvános vitából.
A radikális baloldal tízéves válság után először tudja konkrétan megfogalmazni, "ki ellen kell harcolni", mondja Székely Péter, a Baloldali Front vezetője. Nem mellékesen pedig az aktuális problémákra újra segítségül lehet hívni a jó öreg Marxot, és rehabilitálni az államszocializmus által elkoptatott és meghamisított tételeket. A Baloldali Alternatíva Egyesület a globalizációban a klasszikus kapitalizmus új megjelenési formáját látja, tehát éppen azt a rendszert, amiről Marx a társadalomkritikáját írta. A Tőke és a Kommunista kiáltvány című alapművekből ma már persze mindenki más tanulságot olvas ki, de egy biztos:
Marx visszatért
"Egy gazdasági folyamat természetes következménye az a tőkekoncentráció, ami a globalizációhoz vezetett" - mondja Sebestyén György, a Baloldali Alternatíva tagja. "Mint a kapitalizmus XIX. századi rendszerében, most is csak egy nagyon szűk réteg részesedik a termelés nyereségéből" - vallja az 1988-ban létrehozott egyesület munkanélküli aktivistája. A szervezet maga "önkormányzó és egyenjogú közösségek hálózatából felépülő demokratikus szocializmust ajánl és népszerűsít". Létrehozása óta az államszocializmus és párhuzamosan a "polgári restauráció" kritikáján dolgozik.
A két ismert út kritikája és a felfedezésre váró arany középút a globalizációellenes mozgalmak egyik alapkérdése: meg lehet-e reformálni a létező kapitalista rendszert, vagy meg kell dönteni? A Baloldali Alternatíva műhelymunkában keresi a választ. Sebestyén személyes véleménye szerint két lépésben kéne megoldani a problémákat. Az emberközpontú politikai irányzatoknak először a nyomor és az egyenlőtlenségek felszámolásáért kell küzdeniük a fennálló rendszer reformjával. Csak második lépésben lehet nekikezdeni egy igazságos társadalom kiépítésének.
"A neoliberális ellenforradalommal a kapitalizmus nem változott, csak újrasminkelte magát" - állítja Sebestyén. A spontán kialakult tömegmozgalom viszont esélyt ad, hogy a szocializmus újrafogalmazza önmagát. A Baloldali Alternatíva "a marxi humanizmus mezejére" kívánja visszavezetni a társadalmat, amiben a technika nyújthat igazi segítséget. A közvetlen demokrácia már elképzelhető, hangzik az utópia, amelyben személyi számítógépek segítségével egy sokkal szélesebb kör sokkal gyakrabban szólhat bele állami kérdésekbe.
Az osztályharc folytatódik
- vallja a Baloldali Front, a Munkáspárthoz közel álló ifjúsági szervezet. A Sziget nagyon jó rendezvény, de nem mindenki engedheti meg magának, panaszkodik Székely Péter. A statisztika szerint átlagban 11 ezer forintot költött minden résztvevő az egy hét alatt, ami hatalmas anyagi megterhelés a társadalom jelentős részének. "Az osztálystruktúra átszerveződött, de továbbra is fennáll", aki bérbe adja munkaerejét - legyen pincér, titkárnő vagy újságíró -, az proletár. A Balfront küzd a régi fogalmakkal és sztereotípiákkal, avval, hogy munkásként csak olajfoltos kezeslábasba bújt férfiakat tudunk elképzelni; "a forradalom meg nem a legjobb emlékű szó Marxszal kapcsolatban".
Székely szerint a globalizáció-ellenes mozgalmakkal a radikális baloldal megmutathatja, hogy van létjogosultsága a XXI. században. A Balfront "kommunista marxista-leninista újbaloldali" szervezet, amelynek célja egy helyi demokrácia megszervezése (egyfajta decentralizálás, mint a zöldek által elképzelt lokalizmus). Az ötfős területi csoportokba, sejtekbe tagozódó irányzat közel négyszáz főt számlál. Elnökük szerint kevés köztük a párttag, illetve az ideológiát a szülői házból hozó fiatal. "Művelődésül" Marx, Engels, Lenin, a későbbiek közül Gramsci, Mészáros és Chomsky könyveit tanulmányozzák az olvasókörben. A Balfront számára a globalizáció ténykérdés. A legfontosabb feladat: a veszélyeire figyelmeztetni az embereket. Ezek pedig: a nemzeti piac eltűnése, a globális tőke okozta egyre durvább kizsákmányolás, társadalmi elnyomás és a profit egyenlőtlen elosztása. "A társadalmi problémák a kapitalizmus keretein belül nem oldhatók meg" - hangzik az alaptétel, és a Balfront már most büszke a tömegdemonstrációk eredményeire.
Mumusok
Nehezebb megtalálni a szervezeti egységbe nem tömörülő radikális aktivistákat. A budapesti NATO-csúcs előtt a TV 2 és a titokminiszter közösen keltette a pánikot, miszerint vandál elemek a város szétzúzására készülnek. Pedig ha Prágában mind a 70 ezer ember tombolni érkezett volna, a Károly hidat is a Moldvába döntik. A magyar kormány azonban békés felvonulókat sem akart. Leadták a drótot a Tényeknek, hogy mennyire szerveződnek külföldön, és jöttek a cseh utcaharc képei. Közben a titkosszolgálat bekopogott minden ismert radikális NATO-ellenző otthonába. "Kicsit elbeszélgetnénk önnel, ha nem bánja." A csoportba tartozók állítása szerint egyedül a magyar trockisták vezetője kérdezett vissza: "Kötelező? Ja, akkor kösz, nem." (Magát a vezetőt nem sikerült elérnünk, Genova óta nem látták.) Az aktivisták többsége ugyanis fél. Egyikük, az anarcho-kommunista Gondolkodó (lásd keretes interjúnkat) állítása szerint gyakran lehallgatják a titkosszolgák, amiért más radikális baloldali mozgalmakat tesz felelőssé. Az anarchisták és trockisták között szerinte történelmi ellentét feszül: "Az államszocializmusban gondolkodó fizetett forradalmárok szokása feljelenteni az anarchistákat."
"Nem akarom, hogy kopogjanak az én ajtómon is" - mondja Amy, aki közel tíz éve él Magyarországon. A Tiszteletbeli Magyar Anya (a külföldiek akkor kaphatják meg ezt a címet, ha gyermekük magyar állampolgár) a ködös Albionból érkezett, és a gyerekcipőben járó magyar mozgalmakat próbálja segíteni. "Nem Marxról szól az egész - mondja -, nem érdekel senkit, mit gondolt Trockij csütörtökön, és pénteken mit evett reggelire." Megítélése szerint a magyar radikális baloldali és zöld (bár utóbbiak utálják, ha ide keverik őket) csoportok csekély közösséget képeznek, és egyelőre nem látszik bennük a fejlődés képessége. "Terjeszkedés helyett egyre radikálisabbá válnak" - véli Amy. A magyar mozgalom legnagyobb hibája szerinte, hogy nem tudja megfogalmazni, mit akar pontosan elérni, és azt milyen eszközökkel képes kikényszeríteni.
Gergely Márton
"Szolidárisan megtámadták a közértet"Az éber titkosszolgálatnak hálaaz anarcho-kommunista aktivisták egyik vezető alakja csak név nélkül nyilatkozott lapuknak. Gondolkodó egy könyvkereskedést vezet, ahol kéthetente akár húsz ember is összejár, hogy elvitatkozzanak a Tőke értelmezésén.
Magyar Narancs: A radikális baloldal visszatért Marxhoz. Eddig félremagyarázták őt?
Gondolkodó: A bolsevizmus mindig Marxra hivatkozik, és mindig kijelöli magát a munkásmozgalom vezetőségének. Ezzel szemben Marx azt mondja, hogy a kommunista párt és a munkásság egy és ugyanaz. A bolsevizmusnál fizetett forradalmárok vannak, mondván: "Csináljunk egy programot, és azt a hierarchia segítségével végrehajtatjuk." A társadalmi harcot csak tömegesen lehet elképzelni. Lehet értelmiségi műhelyekben agitációs és piszmogó munkákat folytatni, de ameddig a munkásosztályban nem tudatosul, hogy a történet róluk szól, addig nem lehet ezt a rendszert megdönteni. A kapitalizmus viszont saját sírját ássa, mivel új és új termelésbe kényszerül, és aztán hova fog növekedni? A Marson vagy a különböző csillagközi terekben vannak már csak kiaknázható piacok.
MN: Sokat nem tapasztalunk az osztályharcból.
G: A mindennapokban is tetten érhető a burzsoázia és proletariátus ellentéte. Azonban a tiltakozások megnyilvánulása sajnos nem olyan egyértelmű. Ez abból adódik, hogy a munkásmozgalmakat ahol tudják, megpróbálják aláásni. Vannak ezek a kis szir-szar szakszervezetek, kimennek valami teljesen virtuális céllal, és maguk alá gyűrik azt az elégedetlenkedő tömeget, ami ezt megengedi. A tudományos burzsoáziának éppen az a célja, hogy az ellentéteket elsimítsa, kibékítse, és ezzel elfedje, ami a valóságban zajlik. Én úgy gondolom, közel sem az a valóság, amit a sajtó és tudományos világ propagál. Van egy egyre mélyülő világválság, amit a tőkés rend már nem képes megoldani.
MN: Létezik még a két szemben álló társadalmi osztály?
G: Mi magunk is munkások vagyunk. Amennyiben kizsákmányolnak, tehát ha alkalmaznak téged, proletár vagy. Ma már nem különbség, hogy valaki kétkézi munkás vagy értelmiségi. Ezzel a kizsákmányolók próbálják aláásni Marx tételét, hogy van egy középréteg, egy átmeneti osztály. A modern szociológia meg liberális süketelés arról beszél, hogy már a munkás is részvényes, és maga is kizsákmányolja társait. De az igazi profit még mindig a burzsoázia kezében marad. Olyan ez, mint a rendőrség. Tudatában a munkásosztályhoz tartozik, viszont a fennálló rendet hivatott védeni. Ezek klasszikus gondolatok, és nem egy pókhálós konzervativizmus. A konzervativizmus az, mikor a marxi tételeket próbálják mindenféle iskolák tagadni és eltörölni.
MN: Az osztályharc megnyilvánulása a globalizációellenes mozgalom?
G: Ha belegondolunk, minden dolog ilyen piciben kezdődik. Ha méreteit nézzük, azt látjuk, egyre nagyobb számban vannak jelen az utcán. Nekem az kifejezetten pozitív, hogy Genovában az emberek kezdtek rájönni, hogy nem arról van szó, hogy néhány politikust meg kell dobálni kővel, vagy éppen fejbe kell verni, hanem hogy ahol tudod, támadd meg a tulajdont. Tehát fosztogatások kellenek. Ez Olaszországban nem úgy történt, hogy nekiálltak maguknak lopkodni, hanem szolidárisan megtámadták a közértet. Végül is visszavették azt, amit tőlük elvettek, mert az voltaképpen az ő verítékükből vált profitot termelő áruvá.
MN: Miért nem fog össze az a pár száz fiatal, aki radikális baloldali nézeteket vall?
G: Én egyszerűen nem értek egyet a magyar "munkásmozgalmakkal", de egyébként ezek még ezt sem merik kimondani magukról. A magyar trockisták például proletár helyett azt mondják, hogy a dolgozók. Pedig Horn Gyula és Orbán Viktor is dolgozik, de micsoda összegekért. A munkás az, akinek abból áll az élete, hogy nap mint nap eladja a munkaerejét, mint termelőeszköz ki van zsákmányolva a burzsoázia által. Ha az emberben nincs meg az a szándék, hogy kimegy az utcára, és küzd a rendszer ellen, nem ér semmit a sok szócséplés. Egy passzív magyar társadalmat látunk. Lehet akármilyen magas a munkanélküliség és igazságtalan a javak elosztása.
MN: Ettől a nemzettől nem lehet elvárni, hogy az utcára vonuljon?
G: Én nem mondanám azt, hogy nemzet, úgy mondanám, a magyarországi prolik. Az életük arról szól, hogy bemennek a munkahelyre, kijönnek este, a szabadidejüket is egyfajta újratermelődéssel töltik, hogy utána folytatni tudják a munkát. Nincs még forradalmi lendület. Egy anarchista mozgalom pedig nem filozofálhat, hogy védekezzen az államhatalom ellen, vagy támadja azt, ezt a rendszert csakis támadni lehet.
Kevesen és magányosan
A Gondolkodó Antikváriumban megvásárolhatók a radikális baloldal alapkönyvei, de beszerezhető minden kiegészítő is: punk és anarchista zenék, röplapok, kiadványok és néhány póló. Bár a tulaj a trockistákat és minden szervezeti formát öltött kommunista irányzatot talán még az államhatalomnál is jobban utálja, de ezek jelentik megélhetésének alapját. Becslése szerint a radikális gondolkodók száma öt-hatszázra tehető. A Balfront állítása alapján egyedül nekik van közel négyszáz regiszrált tagjuk, míg a Baloldali Alternatívához közel álló Eszmélet című kiadványt jóindulatú becslések szerint háromezren olvassák (a lapban például a Narancs kedves szerzője, Tamás Gáspár Miklós is publikál). A különböző csoportok mind nagy hangsúlyt helyeznek a horizontális építkezésre, vagyis kerülik a belső hierarchia kialakítását. A Balfront tart egyedül kongresszust megyei küldöttekkel (13 megyei tagozatuk van), és választ elnököt, aki pillanatnyilag Székely Péter, egyben a Munkáspárt elnökségi tagja. A Narancs interjúalanyai, amikor a csoportozatok szociológiai hátteréről faggattuk őket, szinte egyöntetűen állították: a mintegy ezer aktivista elenyésző hányada egyetemista. Tapasztalataik szerint a felsőoktatási intézményeket a jobboldal uralja, amit Székely egy felméréssel magyaráz: az egyetemisták csupán 5 százaléka származik munkáscsaládból, "a burzsoá pedig jobbos". Mivel az oktatási intézmények nem kínálnak összetartó közösséget, a mozgalomban részt vevő fiatalok barátaikat szervezik be, és ritkán ismerik a többi csoportosulást. Az irányzatok nem tartják a kapcsolatot egymással, csak az antikvárium főnökével. A kis boltban találkozhatnak csak a többiek propagandaanyagaival - igaz, ezek gyakran jó pár éves, fénymásolt fanzinok.
