A kormány március 30-án nyújtja be a parlamentnek a törvényjavaslatokat 11 további felsőoktatási intézmény alapítványi fenntartásba adásáról - ezt Stumpf István, az egyetemi átalakítások koordinálásával megbízott kormánybiztos mondta az MTA köztestületi tagjaiból álló Stádium 28 Kör pénteki online fórumán.
Korábban 10 egyetem modellváltásáról határozott a parlament, az alapítványi egyetemek száma tehát 21-re nőhet az új csomaggal, ami azt jelenti, hogy számszerűen és hallgatói létszám tekintetében is erős kisebbségben maradnak szeptembertől az állami egyetemek.
Stumpf nem nevesítette a 11 modellváltó intézményt, de a korábbi nyilatkozatok és szenátusi döntések alapján az alábbiakról lehet szó:
- Semmelweis Egyetem,
- Debreceni Egyetem,
- Pécsi Tudományegyetem,
- Szegedi Tudományegyetem,
- Dunaújvárosi Egyetem,
- Budapesti Gazdasági Egyetem,
- Óbudai Egyetem,
- Magyar Táncművészeti Egyetem,
- Nyíregyházi Egyetem,
- Testnevelési Egyetem,
- Eszterházy Károly Egyetem.
Stumpf elárulta, hogy külön jogszabálytervezetet is előterjesztenek a vagyonkezelői alapítványokról, ebben az szerepel majd, hogy amennyiben az egyetemi alapítványok felügyelőbizottságában megüresedik egy hely, az egyetem szenátusa delegálhat oda tagot, ha pedig új kuratóriumi tagot kell kinevezni, akkor a szenátusnak véleményezési joga lesz.
Az indulásnál azonban Palkovics László innovációs és technológiai miniszter nevezi majd ki a kuratóriumi és felügyelőbizottsági tagokat, bár Stumpf elmondása szerint az egyetemek rektorai és az MTA elnöke is tehetett javaslatokat. A kormány célja, hogy a kuratóriumokban akadémikusok, az üzleti világból érkezett emberek és "az egyetemkehez kötődő politikusok" is helyet kapjanak.
Az alapítványi egyetemek kuratóriumaival a kormány köt majd többéves finanszírozási szerződéseket, Stumpf ígérete szerint az állam nem vonul ki a finanszírozásból, egyes intézmények költségvetésének akár 50-60 százaléka jöhet állami forrásból továbbra is. Emellett a Pénzügyminisztériumban dolgoznak az egyetemi kötvények és az egyetemi tao bevezetésén is, illetve az is felmerült, hogy a Corvinushoz hasonlóan - bár kisebb volumenben - MOL- és Richter-részvényeket kaphatnak az alapítványok. Konkrétumokról azonban még nem tudott beszámolni a kormánybiztos.
A Stádium 28 kör fórumának többi hozzászólója erősen szkeptikusan szemléli a modellváltást. Fábián István, a Debreceni Egyetem korábbi rektora, az egyetem szenátusának modellváltást kezdeményező döntése ellen tiltakozó 21 debreceni professzor egyike azt mondta, a modellváltás lényegében az egyetemek politikai megszállása. Úgy látja, a kormány a vidéki orvosképző egyetemeket klinikáik elvételével zsarolta meg, erre utal, hogy a szegedi egyetem szenátusában köröztetett anyag a modellváltás mellett szóló érvként említi, hogy a klinika az egyetemnél maradhat.
Fábián szerint az átalakítás ad hoc jellegű, nincsenek mögötte hatástanulmányok, a modellváltás hangoztatott előnyei - rugalmasabb gazdálkodás, differenciáltabb bérezés - pedig azért hamisak, mert azokat törvénymódosításokkal és jobb állami finanszírozással minisztériumi fenntartás mellett is el lehetett volna érni.
Semjén András oktatáskutató azt emelte ki, hogy bár a felsőoktatás kiszervezése látszólag illeszkedik bizonyos nemzetközi trendekhez, a magyar modell valójában sajátos megoldás - a külföldi egyetemfenntartó alapítványok nem olyan vagyongazdálkodást folytatnak, mint például a Corvinust fenntartó alapítvány, a többi modellváltó egyetemnél pedig azért sántít a külföldi példa, mert az ingatlanokon kívül érdemi vagyonuk nem is lesz.
Semjén úgy látja, Európában alig van példa arra, hogy az egyetemek rektorát teljesen kívülről nevezzék ki (a kuratóriumok ezt megtehetik), az pedig,
amit az SZFE kuratóriuma csinál, egyáltalán nem tartozik egy fenntartó alapítvány feladatai közé.
Felszólalt Szajbély Mihály szegedi irodalomtörténész professzor is, aki az SZTE-n az egyik leghangosabb ellenzője volt a modellváltásnak. Azt mondta, a modellváltás bizalmi válságot idézett elő az egyetemen, karok fordultak szembe egymással vagy éppen saját szenátusi képviselőikkel. Szajbély szerint érdemes lett volna kipróbálni, mi történik, ha nemet mondanak a kormány - egyébként teljesen tisztázatlan feltételrendszerű - ajánlatára; attól tart, a piaci működési logika önmagában csorbíthatja az autonómiát, és az üzletileg nem megtérülő képzések leépítésére ösztönözheti az egyetemet.
Stumpf István viszontválaszában azt bizonygatta, hogy semmilyen kormányzati nyomás nem volt az egyetemeken, bár azt elsimerte, hogy egyes intézményekben kialakulhatott az az érzet - szerinte alaptalanul -, hogy ha nem mennek bele a modellváltásba, akkor uniós pénzektől esnek el.
A kormánybiztos azt állította, nem zsarolták az egyetemeket a klinikák elvételével, a klinikák helyzete csupán azért volt bizonytalan, mert a kormányon belül is vita volt arról, az egységes kórházirányítás vagy az egyetemi átalakítás szempontjai élvezzenek-e elsőbbséget.
Stumpf a kapkodás vádját is visszautasította, ő több hatástanulmányt is látott, a Boston Consulting Group például az agráregyetem átalakításáról készített egy több száz oldalas anyagot. Azt ugyanakkor belátta a kormánybiztos, hogy lehetett volna több a nyilvános információ,
és azzal is egyetértett, hogy Palkovics László "nagy vehemenciával indult neki" a modellváltásnak.
Ezt ő a miniszter "workaholic reformer" stílusának tulajdonítja, de hangsúlyozza, hogy mióta két hónapja ő is bekerült a folyamatba, igyekszik rávilágítani az egyetemi világ összetettségére.
Szajbély Mihály még annyit tett hozzá, hogy az SZFE-botrány és Stumpf István józan esze miatt talán tényleg lehet abban bízni, hogy normális lesz az egyetemek és a kuratóriumok viszonya, de erre semmilyen intézményes vagy törvényi garancia nincsen. "Pont, mint a Kádár-rendszerben: abban reménykedhetünk, hogy nem lesz keményvonalas a párttitkár."
(Címlapképünkön: szabadtéri évnyitó a Debreceni Egyetem főépülete előtt)
