Illiberalizmus és orbánizmus: mit tanult Orbán a kedvenc ideológusaitól?
Scruton_Orban_MTI_2003_1250_top_story_lead.jpg

Illiberalizmus és orbánizmus: mit tanult Orbán a kedvenc ideológusaitól?

Belpol

Orbán Viktor szívesen fotózkodik illiberális és konzervatív sztártudósokkal, de tényleg az ő elméleteikből építkezik?

Orbán Viktor miniszterelnök 2014-ben Tusnádfürdőn bejelentette, hogy a magyar kormány illiberális államot épít, majd ezt 2019 nyarán azzal egészítette ki, hogy célja a keresztény szabadság. Évek óta folyik a vita arról, hogy mit ért Orbán az illiberális állam koncepcióján, de a fogalmat nem ő találta ki, és nem is egyedül képviseli.

A miniszterelnök maga keresi is a lehetőséget arra, hogy találkozzon a liberalizmus válságát és az illiberalizmus felemelkedését hirdető politológusokkal-történészekkel, és általuk szellemileg is megalapozza rendszerét. A tavaly év végén magyarul is megjelent A liberalizmus kudarca című könyv szerzőjét, az amerikai politológus Patrick J. Deneent a dolgozószobájában fogadta novemberben, a hétvégén elhunyt Sir Roger Scruton angol író-filozófusnak pedig decemberben magyar állami kitüntetést adott át Londonban.

Koccintás Scrutonnal

Koccintás Scrutonnal

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

 

Scruton és Deneen írásai általánosságban és egészen konkrét ügyekben is párhuzamba állíthatók Orbán politikai nézeteivel: mindketten elítélik a liberalizmust, kiállnak egyfajta keresztény szabadságeszmény mellett, felszólalnak a multikulturalizmus, a politikai korrektség, a nemzetközi szervezetek ellen, viszont nagyra értékelik a család és a vallás jelentőségét.

Bár más-más megoldási javaslatot kínálnak korunk kérdéseire, az Orbánnál tett látogatása után Deneen lehet, hogy kissé elsiette a dolgot, amikor azt mondta, "a magyar modell akár fontos mintává nőheti ki magát a közeljövőben".

Hiába találhatjuk meg ugyanis az orbáni diskurzus számos elemét a szellemi előképeiként felmutatott és a liberális demokráciát kritizáló szerzőknél is, mégsem úgy tűnik, hogy a miniszterelnök egy koherens elmélet iránymutatásait követné, és úgy tűnik, számára ez az egész éppúgy csak egy hasznos politikai termék, mint hajdan a polgári Magyarország ideája.

Az eheti Magyar Narancsban tovább olvashatnak arról, hogy mit meríthetett Orbán az általa "professzornak" nevezett Scrutontól, és hogy hogyan láthatja igazoltnak saját elveit az amerikai Deneen írásaiban. Tényleg ők jelölik ki azt az utat, amelyen Orbán járni akar, vagy csak tudományos fedősztorinak használja az illiberalizmus nemzetközi elméleteit?

A teljes cikk a friss Magyar Narancsban olvasható, mely csütörtöktől kapható az újságárusoknál vagy előfizethet rá itt.

Magyar Narancs

Nagyon sokat hoz! Fizessen elő, és ajándékba parádés kedvezményeket nyújtó Magyar Narancs olvasókártyát küldünk! Részletek Előfizetés-vásárlásáról azonnal e-mailes visszaigazolást küldünk Önnek. Ajánlatunk csak belföldi előfizetés esetén érvényes. Külföldi kézbesítési cím esetén lapunkat megrendelheti a hirlapelofizetes [at] posta [dot] hu e-mail címen. A Magyar Narancs digitális változata olvasható okostelefonon, tableten, személyi számítógépen, és a vasalón is dolgozunk!

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.