Janisch Attila: Egy választási csalás dokumentált folyamata és összefüggései

  • Janisch Attila
  • 2016. március 25.

Belpol

Mivel a csalás a közszemlére került dokumentumok alapján egyértelmű, az eset politikailag elfogulatlan feltárása és kivizsgálása a kormányzat számára is elemien szükséges, hogy a gyanúnak az árnyéka se vetülhessen rá.

A Nemzeti Választási Iroda (NVI) térfigyelő kameráinak felvételei – amelyeket jellemző módon a fellebbezési kérelem beadási határidejét követő napon hoztak nyilvánosságra – a napnál világosabban mutatják, hogy február 23-án Nyakó István MSZP-képviselőt a pártja népszavazási kérelmének benyújtásában akadályozók szervezett csoportot képezve hajtották végre jól koreografált akciójukat. Ennek cáfolhatatlan bizonyítéka, hogy a bomberdzsekis erőemberek kezében látható egyforma dossziékat a hajnali négy órától (!) az NVI bejárata előtt strázsálók osztották szét közöttük. Ez a térfigyelő kamerák felvételének első, perdöntően fontos és jól meg is figyelhető mozzanata. (A dossziéosztás a felvétel elején látható.)

Egy sajtófotós – korábban készített – fotója pedig arra bizonyíték, hogy a dossziékban ugyanazok az azonos formájú, azonos tördelésű és azonos szignóval ellátott („Erdősiné”) népszavazási kérelmek voltak, mint amilyet a kísérőjével utolsóként (6:44-kor) érkező Erdősiné és a kísérője végül mégis elsőként adtak át a hivatal alkalmazottjának, megelőzve ezzel az akadályoztatott Nyakó Istvánt – aminek következtében az MSZP népszavazási kezdeményezése második beadottként semmissé vált.

false

 

false

Ezek az összefüggések csak utólag, a térfigyelő kamerák felvételeinek láttán, illetve a sajtóban közölt fotó és az Erdősiné által már benyújtott kérvény összehasonlítását követően lesznek/lehetnek/lehetnének leleplező erejű bizonyítékai a már megtörtént választási csalásnak. (Az elemzés alapjául szolgáló felvételek közvetlen elérhetőségei írásunk végén találhatók.)

A hivatal elé az erőemberekhez képest késve (5:55-kor) érkező Nyakó István ezeket a történéseket és bizonyítékokat nem láthatta, így a közöttük lévő összefüggések sem tárulhattak fel előtte. Volt azonban néhány mozzanat, amelyet Nyakó Istvánnak is észlelnie kellett volna, hiszen azok már az ő jelenlétében történtek. Ezek láttán, továbbá észlelve azt is, hogy az NVI térfigyelői bizonnyal rögzítik is e történéseket, Nyakónak még a dokumentum beadását megelőzően lehetősége lett volna az iroda alkalmazottaitól, vezetőitől a népszavazási kezdeményezés beadási folyamatának felfüggesztését és/vagy elhalasztását kérni, amíg az NVI alkalmazottai meg nem tekintik, ki nem elemzik a térfigyelő kamerák felvételeit, és meg nem akadályozzák, hogy a nyilvánvaló csalás megtörténhessen. Sajnálatos, hogy bár Nyakó István tett erre kísérletet, de talán nem a kellő határozottsággal cselekedett. Még ennél is aggasztóbb – egyúttal a jelenlegi törvénytelen közállapotokra a legjellemzőbb –, hogy az NVI alkalmazottai sem a korábban a beltéri eseményeket kameráikkal rögzítő sajtósok felvételeinek láttán, sem a napokban nyilvánosságra került külső felvételek alapján nem nyilvánították törvénytelennek azt, ami és ahogyan történt.

Röviden, pontokba szedve következzenek azok a térfigyelő kamerák felvételein is jól megfigyelhető mozzanatok, amelyek minden kétséget kizáróan összefüggő és egymásra épülő láncolatát látva Nyakó István felfüggesztési kérelmét az NVI vezetőjének már ott, a helyszínen akceptálnia kellett volna.

1. Az érkezések meghatározó jelentőségű sorrendje: az erőemberek vitathatatlanul az elsők (4:04), Nyakó István a második (5:55) és Erdősiné a kísérőjével ugyancsak vitathatatlanul, utolsóként érkezett (6:44).

2. Az utoljára érkező Erdősiné kísérőjét (aki az idős nővel együtt közvetlenül a hivatal bejáratánál foglal helyet) az erőemberek vezetője (teljesen érthető és logikus módon) határozott gesztusokkal a sor végére parancsolja, de ugyanakkor (és itt a svindli első igazi jele!) Erdősinét nem inzultálja.

3. Sőt: Erdősiné maradhat a sor elején.

4. Sőt: amikor kinyitják a Nemzeti Választási Iroda kapuját, a kopaszok Erdősinét hagyják először belépni.

5. A kísérő sor végére utasítása – s ez a későbbi történések ismeretében alig kétségbe vonható – kizárólag a Nyakónak szóló színjáték volt: látványosan a sor végére küldeni az utoljára érkezőt, de egyszersmind ezzel el is terelni a figyelmét a legárulkodóbb mozzanatról (úgy tűnik, sikerrel), hogy Erdősiné maradhat a sor elején. Persze, ezt lehetne úgy is interpretálni, hogy az erőemberek udvariasak voltak az idős hölggyel, habár az adott helyzet adott kontextusában ez az értelmezés teljességgel valószerűtlen. A reggel négy óra óta várakozók ugyan miért udvariaskodnának egy három órával később érkezett idegen személlyel, pláne, ha csak egyetlen, a legelsőként blokkolt és a hivatalnoknak legelsőként átadott kérelmet fogadja be a hivatal?

6. Ennek ellenére Erdősiné nem hogy az elsők közt, de legelsőként léphet be a hivatali beltérbe, amikor 7:00-kor az NVI kapuját az alkalmazottak  kinyitották. Az erőemberek egyetlen gesztussal sem próbálják őt megakadályozni – noha ez lett volna a logikus –, sőt udvariasan utat nyitnak előtte, ami viszont ellentmond minden olyan magyarázatnak, amellyel igazolni próbálják, hogy Erdősiné és a bomberdzsekisek között nem volt semmilyen kapcsolat.

7. Nyakó István és Erdősiné már korábban hátraparancsolt kísérőjének az útját viszont határozottan elállják, olyannyira, hogy Nyakónak majdhogynem dulakodnia kell, hogy végül bejuthasson a hivatali beltérbe.

Az árulkodó és a választási csalás gyanúját erősítő mozzanatok – a fentieket követően – a hivatali beltérben, a fényképezőgépek és kamerák kereszttüzében is folytatódnak. Ezeket már mindenki ismerheti a korábban nyilvánossá tett felvételekből, de jelentőségük és a teljes láncolatba való önleleplező illeszkedésük csak a térfigyelő kamerák felvételeivel együtt válik a csalás cáfolhatatlan bizonyítékává:

8. Az NVI ügyfélvárójában Erdősiné mégsem a sor elején, a blokkolóórához és a beadóablakhoz közel foglal helyet, hanem az erőemberek sorfala mögött ücsörög egy széken. (A sajtósok által készített interjúkban megfogalmazott ingerült, titkolózó kijelentései legalább annyira árulkodóak egyébként, mint amennyire az, hogy a bomberdzsekisek mindvégig a kameráknak háttal állnak a hivatalban, hogy az arcuk rejtve maradjon.)

9. Nyakó Istvánt viszont kitartóan, odabent is a sor végére kényszerítik a bomberdzsekis férfiak, habár egyszer – egy sajtós kérésére – akadálytalanul átsétálhat közöttük, bemutatva azt, hogy szerinte hol lenne valójában a helye (a blokkolóóra mellett), de aztán minden egyéb kényszerítés nélkül, magától visszaáll a sor végére.

10. Arról, hogy elérkezett a népszavazási beadvány benyújtásának, illetve ezt megelőzően a blokkolóórás érkeztetésnek az ideje, Nyakó István és Erdősiné kísérője is mobilhíváson keresztül értesül. És abban a pillanatban válik meghatározóan fontossá az események láncolatának minden addigi apró mozzanata, amikor Nyakó István és Erdősiné kísérője is a blokkolóórához lépnének. Ekkor lesz döntő jelentőségű, hogy Erdősiné kísérője a blokkolóórától karnyújtásnyira áll (és az is, hogy nem Erdősiné áll ott, hiszen ő lassabb lenne, és így Nyakó István mégis megelőzhetné). Nem véletlen tehát, hogy Erdősiné kísérőjét az NVI előterében az erőemberek már nem inzultálták és nem kényszerítették a sor végére. Ugyancsak ekkor válik egyértelművé, hogy ezek a férfiak csakis azért tartózkodnak a helyiségben, hogy e döntő pillanatban Nyakó Istvánt megakadályozzák abban, hogy elsőként juthasson a beadvány érkezési idejét az iratra pecsételő blokkolóórához. Ha valóban ennyien akarnának beadványt benyújtani, természetesnek lenne mondható az efféle tülekedés (hiszen közülük csak egyet fogadna be a hivatal). A felvételen azonban jól látható, hogy a bomberdzsekisek bár a blokkolóóra felé fordulnak, nem oda igyekeznek, hanem csak összezárnak Nyakó előtt, aki így nehezen tud átjutni a sorfalukon. Az egyikük még Nyakó karját is megfogja, hogy visszatartsa, bár az efféle érintéssel mindvégig óvatosak, hiszen az túlságosan árulkodó lenne – és minthogy láthatóan összehangolt cselekvéssorról van szó, felkészítőjük – minden összehangolt eseménynek van szervezője és irányítója – nyilván erre vonatkozóan is határozott utasításokkal látta el őket. (Más kérdés, hogy ezek a felkészítő utasítások nem voltak elég körültekintőek, ezért aztán mindvégig árulkodóak a jelen lévő riporterek által megkérdezett Erdősiné, illetve a bomberdzsekis erőemberek verbális megnyilvánulásai. Sértettek, indulatosak, olykor fenyegetőek és leginkább titkolózóak, semmilyen konkrétumot nem mondanak a saját népszavazási beadványukról. Létezik persze ilyesfajta emberi magatartás is, de az események láncolatában ezek a gesztusok nagyon is kiszámíthatóak, és ezért árulkodóan leleplezőek.)

(Megjegyzés a mobilhívásokhoz: a Kúria a döntését az előzőleg benyújtott népszavazási kezdeményezés elutasításáról a saját honlapján teszi először közzé; ettől a pillanattól kezdve van újra lehetőség ugyanazon tárgykörben egy újabb kezdeményezés benyújtására. Ez a metódus önmagában is helyteleníthető, célszerűbb volna erről elsőként és közvetlenül az újabb népszavazási beadvány befogadására kijelölt Nemzeti Választási Irodát értesíteni. Így meg lehetne előzni a visszaéléseket, vagy legalábbis csökkenteni a számukat.)

11. A sikeres blokkolást követően is Erdősiné és kísérője a legaktívabbak: természetesen elsőként nyújtják át az NVI alkalmazottjának az indítványukat.

Mindez azt bizonyítja, hogy az utólagos vizsgálat eredményeként sem lehetett volna más következtetésre jutni, mint hogy itt egyértelműen egy szervezett, előre eltervezett és mozzanataiban összehangolt választási csalás történt. Állítom ezt annak ellenére, hogy bár a Kúria március 3-án közzétett a döntésében bizonyítottnak látta, hogy Nyakó Istvánt a mozgásában akadályozták az NVI belterében csoportosuló erőemberek, és hogy ennek következtében „sérült az esélyegyenlőség és a rendeltetésszerű joggyakorlás elve” is – mi több, mivel e férfiak végül nem próbáltak meg semmilyen beadványt benyújtani, ezért a magatartásuk „visszaélésszerű joggyakorlásnak” minősül –, a Kúria mégis helybenhagyta az NVB korábbi határozatát, miszerint nem megállapítható, hogy a saját beadványát végül sikeresen benyújtó Erdősiné és a Nyakó Istvánt akadályozó bomberdzsekis erőemberek bármiféle „szándék- és akarategységben tevékenykedtek” volna.

Márpedig a rendelkezésre álló dokumentumok és videófelvételek alapján a választási iroda előtt történtek láncolatát és ezek összefüggéseit felfedezheti és megértheti bárki, aki a minimális elemző- és logikai képességek birtokában van. Ezért érthetetlen, felháborító, jogszerűtlen, és akár törvényellenesnek is nevezhető, hogy a saját külső-belső térfigyelő kameráik felvételeinek megtekintése és analizálása után az arra hivatott fórumok miként utasíthatták el Nyakó István és az MSZP utólagos kérelmét az események törvénytelenségének megállapítására. Vajon milyen megfontolások alapján értelmezhették a látottakat úgy, hogy azok a választási csalásnak még a gyanúját sem vetik fel? Mi több, ezekre a felvételekre hivatkozva ennek még a lehetőségét is teljes határozottsággal kizárták?

Ez viszont okot adhat egy további feltételezésre:

Amennyiben a Nemzeti Választási Iroda és a Nemzeti Választási Bizottság ezt a jól dokumentált és ezért nyilvánvaló törvénytelenséget törvényesként kezeli, akkor a szó legtisztább és primer értelmében kollaborálni látszik ezzel a törvénytelenséggel és annak elkövetőivel. S minthogy a Nemzeti Választási Iroda a magyar államot, a magyar kormányt képviselő állami intézmény, így a törvénytelenségben való kollaborációval gyanúsíthatóvá válhat a magyar kormányzat és akár annak vezetője is.

A látottak alapján persze lehetetlen teljes biztonsággal és megfellebbezhetetlenül kijelenteni, hogy az iménti következtetés – a csalásban való kormányzati kollaboráció – a puszta feltételezésen túl tévedhetetlen pontossággal levezethető lenne. Ám mivel a csalás a közszemlére került dokumentumok alapján egyértelmű, az eset minden apró részletre odafigyelő, politikailag elfogulatlan feltárása és kivizsgálása a kormányzat számára is elemien szükséges folyamat, hiszen még egy ennyire megosztott országban is fontos, hogy ténylegesen elkövetett, valós bűncselekménynek még az árnyéka se vetülhessen a kormányra és/vagy annak vezetőjére.

Az elemzés alapjául szolgáló, a Youtube-on bárki számára elérhető videók:

1. A Nemzeti Választási Iroda külső térfigyelő kameráinak felvételei

1/a 5. kamera:

http://youtu.be/37IsaqY8_vs

https://www.youtube.com/watch?v=37IsaqY8_vs

1/b 7. kamera:

http://youtu.be/X2Gp0bAz8sc

https://www.youtube.com/watch?v=X2Gp0bAz8sc

2. A Nemzeti Választási Iroda beltéri ügyfélvárójában és a népszavazási kérelem beadását követően készült felvételek

2/a A 444 munkatársainak videóriportja:

http://youtu.be/p4izJJDMbZY

https://www.youtube.com/watch?v=p4izJJDMbZY

2/b A HVG videódokumentációja:

http://youtu.be/slWgnKqothM

https://www.youtube.com/watch?v=slWgnKqothM

2/c Az ATV felvétele:

http://youtu.be/B-5AFH96M_Y

https://www.youtube.com/watch?v=B-5AFH96M_Y

2/d A Hír Tv helyszíni riportja:

http://youtu.be/tSuPoAQ5LZU

https://www.youtube.com/watch?v=tSuPoAQ5LZU

2/e Összeállítás:

http://youtu.be/yWfGNxAf7GY

https://www.youtube.com/watch?v=yWfGNxAf7GY

2/f Az index.hu videója (ebben látni, hogy Nyakót a sajtósok kérésére akadálytalanul a blokkolóórához engedik az egyébként útját álló erőemberek)

http://youtu.be/Qf5KIdmwI38

https://www.youtube.com/watch?v=Qf5KIdmwI38

2/g Az NVI belső térfigyelő kamerájának felvétele a mobilhívásokról és a tülekedésről, amelyben Nyakó Istvánt egyértelműen akadályozzák az előrejutásban (a 444 oldalán is közreadott felvétel másolata)

https://youtu.be/xjoW6tM9bGY

https://www.youtube.com/watch?v=xjoW6tM9bGY

3. Az esetet követően készült és azt feldolgozó televíziós műsorok

3/a ATV – Egyenes beszéd (riport az NVI elnökével)

http://youtu.be/nRQpGGAZEpM

3/b ATV – Egyenes beszéd (riport Nyakó Istvánnal)

http://youtu.be/3t38_dVqaJ0

Neked ajánljuk