Az elmúlt két év fejleményeinek (bővebben lásd: Játék a tűzzel, Magyar Narancs, 2001. június 14.) fényében az idei jászladányi iskolakezdés körülményei mindennek tekinthetők, csak váratlannak nem. Az államfő által diplomatikusan "patthelyzetnek" minősített legújabb botrány hátterében is a Jász-Nagykun-Szolnok megyei község polgármestere és cigány önkormányzatának elnöke, tágabb értelemben a helyi roma kisebbség és a többségi lakosság egy nagyobb csoportja közötti elhúzódó konfliktus áll. A két politikus mára jószerével csak a köztársasági elnök jelenlétében találkozik egymással, a szülők ellentéte pedig, ha eddig nem, hát épp e napokban ivódik be valószínűleg egy életre iskoláskorú gyerekeik zsigereibe.AHősök terén álló, a korábban az alapítványi iskolának kiszemelt épület bejáratához érkező kisdiákokon hétfő reggel egyáltalán nem látszott a falut hónapok óta megosztó ellenségeskedés: vegyes csoportokban érkeztek, a legtöbben gyalog vagy biciklivel, sokukat autóval hozzák a szülők. Az elmúlt hetek azonban a gyerekekben is nyomot hagytak, mert az iskola bejáratánál álldogáló tudósítóról többen ránézésre kiszúrták, hogy mi szél hozta: "A bácsi újságíró, ugye? - tette fel ravaszkásan a keresztkérdést az egyik 13 év körüli kisfiú. - Akkor írja meg az újságjába, hogy a barátom most másik iskolába jár, pedig tavaly még egymás mellett ültünk" - foglalta össze tapasztalatait. "Jó lett volna az új iskola - panaszkodott később komoran az egyik anyuka, akinek a férje részt vett a múlt pénteki útlezáráson -, most megint félhetek, hogy épségben jön-e ki a gyerek délután ezen a kapun." "Rasszisták maguk mind - legyintett rá az egyik roma férfi a panasz hallatán -, szépen beszélnek, ha más is hallja, de csak lesne, hogyan cigányoznak maguk közt" - fordult immár hozzánk.
Az iskolamizéria miatt elhíresült Jászladányon ma már szinte mindennaposak a demonstrációk. Korábban a roma közösség tiltakozott sorozatosan - többek közt éhségsztrájkkal - az új iskola terve ellen, most az alapítványi iskolához ragaszkodó szülők: nem akarnak beletörődni, hogy a megyei közigazgatási hivatal az Oktatási Minisztériummal mindössze egyetlen napot engedélyezett, hogy "a valóban tanulni vágyók nyugodt környezetben részesüljenek az emelt szintű oktatásban". Az eddigi, újiskola-párti megmozdulások visszatérő panasza volt a renitens gyerekek jelentette veszély, bár a hangsúlyt a szervezők a transzparensek tanúsága szerint az iskolaválasztás és -alapítás szabadságára helyezték; szerintük most éppen e jogaik szenvedtek csorbát. A demonstráló szülők szerint a gyerekek nincsenek biztonságban az iskolában, ahol lopásnak, valamint rendszeres szóbeli és fizikai molesztálásnak vannak kitéve. A jászkiséri úton múlt pénteken rendezett útlezáráson többen abbéli véleményüket sem rejtették véka alá, hogy elsősorban néhány cigány gyerekkel van baj. Tóth Ibolya, az alapítványi iskola (volt) igazgatója a Narancsnak így fogalmazott: a gyerekekkel szemben az volt az elsődleges elvárás, hogy a maximumot nyújtsák, de ugyanígy elemi követelménynek nevezte a házirend betartását is, kiemelve a szándékos rongálás és az egymás veszélyeztetésének tilalmát. A Szolnokról naponta ingázó, és egyelőre tisztázatlan státusú igazgatónő szerint a fegyelmezési problémák miatt sok szülő nem látja biztosítva gyereke biztonságát. A problémás gyerekek között romák és nem romák is vannak - állítja Tóth Ibolya. "A romák később telepedtek meg, és az elmúlt években új, szegény családok költöztek a faluba Pestről, velük van a legtöbb gond" - osztotta meg lapunkkal frissen szerzett értesüléseit.
Kállai László, a Jászladányi Cigány Önkormányzat (JCÖ) elnöke az alapítványi iskolával kapcsolatban
kezdettől fogva szegregációról beszélt
Az egyetlen tanítási napig működő, majd rögtön be is záró intézmény spiritus rectora, a polgármester, a tanárok, valamint a gyerekeiket oda írató szülők viszont egy emberként tagadják, hogy a község új iskolájának létrehozása a cigány gyerekek kirekesztését szolgálta volna. Dankó István, Jászladány (független jelöltként ősszel újra induló) polgármestere úgy látja, az ilyen vélekedésnek ellentmond, hogy az új iskolába harminc cigány származású gyerek járt, mint ahogy az is, hogy az azt működtető közalapítvány ösztöndíjat ad a jól tanuló roma gyerekeknek. Az említett harminc gyerek családja Kállai szerint képtelen lenne önerőből kifizetni a tandíjat.
A polgármester az elmúlt hónapokban az iskolaüggyel kapcsolatban félreérthetetlen utalásokat tett különböző népekre, "melyek eltérő kultúrákat hordoznak", és amelyek ezért "nem zárhatók össze". "Nem én szegregálok, az élet szegregál" - nyilatkozta egy másik alkalommal Dankó a Roma Sajtóközpont munkatársának.
Ezek a kijelentések még az avatatlan szemlélőben is azt a benyomást keltik, hogy az új iskola létrehozásakor célkitűzés, de legalábbis szempont volt ezen "eltérő kultúrájú" népek szeparációja. Ha azonban az iskolaalapítás nem szegregációs törekvéseket szolgált, úgy érthetetlen, miért nem próbálták megnyerni a nemes célnak a kisebbségi önkormányzatot is. Ehelyett a polgármester mindvégig tagadta, hogy az új iskolához szükség lenne a JCÖ beleegyezésére. "Az iskolaszervezés törvényes volt - ragaszkodott álláspontjához a Mádl Ferenccel folytatott, gyümölcsözőnek nem nevezhető egyeztetés után -, ha törvénytelen lett volna, nem kavart volna ekkora vihart, mert már régen megsemmisítették volna az illetékesek azokat a döntéseket, amelyeket törvénytelenül hozott a képviselő-testület." A különös érvelés kiötlője mindazonáltal szemet hunyt azon tény felett, hogy a képviselők törvénytelennek bizonyult döntése alapján eljáró jegyző határozatának megsemmisítése csak a bürokrácia lassúsága miatt húzódott a tanévkezdésig - az ügy pedig már az előtt is nagy vihart kavart, hogy a felheccelt szülők utcai demonstrációkon nyilvánították ki szabad iskolaválasztáshoz való jogukat.
Dankó István szerint
jogi, és nem politikai kérdésről
van szó. Mindezt másképp értékelte Kállai, aki szerint az, hogy a polgármester a kedvezőtlen előjelek és a megalapozottnak bizonyuló törvényességi kifogások dacára kitart az új iskola ötlete mellett, már inkább a választási kampány része.
A kialakult helyzet rendezése érdekében szinte folyamatosan értekezletet tartó önkormányzati iskola igazgatónője, Vincze Ferencné az iskola távolabbi, lerobbant épületében péntek délután fáradtan rázta a fejét: nem kíván válaszolni lapunk kérdéseire. Pedig érdemes lenne végre tisztázni, hogy valóban megoldatlan vagy megoldhatatlan probléma-e az iskolában a tanításhoz szükséges fegyelem megteremtése, és ha igen, miért. Jászladányban ugyanis feltehetően nem rosszabbak a gyerekek, mint az ország többi, hasonló iskolájában, ezért csak egy elmérgesedett légkörű település felbosszantott polgárai gondolhatják, hogy egyes gyerekekben, a szülők egy csoportjában vagy netán egy népcsoport kultúrájában van a probléma gyökere. Kállai László most a párbeszéd újraindítását, a demonstrációk beszüntetését tekinti az elsődleges feladatnak, de mint elmondta, kész ismét a közigazgatási hivatalhoz fordulni, ha a szegregált osztályokat nem számolják fel. Dankó polgármester szerint azonban a szeptemberi struktúrán tanév közben már nem lehet változtatni, és ígéri, hogy az alapítványi iskola jövő szeptemberben mindenképpen elindul. Az a szülő, akinek az orra előtt elhúzták egy szép új iskola ígéretének mézesmadzagját, most okkal véli úgy, hogy megrövidítették. Erről azonban nem a törvénytelenség miatt beavatkozó közhivatalok tehetnek.
Az iskolához újabb csoport gyerek érkezik. A kérdésre, hogy akkor most melyik iskolába is járnak, először csak értetlenkedés a válasz, de aztán hamar leesik a tantusz: "Hát a cigányokkal együtt" - tapint a lényegre egy szőke kislány anélkül, hogy tudná a pontos választ. "Anyukám azt mondta, hogy még egy évet ki kell bírnom" - veti oda egy másik kislány, mielőtt beljebb penderülne. Nem szükséges többet mondania. Jászladányban egyelőre csak a két intézmény által használt folyosórészeket elválasztó pozdorjafalakat sikerült eltávolítani.
Miklósi Gábor
Iskolatörténet
Dankó István először majdnem két éve tett utalásokat arra, hogy az önkormányzati általános iskola egyik, nemrég felújított épületében alapítványi iskolát kellene működtetni. A polgármester tavaly nyáron lapunknak is megerősítette, hogy az új intézmény azt a célt szolgálná, hogy a rossz fegyelmi viszonyok miatt a környék településeire beíratott gyerekek ismét Jászladányban járhassanak iskolába. A terv ellen a romák kezdettől tiltakoztak, mert abban a faluvezetés legújabb romaellenes intézkedését látták: a JCÖ elnöke az iskolaalapítást egyértelműen a romák és a szegények elleni lépésnek nevezte, mivel ők nem képesek kifizetni a tandíjat. A kisebbségi ombudsman már 2001 júniusában előrebocsátotta, hogy a döntéshez a kisebbségi törvény értelmében szükséges a roma önkormányzat beleegyezése, mivel az általános iskolában regisztrált kisebbségi oktatás is zajlik. A kedvezőtlen jogszabályi környezet dacára idén mégis létrejött az Antal Mihály Alapítványi Általános Iskola, mely a helyiségeit az önkormányzati intézménytől bérelte; ez utóbbi 650 diákjából 205-öt írattak át a szülők. Az új iskola működési engedélyét kiadó jegyzői határozatot a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közigazgatási Hivatal augusztus végén megsemmisítette, és erre hivatkozva az Oktatási Minisztérium is elutasította a működéshez elengedhetetlen azonosító szám kiadását. Miután ezáltal nemcsak a tanulók fogadása és a bizonyítványok későbbi kiadása vált lehetetlenné, de a normatív finanszírozás, sőt a szülők iskolás gyerekek után járó családi pótlékra való jogosultsága is elúszni látszott, az alapítványi iskola beszüntette tevékenységét. Az önkormányzati intézmény visszavette mind a 205 tanulót (akik közül sokan újfent más faluba járnak iskolába) és a 12 tanárt, de az "alapítványi" osztályok egyelőre változatlan felosztásban működnek, tehát azokba továbbra is az eredetileg az új iskolába beíratott gyerekek járnak.
