Interjú

„Igazi nemzeti koalíciót építünk”

Dobrev Klára, a DK miniszterelnök-jelöltje az előválasztásról és a NER utáni világról    

Belpol

A Fidesszel nincs kompromisszum, egymás felé viszont engedniük kell az ellenzéki pártoknak, ha jól akarnak kormányozni – szögezi le Dobrev Klára, akit arról is kérdeztünk, hogyan szólítaná meg a bizonytalan szavazókat.

Magyar Narancs: Tegyük fel, hogy találkozik egy választópolgárral, aki eldöntötte, hogy részt vesz az előválasztáson, de még nem tudja, kire szavazzon. Mivel győzné meg, hogy önt válassza a lehetséges ellenzéki miniszterelnök-jelöltek közül?

Dobrev Klára: A 2022-es választás nem arról szól, hogy egyszer legyőzzük Orbán Viktort, hanem hogy egyszer és mindenkorra legyőzzük az Orbán-rendszert. Olyan miniszterelnök-jelöltre van szükség, aki amellett, hogy győzni tud, jól és hatékonyan tud kormányozni. A miniszterelnök-jelölt urak mellett én vagyok az, akinek a legtöbb tapasztalata, ereje, bátorsága, a legszélesebb kapcsolatrendszere van ahhoz, hogy ezt a jó kormányzást megvalósítsa. De azt is mondanám a választópolgároknak, hogy csak közösen, a többi ellenzéki párt képviselőivel és miniszterelnök-jelöltjeivel együtt tudunk sikeres csapatot alkotni.

MN: Tartalmi különbséget nem említett, nem is tett közzé külön miniszterelnök-jelölti programot az előválasztásra. Később sem fog?

DK: A miniszterelnök-jelöltnek elsősorban az ellenzéki pártok közös alapvetését kell képviselnie. Koalíciós kormányzásra készülünk, ez minőségileg más, mint az eddigi kormányzás. Igazi nemzeti koalíciót építünk konzervatív, liberális, baloldali és zöld politikusokkal. Az köt össze bennünket, hogy egy normális, demokratikus magyar köztársaságot szeretnénk, amely Európához tartozik, nem Kínához vagy Oroszországhoz.

MN: A következő kormány programja pont ugyanaz lesz akkor is, ha Dobrev Klárának hívják a miniszterelnököt, és akkor is, ha Jakab Péternek vagy Karácsony Gergelynek?

DK: A közös alapvetés most egy vitaanyag, arra kérjük a választópolgárokat, hogy mondjanak véleményt róla. A végleges program az előválasztás után, a közös miniszterelnök-jelölt irányításával fog megszületni. Az a szándékom, hogy október 23. után haladéktalanul kezdjük meg a tárgyalásokat a többi ellenzéki párttal az új demokratikus kormány megalakításáról, mert a kampányhajrában erre már nem lesz idő, és minél hamarabb erős, kormányzóképes alternatívát kell felmutatnunk a Fidesszel szemben.

MN: Az előválasztás kimenetele tehát befolyásolni fogja a szakpolitikai programot is? Nem pusztán egy népszerűségi verseny lesz?

DK: Valamennyire befolyásolni fogja a programot. Az elmúlt években a választók érezték, milyen különbségek vannak a pártok között, és a különböző politikusi személyiségek mellett ezek közül is választanak, amikor az előválasztáson szavaznak. De nem értékelném túl az ellenzéken belüli vitákat, a szakmapolitikai különbségek ma kisebbek a magyar ellenzék pártjai között, mint például az SPD és a CDU között, amelyek hosszú idő óta koalícióban kormányoznak Németországban. Az orbáni ámokfutás után egyértelművé vált, merre kell vinni az országot, a legfontosabb kérdésekben a pártszövetség tagjai egyetértenek, így nem lesz akadálya a koalíciós kormányzásnak. Akkor lesz sikeres a kormányzásunk, akkor romboljuk le végleg Orbán rendszerét, ha 2026-ban végre arról szólhat a kampány, hogy melyik pártnak milyen az adópolitikája, a mezőgazdasági vagy környezetvédelmi politikája.

MN: Az alapvetésből nem derül ki, mi történne a kettős állampolgárok szavazójogával egy koalíciós kormány alatt. A DK korábban egyértelműen a választójog elvétele mellett kampányolt. Ma mit mondanak erről?

DK: Nem változott a véleményünk, továbbra is úgy gondoljuk, hogy döntéseket az hozzon, aki ebben az országban él, vagy csak ideiglenesen költözött el és vissza szeretne jönni. Aki soha nem élt itt, ne szóljon bele a közös döntéseinkbe. Persze, tudomásul veszem, hogy egy koalíciós kormányban kompromisszumokat kell majd kötni, és szerintem okos kompromisszumot fogunk kötni az előválasztás eredményének figyelembevételével. A többi párttól is azt várom el, hogy a mi álláspontunk ismeretében okos kompromisszummal lépjenek el a saját álláspontjuktól, és találkozzunk valahol középen.

 
Fotó: Sióréti Gábor

MN: A szexuális kisebbségekről a megkülönböztetés tilalma szerepel az alapvetésben. Az azonos nemű párok örökbefogadásával, házasságával mi lesz?

DK: Az örökbefogadásnál az egyetlen szempont a gyerek érdeke lehet, a gyerek érdeke pedig az, hogy szerető családba kerüljön. A család az család, ebben sem változott a véleményünk. Minden kérdésére azt tudom válaszolni, hogy az elmúlt tíz évben nem változott az, amit a DK képvisel. Hogy ezeket az elveket milyen mértékben és milyen gyorsan tudjuk érvényesíteni a következő kormányban, az azon is múlik, mi lesz az előválasztás eredménye. Ezen a ponton azt tudom elmondani, hogy mi mindenről szeretném meggyőzni a koalíciós partnereimet; remélem, kellő erő lesz mögöttem ahhoz, hogy a lépésről lépésre kialakuló többségi álláspont végül közel legyen a DK álláspontjához.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.