Intézetek fiatalkorú bűnelkövetőknek - Gyerekszoba, kilátástalansággal

  • Jászberényi Sándor
  • 2008. február 21.

Belpol

A Blaha Lujza téri késelés után (amikor egy kiskorú romániai fiú megszúrt egy nála alig néhány évvel idősebb fiút) többen is felvetették, hogy a büntethetőségi korhatárt minősített esetben le kellene szállítani 14-ről 12 évre. Utánajártunk, hogy mi történik azokkal, akik a bűncselekmény elkövetésének idején betöltötték 14. életévüket.
A Blaha Lujza téri késelés után (amikor egy kiskorú romániai fiú megszúrt egy nála alig néhány évvel idősebb fiút) többen is felvetették, hogy a büntethetőségi korhatárt minősített esetben le kellene szállítani 14-ről 12 évre. Utánajártunk, hogy mi történik azokkal, akik a bűncselekmény elkövetésének idején betöltötték 14. életévüket.

"Sajnos napi rendszerességű az erőszak és a fajtalanság. Ezzel azonban nem hiszem, hogy új információt adnék magának a fiatalkorúakkal kapcsolatban" - mondja tágas irodájában Koszty László bv. ezredes, a tököli Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetének új igazgatója. Az intézmény nem mentes a botránytól: a pár évvel ezelőtti igazgató ellen jelenleg is eljárás folyik korrupció és hivatali visszaélés vádjával.

Az igazgatói irodából remek a rálátás a börtönre. Hideg van, üresen áll a sportpálya, csak néhány rabruhás fogvatartott van a terepen, azok is tisztogatási szolgálaton. 'k már nagykorúak, avat be a részletekbe az igazgató, fiatalkorút ne is keressek kint, iskolában vannak, hisz a törvények szerint tizenhat éves korig mindenki tanköteles. A börtön a délelőtti órákban kifejezetten csendes. Pontos adatot nem közölhetnek arról, hány fiatalkorú van jelenleg az intézetben, de közeli becslést kaphatunk: körülbelül 130 és 150 közé tehető azoknak a száma, akiket különböző bűncselekmények miatt -

lopástól az emberölésig

- letöltendő szabadságvesztésre ítélt a bíróság. A legfiatalabb fogvatartott jelenleg 14 éves. Tököl a bv. egyik legismertebb helyének számít abból a négy intézetből, ahová a fiatalkorúak is kerülnek; Péccsel, Kecskeméttel és Szirmabesenyővel ellentétben itt találhatunk HIV-körletet is.

"Mindennap megnézem a fiataljaimat" - mesél egy átlagos napjáról az igazgató, majd hozzáteszi, hogy az intézetben a fiatalkorúak jóval kevesebben vannak, mint a felnőttek - más is a ruhájuk. Egy konditerem, egy könyvtár és a törvényben garantált jogok (telefonálás, látogató fogadása) állnak az elítéltek rendelkezésére, hogy kitöltsék az itteni idejüket. Motivációjuk elenyésző; egy fiatalkorú fogvatartott 21 éves koráig maradhat az intézetben, csak ezután kerül át a nagykorúak közé. A börtönszlengben többen is úgy fogalmaznak, hogy a gimnázium elvégzése után a főiskolára mennek.

"Több elítéltet lehet motiválni" - mondja az igazgató. Például úgy, hogy nem teszik "olyanok" közé, akik bánthatják. "El sem tudják képzelni, hogy milyen hálásak azok a fogvatartottak, akik megússzák komoly inzultus nélkül az itt töltött időt." A fiatalkorúak közül sírva menekülnek a nagykorú elítéltek, olyan kemény odabent az élet. Egy fiatalkorú elítélt ritkán gondolja át, hogy tetteinek milyen hosszú távú következményei lehetnek, ráadásul ennél a korosztálynál vészesen túlteng a tesztoszteron. Az iskola mellett nincs nagyon mit csinálni, marad a gyúrás, mert valahogyan csak le kell vezetni a feszültséget. A börtönnek a legnagyobb kiadásai épp a feszültségek levezetéséből adódnak: minden héten előfordul, hogy új mosdót vagy WC-kagylót kell csináltatni. Az igazgató új rendszer bevezetését tervezi: érdem szerinti jutalmazással és büntetéssel. Azon is gondolkodik, hogy végre olyan eszközöket szereltet fel, amelyek fémből vannak, és nem törhetők ripityára.

Az igazgatóhelyettessel teszünk egy sétát a "birtokon", bejárjuk az intézményt. Elhaladunk az iskola épülete mellett, ahol jelenleg tanóra van. Első utunk a börtönpszichológushoz, Fibiné Babos Barbarához vezet. Fiatal nő fogad minket, rajta kívül még két kollégájához fordulhatnak a rabok lelki problémáikkal. Már ha egyáltalán van erre igény: az elítélteknek jó, ha 5-6 százaléka rendelkezik bármilyen előtanulmánnyal, szociálisan teljesen fejletlenek, minden problémájukat csak agresszióval képesek kezelni. A börtönben két csoportfoglalkozás is adott, bár kevesen veszik igénybe ezeket. Az egyik drogprevenciós, a másik "öngyógyító" foglalkozás azoknak, akik az agressziójukat saját magukon vezetik le öngyilkossági kísérletek formájában.

"Ez itt bent egy agresszióalapú társadalom" - mondja a börtönpszichológus. Akik innen kikerülnek, azok már tökéletesen alkalmazkodtak hozzá. A társadalmi nyomás persze óriási a börtönben dolgozókon: azt várják el tőlük, hogy a büntetésük letöltése után szociálisan érzékeny emberek hagyják el az intézményt.

A büntethetőségi korhatár lehetséges csökkentését szkeptikusan értékelik a börtön dolgozói. Annyi pletykát hallunk, hogy egy ilyen kiskorúnak "maccsa sincs" bent az intézetben, hamar egy nagyfiú kis barátja lesz, ami még nem is a legrosszabb opció. Ha pedig a gyerek börtönben van, addig sem kell őt az utcán kerülgetni.

Nem a büntetés-végrehajtási intézet az első állomás egy fiatalkorú bűnelkövető számára. Tizennégy éves koruk előtt a gyámhatósághoz tartoznak. Ha ez idő tájt követnek el valamit, és családban élnek, a hatóság dönthet a "védelembe vételükről", illetve "nevelési tanácsadó" kirendeléséről. Ezek az intézkedések elsősorban arra szolgálnak, hogy a szülő észbe kapjon.

"A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a problémás gyerekek mögött mindig problémás szülők állnak" - mondja B. Aczél Anna, a Rákospalotai Javítóintézet igazgatónője. Azok a gyerekek, akik eljutnak a büntetés-végrehajtásig, ugyanazt az utat járják be: normális család nélkül nőnek fel, gyakori a generációs deviancia (például amikor a család összes női tagja éppen egy időben ül börtönben), a magatartási minták, amit otthon látnak, szintén agresszió-központúak. Ezeknek a gyerekeknek

esélyük sincs

arra, hogy állami beavatkozással kikerülhessenek a körből. "Minden gyerek, aki elkövet valamit, függetlenül a cselekmény súlyától, beszorul egy sávba, ami predesztinálja további sorsát" - állítja Aczél, és hozzáteszi: miután az oktatásügy kivonult a problémás gyerekek mögül, a gyermekvédelemre, a bíróságokra, valamint a büntetés-végrehajtásra bízta a sorsukat.

Az oktatási intézményekben jelenleg az az irányadó gondolkodásmód a problémás fiatalkorúak esetében (szemben a múlt rendszer kiterjedtebb felügyeletével), hogy "ha az iskolán kívül gyilkolt a gyerek, ahhoz semmi közünk". Általános gyakorlat a hárítás, a minisztériumok egymás között dobálgatják a gyerekeket, felelősséget senki sem vállal. Megoldás lehetne a kiemelés a családból, de senki sem meri piszkálni a szülő felügyeleti jogát, bár több esetben ez kedvezne leginkább a gyerekek további sorsának. De az intézmények elsődleges szempontja az, hogy ameddig lehetséges, a szülőknél kell tartani a gyereket (járjon ez bármilyen következményekkel is). Erre utalnak azok a statisztikák, melyek jelzik, hogy változott a családból kiemelés átlagos életkora, és drasztikusan nő azoknak a kamaszoknak a száma, akik valamelyik nevelő- vagy javítóintézetben, börtönben landolnak.

Hogy egy fiatalkorú bűnelkövető hol köt ki, az a bűncselekmény súlyától, a bírói döntéstől, az előéletétől és még sok más mérlegelési faktortól függ. Ha súlyos a bűncselekmény, a bírói ítéletet a javítóintézetben várják ki; igaz, a javítóintézetbe kerülés maga is lehet bírósági ítélet következménye. Egyedül a büntetés-végrehajtási intézetekbe kerülés jár priusszal; ha valaki "javítót" végzett, még kikérheti az erkölcsi bizonyítványát.

A tendencia azonban azt mutatja, hogy mindegyik gyermek, aki a bv.-ben köt ki, végigjárja a javítóintézetet, illetve a különböző nevelőintézeteket is. A nevelőintézetek nem zártak, nincs rács és szögesdrót a kerítésen, kevés a nevelő - aki szökni akar, az meg is szökik. Az intézeteknek azonban elemi feladatuk lenne, hogy kontroll alatt tartsák ezeket a fiatalokat, elsősorban az intézmény falain kívüli foglalkozások során. A különböző átszervezések, a forrásmegvonás, illetve a szakképzést segítők hiánya miatt e funkciójukat egyre nehezebben sikerül ellátniuk az intézeteknek. Szintén óriási probléma, hogy az elmúlt öt évben drasztikusan emelkedett a kábítószeres fiatalok száma, napjainkban gyakorlatilag nincs egyetlen olyan javítóintézetben, illetve börtönben ülő fiatal sem, aki ne használt volna már valamilyen drogot. A rossz szociális minták, illetve a drogfüggés pedig egyenes út a szökéshez. Arra nincs elegendő ember, hogy minden megszökött gyereket megkeressenek és visszahozzanak; előfordul, hogy valaki csak hónapok vagy évek után kerül elő, ha egyáltalán előkerül. A javítóintézetbe irányítás elsődleges okai között is főleg az szerepel, hogy legalább a bírósági ítéletig lehessen tudni, hol van éppen a gyermek.

"Úgy állunk ezekhez a fiatalkorú bűnelkövetőkhöz, mintha őket nem nevelni kellene. Elzárjuk őket, mert a társadalomnak addig sem kell félnie tőlük" - mondja B. Aczél Anna. A büntethetőségi korhatár esetleges leszállításáról pedig megjegyzi: ezzel körülbelül annyi problémát sikerülne megoldani, hogy egy ideig nem lennének az utcán ezek a gyerekek. Más kérdés, hogy a börtönbe zárás ára az, hogy a szabadulás után egy gyermekkor nélküli, agresszív, társadalmi normák nélkül élő potenciális bűnözőt kap vissza a köz. Ettől a ténytől azonban nem rendül meg senki.

Alternatíva lehetne

az úgynevezett speciális gyermekotthon. Ebből az intézménytípusból négy található az országban: Rákospalotán, Zalaegerszegen, Kalocsán és Esztergomban. Zárt intézetről van szó, ahol majdnem minden gyerekre jut nevelő, és a gyerekek teljes kontroll alatt tarthatók. Végezhető egyfajta integrációs munka is, mivel a szükséges eszközök adottak. A teljes felügyelet miatt nehezebb megszökni, jobb eredményekkel is dolgoznak, mint a már említettek. Egyetlen hátrányuk, hogy irgalmatlan bürokratikus tortúrán kell keresztülmennie annak, aki - szülői beleegyezéssel - ide bekerül, a várakozási idő is minimum négy hónap. Ezt a intézménytípust csak magyar állampolgárok "vehetik igénybe".

A fiatalkorú bűnelkövetőkkel kapcsolatos gondok nem sajátosan magyar problémák; szerte Európában hasonló a helyzet. A szakma több képviselője egyetért abban, hogy radikális szemléletmódváltásra lenne szükség, de ehhez nincsenek források. Nyilvánvaló, hogy a gyerekek elzárása a külvilágtól csak ideiglenesen oldja meg a bajokat; nevelésükre csupán addig van lehetőség, míg el nem érik a 18. életévüket - utána már senki sem szólhat bele, mit tegyenek.

Nagyon ritka, hogy egy, a rendszerbe került gyerek végül ne valamelyik felnőtt büntetés-végrehajtási intézetben kössön ki. Ha ez mégis megtörténik, annak általában az az oka, hogy egy szociális munkás vagy nevelő végigkíséri az illető fiatal felnőttkorát is. "Ilyenkor van sikerélményünk" - mondja a javítóintézet igazgatója.

Ennyi

Magyarországon jelenleg 6413 fiatalkorú bűnelkövető ül börtönben, a bűncselekmények között toronymagasan vezet a lopás (2365) és a rablás (2736). Összesen 167-en követtek el emberölést. A legtöbb ítélet 6 hónap és 1 év közötti szabadságvesztésre szól.

(Forrás: BVOP)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.