narancs.hu: Ti ketten kezdeményeztétek a megemlékezést, amihez azóta számos civil szervezet csatlakozott.
Karsay Dorottya: Igen, többek közt a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület), a Helsinki Bizottság, az X Kommunikációs Központ, a Patent (jogvédő egyesület), a Romaversitas, a Romani Design és a Méltóságot Mindenkinek Mozgalom. Kata szülei is csatlakoztak a kezdeményezéshez, és támogatásukról nyilatkozatot adtak ki, bár a virrasztáson nem szeretnének részt venni. Idáig több száz ember jelezte, hogy eljön szombaton a budapesti Szent István térre. Mi este 7-től éjfélig leszünk ott.
narancs.hu: Mi a megemlékezés célja, mit akartok üzenni vele?
Jónás Marianna: Az elsődleges cél az, hogy kifejezzük az együttérzésünket Kata családjával. A második az, hogy elítéljük a nők elleni erőszak minden formáját. A harmadik az, hogy megakadályozzuk, hogy etnikai színezetet adjanak ennek a gyilkosságnak. Onnantól kezdve, hogy nyilvánosságra került a feltételezett elkövető származása, elképesztő társadalmi gyűlöletkeltés vette kezdetét: úgy tűnik, a társadalmunk még nem érett meg arra, hogy helyén tudja kezelni, ha adott esetben roma az elkövető.
KD: Nagyon sokan a cigányság egészét azonosítják a gyilkossal, és ezzel kizárják az egész cigány közösséget a szolidaritásból és a nők elleni erőszakkal szembeni harcból.
narancs.hu: Nem tartotok attól, hogy egyesek szemében mosakodásnak tűnhet egy olyan megemlékezés, amelyen cigány szervezetek és roma emberek is részt vesznek?
JM: Abban az esetben lenne ez mosakodás, ha az egész cigányság kollektíve követte volna el a gyilkosságot. Ez a virrasztás azért van, vagy azért is van, hogy világossá tegyük: nem fogadjuk el azt a szerepet, amit szélsőségesek megpróbálnak ránk akasztani. Azt mondják, hogy nekünk nincs jogunk kifejezni a szolidaritásunkat, hogy mindnyájan vétkesek vagyunk, és ezzel azt is üzenik, hogy mi nem vagyunk magyarok – azt akarjuk, hogy legyen egy olyan tér, ahol nincs etnikai színezete ennek a gyilkosságnak, és ahol mi, cigányok is együtt érezhetünk a gyászoló családdal. A nőkkel szembeni erőszak ellen szolidaritásukat kifejező férfiaknak külön társadalmi mozgalma alakult – senkiben fel sem merül, hogy mosakodnának.
KD: Ezt a bűntényt nem egy cigány követte el egy nem cigány ellen, hanem egy férfi egy nő ellen. Ami most zajlik, az teljesen beleillik abba a borzasztóan veszélyes retorikába, ahogy a társadalmat a közbeszéd – és ebben a sajtónak is komoly szerepe van – egyre gyakrabban osztja fel magyarokra és cigányokra. Miután kiderült a feltételezett elkövető származása, el kezdett terjedni egy szörnyű fotó a Facebookon „magyar áldozat – gyilkos cigány” felirattal – az ilyen mérgező üzenetekre mondjuk azt, hogy „NEM!” a virrasztással.
narancs.hu: Szerintetek a mostani gyűlölethullám erősebb, mint ami például Olaszliszka vagy a Cozma-gyilkosság idején felcsapott?
JM: Önmagában veszélyes ezeknek az eseteknek a felfűzése egy logikai láncra. Nem azért történtek ezek a gyilkosságok, mert az elkövetők cigányok voltak. A virrasztás egyik legfontosabb célja pont az, hogy a gyűlölködés ne jusson el a végletekig. Hogy biztosítsunk egy olyan teret, ahol a társadalom nem szélsőséges része jelenhet meg a konkrét esetre reagálva, szolidaritást vállalva, és elítélve az erőszakot.
KD: Ha az elkövető nem cigány lenne, akkor nyilván nem azzal lenne tele a média és a net, hogy magyar magyart ölt. Csak azért mert a feltételezett gyilkos történetesen cigány, egyedül ez érdekel mindenkit - az identitása egyéb aspektusai fel sem merülnek. Majd fogják ezt az egy identitását a sok közül, és ebből kiindulva a cigányság egészét teszik felelőssé egyetlen ember bűnéért. Annyit szeretnénk, hogy ez az egész arról szóljon, ami: egy szörnyű gyilkosságról. Magyarországon rengeteg nőt érint az erőszak: minden ötödik nőt bántalmaz a partnere, minden héten meghal valaki családon belüli erőszak nyomán. Európában nálunk az egyik legalacsonyabb a szexuális erőszak bejelentéseinek az aránya, és ha a szexuális erőszak áldozata mégis feljelentést tesz, eszméletlen megaláztatásnak, megszégyenítésnek, megkérdőjelezésnek és hibáztatásnak van kitéve. Ez a történet valójában erről szól, és azt szeretnénk elérni, hogy a többségi társadalom számára is erről, és ne a cigányozásról szóljon.
