Katona civil ruhában: hátrébb lépett a CÖF-ös Csizmadia László

  • Nagy Ádám
  • 2020. június 8.

Belpol

Csendben visszavonult a Nemzeti Együttműködési Alapot (NEA) irányító Tanács elnöki posztjáról a 73 éves, a civil szektorba 12 éve bekapcsolódó, de ebből 10 évet döntéshozói pozícióban és reflektorfényben töltő Csizmadia László. Az ő nevéhez fűződik a civil források pártszempontok szerinti elosztásának levezénylése.

Bármennyire visszatetsző politikai szerepet vállalt, és bármennyire tipikus figurája is a pártközpontokból és közforrásokból pénzelt, kormányzati centrumokból vezérelt álcivil (governmental NGO, GONGO) szervezeti vezetőnek, a civilek nem emiatt fognak a Civil Összefogás Fórum (CÖF) alapítójára és a Békemenet szervezőjére rossz szájízzel emlékezni.

Az ugyanis mindenki „civil” joga, hogy ordas eszmékre tekintsen rajongással, hogy a politikusok kiszolgálója legyen, vagy hogy a másokat az orgoványi erdőbe elásni kívánókkal kvaterkázzon. Az azonban nem, hogy egyszerre ossza a pénzt a civileknek és legyen civil források kedvezményezettje.

Az áttörés

A korábban a résztulajdonában lévő Bétex Zrt. vezérigazgatójaként fungáló Csizmadia 12 évet töltött a civil iparban. Első megjelenése 2008-ra datálható, akkor lett a Patrióták a Gazdaságért és Közjóért Egyesületnek a XI. kerület polgármesterével, a szocialista Molnár Gyulával parolázó elnöke. 2009-ben már a hazai szervezeti mozgalmat, a CÖF alapítását vezényli, majd határon túli támogatókkal létrehozza a Civil Együttműködési Tanácskozást (CET).

A Bem téren 2019-ben

A Bem téren 2019-ben

Fotó: MTI/Soós Lajos

Az igazi áttörést azonban 2010 hozta el a számára, amikor e rövid civil karrier után rögtön az akkor mintegy 7 milliárd forintot civil szervezetek számára pályázaton elosztó Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) vezető testületének, a Tanácsnak kormányzati delegáltja, majd egy lendülettel az elnöke is lett. Feltűnése láthatóan nem a múlhatatlan civil háttérhez, hanem egy budapesti háttéralkuhoz köthető. A 2010-es választások előtt az újbudai országgyűlési képviselői indulást ambicionáló Csizmadia végül eltekintett a jelöltségtől, és ezzel nagyon jó árfolyamon tudott a politikai szívességbankba tőkét fektetni – az elsöprő fideszes választási győzelem, illetve az azt követő szembeötlő káderhiány pedig a „kisbetéteseket” is a nagypolitikába sodorta.

Csizmadia az NCA elnöki posztját kapta, ezzel szakítva meg a hagyományt, hogy az NCA elnöke civil választott legyen. Első intézkedései között a nyílt ülésről dobatta ki a forgatni kívánó civil sajtót, majd azt hangoztatta, hogy a testületek feladata a pályázók érdekében cselekedni, de ehhez nem szükségesek maguk a pályázók, sőt a megkérdezésük egyenesen populizmus.

Csizmadia akkor lett végképp megkerülhetetlen, amikor 2012 januárjában az akkoriban megingó népszerűségű Orbán-kormány mellett százezres felvonulást gründolt Békemenet néven. Nem csoda, ha a miniszterelnöktől szabadkártyát kapott, és kérésének megfelelően az abban az évben az NCA-ból Nemzeti Együttműködési Alappá (NEA) átfazonírozott civil pénzosztó testület első elnöki széke is az övé lett – két cikluson keresztül, egészen mostani, április 6-i visszavonulásáig.

Az első NEA-ciklus

Az addigi évi 7 milliárd forintos forrás 2011-től 3–3,5 milliárdra esett vissza, azaz a korábbi időszakhoz képest nominálértékben is mintegy 40 százaléknyi, reálértéken pedig kb. 30 százaléknyi összeg állt rendelkezésre. Nehéz volt tehát valamennyi „jogos” civil igényt kielégíteni (ami ráadásul korábban sem sikerült). De nem ez volt az egyetlen nagy horderejű változás. Míg az NCA Tanács tagjainak kétharmadát a civilek választották, a NEA Tanács tagjainak kétharmadát a kormány és a parlament szakbizottsága delegálta. Hasonlóképp az NCA elnökét a testületi tagok választották, a NEA-nál Csizmadiát viszont már miniszteri kinevezés repítette a Tanács élére.

Első elnöki beszédében a civil szektor feladatának – a részvétel, szolgáltatás, kontroll feladathármasa helyett – a „szellemi honvédelmet” és a kormányzat támogatását jelölte meg. Bár kétségtelen, hogy ezzel a Tanács kormányzat által kinevezett tagjai közül még a mérsékeltebbek közé tartozott: a radikálisabbak közt akadt, aki magát magyarvédőként határozta meg, s volt olyan, aki imamozgalmat kezdeményezett a nagyobb gyerekszaporulatért, mondván, „a gyermekvállalás ma, a baloldali és liberális körök szerint elsősorban a család belső ügye, másra nem tartozik! Részben e felfogás az oka a sok esetben tapasztalható gyermekellenes közhangulatnak. E közhangulat megváltoztatása érdekében az Asszonyok a nemzeti egységért mozgalom országos imamozgalmat kezdeményezett.”

false

Persze Csizmadia „mérsékeltsége” a forrásokért folytatott küzdelemben kevéssé jelent meg. Jóllehet 2012-ben az Országgyűlés emberi jogi bizottságában a fölötti örömének adott hangot, hogy végre a pályázati bírálók nem nyerhetnek a NEA-ból, a jegyzőkönyv szerint azt is megjegyezte, hogy „a miniszter az NCA-ból közvetíthető pénzek tekintetében szubjektív módon, nem pedig az összeférhetetlenség alapján azokat a szervezeteket is segítheti, »jutalmazhatja«, amelyek esetleg bent dolgoznak az elbírálás rendszerében. Azt tudom mondani, mintha a jogalkotónak az lett volna az elképzelése, hogy ne zárjon ki mindenkit. Vannak itt nagy szervezetek, amelyek az elmúlt évek során óriási munkát végeztek, és ha a miniszter úgy ítéli meg, hogy egyedi támogatásban részesíti ezeket a szervezeteket, akkor ez a törvény ezért született.”

Az elnök először a saját szervezetével célozta meg a NEA-keretösszeg 10 százalékára rúgó, a miniszter saját hatáskörébe tartozó úgynevezett egyedi keretet, mondván, hogy az nem pályázat (a törvény szövege szerint akkor ugyanis a NEA-ban érintett személyhez köthető szervezet nem pályázhatott). Az apparátus – megpróbálván megakadályozni az összeférhetetlenség megkerülését – az egyik salátatörvény záró rendelkezései között ezért így módosíttatta a vonatkozó sort: az érintett személyhez köthető szervezetnek a támogatási igénye érvénytelen.

Ám ez sem szegte kedvét Csizmadiának; más szervezeteken, például a Nők a Nemzeti Egységért Mozgalmon keresztül finanszíroztatta a CÖF-öt ki­emelt helyen kezelő és két éve nem frissülő polgarportal.hu weblapot, tanácskozásai a Keresztény Értelmiségiek Szövetségén keresztül jutottak hozzá a miniszteri keret forrásaihoz, de a NEA támogatta a CÖF weboldalán megtalálható Civil Etikai Kódexet is, amelynek saját állítása szerint ugyancsak társszerzője Csizmadia. Egy YouTube-videó tanúsága szerint 2012 májusában azzal büszkélkedett, hogy a kormány, illetve a miniszter egyedi támogatással jutalmazta az ugyancsak általa vezetett Civil Együttműködési Tanácskozást.

Az már kevéssé volt rokonszenves a bürokrácia részéről – és jól érzékelhetővé tette a kormányzati apparátusban végrehajtott cserék beérését –, amikor ahhoz asszisztáltak, hogy az elnök felülírhassa a pályázati döntéseket. Az új jogszabályok ugyanis a korábbi NCA-időkkel ellentétben extra jogkört biztosítottak az elnöknek: jogosult lett mind a pályázati kiírások felfüggesztésére, mind a konkrét pályázati döntések átírására. Bár 2012-ben a törvény indoklási kötelezettséget írt elő, a felfüggesztések indoka csaknem mindig „a nem megfelelő kollégiumi döntés” volt (a kollégiumok bírálták el magukat a pályázatokat).

Először ezt a felülírási jogot csak a támogatott pályázatoknál adta meg a jogszabály, de gyakran előfordult az is, hogy az elnök jogalap nélkül emelt be nem támogatott pályázatokat is a támogatotti listába, ezért a NEA-t felügyelő tárca állásfoglalásban jelentette ki, hogy „a 0 forint összegű pályázati nyeremények, az úgynevezett várólistás szervezetek is nyertesek”, csak épp 0 forinttal. A rákövetkező évben sem a gyakorlatot, hanem a jogszabályt változtatták meg: 2013-tól az elnök kénye-kedve szerint változtathatott a pályázati döntéseken. 2012-ben mintegy 200, 2013-ban 469 pályázatot – az az évi pályázatok 7 százalékát – függesztette fel, ami nemcsak elvi, de gyakorlati problémát is okozott: az új lista mintegy 90 millió forint többletforrást igényelt. Az addig a lista alján lévő nyertes pályázók lecsúsztak az ún. „várólistás” kategóriába – azaz nem jutottak forráshoz. Nem véletlen, hogy e lecsúszó pályázók listáját sem a NEA felügyeletére hivatott minisztérium, sem a NEA forrásait kezelő pályázati szerv nem adta ki.

A NER civilügyi helytartója

Ennél jóval csendesebben telt Csizmadia 2016 és 2020 közötti második elnöki periódusa. Azt az alapelvet követte, hogy ahol nincs nagyobb botrány, ott nincs is baj. Pedig a NEA civil helyeire is nagy svunggal repültek rá a NER-kompatibilis jelöltek, sőt a „nemzeti érzelmű” civilek kampányát olyan szervezet menedzselte és finanszírozta, amely maga is NEA-forrás kedvezményezettje volt. A nagyobb botrányok azonban elkerülték az immár 6–8 milliárd közötti pénzt elosztó NEA-t. Tanulva az első ciklus botrányaiból, a Fidesz pártalapítványáról 50, a Magyar Villamos Művekről 500 milliót legomboló Csizmadia nem NEA-s, hanem CÖF-ös civil munkásságának részévé tette a sorosozást, migránsozást és brüsszelezést – emlékezzünk rá, az állami cégtől kapott félmilliárdból jutott az Európai Parlament előtti tüntetésre is.

false

Csizmadia 2016 után nem élt az első ciklusban többször alkalmazott elnöki pályázati vétóval sem, ami inkább utal arra, hogy már a pályázati döntéshozatal első körében megkapták a döntéshozók a támogatandó szervezetek listáját, mint arra, hogy Csizmadia autonóm döntéshozóvá vált.

Civil iparági források szerint a Békemenetek miatt menlevéllel rendelkező, a NEA-tanács elnökségét korábban maga ambicionáló Csizmadia visszavonulását nem a megbuktatására szőtt tervek, hanem munkája elvégzése – a civil források döntő többségének egy irányba csatornázása, a döntéshozó helyek bekebelezése, a klasszikus civil feladatok elsorvasztásának befejezése – indokolta. Még akkor is így van ez, ha a ma irányadó jogszabály szerint a NEA testületeiben egyazon posztot csak két cikluson át lehet betölteni – elvégre fentebb láttunk példát a jogszabálynak a gyakorlathoz „igazítására”. Másik pozíciót pedig nem kért magának: ahol egyszer már misézett, oda nem tér vissza ministrálni.

Fogaskerék

Csizmadia a NEA-tól függetlenül is igen aktív a közéletben. A Békemenetek mellett nevéhez fűződik a 2012-es Együtt tették tönkre az országot szlogennel futó, Gyurcsányt és Bajnait ekéző kampány, valamint a 2014-es kampány ellenzéki vezetőket lejáratni igyekvő bohócos plakátsorozata. A bohócos mintát 2016-ban vették elő újra, amikor Gyurcsány és Vona lett a célpont. A CÖF honlapján és a kormánytulajdonú propagandalapokban Csizmadia heti rendszerességgel liberálfasisztázik és Soros-bérencezik. A migránsokat szerinte mint „kontinensre szabadított hadsereget útjukon a Soros-féle NGO-k kísérik”, amelyek feladata a nép átverése, továbbá polgárháborúra uszítanak, valamint iszlám hadsereget hívnak Európába.

Eközben azt is tudni véli, hogy a brüszszeli adminisztráció a népfelség elvét tiszteletben tartó országok elnémítását tervezi. Állítása szerint a világ intézményei példaként tekintenek a – migrációnál persze kevésbé veszélyes – koronavírus miatti 9 ezer milliárd forintos magyar mentőcsomagra (A 2020-as teljes magyar költségvetés főösszege 21 500 milliárd forint.) Legutóbbi – a Szüret rovatunkba illő – bejegyzése szerint a „kísértet nem nyugszik, úton-útfélen támadja a legitim kormányzást (…) uszításokkal nyíltan puccsot szervez (…). Az ellenzéki tábor lovasságát azok az NGO-k alakítják, amelyek az abrakot szintén a nevezett pénzügyi spekulánstól vételezik. A kísértet felesége Dobrev Klára.”



 

 

 

 

 

 

 

 

 

(A szerző a Nemzeti Civil Alapprogram utolsó civil elnöke.)

Figyelmébe ajánljuk

Mit jelent számunkra az új uniós médiatörvény?

  • Polyák Gábor
Március 13-án az Európai Parlament is rábólintott, és így uniós jogszabállyá lett az európai mé­dia­szabadságról szóló törvény. A rendelet végleges szövegét hamarosan ki is hirdetik az európai közlönyben. Mit jelent ez az új szabályozás a magyarországi sajtóviszonyokra, és mit az európaiakra nézve?