Ingatlanfejlesztés a Józsefvárosban: Sétáló jellegű utca

A Krúdy Gyula utcában a nyolcvanas években létrejött egy alternatív szórakoztató és kulturális tengely, ami többé-kevésbé még mindig tartja magát. Az igazi csemegék, az Egocentrum, és főleg a Tilos az Á, már bezártak, de épp ezért fontos, hogy mi lesz a környék sorsa a jövőben.

Az elmúlt hónapokban néhány, akár szerencsésnek is mondható tranzakcióval megindult, illetve kikényszerítődött a nyolcadik kerületi Krúdy Gyula utca rehabilitációs tervének legitimizálása. Talán korai még az elképzelésekről beszélni, de a tervezők abban reménykednek, hogy a Belső-Józsefváros polgárai előbb-utóbb egy elegáns belvárosi negyedben költik el elegáns belvárosi reggelijüket, egy huszadik század végi elegáns reggelen - már aki maradni bír -, úgy, hogy a vastag vizeletszag, a benzingőz, az életveszélyes sebességgel közlekedő autók meg a túloldali gettó emléke már csak a nagyon öregeknek ugrik be néha.

Mindenesetre vannak érdekeltségek, amelyek már most minden követ megmozgatnának, akár önkormányzati, akár kocsmárosi szinten.

Az utca kikupálása

persze csupán része a tanácsrendszer óta tervezett kerületi rehabilitációs programnak. Hogy a figyelem most ide irányult, az több dolognak köszönhető.

Először is a Krúdy Gyula utca által befogott háztömb az egykori palotanegyed részét képezi (lásd keretes). Itt a háború óta egyetlen házat sem bontottak le, összesen vagy hármat építettek, tehát az épületek visszaállíthatók eredeti állapotukba különösebb archeológiai kutatások nélkül. (A kerület vadabb oldalán ugyanilyen műemlékgyanús, de rosszabb állapotban lévő házakat már ki is jelöltek szanálásra, amikor a rendszerváltás egy tollvonással eltüntette ezeket az elképzeléseket, és az életveszélyes épületeket kezdték eladni a lakóknak.) Jól leromlott minden, arra alkalmatlan házakban elviselhetetlen lakásokat alakítottak ki; közben az egész nyugati filmgyártást Párizsra emlékeztette a negyed, ide jártak olcsón forgatni. A Krúdy Gyula utcában nem is nagyon adtak el ingatlanokat, és az önkormányzat most kiaknázhatja ezt a lehetőséget.

Ez az egész egykori elegáns

mágnásnegyed,

a magyar reformkort reprezentáló városrész egyébként már a század elején kezdte elveszíteni jelentőségét, valószínűleg a Ferencváros Duna menti ipartevékenységének hanyatlása és a kerület további részeinek slumosodása következtében.

Először a nyolcvanas évek végén kezdett újra szórakozónegyed-jelleget ölteni: az itt megnyíló vendéglátóipari és kulturális intézmények karakterének megfelelően kialakult egy szórakozási szubkultúra, ami meghatározta az utca jellegét. Ide még nem nyomult be a peepshow-biznisz, az is ritka volt, hogy átsétáljon ide egy-egy prostituált. Az ilyen jellegű problémák a Zanzibár nevű szórakozóhely tiszavirágéletű, ám dicsőséges működése alatt akkumulálódtak, majd mély dermatológiai nyomokat hagyva kihunytak. Elviselhetők voltak a bérleti díjak, és védelmi pénzeket sem követelt semmilyen maffia. Számos későbbi politikus és híres közéleti ember töltötte itt a konspirációs estéit - néhányan hálátlanul el is feledkeztek erről -, de új idők új szava, ahogy a kerületi MDF-Fidesz-FKgP ellenzéki egységében gondolkodó képviselő és egyben a leendő rehabilitációt felügyelő önkormányzati testület elnöke, dr. Hajdú Zsolt mondta: "Az undergroundnak a föld alatt kell maradnia."

Nem kevés bosszúságot

okozott a környéken lakóknak az ide járó társaság. A bérlőknek az olyan jellegű helyeknél, mint egykor a méltán európai hírű szórakozóhely, a Tilos az Á volt, hangszigetelniük kellett az előtte lévő teret - adott esetben a Mikszáth teret -, rendben tartani, egyébként sem árt a szubkultúrában egy egészséges önkontraszelekció. Úgy tűnik, az underground megtette kötelességét, és most mehet. Legalábbis innen, mert a rehabilitációs elképzelésekbe nem illik bele. A lakók talán ebben az időszakban kezdték végleg reménytelennek tartani az önkormányzat hatvanas évek óta sulykolt felújítási ígéreteit, és csendben, esetenként egy lavór vízzel slumosodtak tovább.

Közben helyet kapott itt számos kulturális egyesület, egy mozi, és eleve adva voltak a környéken az oktatási intézmények (Piarista Gimnázium, SOTE, Közgáz, ELTE stb.), akár vallásiak, akár világiak, amelyek bázist biztosítottak a mindenkori szórakoztatóintézményeknek.

A polgármestert, aki szintén szívesen látogatta az utcát, el-elgondolkodván kerülete jövőjéről, amszterdami tapasztalatai ihlették, különösen a Haarlem, de

a k. u. k. nosztalgiáját

sem zárná ki. Valószínűleg azért, mert a felújított paloták és bérházak erre amúgy is emlékeztetni fognak, ha csak nyomokban is. Õ sem szívesen látja itt a szubkultúrát, amelynek terjedése sokszor fekvőrendőrökkel sem gátolható, és inkább egy ifjúsági rétegkultúrát képzel el helyette, ami ugyanaz, csak szerinte halkabban iszik. Elképzelései megvalósításáról gyakran értekezett a Nothing but the Blues kocsma akkori tulajdonosával, Csonkits Károllyal, akinek, mellesleg először a városban, ebben az utcában nyílt jazz-zenei szakboltja. A visszafogott, inkább a jazz, a blues és újabban az orientalista, illetve groove-osabb irányzatok felé tekingető, szubkulturális elképzeléseiben szelídebb, ám megvalósításuk terén nyomulósabb Csonkits tervei, úgy tűnik, meg is nyerték az önkormányzat tetszését: egy hosszan húzódó tárgyalás után megszerezte az utca szórakoztatóiparivá alakítható egyetlen magántulajdonát: a hajdani pékséget.

Az egyszintes épület felújítása még az őszig elkészül, jellegét Csonkits legutóbbi indiai utazásainak hatása is befolyásolni fogja, de főleg a jazzre és a bluesra épít, mint régen. Jelenleg egyébként ő bérli a videótékát, amely korábban salátabár volt, csak a salátázószokások a városnak ebben a viharsarkában még nem alakultak ki, így nem ment jól a bolt. Ügyes tranzakcióval a Horánszky utca sarkán üzemelő hentesbolt bérletét is bírja, ahol jelenleg a Darshan café működik (a kávézó feliratának elolvasása hosszas kriptográfiai előtanulmányokat igényel) máris igényes közönséggel és nem szűnő forgalommal.

A főépítésznő

Aczélné Anda Katalin egy éve dolgozik a nyolcadik kerületnél, előzőleg Ferencváros néhány utcája rázódott helyre az irányítása alatt. Ahogy megpróbálta összerendezni a bemutatóra szánt légi felvételt a felújítandó tömbről, "mindjárt belehülyülök" kiszólásokkal, azonnal látszott, hova jutott a kerület újraácsolásának lázában, mégis olyan lelkesedéssel beszélt a Józsefvárosról, mintha világéletében ezzel foglalkozott volna. "Tessék megérteni - mondta -, itt a büdös életben nem lesz a Váci utcához hasonló igazi sétálóutca. Egyszerűen képtelenség kiiktatni ezt a forgalmi eret a város közlekedéséből."

A hajtási sebességet fekvőrendőrökkel lassítják majd húszra, a két szóban forgó tér között a renoválások befejeztével kezdődik el a burkolatlerakás. Sajátos, a kerület jellegéhez illő, mégsem nosztalgiázó lámpatesteket állítanak majd. (Olyanokat, mint a kerület másik részén, a Horváth Mihály tér és Koszorú utca közötti, most télen átadott új szakaszon.) A főépítész asszony azt szeretné, ha a párizsi diáknegyedhez hasonlítana a fél-sétálóutca, lévén, hogy eleve diákok járnak legtöbbet rajta. Elképzelhetőnek tartja, hogy az az épület (Krúdy 11.), amely eredeti funkciója szerint egy átutazó szerzetesrend átmeneti szállása volt, diákszállóvá alakuljon, annak minden pozitívumával, hangulatával, társalgóival, közéleti helyiségeivel. Erre már keresik a befektetőt.

E mellé jöhet egy adag

mediterrán hangulat,

kihasználva a két fantasztikus kis tér adta lehetőséget (Mikszáth tér, Lőrinc pap tér) és az éghajlati tényezőket az erre megfelelő évszakokban. Meg kellene egyezni a Mikszáth téri foghúzoda mellett lévő olaszos homlokzatú társasházzal is, amit sajnos eladott az önkormányzat, így csak tulajdoni hányadban költhet rá biztonsággal. Dr. Hajdú Zsolt, a leendő koordinációs bizottság, esetleg alapítvány elnöke szerint úgy kell tervezni, hogy minden beleférjen, kivéve persze a slumosító tényezőket. Nem zárná ki a kisebbségi kultúrát sem, bár az ilyen jellegű programmal nyomuló Cirko-gejzír filmszínház talpára már útilaput kötöttek.

A sokat emlegetett elrettentő ifjúsági szubkultúra kései Tilos jellegű melegágyát, az egykori Egocentrumot rendőri segédlettel úgy leradírozták, mint egyetlen maffiaközpontot sem a kerületben. A lakók pszichiátriai leleteire és a rendezetlen bérleti viszonyokra hivatkozva került helyére a Másképp Alapítvány forradalmi rétegmozis társasága, szintén csupán megtűrt intézményként. A polgármester szerint több ötletük is van ezzel a hellyel kapcsolatban, egyelőre addig maradhatnak a mozisok, amíg valaki be nem fektet a fejük fölé. Később az is felmerült, hogy megegyeznek, de dr. Hajdú Zsolt végül közölte: testületi döntés született a Színművészeti Főiskola javára. A másik rendezetlen pontja a térségnek maga

a Tilos az Á,

amely a közben felszámolás alatt álló Kelet-pesti Vendéglátóipari Vállalat, alias Orient tulajdonában volt/van. Tőlük bérelte és bérli most is Német Vladimir. Erről sokat cikkezett már a Narancs, így ezúttal csak a jelenlegi kérdésekre érdemes kitérni. A Bakony étterem egykori anyavállalata privatizálni lesz kénytelen a helyet: akkor már csak abban lehet reménykedni, hogy az utcának eszmei értéket is kölcsönző helyet nem fillérekért vesztegetik el egy jó összeköttetésekkel rendelkező egyénnek, hanem vagy visszavásárolja az önkormányzat, vagy élve a helyzeti előnnyel, jó pénzért megveszi egy arra érdemes vállalkozó, aki kikupálja és az underground fölött egy fokkal, nemes célokra fordítja, az utca elveihez hűen. Ha nem ez utóbbi történne, az elégedetlen önkormányzat rendeletek betartatásával (mindig van legalább egy szabály, amelynek ebben az utcában sem képesek megfelelni a helyek, különösen minthogy itt nehéz távol esni az iskola- és templomkörzettől) borsot törhet a tulajdonos orra alá, ahogy eddig is tette.

Csonkits, állítása szerint, megpróbálta rábeszélni a Tilos bérlőjét arra, hogy közösen lobbizzanak a helyért, de a másik fél elzárkózott. Teljesen világos, hogy a jazzes progresszió ebben az utcában bérletek tekintetében is egyfajta előjogot élvez -, hogy a gyors informálódás vagy a jó kapcsolatok miatt, az az Á szempontjából már lényegtelen. Úgy tűnik, Német Vladimirt az önkormányzat eleve nem kalkulálta be, nem tárgyaltak vele a rehabilitációs tervekről sem, ő meg megunta, hogy fogadóórát kérjen a polgármestertől. Ezt a helyet egyébként is maximum a főpolgármester látogatta valaha, akinek meg nyilván se ideje, se eszközei nincsenek arra, hogy beleszóljon. Egyébként minden megkérdezett illetékes azt állította, hogy a Szentkirályi-Baross sarki biliárdkocsma tulaja pályázik a helyre, aki véletlenül Kovács Pál exminiszter édesgyermeke.

Akármilyen legyen három-négy év múlva a hely szelleme,

a helyreállítás

mindenképpen elindul

Egyelőre a fővárosi rehabilitációs alapból erre a célra 130 milliót különítettek el, amit három ház felújítására költenek (Mária u. 29., Krúdy Gyula u. 5., Baross u. 42.), továbbá a Mikszáth-évforduló apropóján ez év őszéig rendbe hozzák a Mikszáth teret, díszburkolatot raknak le, és csökkentik a forgalmat. Ez a pénz nem konkrétan a sétálóutcára költendő, hanem az évenkénti újabb összegekből a házakat újítják fel az egész negyedben. Az önkormányzat akkor kap további pénzeket a fővárostól, ha ő is képes legalább annyit kitermelni. Ezért is és a Krúdy Gy. utca felturbózására alakul a dr. Hajdú Zsolt által szervezett, még meghatározatlan jogi identitással rendelkező fejlesztőbizottság, a főváros, a nyolcadik kerület önkormányzata és az OTP részvételével. Úgy volna ideális, ha egyik jogi személy és közben a lakók érdekei sem sérülnének, de ez szinte kizárt. A főépítésznő szerint itt nemcsak lakóházakról van szó, hanem tartalmi értékekről, ezért szükség van annak a lelkes csapatnak az összetartására, amely a változtatás szükségére ráérzett, és ennek a dolognak a szellemiségét mind a bérbe adott helyiségek üzemeltetői, mind az önkormányzat cicázásával szemben megvédi.

Dr. Hajdú Zsolt

rávilágított, hogy "az üzlethelyiségek és a lakások eladása teljesen kettő dolog". Az üzletekkel az a probléma, hogy van viszontbérleti jog, tehát ha valakinek kiadják, az spekulálhat az árával, különösen ha majd felmennek a bérleti díjak. Ily módon a dolog szellemisége is sérülhet, a következő bérlő esetleg más jellegű helyet nyit, amiből több hasznot remél. A felújítás után tehát csak mindezek kizárásával lehet majd bérbe adni az üzleteket. Az összes földszinti helyiség az utcában az önkormányzaté (elenyésző számú, de figyelemre méltó kivétellel). Ezeket a földszinti funkciókat kiváltják, az itt lévő lakásokat megszüntetik, majd újabb kávézók, üzletek és egyéb szolgáltatóegységek kerülnek a helyükre. A sétáló-, azaz sétáló -jellegű utca József körútra való kifuttatása nem kivitelezhető, ezért egyelőre a Gutenberg tér felé akarják terelni a munkálatokat.

Az önkormányzat hatalmi eszközökkel nem rakhat ki lakót, de e nélkül is nyilván megindul majd a kerület visszahódítása. A lakók, akik nem tudják fizetni a megemelkedett költségeket, vagy elviselni a bohémnegyed életét, jó áron elcserélhetik vagy eladhatják a lakásukat, teret engedve a szórakozónegyed környezeti ártalmait kedvelő, valamint a tehetősebb polgári rétegnek. Dr. Hajdú Zsolt a New York-i Harlemben szerzett tapasztalatait szeretné átültetni ide. A helyet visszaalakítják az egykori gazdag negyeddé, úgy, hogy felújítják és jómódúaknak adják el újra a házakat. "Ahogy egyes beköltözők el tudnak rontani egy házat, úgy a rendbehozatal is inspirálhatja a szomszédot a jóra" - mondta.

Az már hosszabb városszociológiai folyamat, hogy a minőségi cserétől megváltozzon a hely jellege, és a kerület gettós felén is húzóerővé váljon. Igaz, a városfejlesztés gazdasági lehetőségeit mérlegelve az is törvényszerűnek tűnik, hogy a slumnegyed újra létrejöjjön valahol, mivel a szegények az elköltözéstől még szegények maradnak. Ezek a problémák azonban most kicsinynek tűnnek a rehabilitáció örvendetes tényéhez képest. A belső-józsefvárosi polgári egyesületek a gazdagságukból talán egyszer a többiekre is áldoznak majd.

Szilágyi Szilvia(közreműködött: Gergácz József és Nyári Gábor)

A palotanegyed

A volt Pacsirtamező 1777-ben nyerte el a Józsefváros nevet, és az 1800-as évektől indult meg a belső rész városiasodása. József nádor főherceg rendeletére építették a Nemzeti Múzeumot meg a Nemzeti Színházat, és az így kialakult kultúrkörzet köré építették palotáikat a történelmi nevezetességű magyar családok. A Krúdy Gyula utcának két palotája van, mindkettő a Lőrinc pap téren. A Zichy-palota (Lőrinc pap tér 2.) még bele fog esni a sétáló jellegű utcához kapcsolódó rehabilitációba, bár az a tömb már nem ide tartozik. Havel Lipót építész 1897-ben építette gróf Zichy Nándor politikus közgazdásznak. A benne lévő eredeti helyiségek funkcióját is figyelembe véve kulturális intézménnyé szeretnék alakítani, kiállítótermekkel.

A Darányi-palotát (Lőrinc pap tér 3.) 1896 körül építette Stark Sándor építész, Darányi Ignác földművelési miniszter, a Mezőgazdasági Múzeum és a Földtani Intézet egykori megalapítójának megrendelésére. Ezt a házat eladta az önkormányzat, a lakókkal összefogva kell tehát felújítani az igen megviselt épületet, amelyet különleges, utcafrontra néző emeleti freskók díszítenek. Ide egy bécsi jellegű kávézót képzelnek a felújítást tervezgetők.