"János politikája nem a párbeszéd és az építkezés politikája, hanem az ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatásoké: vagy lenyomjuk a követeléseinket az MSZP torkán, vagy jöjjön Orbán Viktor kétharmados győzelme. Barátaim, ha azt gondoljátok, hogy ez véghezvihető, akkor azt kérem: gondoljátok újra. Valóban ez az SZDSZ érdeke?" "Amikor átvettem a párt vezetését, párbeszédet kezdtem a pártok vezetőivel és világossá tettem, cselekvési programot várok a szocialistáktól. Ha elfogadható lett volna, tárgyalnánk róla, ha nem elfogadható, megyünk tovább, és jöhet a szakértői kormány kérdése. Ha azzal sem tudunk előre jutni, csak akkor jöhet az előre hozott választás. Ez a cselekvési program nem elfogadható." Az előbbi idézet az SZDSZ június 7-i elnökválasztó küldöttgyűlésén elhangzott kortesbeszédből, az utóbbi egy augusztus 30-án megjelent index-interjúból való. Mindkét esetben Fodor Gábort, a liberális párt elnökét idéztük.
Nyilvánvaló, hogy hasonló ellentmondásokra bukkannánk, ha összevetnénk a miniszterelnök egy-másfél évvel ezelőtti "reform vagy halál" típusú nyilatkozatait és jelenlegi hitvallását. A népszavazás óta a szerepek átrendeződtek. Az MSZP a ciklus hátralévő részében hallani sem akar semmilyen ágazati reformról, a párt elnöke pedig túlélése érdekében alkalmazkodik a törzsszavazók és a tagság elvárásaihoz. A pénztártörvényhez ragaszkodó liberálisok a baloldali fordulatot hozó március 29-i szocialista pártértekezlet (lásd: Szelet vetett, Magyar Narancs, 2008. április 3.) után az elnökválasztásra készülő Kóka János vezetésével kiszálltak a koalícióból. Az SZDSZ azóta is ellenzéki össztűz alatt áll: a Fidesz politikusai úton-útfélen azt bizonygatják, hogy a szabad demokraták csak a látszat kedvéért hagyták ott a kormányt, az év végén úgyis megszavazzák a költségvetést.
A miniszteri lemondását napokig lebegtető, majd a párt élére kerülő Fodor Gábor valamikor a nyár elején ismerhette fel, hogy a koalíció változatlan feltételekkel való újrakötése súlyos presztízsveszteséget okozna a liberálisoknak, az áprilisi döntést
nem lehet visszacsinálni
Ebben információink szerint megerősítették azok a felmérések is, amelyek szerint az ellenzéki keménykedésnek köszönhetően valamennyit nőtt a népszerűségük. Ráadásul a vele szemben két szavazattal alulmaradt - a liberális talpasok szerint az SZDSZ önállóságát és méltóságát helyreállító - Kókát csak úgy tudta háttérbe szorítani, hogy átvette a volt gazdasági miniszter retorikáját, és maga állt a határozottságot mutató ellenzékiség élére. (A régi vezetők - Pető Iván, Magyar Bálint, Kuncze Gábor - támogatását élvező volt pártelnök erejét mutatja, hogy a nyári szünet alatt Fodor hiába próbálta, nem tudta leváltani a frakcióvezetői tisztségből.)
A június 24-i találkozón az MSZP és az SZDSZ végül abban állapodott meg, hogy a kisebbségi kormány készít egy cselekvési tervet, s a liberálisok annak alapján döntik el, hogy támogatják-e a szocialisták őszi kezdeményezéseit, illetve a költségvetést. Néhány héttel később máris kirobbant az első nyilatkozatháború: még abban sem értettek egyet, hogy milyen határidőt jelöltek ki: a szabad demokraták szerint augusztus elejéről, a szocialisták szerint a hó végéről volt szó. Közben Kóka János többször nyilvánvalóvá tette, hogy három év alatt végrehajtandó, minimum ezermilliárdos adóreform a tárgyalási alap (lásd: A semmi ragozása, Magyar Narancs, 2008. augusztus 28.). Augusztus 27-én a miniszterelnök fizetett hirdetésként közzétette a Népszabadságban a Megegyezés című programját, ami pontosan annyi kiadáscsökkentést (1000-1200 milliárdot) ígért a következő évekre, amennyit a frakcióvezető megjelölt - igaz, a dolgozat 2009-re csak 300 milliárdos csökkentést irányozott elő, melynek fedezete a közgazdászok, adószakértők szerint nincs biztosítva.
Információink szerint ez az egyezés riadalmat keltett Fodor környezetében (az SZDSZ-t irányító szűkebb stáb jelenleg az elnökből, Horn Gáborból, Gulyás Józsefből és Törő Csaba milliárdos vállalkozóból áll). Többen attól tartottak, hogy Kóka a koalícióból távozván különalkut kötött Gyurcsánnyal, mely szerint az SZDSZ ellenzékbe vonul ugyan megerősödni - így nem kell asszisztálnia a reformok visszavágásához -, ám az év végén némi számháború után megszavazza a büdzsét. Ráadásul a Megegyezés megjelenésekor olyan híresztelés kapott lábra a pártban, hogy Kóka már napokkal korábban megkapta a dokumentumot, míg az elnök csak a nyomdába küldés estéjén. A frakcióvezetőhöz közel álló forrásaink határozottan cáfolták a titkos paktum létét, ám azt elismerik, hogy bizonyos, számukra fontos programelemekről egyeztettek volna a szocialistákkal. "Nem ugorhattunk a sötétbe, a kormányból való kilépéskor több forgatókönyv is készült" - mondta neve elhallgatását kérő informátorunk. "A 2007 júliusában aláírt koalíciós szerződéskiegészítés egyetlen pontja sem teljesült, rá kellett jönnünk, hogy a miniszterelnökkel kötött összes megállapodás írott malaszt marad, így abban reménykedtünk, hogy ellenzékben erősebb tárgyalási potenciával bírunk majd." A tervek szerint az SZDSZ 2008 végén nyújtotta volna be a számlát: egy közel 500 milliárdos adócsökkentésért cserébe támogatták volna a költségvetést. "Arra is készek voltunk, hogy a jó ügy érdekében a módosítók szavazásánál alkalmi koalíciókat alkossunk az ellenzékkel" - szögezte le forrásunk. "Lett volna mozgástér, még ha az 500 milliárd irreálisnak hangzik is" - nyilatkozta a Narancsnak egy szocialista szakember.
Az egymást bizalmatlanul
méregető felek közben igyekeztek lezárni a vetélytárs menekülési útvonalait, így az események augusztus végére újra felgyorsultak. A Megegyezés közzétételét követő napokban még olyan jelzések érkeztek a szocialistákhoz, hogy a cselekvési terv nem kielégítő, de jó tárgyalási alap, az augusztus végi kétnapos rácalmási ügyvivői testületi (üt) ülésen viszont már eldőlt: nincs visszatérés a kormányba, az SZDSZ következetes ellenzéki pártként fog ténykedni. Információink szerint a költségvetés és a kiadáscsökkentés ügyében Kóka megengedőbb lett volna, ám Fodor a végén triumfált - hívei eredetileg hat szavazatra számítottak, de végül csak a frakcióvezető és Világosi Gábor tartózkodott. A vezetőség felsorakozott az elnök mögé, ami megerősíthette abban, hogy jó úton jár.
Az üt-n a résztvevők megállapodtak abban, hogy ha a szocialistáknak a Megegyezés lesz a kiindulópontjuk, az SZDSZ nemet mond a cselekvési tervre épülő büdzsére. Hosszú távon le kell válni az MSZP-ről, márpedig ha az adótörvények ügyében megengedők, a választók percepciója továbbra is az lesz, hogy az SZDSZ mutyizik. "A kormányból való kilépés kijelölt egy utat, amiről nem lehet azzal letérni, hogy bocs, csak vicceltünk" - értékelt egy ügyvivő a Narancsnak. Kóka a Népszabadságban szeptember 2-án közölt írásában végül maga is elutasította a megegyezést, pontosabban erre az időszakra az 500 milliárdos tehercsökkentési követelése az álláspontok megmerevedése miatt már kivitelezhetetlennek tűnt.
Az ügyvivők persze nem zártak be minden kiskaput Rácalmáson. Bár előkerült egy olyan felmérés, mely szerint a miniszterelnök igen népszerűtlen az SZDSZ-szavazók körében, személyi kérdésekről még nem döntöttek. Szóba került, hogy az előre hozott választások kiírását mindenképpen jó lenne elkerülni, de megegyeztek, ezzel nem jönnek elő, így a kényes kérdésekre adandó legfőbb válasz a "szakértői kormány" lesz. "Lehet, hogy blöff, de nem teregethettük ki a stratégiánk minden elemét" - állította egy SZDSZ-es potentát.
Liberális forrásaink szerint ugyan Fodor a miniszterelnök hiteltelenségét hangsúlyozó nyilatkozataival bőven rátett néhány lapáttal a rácalmási döntésre, csak a hét második felére vált teljessé a szembefordulás az MSZP-vel. Ezzel szemben mások úgy vélik, azok az ügyvivők, akik úgy gondolták, hogy van még miről tárgyalni a reformoktól elzárkózó kormányfővel és a szocialistákkal, alapvetően félreértették az augusztus végén kialakult stratégiát. Tény, hogy szeptember első napjaiban az SZDSZ vezetői még megengedők voltak: Gulyás József ügyvivő azt nyilatkozta, bizonyos feltételek teljesülése esetén akár a költségvetést is megszavazzák, Horn Gábor pedig üdvözölte Gyurcsány keddi tárgyalási ajánlatát. Bár másnap a Klubrádióban már a szakértői kormány felállítása mellett kardoskodott, elismerte, ehhez a parlamenti többséget az MSZP és az SZDSZ - esetleg az MDF - biztosíthatná a parlamentben, mert a Fidesszel viszonylag kevés ügyben lehet együttműködni. Végül a pénteki ügyvivői testületi ülés után Fodor Gábor leszögezte, az MSZP-vel csakis a szakértői kormány felállításáról hajlandó tárgyalni, és ezt a kabinetet semmiképpen nem vezetheti Gyurcsány Ferenc. Nehéz megítélni, hogy az elmúlt másfél hét alatt született, kompromisszumkészséget sugalló nyilatkozatok csak taktikai húzások voltak, és a liberálisok első perctől a kisebbségi kormány és a kormányfő megbuktatására utaztak, vagy a párt politikája fokozatosan, a belső feszültségek hatására tolódott el ebbe az irányba. Lapzártánk pillanatában úgy tűnik, a liberális elnöki stáb az első pillanattól egy radikálisan új politikai irányvonal kialakításán fáradozott.
Mindenesetre az MSZP vezetői a Megegyezés megjelenésekor még arra számítottak, hogy az SZDSZ visszacsábítható a koalícióba. Több elnökségi tag - elsősorban Kiss Péter - sokáig úgy ítélte meg, hogy csakis a liberálisok visszatérése biztosíthatja a ciklus kitöltését. "A külső támogatás mindig drágább, mint a koalíció" - summázta ezt az álláspontot egy forrásunk.
Bizonyos szocialista vezetők szerint a párt még nincs felkészülve az előre hozott választásokra, a kisebbségi kormányzás
az agonizálás képzetét
kelti a választókban, a folyamatos ellenzéki támadások miatt (például az interpellációk leszavazása a parlamentben) az MSZP erőtlennek tűnik. Eleinte biztosra vették, hogy az SZDSZ keménykedése csak "násztánc", végül úgysem mernek lemondani azokról a szocialista átszavazókról, akik 2006-ban egyszer már átsegítették őket a parlamenti küszöbön. Szeptember első napjaiban viszont úrrá lett a párton a "Szili-pánik", attól tartottak, hogy a liberálisok - miként a 2005-ös köztársasági elnökválasztáson - megmakacsolják magukat, és a költségvetés zárószavazásakor megbuktatják a kabinetet. Információink szerint ekkor több vezető szocialista politikusban felvetődött, el kellene engedni a miniszterelnök kezét - igaz, kifele minden MSZP-s prominens azt hangsúlyozta, Gyurcsány sérthetetlen.
A kormányfő szeptember másodikán az MSZP elnökségi ülése után megpróbálta színvallásra kényszeríteni az SZDSZ-t, és elterelni a figyelmet a személyi ügyekről: arra kérte a feleket, a programokról tárgyaljanak, a liberálisok pedig álljanak elő a javaslataikkal. Igaz, hozzátette, ha szükséges, ő félreáll, mert "semmilyen személyes árat" nem tart magasnak - ezzel persze a saját pártját is szondázta. Ugyanis szocialista körökben a hét második felében hallani lehetett olyan hangokat, hogy itt a soha vissza nem térő alkalom a népszerűtlen kormányfő leváltására. "Igaza van a szadinak, Gyurcsány kezében ma már a gyémánt is szénné válik" - állapította meg még csütörtökön egy forrásunk. Ám az általunk megkeresett országgyűlési képviselők azzal is tisztában voltak, hogy a kormányfő "minden négyzetmilliméterért harcolni fog" - ezért nem örültek azoknak a pletykáknak, melyek szerint egyes szocialista körök kitartásra buzdítják a liberálisokat.
Az ismét "kard ki, kard" alapon küzdő Gyurcsány a hétfői frakcióértekezleten azzal állt elő, hogy javasolni fogja az elnökségnek a rendkívüli kongresszus összehívását szeptember 27-re. Itt eldönthetik, hogyan tovább: a Fidesszel egyetértésben az MSZP feloszlatja a parlamentet, és nekivág az előre hozott választásoknak; enged a "szociálliberális ügyet" cserben hagyó Fodor zsarolásának, és új kormányt hoz létre; vagy mennek tovább a Megegyezéssel. Az elmúlt napokban az egyes megyék által küldött - szinte ugyanazt a szöveget tartalmazó - hűségnyilatkozatokból, a vidéken tartott regionális frakcióüléseken elhangzott felszólalásokból kiderült, a grass root körében Gyurcsány továbbra is igen népszerű. Tehát egy kongresszus csak megerősítené a legitimitását, amivel forrásaink szerint még egy vesztes választást is túlélne.
A bejelentés után persze nemigen akad olyan erős ember a pártban, aki az SZDSZ-szel szövetkezne, sőt az előre hozott választások lebegtetésével még a parlamentből való kieséstől félő liberálisokat is megszorongathatja. Persze a szocialista párt prominensei rögtön eszméltek: hétfőn igyekeztek lebeszélni Gyurcsányt a kongresszus összehívásáról - információink szerint a frakció többsége is ezen az állásponton van (elnökségi döntés kedden, lapzártánk után várható). Arra hivatkoznak, hogy a liberális frakció jelenleg megosztott, nem zárható ki, hogy
lesz hat-hét olyan
képviselő, aki a büdzsé hajrájában átszavazna - egy SZDSZ-ellenes kirohanásokkal tarkított dzsembori viszont átlökné a bizonytalanokat Fodor oldalára. "A költségvetés után túl sok egyeztetésre már nem lesz szükség, kisebbségben is elkormányzunk" - értékelte a helyzetet az MSZP egyik befolyásos politikusa.
Forrásaink szerint mivel egy Gyurcsány nélküli MSZP-től sem várható túl nagy reformkészség, és nehéz lenne elmagyarázni a liberális szavazóknak, miért a balos Szekeres Imrével vagy Kiss Péterrel egyezkednek, biztosra vehető, hogy az SZDSZ vezetői csak beetetésnek szánták a "szakértői kormányra" vonatkozó javaslatukat. Több informátorunk úgy véli, Fodor teljesen újra akarja pozicionálni a pártot, amelynek szerves része a szavazótábor lecserélése.
"Jelzésértékű, hogy a Gizella utcában ismét megerősödött Forró Zoltán, aki Demszky elnöksége idején a jobboldal és baloldal irányában egyaránt nyitott SZDSZ mellett kardoskodott" - állítja az egyik forrásunk. A bázis kicserélődése már megindult, hiszen a Gyurcsánnyal szimpatizáló, az Orbán visszatérésétől rettegő szociálliberális értelmiség - részben a Magyar Chartán keresztül - hitet tett a kormányfő politikája mellett. Az elnöki stáb abban reménykedik, hogy az így keletkező űrt főleg olyan közép- és felső osztálybeli, zömében negyven alatti, a liberális gazdaságpolitikát támogató szavazókkal sikerül kitölteni, akik már nem hisznek Gyurcsánynak, de Orbánt sem kedvelik. Akár azokra az MDF-szavazókra is ráhajthatnának, akik kiábrándultak a Fórum "nagyotmondásaiból", és elvetik az MSZP-Fidesz dichotómiát.
Ám a fordulathoz az SZDSZ-nek időre van szüksége, így mindenképpen el kell kerülnie a 2008-as előre hozott választásokat. Információink szerint a vezetőség abban bízik, hogy a Fidesznek is korai lenne a téli vagy tavaszi voksolás, így rá lehetne venni Orbánékat a miniszterelnök eltávolítására, és egy átmeneti ("ügyvezető", "szakértői") kabinet felállítására, amely akár néhány népszerűtlen intézkedést is magára vállalna. (Hogy ilyen egyáltalán létezhet-e, arról lásd publicisztikánkat az 58-59. oldalon.) Fodor hétfőn levélben fordult az ellenzéki pártok vezetőihez, arra kérve őket, keressenek egy olyan megoldást, ami megállítja a további sodródást, miután "Gyurcsány Ferenc kísérlete, hogy a közbizalmat és a parlamenti többséget a cselekvési programmal helyreállítsa, kudarcot vallott". "A gólnál nincs nagyobb helyzet, a népszerűsége csúcsán lévő Fidesz nem fogja kihagyni a lehetőséget, a mihamarabbi választásokra játszik. Remélem, ezzel a liberálisok is számolnak" - replikázott egy szocialista politikus.
Az elmúlt napokban több olyan nyilatkozat látott napvilágot (Eörsi Mátyás szerint a demokráciában nincs szakértői kormány, több megyei vezető a párbeszéd folytatása mellett szólalt fel), ami arra utal, hogy a Rácalmáson tapasztalt egység máris megbomlott. Persze nem kell feltétlenül szakadnia ahhoz az SZDSZ-nek, hogy átengedje a büdzsét: elegendő, ha kilenc képviselő nem nyom gombot. Forrásaink határozottan azt állították, a hétfői üt-n ismét összekovácsolódott a csapat, a párt vezetői bíznak a frakció hűségében (lapunk megjelenésének idején tartják a liberálisok a kétnapos frakcióülésüket). Kérdés, hogy van-e elég erő az SZDSZ-ben a kockázatos, a párt létét is veszélyeztető lépések megtételéhez.
