Egy vitatott fővárosi kitüntetés

Megmentő vagy sírásó  

Belpol

Felháborodott a gyermekvédelmi szakma Herczeg Krisztiánnak, a Cseppkő Gyermekotthoni Központ igazgatójának fővárosi kitüntetésén. Az otthon körül évekkel ezelőtt botrányos ügyek voltak, míg Herczegre korábban a fideszes centralizáció eszközeként tekintettek.

Kiemelkedő pedagógusoknak járó Bárczy István-díjat kapott a fővárostól Herczeg Krisztián, a II. kerületi Cseppkő Gyermekotthoni Központ igazgatója, az indoklás szerint „a szociális és gyermekvédelmi területen nagy odaadással, elhivatottan végzett kiemelkedő munkájáért, példaértékű hozzáállásáért”. Karácsony Gergely főpolgármesternek a díj átadásáról beszámoló fényképe alatt azonban több szakmabeli is felháborodásának adott hangot: „Ezt az embert eltávolítani kellene a gyermekvédelem közeléből is”; „Herczeg Krisztián maga tragédia, a gyermekvédelem tönkretevője”; „Remélem, ez csak valami vicc” – fogalmaztak a hozzászólók. A Herczeg Krisztián által tíz éve vezetett otthonban évekkel ezelőtt ombudsmani vizsgálat állapított meg súlyos jogsértéseket, pályája során pedig a szakma többször is kifogásolta vezetői módszereit.

Puhára esett

Herczeg Krisztián a Wesley János Lelkészképző Főiskolán tanult a Solt Ottilia által az 1990-es évek elején megszervezett szociálismunkás-képzésen, egykori ismerőse szerint a főiskola után pártfogó felügyelőként dolgozott és jogi diplomát szerzett, az újpesti önkormányzatban is dolgozott – a kerületi Újpesti Napló 2008. októberi beszámolója szerint az SZDSZ jelöltjeként került az önkormányzat gazdasági bizottságába. A Cseppkő Gyermekotthoni Központ élére 2010. október 1-jével került, kinevezésén már ekkor többen elcsodálkoztak, szakmai múltja ugyanis nem feltétlenül indokolta volna a pozíciót, többen politikai alkut sejtettek a háttérben.

Az otthonban – ahol még 2010 nyarán egy ágy is kigyulladt – gyors egymásutánban több tragédia is történt: egy hároméves gyerekre ráborult egy nem megfelelően rögzített szekrény és meghalt, egy 13 éves fiú pedig halálra szipuzta magát a Millenáris Parkban. 2011 elején kiderült, hogy egy nevelő rendszeresen hazavitt magával két kislányt, akikkel együtt is aludt. A fenntartó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) illetékese, Csókay László ugyanakkor elismerősen nyilatkozott az új igazgató munkájáról az Indexnek, mondván, Herczeg „elég sok lépést megtett”, a feltárt problémák pedig az érkezése előtti időkre datálódnak.

Herczeg Krisztiánt 2013-ban kinevezték a fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (Tegyesz) élére, leváltva a 23 éve vezető szakembert, Molnár Lászlót. A kirúgott Molnár akkor a Vasárnapi Híreknek azt mondta, hogy ami történt, az „a szakma megszégyenítése. A gyermekvédelem utolsó bástyájának bevétele zajlik. (…) A teljesen politikamentes gyerekvédelemben éljük át mindazt, ami a nagypolitikában folyik: a teljes centralizációt, a szakértelem partvonalra szorítását” – fogalmazott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.