Egyre több jel utal arra, hogy a főváros XII. kerületében engedély nélkül felállított II. világháborús-turulos emlékmű fennmaradásáért a baloldal lepaktál a jobbal - a jogerős bírói ítélet ellenére. Az ügyről tizenegy ügyvédet kérdeztünk, de még név nélkül sem kívántak nyilatkozni.
Pokorni Zoltán Fidesz-alelnök, a XII. kerület jelenlegi polgármestere számára rendkívüli fontosságú, hogy az engedély nélkül felállított, a II. világháború katonai és polgári áldozatainak emléket állító emlékmű a gigantikus méretű "turulmadárral" a tetején fennmaradjon. Eddig háromszor terjesztett be erről előterjesztést a Fővárosi Közgyűlésnek, s minden bizonnyal a közeljövőben negyedszer is sort kerít erre. A kerület vezetői negyedik éve következetesen cáfolják azon vádakat, amelyek szerint az eredetileg is 2005 októberére időzített turulos emlékművel a Fidesz a szélsőjobboldali szavazóknak kívánt gesztust tenni a közelgő 2006-os választások előtt. Nemcsak arra hivatkoztak, hogy a turulmadár ősi jelkép, rengeteg van belőle az országban, de arra is, hogy az emlékmű talapzatába vésett 1312 név között zsidók is vannak. Különösen fontosnak tarthatták az 1942-45 között "meghalt" kerületi zsidókra emlékezést, hiszen nekik alig másfél kilométerrel arrébb még egy emlékművet állítottak Igazak Fala néven, ugyancsak engedély nélkül, a turulossal egy időben. Ám többen is jelezték, hogy a katonai és polgári áldozatok turulos emlékművén csak
néhány "alibizsidó"
szerepel, a túlnyomó többség pedig szegregálva az Igazak Falánál, azt a furcsa látszatot keltve, mintha azok nem lettek volna magyar polgári áldozatok.
A XII. kerület 2004. október 20-án fogadta el a turulos és a zsidó emlékmű felállításáról szóló határozatot. Mivel saját tervére nem adhat ki építési engedélyt, a hatósági eljárásra a I. kerületi építésügyi hatóság lett kijelölve. Az emlékmű-állítási engedély feltétele a Budapest Galéria és a Fővárosi Közgyűlés hozzájárulása. A galéria - elég komikusan - azzal utasította el az elképzelést, hogy a helyszín nem megfelelő, mert nagy a zaj; kisebb hangsúlyt helyeztek arra, hogy a turul nem mindenki számára jelenti azt, amit a kerület vezetői képzelnek róla. A Fővárosi Közgyűlés baloldali-liberális többsége - rendkívül szőrmentén fogalmazva is - lesöpörte az indítványt. Az SZDSZ arra hivatkozott, hogy a turul egyetlen oldalnak a jelképévé vált; Demszky a madár nélküli emlékművet tartotta volna jónak, az MSZP, belemenvén a személyeskedésekkel tarkított vitába, jobbára a két külön emlékmű ötlete miatt értetlenkedett. Mitnyan György ötletgazda, a XII. kerület akkori fideszes polgármestere pedig kijelentette: "Mint önkormányzat természetesen tiszteljük a jogszabályokat, de ha a Fővárosi Önkormányzat nem ad lehetőséget arra, hogy az önkormányzat a közterületen tovább folytassa azt a munkát, amit 1995-ben elkezdett, akkor ezt természetesen tudomásul fogjuk venni."
Ám nem vették tudomásul. Az I. kerületi építési hatóság elutasította a kérelmet, de Mitnyanék 2005. október 22-én hatályos építési engedély nélkül is felavatták a turulos emlékművet és az Igazak Falát. A történeti hűség kedvéért: az Igazak Fala ma már sem a fővárosnak, sem a hatóságoknak nem okoz problémát; álságosan arra hivatkoznak, hogy az nem műalkotás, így nem kell hozzá a Budapest Galéria és a főváros hozzájárulása. Jobbról viszont - előre megtervezettnek tűnően - megkezdődött a hangoskodás: a zsidók emlékműve persze állhat, csak a Turul nem! A turulos emlékművön a szintén álságosan feltüntetett néhány név fedezékében szép diszkréten leválasztották a zsidókat a "nemzet testéről", ami az emlékmű avatásán még hangsúlyozottabban jelent meg, hiszen a műalkotást egy hatalmas "magyar keresztények" feliratú zászlóval fedték le a félreértések elkerülése érdekében. Az emlékállítási roham során azonban senkinek sem tűnt fel, hogy a műemléken trónoló 4,5 méter széles és 2 méter magas drabális madár kinézetre még köszönő viszonyban sem áll a valódi turullal, ami hajdanán a kisméretű, kecses kerecsensólyom népi elnevezése volt.
Miután a létező összes jogszabályt megsértve átadták az emlékhelyet, Demszky Gábor válaszul újabb határozati javaslatot nyújtott be a 2005. október 27-i közgyűlésre, amely azt elfogadva úgy döntött: "Felháborítónak tartja, hogy Budapest Hegyvidék XII. Kerületi Önkormányzata törvénysértően, a szükséges engedélyek hiányában, a vonatkozó hatósági határozat ellenében helyezte el a Böszörményi út-Istenhegyi út-Németvölgyi út által határolt közterületen a turult ábrázoló emlékművet." Demszky kemény hangú előterjesztésében úgy vélte, hogy: "(É) napjainkban turulos emlékművet állítani a magyar világháborús polgári áldozatoknak nem az áldozatok emlékének ápolását, hanem meggyalázását jelenti". Ez a kis közjáték nem térítette el Mitnyanékat attól, hogy fennmaradási engedélyt kérjenek az I. kerületi építési hatóságtól - de válaszul egy 160 napon belüli hatályú bontási határozatot kaptak. A másodfokon eljáró, mai nevén Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal vezetője, Forgács Imre már az avatást követően jelezte nemtetszését a jogellenes szoborállítás miatt. Ezért a XII. kerület elfogultságra hivatkozva Forgácsék kizárását kezdeményezte az ügyből. Miután az önkormányzati tárca elutasította ezt, megszületett a másodfokú - immár 30 napon belül végrehajtandó - bontási határozat. E jogerős közigazgatási határozatot a XII. kerület a Fővárosi Bíróságon támadta meg. Közben 2006. október 1-jén Pokorni Zoltánt választották meg kerületi polgármesterré, akinek a javaslatára 2007 áprilisában a XII. kerület helyi védettség alá helyezte az emlékművet, s egyúttal változtatási tilalmat rendelt el a területen. Ezt követően Pokorni a 2007. május 31-i Fővárosi Közgyűlésen azt szerette volna elérni, hogy a testület járuljon hozzá a Turul-szobor fennmaradásához - de nem járt sikerrel.
A polgármester a 2007. október 25-i közgyűlésre újra bevitte a témát. A jegyzőkönyv tanúsága szerint ekkor drámai változás állt be: az ülés előtt Pokorni meghívta valamennyi frakció vezetőjét egy baráti beszélgetésre; a közgyűlésen az SZDSZ és az MSZP szónokai megköszönték a szíves invitálást, konstruktívnak nevezték az informális találkozót, amiről Pokorni is elégedetten nyilatkozott. Elmondta, hogy Demszkyvel is beszélt, és egy kompromisszumos, két pontból álló határozattervezetben állapodtak meg. Pokorni eredeti javaslata az volt, hogy a turulos emlékművet tisztán katonai emlékműnek nevezzék át, ezzel egy időben pedig még egy emlékművet épít a XII. kerület a polgári áldozatok tiszteletére. Az elképzelés értelmében tehát a Turulnál - többek között - azokra lehetne méltó környezetben emlékezni, akik mondjuk a vár 1944-es ostromában estek el. A feloszlatott Vér és Becsület Egyesület tagjai sem találhattak volna ennél méltányosabb megoldást.
A kompromisszumos határozati javaslat első pontja szerint: "A Fővárosi Közgyűlés elviekben egyetért azzal, hogy a XII. kerületben külön emlékmű szolgáljon a II. világháborús kerületi polgári, illetve katonai áldozatok emlékére. Felkéri a főpolgármestert, hogy a II. világháborús, XII. kerületi polgári áldozatok emlékművének elhelyezésére irányuló kerületi kérelmet, a beérkezését követően, terjessze a Közgyűlés soron következő rendes ülése elé. Egyúttal kinyilvánítja azon szándékát, hogy a jelenleg meglévő II. világháborús - és a XII. Kerületi Önkormányzat tervei szerint a jövőben a katonai áldozatok emlékét szolgáló - emlékmű kérdésében a polgári áldozatok emlékművének tárgyalásával egyidejűleg kíván dönteni." Az állítólagos megállapodás ellenére Steiner Pál az MSZP-frakció nevében a közgyűlésen úgy nyilatkozott, hogy: "(É) a szocialista frakciónak az az álláspontja, hogy (É) várjuk meg az ítéletet, azt tekintsük res judicatának, és tartsuk be, és amikor azt végrehajtottuk, akkor gondolkodjunk a megoldáson." John Emese az SZDSZ nevében ennél is együttműködőbb volt: "(É) a mai közéletben, a politikában az ilyenfajta konstruktivitás, amit itt éreztünk, vagy megoldáskeresés, a mi oldalunkról ugyanezt a választ kell, hogy kapja (É) ezért az SZDSZ-frakció nevében azt tudom mondani, hogy az előterjesztés 1. pontját el tudjuk fogadni." Szó sem volt már a turulmadár és a halott zsidók emlékének meggyalázása közötti kapcsolatról, amivel Demszky érvelt. A szavazás eredménye 40 igen, 24 ellenszavazat, 1 tartózkodás volt, vagyis a Turul-szobor fennmaradásának elvi lehetőségét már nem zárta ki a baloldal.
Ami viszont ennél is durvább: a nagy összeborulás jegyében második pontként azt terjesztették a közgyűlés elé, hogy a Turul-szobor fennmaradási engedélyét megtagadó korábbi öt határozatot
helyezzék hatályon kívül
A közgyűlési vita során az SZDSZ- és az MSZP-frakció vezetője mégis elvetette ezt az ötletet. Úgy vélték, meg kell várni a Fővárosi Bíróság jogerős döntését. Ezt követően információink szerint egy szocialista igennel szavazott, négy MSZP-s és egy SZDSZ-es tartózkodott - ami gyakorlatilag igent jelentett -, így a korábbi érdemi tiltó határozatok hatályukat vesztették.
Pokorniék azóta úton-útfélen azt hangoztatják, hogy a közgyűlés elvi hozzájárulását adta a turulos emlékmű fennmaradásához. Ez persze nem igaz, de ebben az ügyben már mindegy is, ki mit mond. Mindenesetre a Fővárosi Bíróság 2008. március 4-i jogerős ítéletében kimondta: a turulos szobrot 30 napon belül le kell bontani. Demszky erre reagálva az m1-en azt mondta: "Nincs ebben a kérdésben alku. (É) Jogszerűtlenül, engedély nélkül nem lehet semmiféle szobrot állítani, sem Turul-szobrot, sem egyéb szobrot." Váczi János, Pokorni kabinetfőnöke pedig azt mondta: "Minden erőfeszítésünk arra irányul, hogy békésen tudjuk megfelelően rendezni ezt a kérdést. (É) Ez a feltett szándékunk, hogy a mostani szobor ott maradjon, ahol van." Azóta az internetes honlapokon valóságos "védjük meg a Turult" mozgalom indult. Íme egy hozzászólás: "Forradalmat akartok, komcsik? Ha odajöttök a XII. kerületbe ledönteni a Turult, megkaphatjátok."
A kérdés most már az: van-e jogi lehetőség a jogerős bírósági ítélet szerint is jogszerű bontási határozat annulálására? Tizenegy ügyvédet kérdeztem erről, de egyikük sem mert szakvéleményt mondani, még név nélkül sem. Réti László, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke kijelentette: "Én a béke elnöke szeretnék lenni. Ez egy politikai vita, a kamara nem kíván ebben részt venni." Az ítéletet jegyző Réti Edit bírónő kérdésemre annyit mondott, hogy egy belső szabályzat értelmében legkésőbb április 3-ig megküldik az ítélet írásos szövegét az érintetteknek, és az attól számított 30 napon belül kell az emlékművet lebontani. Az ítélet kijátszásának jogi lehetőségeiről nem kívánt találgatásokba bocsátkozni. Arra hivatkozott, hogy az állásával játszik, ha nyilatkozna.
