Magyar Narancs: A múlt héten mutatták be Brüsszelben friss tanulmányukat a médiaszabadságról és -pluralizmusról. Az Európai Parlament állampolgári jogok, bel- és igazságügyi bizottságának (LIBE) pályázatára készült anyag hét országot, Bulgáriát, Franciaországot, Görögországot, Lengyelországot, Magyarországot, Olaszországot és Romániát vizsgálja. Mi alapján választották ki az országokat?
Bayer Judit: Több korábbi kutatást alapul vettünk, például egy, a firenzei Európai Egyetem által 2014 óta évente elkészített vizsgálatot, amely az egész Európai Unióra kiterjedően figyeli a médiapluralizmus különféle aspektusait. Ők már 2009 óta dolgoznak azon a módszertanon, amellyel össze lehetne hasonlítani a médiapluralizmus helyzetét az EU országaiban, megpróbálnak objektív, összehasonlító, kvantitatív adatokat nyújtani. Mi nem megismételni, hanem továbbvinni akartuk ezt a kutatási kérdést, ezért is választottuk ki a firenzei kutatás által kockázatosnak jelzett országokat. Ezekben végeztünk el mélyfúrásokat, és vizsgáltuk azt, hogy a problémát az unió tudja-e kezelni politikai és jogi szempontból, ehhez mennyi mozgástere van.
Bárd Petra: A tanulmány első része egy általános, száraz jogi anyag, a második tartalmazza az országjelentéseket, ez nagy port kavart, legalábbis a magyar részről szóló jelentés. Pedig ez csupán egy illusztráció, az volt a célunk, hogy megnézzük, az uniónak mire van hatásköre, s hogy egy eszközrendszert mutassunk számukra. Javaslatokat tettünk, például azt, hogy álljon fel egy objektív és független bizottság, amely folyamatosan figyeli a médiapluralizmust. Az országjelentésekkel alátámasztottuk, hogy vannak problémák, bizonyítottuk, hogy van létjogosultsága a monitoringnak. Ennyi történt, érdekes, hogy ezt mennyire félreértelmezték a jobboldali sajtóban.
MN: Gál Kinga fideszes EP-képviselő szerint ez megrendelt tanulmány, amelyben a kutatási eredményeket csupán szubjektív alapon kiválogatott cikkek támasztják alá, más tanulmányok nem.
Bárd Petra: Természetesen megrendelésre készült a tanulmány, az Európai Parlament megrendelésére. Semmilyen más politikai cél nincs mögötte. Nekünk ugyan van egy célunk: tudósítani arról, hogy a jogállam megőrzésére milyen módszereket dolgozhat ki az unió, és a jogállamiságnak része a szólásszabadság, a médiaszabadság és a médiapluralizmus. A jogállamiság és a médiapluralizmus nem pártos kérdés, ugyanúgy kell, hogy érdekelje az Európai Néppárt képviselőit, mint más pártcsaládokéit, hiszen alapvető európai értékekről van szó. Ráadásul Gál Kinga szerint azt állítottam, hogy Magyarország ellen meg kell indítani a 7. cikk szerinti eljárást, tekintettel a médiapluralizmus hiányosságaira. Ezt a képviselő asszony elmondta a felszólalásában és a sajtó képviselőinek is, mintha kívánná, hogy megindítsák az eljárást. Nem tudom, milyen politikai stratégia van emögött, de mi ezzel biztosan nem foglalkoztunk, a brüsszeli előadásomban el sem hagyta a számat az, hogy Magyarország. Egyébként az, hogy az országjelentést milyen támadás érte, jól mutatja, hogy ha felállna egy monitorozó bizottság, azt milyen kritika érné. Bevett stratégia, hogy ha a bírálatot nem tudom vitatni, a bírálót támadom. Ez történne egy testülettel is.
MN: Mire jutottak a vizsgálat során, a hét ország közül melyiknél érvényesül legkevésbé a médiaszabadság és -pluralizmus?
Bayer Judit: A tanulmány nem akar sorrendet felállítani, csupán egy olyan értelmezési keretet adni, amely egyformán használható nyugattól keletig. Ez ebben a kérdésben nagyon nehéz. A nyugati uniós országok nem akarnak szigorúbb szabályozást, viszont azt sem, hogy a keleti országokban a demokrácia és a jogállamiság tovább romoljon. Olyan eszközrendszert akartunk kínálni, amely nem paternalisztikus, nem szabályozó, és csak olyan intézkedéseket javasoltunk, amelyek már eddig is az unió kompetenciájába tartoztak. És amelyek a nyugati és keleti jogállamiság azonos szintre hozását tennék lehetővé. A régi demokráciáknak a médiapluralizmus léte evidencia volt, és bár Olaszország kicsit kilógott ebből, amíg egyedül volt, elnézték neki. Amikor viszont egy elég széles keleti blokk csatlakozott ehhez a médiapolitikához, azt már nehezen tolerálták. Hiszen az egész uniós demokrácia csorbul, ha a keleti demokráciák nem funkcionálnak.
Bárd Petra: A kutatás során szembesültünk azzal a nehézséggel is, hogy nincs definiálva, mit értünk médiapluralizmus alatt. Amíg ugyanis mindenki betartotta a szabályokat, és nagyjából értettük, mi a demokrácia és jogállamiság, nem volt probléma. De ha elkezdjük feszegetni, rá kell jönnünk, milyen nehéz meghatározni.
Bayer Judit: Sokáig úgy gondoltuk, nem is vizsgálható. Korábban csak tulajdonosi médiakoncentrációról beszéltünk, ami Nyugat-Európában azt jelentette, hogy hatalmas, erős médiavállalatok jöttek létre. Itt és most azt látjuk, Kelet-Európában a hazai médiavállalatok nem olyan hatalmasak, de ha a politikával szövetkeznek, még befolyásosabbak tudnak lenni, mint azok, akiktől az elmúlt 100 évben a sajtószabadságot féltették. Itt más játékszabályok vannak.
MN: Magyarországon melyek ezek a játékszabályok? A tanulmányban hivatkoznak a Freedom House 2015-ös riportjára, amely szerint Magyarországon a média csak részben szabad. Mi tűnik ki az önök elemzéséből?
Bayer Judit: Mi nem foglaltunk állást a médiaszabadság szintjéről az országtanulmányban, ott tényeket, közismert, a szereplők által sem titkolt információkat soroltunk fel. Arról szól, milyen tulajdonosi változások történtek a médiapiacon. A kormánypárti kritikákra visszatérve: Orbán Viktor régebben többször is kijelentette, hogy Magyarországon balliberális médiatúlsúly van, ezen változtatni kell. Volt egy tudatos médiapolitikája, ami arra irányult, hogy a médiarendszer tükrözze a jobboldali ideológiát, és sosem rejtette véka alá, hogy ezt megpróbálja megvalósítani. A Nemzeti Együttműködés Rendszere is erről szól: mindenki a jobboldali értékrend érdekében kell, hogy munkálkodjon, aki nem teszi, aki kilóg, annak nem kívánatos az aktivitása. Mi itt arra mutattunk rá, hogy a kormány beleavatkozik a médiapiacba, de nem szabályozási eszközökkel. Egyrészt állami támogatásokkal: állami hirdetéseket nyújt a számára szimpatikus médiumoknak. És ez nagyon fontos az amúgy alulfinanszírozott magyar médiapiacon. 2010 előtt is egyenlőtlen volt az állami hirdetések elosztása, de azóta az ilyen hirdetések mennyisége jelentősen növekedett, és azokat szinte kizárólag a jobboldali, kormánybarát sajtó kapta meg. Másrészt a tulajdonlás révén. Mindkét módszer arra szolgál, hogy a politikai erők pozíciókat próbáljanak szerezni a médiában. A kérdés az, vannak-e olyan médiavállalkozások, amelyeket közvetve vagy közvetlenül politikai erőkhöz köthető személyek birtokolnak. Az összes vizsgált országban azt találtuk, hogy vannak olyan iparágak, amelyek jellemzően nagy tulajdonokat birtokoltak a médiában, és ezek mindegyike szorosan kötődik a kormányhoz a szektor sajátosságai miatt: energiaipar, építőipar, közösségi közlekedés, mezőgazdaság. Ezek anyagi bázisát a közpénz, az állami megbízás vagy állami támogatás adja, ezért abban érdekeltek, hogy jó viszonyt ápoljanak a kormánnyal. És mivel van egy médiavállalkozásuk, azt arra használják, hogy a kormánynak szívességet tegyenek: ez lehet tartalmi, vagyis a kormányzati propaganda terjesztése, megnyilvánulási lehetőségek biztosítása a kormánypárti politikusok számára, vagy lehet anyagi, amikor a jól menő, profitábilis médiavállalkozásból az osztalékot visszacsorgatják olyan területekre, ahol azokból a kormánypárt profitálni tud. Ha csak a jogszabályokat vizsgáljuk – és nem mondom, hogy a magyar jogszabályok tökéletesek –, ebből semmi nem derül ki. Ezek olyan informális folyamatok, amelyek megértéséhez ismerni kell a társadalomban meglévő rejtett, gyakran rokoni vagy baráti kapcsolatokat. A pénz útja sokszor nem hivatalos, a tulajdonlásokról pedig nincs egy nyilvános, szabadon hozzáférhető adatbázis, amelyből kiderülne, ki egy cég végső tulajdonosa, és milyen más érdekeltségei vannak.
MN: Ezért javasolták egy ilyen adatbázis létrehozását. A vizsgált országok közül sehol nincs ilyen nyilvántartás, vagy törekvés annak létrehozására?
Bayer Judit: A tulajdonosi viszonyokról vannak adatbázisok, de egyik sem megfelelő, az állami támogatások rendszeréről viszont sehol nincs nyilvántartás. Mi amellett érveltünk, hogy állami támogatásokra szükség van, a mai technológiai körülmények mellett a minőségi média rászorulna bizonyos alapokra, mint a kulturális alap, de azt objektív módon és ellenőrzött keretek között kellene szétosztani. Franciaországban és Olaszországban van is erre vonatkozó szabályozás, és a szakértők szerint nem befolyásolják az állami támogatások a média tartalmát. Számos más vizsgált országban viszont igen, és semmiféle szabályozás nincs. Itt is fel kellene lépnie az uniónak.
MN: Egy másik nagy vizsgált téma az újságírók és az újságíró-szövetségek megléte és szerepe. Magyarországon a kutatás szerint ugyan léteznek ezek, de nem kooperálnak, hanem kompetitív viszonyban vannak egymással.
Bayer Judit: Az újságírók tudatos szerepvállalása és magas színvonalú munkája több társadalomban ellensúlyozni tudja a szabályozási hiányokat és a politikai nyomásgyakorlást. Régebbi demokráciákban, például angolszász országokban nem ritka az, hogy a kormányzat egy szereplője megpróbál nyomást gyakorolni egy-egy médiumra, hogy valamit közöljenek vagy ne közöljenek, és a sajtó azt mondja, köszönjük nem, a saját munkánkat végezzük. Ez az újságírói attitűd Magyarországon nem annyira jellemző, közelebb áll az olasz, mediterrán típusú attitűdhöz, ahol az újságírók bátrabban vállalják a véleményüket, elköteleződnek valamelyik politikai irányvonal mellett, és az elköteleződésnek megfelelő politikai kívánságokat, mondhatni önként teljesítik. Ezt öncenzúrának is nevezhetjük, de része is a magyar és a mediterrán újságírói kultúrának. Mégis jobb lenne, ha az újságíróknak lenne egy erős érdekképviselete, amely a munkaügyi érdeküket képviselné, kirúgástól való védelmüket biztosítaná, a jogszabályváltozások kapcsán képviselné a sajtó szakmai érdekeit. Úgy láttuk, sem Magyarországon, sem a többi vizsgált országban nem elég erős ez a szakmai érdekképviselet, nem egységes, a szövetségek és sokszor az újságírók is egymás ellen dolgoznak.
MN: A tanulmány azelőtt született, hogy a Népszabadság megszűnt volna. Hogyan látják, az elmúlt egy évben mennyit és milyen irányban változott a helyzet a magyar médiapiacon?
Bayer Judit: Sokat romlott. A kormányzat és a média között közvetlenebbé vált a kapcsolat, olyan szereplők léptek be, akik nem a kulcsiparágak képviselői, csak a személyes kapcsolat alapján választották ki őket, például Mészáros Lőrinc vagy Habony Árpád, és utólag próbálják bevinni őket ezekbe az iparágakba, hogy az adok-kapok mechanizmus működhessen. Nyugaton is megfigyelhető, hogy a nagytőke és a politika fogja egymás kezét, ez egy globális jelenség, de ez Kelet-Európában olyan méreteket ölt, hogy megbénítja a sajtó működését. Magyarország ebben az élen jár, ráadásul a terjeszkedés expanzív: a kormányzatnak nemcsak egy-két kedvenc vállalkozása van, hanem látszik, hogy a teljes médiapiacot akarják beteríteni a baráti tulajdonosokkal, a többieket, akik nem értenek egyet, azokat pedig ki akarják szorítani.
MN: Mit várhatunk az uniótól következő lépésként, van arra törekvés, hogy megfogadva a tanulmány javaslatait, monitorozni és szabályozni kezdi a médiapiacot?
Bayer Judit: Az elmúlt egy évben azt láttuk, hogy az EU előtt két út van: vagy megpróbálja a szóban forgó tagállamokat a jogállamiság uniós normáinak megfelelő szintjére felhozni, vagy hagyja őket leszakadni. Félek, egy kicsit elkéstünk a javaslatainkkal. Az uniónak egyszerűbb lesz azt az utat választani, hogy kétsebességes Európát hoz létre, és nem avatkozik bele a keleti országok belpolitikájába, inkább leválasztja magáról a romlásban lévő felet, nehogy a romlás átterjedjen a többi tagállamra is.
Bárd Petra: Osztom Judit pesszimizmusát. Mindig azt propagáltam, hogy ha az EU azt érzi, hogy egy tagállam megsérti az uniós alapelveket, például a jogállamiság elvét, akkor az Európai Bizottságnak, mint az európai érdek képviselőjének, meg kell indítani az eljárást. És ha az eljárásnak el kell halnia a Európa Tanácsban, akkor haljon el ott, de legalább legyen egy olyan szerve az uniónak, amely mutatja az irányt, és azt, hogy ez több, mint egy gazdasági közösség, ez egy értékközösség. Most már viszont az az igazi kérdés, hogy a Juncker-féle Fehér könyvben felvázolt öt szcenárió közül melyik valósul meg. Sejthető azonban, hogy valójában Juncker is egy kétsebességes Európát képzelt el. Ezt látjuk itt is és sok más mozzanatban is, például az alkotmánybíróság függetlenségének hiánya miatt Lengyelország ellen indított eljárásnál is. A gazdasági együttműködést szeretné ezekkel az országokkal az EU, de a jogállamiság monitorozását – ami mindenkinek kínos, a tagállamok kormányainak is, és az uniónak is arcvesztés, mert nem tudnak érdemben mit kezdeni velük – elhagyják. Ez borzasztóan nagy veszély, én nem kívánok egy ilyen külső, második sebességes körhöz tartozni, és nem kívánom ezt Magyarországnak sem.
| Névjegy Bárd Petra az ELTE Jogi Karának oktatója, a CEU kutatója és tanára, több európai egyetem vendégprofesszora. Fő kutatási területe az uniós alkotmányjog. Bayer Judit médiajogász, a Budapesti Gazdasági Főiskola docense. A Médiakutató című szakfolyóirat főszerkesztője. |
