Rózsa - lánya instrukciói alapján - mindenképpen meg akart bizonyosodni róla, hogy komoly-e az örökbeadási szándék, és kíváncsi volt arra is, milyen környezetben élnek a jelentkezők, milyen az életvitelük. Rózsa Béla szerint kizáró okot jelentett, ha a születendő gyermek apja és anyja is alkoholista. Vagyis a jelek szerint kizárólag "megfelelő áru" mehetett a megrendelőknek. (Gáti Marianna főszereplő a Czeizel Endre genetikus nevével jelzett ügyben is; a Czeizel-ügy hazai kirobbanásának a közvetlen előzménye az volt, hogy az Egyesült Államokban 1996-ban eljárást indítottak Gáti ellen adóeltitkolás miatt. Gáti az ötvenes évek elején a Békés megyei Kunágotán született, 1975-ben elhagyta az országot, és egyben nevet változtatott. Apja szerint a Gáti mellett előszeretettel használja a Rosenthal nevet is.)
Három család, három történet
Varga Péterné és férje Kiskunfélegyházán él. A törékeny és deréktól lefelé béna, két mankóval is csak nehezen járó nő hat évvel ezelőtt válaszolt a hirdetésre. Megírta, hogy öt lányuk van, és éppen most várják a hatodikat. A szülők az újonnan érkezőt ajánlották fel amerikai szülőknek. Az előjelek alapján kisleányt vártak, mégis fiú született. Így az előzetes ígérettel szemben nem őt, hanem harmadik lányukat, Gyöngyikét vitte ki az apa - Rózsa és Gáti közreműködésével - az Egyesült Államokba. Varga Péternek útlevelet, vízumot, pénzt és repülőjegyet szerzett Rózsa, majd hazatértekor, miután Gyöngyi új családba került, 4000 dollárt vett át Gátitól. Az örökbe fogadó szülők azóta is rendszeresen küldenek fényképet a kislányról.
Nem sokkal az amerikai út után tragédia érte a kiskunfélegyházi családot. A háznak csak jóindulattal nevezhető ingatlanjuk a tévé hibája miatt teljesen leégett, így hat gyermekük - Péter után újabb lány született - állami gondozásba került.
Schüszler Károlyné és ura csak rendőri elővezetés után jelent meg októberben a békéscsabai bíróság előtt. Rózsa hirdetésére 1994 decemberében született István fiukat akarták az Egyesült Államokba "kiközvetíteni", ám a gyermek végül Franciaországba került, mégpedig legálisan. A nő nem sokkal később ismét terhes lett, és a családi kupaktanács úgy döntött, hogy a születendő gyermeket is örökbe adják. A "francia kapcsolat" már nem működött, így Gáti Marianna kérésére és szervezőmunkája nyomán az asszony 1996 márciusában Los Angelesbe repült; ott látta meg a napvilágot a kisfiú, akiről anyja lemondott, amiért - a bíróság megállapítása szerint - 3600 dollárt kapott Gátitól. Schüszlerné a bíróságnak elmondta: az újsághirdetésre írt válaszuk után felkereste őket Rózsa, akiről kimért modora és öltözködése miatt sokáig azt hitték, lelkész vagy pap lehet. Tőle kaptak tízezer forintot, hogy a kismama normálisan táplálkozzon, és ő vitte közjegyzőhöz és ügyvédhez a gyermekükről lemondó szülőket. A tárgyalás során Rózsa Béla minderre nem emlékezett.
A harmadik anya, Bodor Andrea történetét korábban részletesen megírtuk (Százaz kenyér, égetett zsír, húgyos matrac, Magyar Narancs, 2000. július 20.). Röviden: 1994 nyarán élettársától esett teherbe a fiatal nő, miközben a férfi előző házasságából való két gyerekét nevelte. Előbb el akarta vetetni a gyereket, de amikor az orvosok azt mondták, hogy az előző vetélése utáni újabb abortuszt követően valószínűleg soha többé nem szülhet, minden megváltozott. Többnyire munka nélküli, "italozó életmódot" folytató élettársa ekkor talált rá Rózsa újsághirdetésére. A kapcsolatfelvétel után a békéscsabai férfi három részletben összesen kilencvenezer forintot adott a Kecskeméten élő párnak, hogy megfelelően egyenek és öltözködjenek. Kezdetben csak arról volt szó, hogy csupán ideiglenesen adják örökbe születendő gyermeküket, akit itthon hoz világra édesanyja. Ha anyagilag egyenesbe kerülnek, visszakerül hozzájuk a gyerek. Andreával több papírt is aláíratott Rózsa Béla.
Végül mégiscsak Los Angelesben szült; úgy, hogy előtte a Green házaspár a kanadai megérkezés után szabályosan átcsempészte Andreát az Államokba.
A fiatalasszony története abban különbözik az előző kettőétől, hogy ügye első fokon sem zárult le. Az élettársával szakító és Kecskemétről elköltözött hatodrendű vádlottat a bírósági idézések és rendőrségi elővezetési kísérletek ellenére sem találják. És van még egy eltérés: Bodor Andrea mindvégig a leghatározottabban tagadta, hogy az Egyesült Államokban Gátitól vagy a befogadó szülőktől pénzt kapott volna. Ezt nem hitte el neki sem a rendőrség, sem az ügyészség, de a hatóságok ennek az ellenkezőjét sem tudták bizonyítani. A bíróság, ha Andrea és volt élettársa előkerül, ítéletet hozhat. Polauf András a per- és védőbeszédek után tudomásul vette, mikor lesz az ítélethirdetés, de aztán nem jelent meg; Andrea már erről a tárgyalásról is hiányzott.
Magyarázatok
"Állami gondozás várt volna a csöppségekre, több helyütt olyan nyomort és annyi gyereket találtam, hogy nem lett volna kizárható egy esetleges csecsemőgyilkosság sem" - hangsúlyozta bírósági kihallgatásán Rózsa Béla. Elmondta: "családlátogatásai" alkalmával édességet és gyümölcsöt vitt a gyerekeknek, amit a szülők képtelenek lettek volna megvenni. Ilyenkor, állította az elsőrendű vádlott, nem egy gyerek szabályosan rácsimpaszkodott, kezeivel átfűzte derekát, és arra kérte, hogy őt vigye magával.
Rózsa Béla arról is beszélt a bíróságnak, hogy ez a történet már jóval az 1994-es hirdetésfeladás előtt elkezdődött (vallomásában egyébként, a jelenlévők megrökönyödésére, a hetvenhárom éves férfi műszerésznek és szociológusnak nevezte magát). Huszonöt évvel ezelőtt disszidált lányához ki-kijárt, és előbb Kanadában, majd az Egyesült Államokban ismerkedett meg olyan magyar származású, jómódú házaspárokkal, akiknek nem lehetett gyermekük: innen jött az ötlet, hogy Magyarországról kellene örökbe adni csecsemőket. Rózsa emlékei szerint lányának ekkortájt magánóvodája volt a tengerentúlon. A gyermekek kiközvetítésében pedig csak egy apró láncszem volt Gáti Marianna, mögötte egy adoptálással foglalkozó hatalmas szervezet állt.
Az elsőrendű vádlott védekezése arra épült, hogy ő csak humanitárius szolgálatot teljesített: segített abban, hogy a Magyarországon szegény családban született gyermekek a honi viszonyokhoz képest elképesztően jó körülmények között nőjenek fel.
Rózsa a tárgyalássorozaton többször is kijelentette: a többi vádlott kihallgatása utáni szembesítésekkor mindannyiszor azt válaszolta a bírónak, hogy nem tud reagálni, hiszen nem hallotta az elhangzottakat.
Rózsa Béla tagadta, hogy a gyermekek kiközvetítéséért pénzt kapott volna, vagy ha igen, azt csak a lányától, költségei fedezésére. A büntetőtanács viszont a vádlott elé tárta egyik Gáti Mariannához küldött faxát: ebben az egyik "kiközvetített" gyerek után 198 ezer forintot kért lányától a magyarországi költségei fedezésére, háromezer dollárt pedig a díjazásra. A vádlott elismerte: a levelet ő írta. Majd azt kérdezte: hol vannak azok a levelek, amelyek arról tanúskodnának, hogy a lánya mindezeket megtagadta tőle.
Meg nem erősített információk szerint a befogadó szülők 15-20 ezer dollárt fizettek Gátinak egy-egy magyar gyerek után. Ha ez így van, nem nagy merészség annak megkockáztatása, hogy a kapott összeg döntő része mindig nála maradt.
Törvényi háttér
A családjogi törvény 1994-1995-ös szigorítása után csak igen szűk körben, szigorú feltételekhez kötve engedélyezték a gyermekek külföldre történő örökbeadását. Az adoptálást például gyámhatósági engedélyhez kötötték; a fenti három esetben a családok és a szervezők mindezt megkerülték. (Érdekes kérdés, hogy Gáti Marianna miért nem vádlott.) A jogi háttér teljes megértéséhez szükséges tudni, hogy az 1998/87. törvény értelmében a történtek már emberkereskedelemnek minősülnek, ami jóval súlyosabb megítélés alá esik. A bíróság ugyanakkor a tett elkövetésekor, és nem az ítélet meghozatalakor érvényes törvényi hátteret veszi figyelembe.
A tárgyalás folyamán az sem volt teljesen világos, hogy az ügyletekben segédkező közjegyzőket és ügyvédeket miért csak tanúként hallgatta meg a bíróság: a segéderők bizonyára tudták, hogy a szervezők tilosban járnak azzal, hogy megkerülik a gyámhatóságot.
A családi állás megváltoztatásának gyanújára egy kecskeméti védőnő vezette a rendőrséget. Bodor Andrea 1995 februárjáig rendszeresen járt terhestanácsadásra, emellett időnként felkereste őt a védőnői szolgálat egyik munkatársa. A Kanadába kirepített, majd az Egyesült Államokba csempészett Andrea hosszú hónapokig távol volt otthonától. A védőnő csak élettársát, Polauf Andrást találta otthon, aki nem tudott elfogadható magyarázatot adni a nyolc-kilenc hónapos terhes Andrea hollétére. András megijedt attól, hogy a hatóságok mindenre rájönnek. A szülése után hazazsuppolt Andreának elmondta az itthoni fejleményeket, aki erre elment a védőnőhöz, és mindent bevallott. Nem sokkal később civil ruhás nyomozók kopogtattak náluk, akik nem hitték el, hogy Andrea csak azt szerette volna, hogy jó körülmények között nőjön fel a fia, és azt sem, hogy az örökbeadásáért nem kapott pénzt.
Az államnak spórolt
Az ítélethirdetés előtt az utolsó szó jogán Rózsa Béla 2000. december közepén elmondta: nem követett el bűnt, emberbaráti szeretetből cselekedett. Hozzátette: összesen ötvennégymillió forintot takarított meg az országnak, mert az Amerikába került gyermekek minden bizonnyal állami gondozásba kerültek volna. Arra nem volt felelet, hogy milyen számítás végeredményeként jött ki az összeg. Rózsa jelezte: a történtek miatt öt éve bevonták útlevelét, azóta nem látta a tengerentúlon élő unokáit, és a büntetőeljárás hosszú éveinek mindennapjait stresszben élte le.
"Ha bűnhődnöm kellett, hát megbűnhődtem" - jegyezte meg a hetvenhárom éves ember. Ugyancsak felmentő ítéletet kért a Varga és a Schüszler házaspár is.
A hallottak nem hatották meg a bíróságot. Rózsa Béla két év börtönbüntetést kapott három évre felfüggesztve, míg Vargáék nyolc hónapi szabadságvesztést egy évre felfüggesztve, Schüszlerék egy év három hónapot két év próbára bocsátással. Utóbbiak ítélete azért súlyosabb, mert egyik fiuk 1994-es szabályos külföldi adoptálása után tisztában kellett lenniük azzal, hogy másodszor már kijátszották a törvényeket.
A bíróság enyhítő körülményként értékelte, hogy a cselekmények óta négy-öt év telt el, s hogy a vádlottak csaknem mindegyike ténybeli beismerő vallomást tett, s figyelembe vette Rózsa Béla idős korát és megromlott egészségi állapotát is.
Az ítéletet a két házaspár tudomásul vette, Rózsa felmentésért fellebbezett, így a bíróság döntése csak részben jogerős. (Bodor Andrea és Polauf András ügyét elkülönítették, abban ítélet csak később várható.)
A három legfőbb érintett, az amerikai családoknál nevelkedő két kisfiú és egy kislány a történtekről mit sem tud. Befogadó szüleik levelei alapján annyit tudni róluk, hogy jól vannak és szépen fejlődnek.
Bod Tamás
